Esti Kurir, 1936. november (14. évfolyam, 252-275. szám)

1936-11-03 / 252. szám

1936 XI. 3. KEDD ­L 14444 aA i kényes téma a „méltóságos asszony“ szerelmi üzeméről beszélni. De az or­vosnak is vannak kényes kérdései s nem hátrálhat meg előlük s a sajtó, a közvélemény orvosa, egészségének őr­zője. Természetes, hogy óvatos kézzel kell hozzányúlni minden felfakadó kelevényhez; amint látjuk, tapintato­san kezelik a botrányt a hatóságok is. Helyes. Ki tudja, hány családban — a kiszivárgott hírek szerint: köztiszte­letben álló és közéleti szerepet játszó személyiségek családjában — les most szívdobogva a rémület? Hány családi tűzhely nehezen összetartott tégláit vetné szét a teljes botrány? Mi is he­lyesnek tartjuk tehát, ha a botrány minél szűkebb körre szorul s minél kevésbé dagad olyan szélesre, ahol már ártatlanokat is magával sodorhat. De gondolunk arra is: vájjon eszükbe jut-e a „közéleti szerepet játszó“ és „köztiszteletben álló“ uraknak, ami­kor hangos ítélőszéket tartanak a sajtó felett, amikor nem elég szigorú nekik a most érvényben levő törvény és rendelet minden lehetősége .• eszükbe jut-e ilyenkor a „méltóságos asszony“ bizalmas kis noteszkönyvecskéje? Eszükbe jut-e, hogy egynémely han­goskodás nem mindig a purifikálás őszinte szándékát rejti? Eszükbe jut-e, hogy Angliában váljon védené-e valaki a közéleti szereplőket az ilyen botrány elől és eszükbe jut-e, hogy Magyaror­szágon törvény van, amely néha a női becsület védelme alá helyezi közsze­replők kínos ügyeit? Amikor oly he­veskedve követelik a sajtó reformját, gondoljanak erre is, gondoljanak a köz igazi érdekére, amely nem a beteg­ség tüneteinek erőszakos elnyomását, hanem a tiszta családi életnek olyan védelmét követeli, amely a szervezetbe alattomosan belopakodott mérges pa­­rányokat pusztítja el a nyilvánosság kíméletlen röntgenbe sugár­zásával. Hl A­laddinil bankigazgató úr, aki­­egyben a szavazatszedő küldöttség el­nöke is volt a törvényhatósági bizott­sági választásokon — felnyitotta a bo­rítékokat és bizony megnézte, hogy ki kire szavazott. Az Urnák 1934. esz­tendejében, titkos törvényhatósági szavazási rendszer mellett. A közigaz­gatási bíróság tényként fogadta el a bankigazgató úrnak ezt a kissé külö­nös kíváncsiskodását és megsemmisí­tette a választásokat. De természete­sen: a bankdirektor úr változatlan szereplője lesz ezek után is a helybeli társadalmi életnek, mert ugyan ki vonna le bármi következtetést abból, hogy valaki polgártársainak politikai jogát próbálta — hivatalos hatalmá­val élve — elvenni? A borítékba, amely titkos szavazatot rejt, úgy­­látszik, szabad belenyúlni az igazgató úr véleménye szerint. Ámbár ez a bo­ríték éppen olyan tulajdont tartalmaz, mint a választópolgár zsebe más vo­natkozásban. Meggyőződésünk, hogy ha olyan helyen történik, ahol a de­mokratikus intézményeket és a pol­gári jogokat azzal a komolysággal ke­zelik, amelyet egy nemzet hosszú és áldozatos küzdelme szabadságáért megérdemel, nem fognak különösebb eltérést látni aközött, ha valaki pol­gártársainak politikai, vagy egyéb jogaiba, meggyőződését rejtő lezárt borítékjába, vagy egyéb tulajdonát képező lezárt holmijába kukkant — vagy nyúl bele. És minden további következtetést is ebből vonnak le. Mert ezt az éles határvonalat megvon­hatja a szavazatszedő elnök úr pajzán politikai — de rendkívül egyéni — fel­fogása, ám nem ismerheti el egy jo­gaira féltékenyen őrködő polgári köz­vélemény és önérzetes társadalom. reggel Icörruje lesz a teste, f­o­gyha A&TÍN-t verz be este * NEW YORK A VÁLASZTÁSI IZGALOM LÁZÁBAN Roosevelt utolsó nagy beszéde a döntő küzdelem előestéjén— Vandenberg szenátor ellentrükkje Newyork, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának kábeltáv­­irata.) A Times Squa­re-en — amely épp­úgy a világ közepe Newyorkban, mint Lon­donban a Trafalgar Square vagy Párisban a Place de Vipera — ezen két széles avenue kereszteződéséből született, bizarrul szabály­talan téren tegnap óta ingyen szabadtéri mozi szórakoztatja azokat a százezreket, akik este héttől­­ hajnali kettőig hömpölyögnek itt a mozik, színházak és mulatók szikrázó fényreklámjai alatt. Hatalmas deszkapó­diumra szerelték föl a vetítőgépet és az ezüst vásznat, amelyről a demokrata párt legnépszerűbb korifeusai harsogják bele az éjszakába a New­­Deal legátütőbb erejű szó­lamait. Zajos taps fogadja a joviális, szemüveges Lehman kormányzót, mérsékeltebb lelkese­dés a tagbaszakadt Wagnert, a newyorki szenátort és frenetikus tombolás az elnököt, aki egy moziszínész fölényes biztonságával mondja el, hogy mit tett eddig és mit fog tenni a következő négy évben Amerika né­péért. A járdaszigeten, a pódium körül sap­kás munkások, cilinderes vivőrök, bolti lá­nyok és prémbundás ladyk tolonganak, fegyelmezett, jóindulatú tömeg, amelynek eszébe se jut, hogy ellentüntetést rendezzen Mr. Lalidon mellett. Minek is? ... Aki a kansasi kormányzót akarja látni márciusban a Fehér Házban, az odább sétálhat néhány lépéssel és gyönyör­ködhetik a Longacre Building tizenötödik és tizenhatodik emeletéről kisugárzó mozgó reklámban, amelyről a republikánus párt választási „slogan“-jei izgatják ugyan­ezt a tömeget a radikális, diktatúrával kacérkodó Roosevelt ellen. Tüntetés nincs még a Broad­way pompázó mozi-katedrálisaiban sem, amelyek minden előadás előtt egymásután mutatják be a kis elnökjelöltet. Az utca nyu­godt, hozzászokott a választási küzdelmek­hez, nem akarja belefojtani a szót senkibe és felháborodás helyett enyhe mosollyal in­tézi el még azt a kommunista népszónokot is, aki tizenöt utcával beljebb, a Columbus Circle nyugati oldalán egy kis faládika tete­jéről látotgatja a tömeget — mindkét jelölt ellen. Hanem a belső izgalom, amely minden fe­gyelmezettség ellenére is ott remeg a válasz­tás előestéjén a roppant város minden ideg­rostjában, meglátszik Newyork külső képén, tek és magyarok Yorkville-ja, a görögök a 20-as utcákban , mind-mind kiveszik a részüket a politikai harcból. Az East Side-on, a 65-ik utcában, az egyik házcsoport Roosevelt-ü­nnepélyt rendezett ma este, nyílt utcán, ahol csapravert hordóból ingyen méri a szicíliai bort honfitársainak egy Roose­­velt-rajongó kocsmáros. A németek a 86-ik utcában sorra kirakták az ablakokba Lon­don óriásira felnagyított fényképét és né­metül illák alá: a Deutscixen! Stimme für London und OrdnungA Harlemben a « Cotton Club» nevű híres mulató­t Választási Revista hirdet. Kint, a külvárosokban, ahol az életnek valami furcsa kisvárosi karak­tere van, fáklyás autófelvonulások robognak vé­gig a forgalmasabb utcákon és konkurrens hangszórók recsegik a vá­lasztási jelszavakat. Bérelt üzlethelyiségek­ben, iskolák tornatermeiben, mindenütt, ahol a szavazók «regisztrálnak» (a választási jogosultságukat igazolják), tömegek bent és tömegek az utcán. A bizottság nagyon szépen megköszöni minden egyes polgárnak, hogy idefáradt és kedden szíves lesz állam,­polgári kötelességét teljesíteni ... A köz­ponti bizottság jelentése szerint Newyork városában ma estig 512.000 szavazóval több regisztrált, mint négy évvel ezelőtt... Nagy választás lesz­ a legnagyobb Amerika törté­netében. Roosevelt bevonul Newyorkba A jelöltek közül ma csak Roosevelt érde­kelte Newyorkot. London különvonata va­lahol a középnyugati prairieken száguld a kansasi mezők felé, ahol a republikánus je­lölt egy furcsa nevű kisvárosban tölti a vá­lasztás napját. A várost Indepedance-nek (Függetlenség) hívják; itt született Landon és itt fog szavazni — önmagára. Ellenben az elnök,­­ az elnök ma bevonult New­yorkba. Albanyból, az állam fővárosából jött. Délelőtt valami­­ egészen különös, igazi roosevelti beszédet mondott: megjelent a kormányzói palota lépcsőjén és amíg a tö­meg ott szorongott előtte, a téren és körü­lötte a lépcsőkön, a legfelső fokon, az árká­dok alatt állt és üldögélt az elnök, inkább diskurálva a tízezres tömeggel, amelyben sok száz személyes ismerőse volt," közbeszólá­sokra felelve, tréfálkozva és jókedvűen osz­togatva a vágásokat az ellenpárt felé. És este bevonult Newyorkba. A Grand Central pályaudvar óriás már­­ványcsarnokát ellepte a tömeg, hogy lát­hassa az elnököt, az autós fáklyásmenetet, amely Rooseveltet a Madison Square Gardenbe kísérte, kalap­­len­getés, frenetikus hurrázás kísérte végig a 42-ik utcán és a Hetedik Avenuen és bent a csarnokban, húszezer ember szorongott, hogy hallhassa az elnök utolsó nagy beszé­dét, a négyhónapos kampány viharos finá­léját. Furcsa egy ilyen amerikai politikai gyűlés az európai szemnek. A csarnokban, ahol boxmérkőzéseket és hatnapos bicikli­­versenyeket szoktak rendezni, óriási emel­vénnyé alakították át az egyik páholysort, amelyet harminc méter hosszú amerikai lo­bogóval díszítettek föl; az emelvénnyel szemben harmipetagu zenekar játszik nép­szerű nótákat; a zenekar előtt egy külön kis emelvényen egy rendezőféle fiatalember ve­zényli az éneklő számot. Közben fel-fel­­hangzik egy-egy hurrá az elnökre, a szüne­teket pedig kitöltik a rövidebb politikai szó­­noklatok: érdektelen előjátékai a nagy ese­­ménynek. Végre-végre! — ötnegyed órai vá­rakozás után feltűnik a szónoki emelvényen Roosevelt vállas figurája. Tizenöt percig tartó tombolás fogadja, s a teremben kép­viselt demokrata szervezetek gondoskodnak róla, hogy a lelkesedés ne üljön el hama­rabb. Mosolyogva nézi Roosevelt az emel­vény magasságából a zajló embertengert, aztán felemeli a kezét és beszélni kezd." Az utolsó nagy beszéd Érdekes, ma este nem a vidám Roosevelt, nem a reformer elnök beszél itt Newyork né­péhez, hanem a politikai kampányok nagy­, mestere, aki el van szánva rá, hogy ezzel az utolsó nagy beszéddel szerzi meg magának a newyorki győzelmet. Minden mondata éles támadás a republikánus párt ellen, amely a Wall Street pénzhatalmas­ságai érdekében akar gátat vetni az új pro­speritásnak, a tömeg prosperitásának. *A republikánus­ párt» — mondja — «arra vetemedett, hogy a munkások hetibérének kifizetésénél csináljon propagandát a repub­likánus jelölt mellett. A borítékban, amelyben a hetibért kapják, a munkások szombaton egy nyomtatott cédulát találtak, amelyben figyel­meztetik a munkásokat, hogy a demokrata­­párt újabb győzelme szörnyű pánikot és a munkanélküliség emelkedését jelentené. Sem­miféle munkaadónak nincs joga terrorizálni az alkalmazottait. Ez a taktika mutatja, hogy mennyire szükség van a New Deal munkás­­törvényeire.. Minden mondata keserűség, minden szava éles támadás. Mint a gépfegyvertáz, úgy ro­pognak ezek a mondatok, mint a villamos áram, úgy futnak át a tömegen a szavak ... Aztán, a támadások után, mint valami apo­­teózis, csillan fel az aranyos jövő ködképe: társadalmi biztonság­, nyugodt és boldog megélhetés, állásbiztosí­tás a dolgozó emberek számára, óriási közművek — az az ideális «God’s country», amelyről minden amerikai álmodik. Nagy beszéd volt. Húszezer fanatizált Roosevelt-szavazó ment ki a Madison Square Gardenból a nyirkos newyorki éjszakába. Ha Roosevelt ezzel a beszéddel meglepetést tartogatott a Landonék számára, a republiká­nusok is tartogattak egy váratlan támadást a demokraták számára. Vandenberg szenátor egyórai időt bérelt a Columbia Broadcasting Corporation állomásain. A rádió hallgatói azonban legnagyobb meglepetésükre nem egy beszédet hallottak, hanem­­ párbeszédet. Vanderberg szenátor vitáját Roosevelt elnökkel. A szenátor Roosevelt beszédeiből kivett egy­­egy mondatot, ezt felvetette gramofonlemezre Görlfelvonulás és néger választási revü A Fifth Avenuen ma egymásután két fel­vonulás is volt: kezdte reggel a Republiká­nus Klub, amely a maga számtalan városi szervezetét masíroztatta táblákkal, lobo­gókkal, zenekarokkal­­ a „világ főutcáján" és folytatta délben a Demokrata Párt, görlcsapattal, tizenhat különböző nem­zetiség különítményeinek felvonulásával és óriás torzképekkel, amelyeken a demo­krata pártot szimbolizáló öszvér legyőzi a republikánus párt emblámiáját, az elefántot. Nincs a városnak az a része, amely ma ne tüntetne valamelyik jelölt mellett. Lent, a Wall Streeten, roppant lobogókról néz le az üzletemberek és gépirólányok sötétlő töme­gére a szigorú London és a kövérkés Bleak­­ley bíró, akivel a republikánusok Lehman kormányzót akarják megbuktatni és a tőzs­depalotával szemben, kőhajításnyira a Mor­gan-bank várszerű, komor épületéről, vala­melyik felhőkarcoló nyitott ablakából egy hangszóró bömböli a tömegbe: „Védjétek meg az alkotmányt... mentsétek meg Ame­rikát a pénzügyi összeomlástól... Szavazza­tok Londonra és Bleakleyre.“ A Harlem, az olasz negyed, a zsidóváros Manhattan szigetének déli részén, a néme­t Iskolásgyermeke könnyebben viseli el az iskola terhét, ha Éz egészségét, ellen­állóképes­­ségét O v­o­m­a 111 n­ő rendszeres fogyasztá­sával fokozza. 3 EZ Legerősebben szűr a cigarettahüvely kettős füstszűrővel! EZÜSTSZÍNŰ dobozban ára 46 fillér. Senator „RAPID" cigarettapapír, hosszában hajtogatva, egyenként kihúzható lapokkal gummirozott széllel.......................... 14 fillér ugyanaz, nem gummirozott.....................13 fillér Senator 60-lapos cigarettapapír ..............12 fillér

Next