Esti Kurir, 1935. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1935-04-28 / 96. szám
•■1935 IV. 28, VASÁRNAP Humárt Ttlindig eseménye a politikai életnek, ha a felelős kormány feje és irányítója, a miniszterelnök megnyilatkozik. Ez történt a tegnapi pártértekezleten és nekünk azon a poszton, amelyen állunk: a jóhiszemű, lelkiismeretes és aggodalmas ellenzéki bírálat posztján kötelességünk állást foglalni vele szemben. Kötelességünk — de egyben rendkívül nehéz feladatunk is. Mert a miniszterelnök úr lendületét, jóakaratát, nyilván széleskörű koncepcióját, hatalmas tervét kétségbevonni nem lehet és nem szabad. De a felsorolt tényezők kézzelfogható és gyakorlati részét nemcsak kétségbevonni nem lehet, hanem látni sem. Hogy az elsöprő többségű kormánypárt és a korlátlan hatalmú kormány nem mámoros a sikertől és nem fog visszaélni hatalmával, ez nagyon szép és megnyugtató dolog, de önmagában még nem program. Hogy a kormányzat nem a romboló reformpolitikának híve, hanem „a történelmi hagyományokra támaszkodó, a haladás útján előremenő reformpolitikával akarja szolgálni a nemzet érdekeit“ — ezt éppen úgy csak helyeselni lehet, mint az előbbi tételt. Hallottuk ezenfelül, hogy a reformtevékenységet csak rendszeres munkával lehet szolgálni. Hogy aki házat akar építeni, még inkább: nemzetet akar építeni, annakprecízen kidolgozott, a mérnök eszével kiszámított tervszerűséggel kell előrehaladnia, mert különben olyan kérdéseket tehet aktuálissá, amelyek nem építenek, hanem rombolnak. Hallottuk, hogy komoly alkotó és építő munkát kell végezni. Hogy a régi politikai világból átszármazott, vagy átcsempészett, kicsinyes politikai taktikát egyszer s mindenkorra félre kell dobni. Hogy a kormány és pártja eszméket és gondolatokat szolgál, nem pedig embereket és kicsinyes érdekeket. Hallottuk, hogy a Nemzeti Munkaterv az egyedüli ma élő program, amelyet élettel és valósággal kell megtölteni. Hallottuk, hogy a fiatalságraés a frontkatonákra szükség van. Hallottuk, hogy a múltban a nemzet sokszor mellékutakra tévedt, hogy a vezetők elvesztették tisztánlátásukat és sokszor összetévesztették a maguk érdekét a nemzet érdekével. Hallottuk azt is, hogy a kormány levonja a nemzeti múlt konzekvenciáit és egyetlen célja: szent elhatározással és szeretettel szolgálni a nagy magyar gondolatot. Mindezek valóban lelkesítő megállapítások, gyönyörű elgondolások, amelyek a legtisztább érzületről és a legjobb szándékról tesznek bizonyságot. Csak a program marad mellettük éppen olyan ködös homályban, mint volt eddig. A program, amely már kicsit előbbre kellene hogy lépjen az általánosságok misztikumából. A miniszterelnök beszédéből kiderül izzó hazafisága; kiderül, hogy új utakat keres és nagyot szeretne alkotni. De éppen annak a precíz munkának szempontjából, amelyet említett, érezzük, hogy egy nagy épületemelésénél nem elég azt mondani: a legjobbat fogjuk csinálni, a legszebben fogjuk csinálni; azt akarjuk, hogy mindenki jól érezze magát a lakásokban, hogy minden a legtetszetősebb legyen, a legkellemesebb legyen. Higiénikus legyen, elegáns legyen. Mindez nem elég. Egyszer oda is el kell érkezni, hogy az építész megcsinálja papiroson, tussal, határozottan és változtathatatlanul a terveket. És megcsinálja a tervekhez a költségvetést is. Ez valóban nem olyan tetszetős munka, mint a szabad és korlátlan ecsettel való légvár-festegetés, de múlhatatlanul szükséges. HA VÁSÁROL HIVATKOZZON AZ HIRDETÉSEIRE Küry Klára, a békeidők nagy primadonnája ma reggel meghalt Súlyos influenzája végzett vele hetekig tartó szenvedés után Egy ragyogó színészpálya története Hosszú és kínos szenvedés után ma reggel 0 órakor a Korányi-klinika egyik kiaönszobájának betegágyán örökre lehunyta szemét a magyar színművészet, főként pedig a magyar operettszínpadok egyik legragyogóbb és örökké felejthetetlen alakja, Küry Klára. A kiváló művésznőt hetekkel ezelőtt súlyos influenza támadta meg, amely mellhártyagyulladással, majd tüdőgyulladással komplikálódott. Már-már úgy látszott, hogy erős szervezete legyőzi a heteséget. Tegnap a késő déli órákban a Korányi-klinika a rengeteg érdeklődőnek azt a felvilágosítást adta, hogy Küry Klára az éjszakát jól töltötte, közérzete erősen javult és a láza a minimumra csökkent. A délutáni órákban azonban állapotában ismét súlyosbodás állott elő, estefelé elvesztette eszméletét és éjjel 12 óra tájban elkezdte küzdelmét a halállal, amely reggel 9 órára legyőzte őt. A betegség okozta ráncok elsimultak az arcán, a szenvedésekkel járó fájdalmas vonások mosolyra finomultak és a színésznő 9 órakor már mosollyal arcán feküdt abban az ágyban, ahol a halál csak néhány pillanattal előbb utolérte, hogy szeretetének megnyilatkozásával felhagyjon. Pest nagy derültségére udvari kocsit húztak végig a Kerepesi-úton és a kocsi két oldalán szemmel látható zavarral baktatott a két udvari alkalmazott. Legmelegebb sikerét a Lili-ben aratta Küry Klára. De minden darabban nagyszerű volt: a Szultán-ban, a Muzsikus lány-ban, az Ártatlan Zsuzsi-ban, a Lili-ben, a Nebántsvirág-ban, a Santoy-ban, a Szép Heléna-ban, a Diákélet-ben, a Schilfun-ban, a Lengyel menyecské-ben, a Szökött kalond-ban, az Én, te, ő-ben, a Katalin-ban, a Rátartás királykisasszony-ban, a Kínai mézeshetek-ben, a Babá-ban és még más, rengeteg operettben, amelyeknek akkor nagy és lelkes közönsége volt Budapesten. Hire-neve külföldre is eljutott. A külföldi képeslapok is közölték fotográfiáját, a külföldi nagylapok méltatták érdemeit és ennek, valamint a Budapesten járt idegenek elbeszéléseinek volt következménye az, hogy Amerikába is meghívták vendégszerepelni. Pompázó színésznő volt. Beszédhangjamint a csengetyű csilingelt, énekhangja behízelgően lágy, fülbemászó és édes volt. Aki egyszer hallotta, nem tudta elfelejteni. És a Népszínházban, amikor a színlap Küry Klára nevét hirdette, zsúfolásig megtelt a hatalmas nézőtér, amelynek közönsége kimondhatatlanul tudott lelkesedni ezért a primadonnáért. Volt egy titkos vágya: prózai színésznő szeretett volna tenni. Egy alkalommal fel is kereste Jászai Marit, hogy «vizsgálná meg az ő prózai tehetségét». Jászai az operettprimadonnáról a legragyogóbban nyilatkozott: «Egészen bizonyos,— mondotta akkoriban Jászai — «hogy Klárikából jó prózai színésznő válik, ha az igazgatók foglalkoztatják®. Hogy, hogy nem, ez az álma nem teljesedett. És talán éppen ez volt az oka annak, hogy 1902-ben, szóval tízévi népszínházi szereplés után otthagyta a Népszínházát, amelynek színpadára senki sem termett nálánál inkább. Ettől az időtől kezdve csak vendégszerepléseket vállalt. Játszott is gyakran igen szép sikerek mellett, hanem táncolt is, mégpedig csárdást apró partnereivel. A színpadra való visszatérés nem tartott sokáig, bármennyire is nagy izgalommal várta a színházat annyira szerető Küry Klára ezeket a vasárnap délelőttöket. Taláni három vagy négy héten keresztül festette ki magát újra és állt ki a lámpák elé, aztán megbetegedett és a színház már csak két nappal ezelőtt került még egyszer, utoljára eléje, amikor, apró partnerei, a gyermekszínház prímadon-* nál meglátogatták betegágyánál. Hosszú* sok szenvedéssel teli betegségének ez volt utolsó színes epizódja. A gyerekek azzal a’ hírrel kopogtattak be hozzá, hogy jövő va*sárnap délelőttre újra a színpadra várják, mert Korányi professzor azt mondotta, hogy akkorra Küry Klára már egészséges lesz. Nem csak a betegágy körül álló barátnői, de a gyerkek is tudták, hogy ez aféle ke-ügyes hazugság, mert Küry Klára többet már, nem léphet színpadra — ő azonban elhitte és lázas örömmel töltötte el a tudat, hogy el meggyógyul és játszani fog. A nagy élni* akarás utolsó fellobbanása az akkor már heteken keresztül mozdulatlanul fekvő Küry Klárának annyi erőt adott, hogy felült ágya* ban és mosolyogva elbeszélgetett az aprósá* gokkal és leghívebb barátnőjével, Salamon Mártonnéval részletesen megbeszélte a legközelebbi fellépés programját. Mikor pedig a gyerekek eltávoztak, boldogan hanyatlott vissza a párnákra és ezt mondotta: — Aludnom kell, sokat és jól, hogy pihent legyek a legközelebbi fellépésemen... A diadalmas kezdet Küry Klára 1870 március 27-én született Jászkiséren. Egy hónappal ezelőtt múlt 65 esztendős. Koráról mindig mosolyogva beszélt. Nem félt az öregségtől, amelyben ő — mint mondotta — már csak nyugalmat talál. Nevetve mondta mindig színésztársainak, hogy a fiatalság örök, soha nem múlik el. Megmarad egész életen keresztül, ha az ember az öregség gondolatának nem nyitja ki lelke kapuját. A sziniiskolát Pauli Richárdnál tanulta ki és 1890 tavaszán lépett először színpadra Kolozsvárott a Tiszt urak a zárdában elinnt operett Louise szerepében. A kolozsváriak rajongásig szerették a primadonnát, akit négy alkalommal hívtak fel Budapestre a Népszínházhoz. Ő azonban nagyszerűen érezte magát Erdély fővárosában, ahol az aranyifjúság az ő képével ébredt és az ő képével aludt el. Az ötödik pesti meghívás legyőzte Kolozsvárt. Küry Klára 1892-ben leszerződött a budapesti Népszínházhoz. Küryt Pest nagy szeretettel fogadta. Egyszeriben népszerű lett és az akkori fotográfusok kirakatait elborították a Küry-fényképek. Nála ünnepeltebb primadonnája sohasem volt a magyar színpadoknak. Édesen mosolygó arca, kis kerek figurája egyszerre belopta magát a pestiek szívébe. Fellépése után valóságos tömegek állottak a régi Népszínház Kerepesi úti kis bejárója előtt és ő volt Pesten az első primadonna, akinek fogatából kifogták a lovakat és a lelkes fiatalság húzta haza a kocsiját. Egyszer nagy feltűnést keltett, hogy Küty magánfogata helyett egy udvari fogat állott meg a Kerepesi-úti bejáró előtt. A forrószivü aranyifjakat a borotváltami kocsis és lakáj komor tekintete nem zavarta meg abban. A tragikus vég később valami elkedvetlenedést érzett a színpaddal szemben, amely szerelmeseihez hűtlen is tud lenni. Hosszú időn keresztül nem lépett színpadra. A legnagyobb elvonulttságban élt és ebből az önkéntes száműzetéséből csak röviddel halála előtt, most néhány hónapja lépett újra a nagyközönség elé. Ezúttal azonban már a gyerekeknek játszott. A Lakner bácsi gyermekszínháza látta vendégül falai között a híres primadonnát, akinek utolsó szerepe így hát a Drága nagymama lett. Ez a kis darab, amelyet Lakner Artúr Küry Klára életéről és életének nagyobb állomásairól írt, módot adott a vendégszereplő primadonnának arra, hogy elénekelhesse régi, nagysikerű slágerszámait mégegyszer, utoljára. A Vígszínház színpadán, ahol a gyermekszínház előadásait tartotta, Küry Klára néhány vasárnap délelőtt elénekelte újra a Lili, a Nebántsvirág és a többi híres Küry-operett nagy számait. De énekelt még most, hajlott korában is néhány egészen új dalt, amelyek szövegét is, zenéjét is le írta. És nem csak énekelt. A MAGPIAC. A Magyar Magtenyésztési Rt. Budapest-Monor heti jelentése: A magpiacon ss héten a forgalom igen szűk keretek között mozgott.A heremagvak, lucerna-és lóheremag egyaránt, külföldi érdeklődés hiányában, továbbra is elhanyagoltak. A mákpiacon volt némi forgalom. Az árak azonban tekintettel arra, hogy, a Németországban elérhető ár limitálva van, nem változtak. Tökmagban, melyet olaszországi relációban továbbra is kerestek, létrejött néhány kötés. A hüvelyespiac csendes. A bab* export vontatott, az árak jól tartottak. A borsó* piac üzletfelem Hivatalos nyersáru ab feladó* állomás per 100 kg.: Mák 39.00—41.50, lóhere 115—130, lucerna 150—170, muhar 15.00—16.00, fehérköles 15.00—16.50, tökmag kisszemű 20.50 —21.50, felérhere 125—140. En gros eladási árak ab Budapest per 100 kg.: Fehérhere 180—■ 190, nyúlszapuka 100—110, kendermag 22.00 —24.00. A CIPŐKERESKEDŐK AZ IPARTÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA ELLEN. A Magyar Cipőkeres* kedés Országos Egyesülete Kálmán Andor elnök*lete alatt ápr. 25. megtartott közgyűlésén nagy izgalommal tárgyalta azt a készülő rendeletet, amely évtizedes szerzett jogoktól akarja meg* fortani a cipőkereskedőket. Lehetetlenné akar* ják tenni, hogy a kereskedők mértékmunkát és javításokat vállalhassanak. A felszólalók megállapították, hogy a tervezet az iparosság nagy tömegének érdekeit is súlyosan veszélyezteti, mert azzal, hogy a kereskedő vállalja a megrendelést, sok ezer kisiparosnak biztosítja az egzisztenciáját. Kálmán Andor elnök előterjesztésével kapcsolatban foglalkozott a közgyűlés az ipari minisztérium tervével is. Ha ez valóság lesz, úgy az ipar és kereskedelem — és az illetékes minisztériumok közt — olyan mélyreható, állandó ellentétek lesznek, amit a magyar köztgazdaság súlyosan meg fog sínyleni. A közgyűlés ezután újból megválasztotta elnöknek: Kálmán Andort, ügyvezető elnök lett: Schwarz Emil, társelnökök: Weisz Ábrahám és Kállai Gyula, alelnök: Seidler Nándor, főtitkár Várnai Imre, pénztáros: Berger Mihály, klubigazgató: Hitesi Jenő, háznagyok: Kalmár Miklós, Kádár Endre és Székely Pál. 9 A világ leggazdagabb emberét magyar gyógyvízzel gyógyítják Kevés olyan ember van, aki még ne olvasott vagy ne hallott volna Agakhánról, az exotikus mohamedán fejedelemről, a világ egyik leggazdagabb emberéről, aki nemrégen egy párizsi szegény lányt vett el feleségül. A napokban Londonból levél érkezett Magyarországba. Agakhán háziorvosa írta és kéri benne, hogy küldjenek 100 üveg Mira glaubersós gyógyvizet a megadott címre, a fejedelem részére. E magyar gyógyvizet a múlt évben, párizsi tartózkodása alatt egy ottani orvos ajánlotta neki gyomor- és epebántalmainak gyógyítására. Mivel a gyógykúra várakozáson felüli eredménnyel járt, most egyenesen a Mira forrásvállalathoz fordultak, hogy gyomor- és epebántalmak kiújulását megelőző, tavaszi gyógyivókúra tartásához frissen palackozott vizet kapjanak. Fentiekhez csak annyi hozzáfűzni valónk van, hogy „Senki sem próféta a saját hazájában!" Itt nálunk mindenki ismeri az alföldi Mira glaubersós gyógyvizet és mégis mennyi magyar utazik külföldre, hogy drága pénzen gyógyítássá gyomor-, epe-, máj- és más szervi barát. Az indiai fejedelem ellenben Magyarországból hozatja a Mira glaubersós gyógyvizet, mert tudós orvosai tudják, hogy ilyen víz sehol a világon nem fakad.