Esti Kurir, 1935. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-18 / 212. szám

tra 1935 IX. 18. SZERDA Neubauer Adolf és neje, özv. Fazekas Sándorné, Fazekas Ármin és neje, Szé­chenyi Ipolyi Béla és neje sz. Neubauer Elza fájdalommal tudatjuk, hogy szere­tett édesanyánk, illetve anyósunk özv. Neulaier Maríné Isten kegyelméből bibliai korban, 91. évé­ben elhunyt. E hónap 15-én temettük el régen el­hunyt férje mellé. Neubauer István, Fazekas Baba, Fazekas I­ajos, Fuchs László és neje sz. Fazekas Margit, Fazekas Endre és neje sz. Kellner Éva, Berger Richárd és neje sz Ipolyi Klára unokái. Fuchs Péter és Fuchs András dédunokái, özv. Ilkovits Jakabné, Gyula és Lajos fiai, fájdalomtól megtört szívvel tudat­ják hogy a forrón szeretett férj, apa és nagyapa, Ilkovits Jakab műszaki vállalkozó a hitvesi hű­ség, szeretet és emberi jóság mintaképe, szeptember hó 16-án örökre eltávozott tőlünk. Drága halottunkat f. hó 18-án, szerdán V14 órakor kisérjü­k utolsó útjára a far­kasréti szr. temetőbe. A Mindenható segítsen bennünket a Sors csapásának elviselésében és adjon neki megérdemelt, békés nyugodalmat. Gyászolják menyei, veje, unokái és a rokonság. Részvétlátogatások mellőzését kérjü­k. Minden külön értesítés helyett. h­ési­ Kimr. Budapest életét akarja közvetíteni az éter hullámain az angol rádió Arra a közkeletű legendára, hogy az an­golokat a maguk fölényes elzárkózottságá­­ban hidegen hagyja és még távolról sem ér­dekli a kontinens élete, szembeszökően cáfol rá az a terv, amellyel most az angol rádió — a British Broadcasting Company — kísérle­tezik és amelynek során Európa jellegzetes nagyvárosainak életét óhajtja helyszíni köz­vetítések útján megismertetni a rádió angol hallgatóival. Budapestnek külön elismerése — és talán egy kicsit a walesi herceg megismételt láto­­­gatásainak következménye is —, hogy ebben az előkelő programban a magyar főváros is helyet kapott. A B. B. C. két igazgatója — Eric Mashhwitz és Val Gielgud — tartózkodik ezidő szerint Budapesten, hogy a közvetítés technikai elő­készületeit megtegyék. Maguk a helyszíni közvetítések négy napon keresztül, még­pe­dig szeptember 24, 25, 27 és 28-án fognak lefolyni, olyképpen, hogy két közvetítést ad Budapest II., két közvetítést pedig Budapest Déri Vilmos, Emil és Alfréd megtörve, de a nagy Isten szent akaratában megnyugodva érte-­­­sítjük rokonainkat, barátainkat és jóakaróinkat, hogy drága Édesanyánk ÖIV. Drechsler Simonná szül. Grüm­ Maria az anyai szeretet mintaképe, az istenfélelem és­­ jósán megtestesülése, e hó 16-án délben örökre el­távozott tőlünk. Drága Édesanyánkat e hó 18-án, szerdán d. u. 4 órakor kísérjük utolsó útjára a kerepesi úti régi zsidó temetőben (Salgótarjáni-út). A Mindenható segítsen bennünket a nagy csap­a­pás elviselésében és adjon Neki békés nyugodalmat. Déri Emilné szül. Lefkovits Józsa menye, Freund Zsigmond veje. Tihanyi Jenő és Déri G tábor uno­kái, Dreehsler Manóné nővére, Tihanyi Nándor és a gyászoló család. I. — és a szeptember 25-iki és 28-iki közve­títéseket az amerikai National nyolcvankét állomása számára is adják. — A közvetítés helyének kiválasztásánál — mondja Mashhwitz igazgató — figyelem­mel voltunk arra is, hogy Budapest iránt az utóbbi időben élénk érdeklődés mutatkozik Angliában. Eddig az angolok inkább Bécset ismerték és ritkán jutottak tovább a konti­nensen. Az utóbbi esztendők társadalmi, sportbeli és színházi eseményei azonban rá­terelték a figyelmet a magyar fővárosra és éppen azért azt hiszem, hogy ezeknek a négyszer húszperces közvetítéseknek nagy sikerük lesz.­­ Nem beállított programokat akarunk közvetíteni a magyar rádiótól, hanem ön­állóan próbáljuk a rádió hullámain keresz­tül érzékeltetni ennek a fiatal és érdekes nagyvárosnak az életét. Azt akarjuk, hogy a közvetítésnek egyéni színezete legyen. Min­denek előtt szeretnénk belekapcsolni a programba azokat a nevezetes magyar író­kat és zeneszerzőket, akiket az angol közön­ség hírből ismer, így többek között Bartók Bélát, Molnár Ferencet, Kodályt és Dohná­­nyit. Színes képet szeretnénk azonkívül nyújtani Budapest fürdőváros életéről és ebből a célból valószínűleg adunk helyszíni közvetítést a Gellért-hullámfürdőből és a Lukács-fürdőből, amely utóbbit valószínű­leg úgy fogjuk megoldani, hogy a velünk lévő egyik angol színésznő majd iszap­­pakkolást kap és közvetlen tapasztalatai alapján fog beszámolni az iszapkura hatá­sáról. A továbbiak során kiderült, hogy a két igazgató alapos tanulmányi munkát végzett és figyelmük minden térre kiterjedt. Tervbe vették például többek között a mulatók és az egyik zenés kávéház programjának köz­vetítésén kívül egy magyar operett leadását is, azután helyszíni közvetítést adnak a Korzó nyü­zsgő és színes életéről, a budafoki borpincékről, egy magyar gyár vagy malom Szigetit, ez reform. Hogy amikor a párttitkár úr ellép az élharcosok arcvonala előtt, akkor a general­­marsot fújják. Eddig mindenki ter­mészetesnek találta, hogy fellarjan az érces induló az államfő jövetele­kor. Vagy amikor a honvédség fő­­parancsnoka tart szemlét. Vagy va­lamelyik igen magasrangú parancs­nok tiszteletére. De a párttitkár úr eddig nem kapott generalmarsot. Aki kétségben volna afelől, hogy tényleg itt a reformkorszak, tényleg itt az új idő, a magyar kimunkálás, a sofort és a többi ígéret beteljesü­lése, az most meggyőződhet ebből. Mondják: a régi, el­korhadt felfogás szerint, amely tartja magát törvé­nyekhez és szabályokhoz, nem­­ volna lehetséges ilyen katonai ala­­kulatszerű formációkat felállítani bejelentés nélkül még akkor sem, ha tulajdonképpen nincs egyébről szó, m­int az ötlettelenségben tehet­ségtelenül lemásolt, szolgaian után­zott külföldi minták átültetési kísér­letéről. De akkor is kellene. Akkor sem lehetne csak ügy, azért, mert valaki a hatalom kormánybakján üldögél, felmentenie magát a min­den más állampolgárra kötelező rendelkezések alól és generalmarsol favatni saját feldicsőítésére. De hát ismételjük: ezért reformkorszak ez a jelenlegi — nem érezve meg, hogy milyen mosoly­ognivaló a maga vérszegénységében és zűrzava­ros elméleti kuszaságában mind e — valószínűleg nagyszerűnek szánt — gyermeteg külsőségek mellett. Arra mindenesetre jó a general­­mars, hogy harsány dallamával el­nyomja, jótékonyan, a beszédet. Mert ha a főtitkár úr napóleoni kül­sőségein, indulón és front előtti el­­lépésen, külföldet leutánzó kézfel­emelésen túl­­a beszédébe is bele­mélyednénk, akkor az eszméknek és gondolatoknak, elméleteknek és még frázisoknak is olyan tohuva­­bohuja rajzaná körül az embert, hogy szédület nélkül olvasni sem lehetne. A sajtófőnök úr szavai ellentmondanak a miniszterelnöké­nek, a főtitkár úré a sajtófőnöké­nek, a reformképviselőké a kormány gazdaságpolitikájának. Ahol az egyik egységet hirdet, ott a másik kettéválasztja frontok szerint az or­szágot és lesz az egységből kétség — mert ez az egy biztos, hogy a hir­detett egység helyett általában és nagyon is elterjedten a kétség veszi át uralkodó szerepét. ­ A jegyző ablaka előtt akasztotta fel magát az adó­­végrehajtó miatt egy kisgazda Egy rágalmazási per érdekes háttere—A nyugalmazott főjegyző sértő levele utódjáról Eger, szeptember 17. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Különös ön­­gyilkosság különös epilógusa játszódott le tegnap az egri törvényszék büntetőtanácsa előtt. A heves megyei Sloconád községben Krizsán Ignác dohánykertész felakasztotta magát a községháza előtt álló hatalmas geszternyefára, szemben a községi jegyző ab­lakával. Az öngyilkos azért menekült a ha­lálba, mert hattagú családjával teljesen éle­lem nélkül maradt, utolsó reménységét, 128 pengő dohány járandóságát pedig adóhátra­lékban letiltotta Novák Emil községi fő­jegyző Gosztonyi Sándor földbirtokosnál, aki 50 fillér hííján be is fizette a letiltott összeget a községházán. Az öreg főjegyző A hulla sokáig ott lógott a községháza előtti nagy gesztenyefa ágán, kimeredt sze­mei bebámultak a jegyzői lakás ablakán, a járókelők megriadva nézték, mert a fő­jegyző nem engedte levágni a kötélről, míg dél tájban Hevesről meg nem érkezett a halottkém-orvos, továbbá a csendőrség. Boconád község nyugalmazott főjegyzője, az ősz Kosziba Károly a letiltás és az általa bekövetkezett öngyilkosság feletti felhábo­rodásában levelet írt Novák Emil főjegyző ellen Heves vármegye alispánjához és Gosztony Sándor boconádi földbirtokoshoz. A levél­ben olyan sértő kitételek voltak a főjegy­zőre, hogy ez feljelentette Kosziba Károlyt, aki ellen hatóság előtti rágalmazás vétsége címén bűnvádi eljárás indult. Az ügyben most tartott főtárgyalást az egri törvényszék H­ollós-tanácsa. Kosziba ny. főjegyző Hollós Nándor tanácselnök kérdéseire a követke­zőkben válaszolt: — Nem érzem magamat bűnösnek. A vádiratban szereplő levelet én írtam Gosz­tonyi Sándor földbirtokoshoz és ő elküldte azt az alispánnak. Ért'34 éven át voltam Roconád község főjegyzője. Feháborított Krizsán Ignác tragédiája. Mindenki beszélte a faluban, hogy Krizsán Ignácnak, a szegény embernek pénzjárandó­ságát letiltották adóhátralékba, ennek a sze­rencsétlen embernek 112 pengő volt az adó­hátraléka és elkeseredve mondották nekem a polgárok, hogy bezzeg, akinek 1500 pen­gős hátraléka van, annak a követelését nem tiltják le. Én a törvény alapján is meg nem engedettnek tartom az adó­behajtásnak ezt a módját. Az adóvégrehajtási utasításnak itt nem tett eleget a főjegyző úr, mert személyválogatás nélkül kellett volna történnie a behajtásnak. De egyébként is súlyos hibát követett el vé­leményem szerint a főjegyző úr Krizsán Ignác adójának behajtásánál. Nekem a köz­ségi bíró is panaszkodott. Krizsánnak hat­tagú családja volt, közöttük egy 86 éves ágyban fekvő beteg, három kisgyermek és a felesége. A három évi adótartozás összege 112 pengőt tett ki, Krizsánnak, mint do­hánykertésznek pedig 128 pengő követelése volt Gosztony Sándor földbirtokosnál. A csa­lád teljesen pénz és élelem nélkül állott, nem kellett volna tehát letiltania a főjegyző úrnak az egész követelést. Elnök: A főjegyző úr indoka az volt a le­vél megírásánál, hogy Krizsán családját védje? Vádlott: Igen. Mi volt a levélben Hollós Nándor tanácselnök ezután felol­vasta a vád alapját képező levelet, amelyben többek között ezek a kitételek vannak: Mélyen tisztelt Nagyságos Uram­ A Kri­­zsán-üggyel kapcsolatban akarok egyet­­mást elmondani. Novák urat Boconád köz­ségházán tudni nem akarom többé. Az al­ispán urat levélben értesítettem a dologról, mert a Krizsán haláláért valakinek felelnie kell. Én úgy tudtam, hogy a Nagyságos Uramnál letiltott dohánypénzt Nagyságos Ur átutalta Nováknak. A jegyző úr minden hájjal megkent ember. Jó volna írásbeli bi­zonyítékot venni arról, hogy a letiltás fel­oldása csak Krizsán halála után történt meg. Ha az alispán úr az én privát leve­lemre nem teljesíti a vizsgálatot, úgy én tu­dom, hogy hol lakik a belügyminiszter. Krizsánnak azt a kérését, hogy legalább öt­ven pengőt adjanak neki a 128-ból, hogy családjának élelmet szerezhessen és mun­kásait kifizethesse, teljesíteni kellett volna szerintem, ez kötelessége lett volna annak a «sármos ökörnek». Aki ilyen adóvégre­hajtást csinál, annak is a gesztenyefán van a helye, de az adófizetőt megelőzőleg. A szegény Krizsán hullája a gesztenyefáról a jegyző ablakába nézett. Azóta Novák jegyző csak revolverrel mer járni a köz­ségben. Hát ilyen ember, ilyen csallangos szamár“ vezethet községet ? ... stb. Nagyságodnak mély tisztelettel: Kosziba Károly s. k.» Dr. Alföldi Béla védő kérte ezután a való­ság bizonyításának elrendelését, ezt azon­ban a törvényszék az ügyész ellenzésére el­utasította. Vitéz Hunyor Sándor kir. ügyész vád­beszédében súlyos büntetést kért, mert a vádlott nyugalmazott főjegyző a Gosztony földbirtokoshoz írt levélben egy köztisztvi­selő becsületét úgy kisebbítette, hogy őt sal­­langos szamárnak és sármos ökörnek ne­vezte. Ez túllépi minden kritika határát. Novák Emil boconádi községi főjegyző, sértett kijelentette, hogy nem kívánja a vád­lott megbüntetését, mert a becsületsértő ki­fejezésekért külön eljárást indított a hevesi járásbíróság előtt, s ott neki a vádlott nyi­latkozatban adott elégtételt. Dr. Alföldi Béla védő felmentést kért, mert a sértett a becsületsértő kitételekért megkapta az elégtételt, rágalmazás pedig nincs, mert azok miatt az állítások miatt semmiféle fegyelmi eljárás nem indult No­vák ellen. A vádlott 12 éves korától nevelte a sértettet, 10 évig volt mellette segédjegyző és ő segítette elő főjegyzővé történt meg­választását is. A törvényszék ítéletében felmentette Kosztba Károlyt, mert megállapította, hogy a levél nem hi­vatalból üldözendő, hanem közönséges rá­galmazást tartalmaz, ezért pedig a sértett nem kívánta a megbüntetését. A főjegyző egyébként a letiltásnál szabályszerűen járt el. Az ügyész fellebbezett a felmentés miatt, éjszakai üzeméről, egy cserkésztáborról, egy szüreti mulatságról az UTE és MAC kupa­­döntő-pólóraiérkőzéséről és nem utolsósor­ban egy budapesti szerkesztőség és nyomda éjszakai életéről. — Szóba került az a terv is — mondja Mic­hal Gielgud, aki egyébként a legneveze­tesebb angol Shakespeare-színészek egyiké­nek öccse —, hogy autocaron bejárjuk a vá­rost és onnan adunk egy futó leírást; sajnos, azonban ez a szép terv nem vihető keresztül, mert nem rendelkezünk olyan tökéletes hor­dozható riadókkal, amelyek ezt a közvetí­tést lehetővé tennék. A négy napra terjedő érdekes közvetítésen egyébként a rádió két igazgatóján kívül Miss Francis Clare, a londoni rádió legismertebb drámai színésznője is részt vesz — ő az, aki az iszappakkolást fogja kapni —, rajtuk kí­vül pedig az angolul kitűnően beszélő Gor­don Zita és egy Ruppert Gosling nevű buda­pesti banktisztviselő fog résztvenni. Az utób­bit az emlékezetes amerikai közvetítés alkal­mával leadott sikeres rádióriportja alapján szemelték ki az érdekes feladatra. ­ Különös szerencse ért egy pincért Mint ér­dekes esetet közült velünk Parisból, hogy egy gazdag amerikai, aki gyógykezeltetés végett jött át Európába, állandóan gyomorégésben és gyo­­morsavtúltengésben szenvedett. Sok mindent megpróbált, de mi sem használt, míg Parisban egy előkelő étteremben ételvátogatás közben a pincérnek panaszkodott s tőle tudta meg, hogy bármilyen zsíros eledel is nyugodtan fogyaszt­ható, ha étkezés után egy szelet „Savolt“ gyo­morégés elleni csokoládét eszik. A jó tanácsot 100 frankkal jutalmazta. Margitszigeten a­­Palatínus Hotel sszalon­jában esténként a s­zmnkmiánál

Next