Esti Kurir, 1937. szeptember (15. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-01 / 198. szám
3937 szeptember . BECSÜLETBELI ADÓSSÁG ! DIADALMI HÍREK érkeznek Amerikából. Magyarország fizet! Magyarország hitelét, jóhírnevét nagyban növelik kormányunk adósságtörlesztési készségének megnyilatkozásai. Roosevelt elnök igaz elismeréssel nyugtázza Magyarország magatartását. „Magyarország, a becsületes adós“, ilyen címen ismerteti az eseményeket a New York HeraldTribune. Az amerikaiaknak tetszik ez a gesztus, „mely sokkal értékesebb, mint a pénz“ és külön értéket ad neki, hogy úgyszólván teljesen önzetlen, mert nem azért történik, hogy az ország új hiteleket vehessen fel. Az amerikai megelégedést a magyar hivatalos és félhivatalos szervek hatványozott megelégedéssel továbbítják a magyar közvélemény felé. Milyen jó, hogy fizethetünk és hogy az amerikaiak meg lehetnek velünk elégedve ! Mi sem kívánunk ünneprontók lenni. Mindig fontosnak tartottuk és tartjuk a nyugati nagy nemzetek Magyarországról alkotott véleményét. De mégis némileg vegyes érzéssel fogadjuk az ilyen erkölcsi diadalt, amelynek pénzügyi tételei tudtunkkal csakis passzívumokat jelenthetnek a magyar társadalom számára. A magyar közvélemény úgyszólván az amerikai közvélemény megnyilatkozásain át értesül arról, hogy Magyarország fizetni fog. Ez pedig mégsem legegészségesebb módja az ország egyetemét érdeklő pénzügyi kérdések elintézésének. Milyen összegekről van szó, miért olyan sürgős a törlesztési részletek transzferálása végett a kétségtelenül súlyos gondokkal küzdő magyar gazdasági életet megterhelni? Kurta magyarázatokban tájékoztatják a magyar közvéleményt arról, hogy az összeomlás utáni időkben nyújtott úgynevezett „reliefhitel“ rendezéséhez kell hozzáfognunk. Amerika akkor lisztszállításokkal segítette talpraállni Magyarországot, Magyarország ezt a kölcsönt mindig becsületbeli adósságának tekintette és így is akarja azt kezelni. ★ NEM EMELÜNK szót e szán-dék ellen. Az ország becsületbeli tartozásának ki- és befelé eleget kell tennünk, ha csak egyetlen lehető mód kínálkozik rá. De várjon nem illendő-e a magyar közvéleményt is idejében tájékoztatni arról, hogy ha nevében ilyen lépés készül, amely — elismerjük — Amerika számára inkább csak a gesztus szépségével hat, de Magyarországnak mai állapotában ténylegesen számottevő megterhelést jelent? És valóban akkora örömujjongásra van-e oka a magyar társadalomnak amiatt, hogy a számára súlyos áldozatok viselését a kormány elhatározásának jóvoltából megkezdheti? Előbb diadallal tudatták, hogy Magyarország nem fizet, illetve nem transzferálja a külföldnek tartozása részleteit és a kamatokat. Dicsőség érte a kormánynak! — harsonázták a félhivatalos berkekből. Most jönnek sorra az újabb hírek, Londonból meg Washingtonból, hogy Magyarország igenis fizetni fog. Erre a félhivatalos közvéleménycsinálás szervei kihirdetik, hogy emiatt kell kormányunkat dicsfénnyel övezni. Az illetékes miniszter urak se egyéb notabilitások ez Erkölcsi sikereink jutalmát magasztaló kommünikékben és diadalmi diszlakomákon kebelezhetik be, de ne kívánják az országtól, hogy el legyen ragadtatva csak azért, mert szabad fizetnie.★ KÉRDÉS az is, hogy bármilyen magasra értékeljük a külföld elismerését, helyes-e e különben minden külföldi elismerést kiérdemlő gesztusokkal tápot adni a Magyarországgal szemben jelentkezhető külföldi igényeknek s helyes-e így Magyarországot egy „bár szegény“, de megnyugtató gazdasági és szociális viszonyok közt élő országként szerepeltetni — amikor a valóságban ezek a viszonyok egyáltalában nem megnyugtatóak! A hadikölcsönt annak idején Magyarország miniszterelnöke nyilvánította a nemzet becsületbeli tartozásának. De azok, akik a nagy megpróbáltatás napjaiban a hazáért lelkesedve és a vállalt kötelezettség szentségében bízva, pénzükkel, néha legutolsó aranykoronájukkal is, segítségére siettek az országnak, s ma alig kaphatnak többet kölcsönkötvényeikért, mint amenynyiért a hasonló mennyiségű makulatúra-papirost vásárolják. Egykor jómódú, ma ínséggel küzdő polgárok többnyire még azokat az alamizsna-összegeket sem szerezhetik meg, amelyeket a rettenetes anyagi vérveszteség kárpótlásául megszavaztak. Mikor kezdik meg végre ennek a becsületbeli adósságnak a komoly törlesztését is? NEM KEVÉSBÉ sürgős feladat volna az is, hogy a kereskedőket, iparosokat, magántisztviselőket és a kisemberek széles rétegét, melyet a gazdasági és pénzügyi válság kulminációjának idején csaknem elviselhetetlenül súlyos „rendkívüli különadókkal“ sújtottak, végre megszabadítsák ezektől a terhektől. De a kormány ehhez a kérdéshez is csak alig nyúlt hozzá: az alacsony fizetéseket súlyosan megterhelő különadók és a fogyasztást drágító egyéb közterhek túlnyomórészt még érvényben vannak. Végül, de nem utolsó sorban pedig gondolni kellene a köztisztviselők ezreire, akiknek járandóságait ugyancsak a rendkívüli viszonyokra való tekintettel annyiszor és olyan súlyosan megnyirbálták. Mióta fizetésüket összezsugorították, a megélhetés jelentékenyen megdrágult, életszínvonaluk állandóan süllyed. S mialatt a bérek minimalizálása legalább is jelszóvá válik a gazdasági élet egész területén, mialatt a fuvarozó segédmunkásoknak ötpengős napidíjat biztosítanak, szót sem hallunk arról, hogy a köztisztviselők széles rétegét hogyan kívánják megszabadítani a súlyos gondoktól, melyeket az állam egyszeri megszorultságára való tekintettel hárítottak rájuk. Az ország becsületbeli adósságai közé tartozik, hogy saját polgáraival, kik vagyonukat adták kölcsön neki, becsületesen megegyezzék, hogy dolgozó népét ne sújtsa nagyobb adókkal, mint amekkorákkal okvetetlenül szükséges; és hogy azokat, kik szolgálatában és érte dolgoznak, méltóan megfizesse. A nagy diadalujjongás közepette talán ezekről a fájdalmas becsületbeli adósságokról sem volna szabad megfeledkezni! _____ EST! KURÍR A MAGYARORSZÁGHOZ VALÓ KÖZELEDÉS KÉRDÉSE a színajai értekezleten A HÁROM KISANTANT-KÜLÜGYMINISZTER TANÁCSKOZÁSA BÁRDOSSY KÖVETTEL Színaja, augusztus 31. A kisantant külügyminisztereinek szinajai értekezletéről, amely kedden tartotta utolsó ülését, a délelőtti órákban még semmi sem szivárgott ki s az összes résztvevők a legnagyobb titoktartást tanúsították. Szinajai diplomáciai körökben ebből a nagy tartózkodásból arra következtetnek, hogy a kisantantkonferencia eredménytelen maradt és nem sikerült áthidalni azokat az ellentéteket, amelyek Csehszlovákia és a kisantant másik két tagja között fennállanak. Az már egészen bizonyos, hogy Krasta csehszlovák külügyminiszter ezúttal sem tudta keresztülvinni azt a már többször előterjesztett indítványát, hogy kössön a három kisantant-állam úgy egymás között, mint Franciaországgal kölcsönös katonai segélynyújtási egyezményt. A cseh külügyminiszternek nem sikerült keresztülvinnie azt a szándékát sem, hogy a cseh-lengyel ellentétekre való hivatkozással tartózkodó politikára vegye rá Romániát Lengyelországgal szemben. Antonescu román külügyminiszter kijelentette, hogy a román-lengyel kapcsolatok igen szorossá váltak, ami azonban nem jelenti azt, hogy a két állam újabb kötelezettségeket vállalt volna egymással szemben. A csehszlovák külügyminiszter ellenzése folytán Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök nem tudta keresztülvinni azt az indítványát, hogy a kisantant államok ismerjék el közösen az olasz császári birodalmat. A kisantantértekezlet — hír szerint — úgy határozott, hogy bevárja, amíg Anglia és Franciaország lépéseket tesznek ebben az irányban. Nagy feltűnést keltett Szinajában, hogy hétfőn este váratlanul odaérkezett Ugo Sola bukaresti olasz követ és hosszabb tanácskozást folytatott a jugoszláv miniszterelnökkel. Meg nem erősített hírek szerint a szinajai értekezlet tartama alatt a bukaresti magyar követ is találkozott Antonescu román külügyminiszterrel, amiből egyes körök azt a következtetést vonják le, hogy a szinajai értekezleten a Magyarországhoz való közeledés kérdése is szőnyegre került. Másrészről viszont olyan hírek is vannak forgalomban, hogy a kisantant-konferencia a dunai államok együttműködésével kapcsolatban nem hozott új határozatokat, hanem a súlyos nézeteltérések miatt csak arra szorítkozott, hogy újból megerősítette a dunai kérdéssel kapcsolatban leszögezett régebbi álláspontját. Ez vonatkozik állítólag a magyar fegyverkezési egyenjogúság kérdésére is. Életbevágóan fontos könyv asszonyok részére A nő a változás korában Irta: Dr. Földas Lajos főorvos Ára__________P 2.60 ♦ FIATAL ANYÁK RÉSZÉRE! FONTOS ÉS TANULSÁGOS KÖNYV. ÚJDONSÁG! A FIATAL ANYA Orvosi tanácsok fiatal asszonyoknak. Irta: Dr. Földes Lajos főorvos. Ára: P 2.61. Kapható az Esti Kurír könyvosztályában I., Vilmos császár út 34. A kisantant államférfiak tanácskozása Bárdossyval Szinaja, augusztus 31. Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök és külügyminiszter ma délelőtt háromnegyed tizenegy órakor Sinajában fogadta Bárdossy László bukaresti magyar követet és húsz percig tartó megbeszélést tatott vele. Utána a magyar követ csehszlovák külügyminiszter lent meg, akivel szintén húsz éig tanácskozott. A KORMÁNYZÓI PATIROLBAN Innsbruck, augusztus Horthy Miklós kormányzó és felesége gépkocsin a Seefeldbe érkezett. . A cukrászdában megmérgezte magát egysorsüldözött asszony Tegnap délután a Múzeum-kör- f utón lévő Pap-féle cukrászdában egy negyven év körüli, jólöltözött, s magas úriasszony hirtelen felsikoltott: — Jaj, rosszul vagyok, megmérgeztem magam. A tántorgó asszony elsősegélyben részesítették a mentők. A kórházi ágyon élete regényét igy mondotta el: — Meg akartam halni, mert sorsüldözött vagyok. A férjem, akinek neve Mac Guin József filmgyári igazgató volt Amerikában. Tiz év előtt férjemet vasúti szerencsétlenség érte Amerikában s meghalt — mondja Mac Guin Józsefné született Morgenstern Aranka, aki Budapesten az Izabella tér 5. számú házban lakik. — Hiába akartam esztendőkön át kiutazni Amerikába, hogy férjem hagyatékát rendezzem, nem engedtek engem, az özvegyét beutazni az Egyesült Álamokba. — Ez azonban mind kevés. Nemrég megismerkedtem egy férfivel, aki úgy látszik megsejtette, hogy vagyonom van, udvarolni kezdett és szentül megígérte, miután megkérte a kezemet, hogy rövidesen elvesz feleségül. Ezen a címen minden pénzemet kicsalta tőlem, végül amikor már utolsó filléreimet is mézes-mázos beszédeivel megkaparintotta, kifosztva engem, otthagyott. Ez keserített el annyira, hogy a halálba akartam menni. A rendőrség életvédelmi osztálya vette őt gondozásba. Ptw.. PHILIPS RAS lön BODNAR Díjtalan omutatás az összes RI __ __________________ típusokról felvilágosítással szolgál RÉSZLET CSERE RI?,^7