Esti Kurir, 1938. november (16. évfolyam, 247-271. szám)

1938-11-01 / 247. szám

NYUGALOM, FEGYELEM M­agyarország nagy ba­rátja, az olasz nemzet Duceja, aki elsőnek állt mellénk roppant elszigeteltsé­günkben a reánk zúdult ször­nyű és igazságtalan katasztrófa után, azt várja most, mikor Né­metországgal együtt elvállalta a döntőbíró szerepét ügyünkben, hogy nyugalommal és fegyelem­mel várjuk be a bécsi határoza­tot. Úgy érezzük, hogy ha a tü­relmetlenségre minden emberi okunk meg is van, a magyar nép a maga hatalmas történelmi iskolázottságával, higgadt és jó­zan ítélőképességével és méltó­ságával meg is felel Mussolini várakozásának. Hiszen azon a nagy históriai fordulaton­­ felül, amit a néprajzi határok elisme­rése nyomán a magyarlakta fel­vidéki terület visszacsatolása je­lent, két évtizednek keserűsége után végre elértük erkölcsi igaz­ságunk diadalát és érvényesü­lését. Nehéz húsz esztendő veze­tett idáig. Nehéz húsz esztendő­nek kellett szenvedéssel, küsz­ködéssel elmúlnia, hogy odáig eljussunk, ahol ma vagyunk, hogy a trianoni békeparancs igazságtalansága vitathatatlan erővel és leplezetlenül megmu­tatkozzék az egész világ előtt. Amilyen nyugalommal és fegye­lemmel menetelt előre ez a nem­zet a sivár éjszakában, ugyan­olyan nyugalmat és fegyelmet kell mutatnia, mikor a nehéz kárpit meghasad s az igazság fénysugara keresztü­lvilágit rajta, azoktól is függ egy sáv, egy esik, egy darab. Hogyan vállalhatja a felelősséget bárki ezért a lehe­tőségért, hogyan lehet oly vak­merő, hogy kockára tegyen miatta akár egy dűlőt, egy hal­mot is? Valóban ennyire elural­kodott volna a gyűlölködés köz­életünkön, ennyire elszaladtak volna az indulatok és szólamok lovasai, hogy nem tudják fel­mérni ennek a frivol tréfának jelentőségét s nem veszik észre, hogy mögötte álcázatlanul mu­tatkozik meg a mindent el­nyomó féktelen érzés, mely döntő pillanatokban meg tud feledkezni a legsúlyosabb érde­kekről? * LEMONDÁSM­EGDÖBBENÉSSEL tilta­kozunk a gondolat ellen, amelyet egyik-másik kor­mánylap most váratlanul fölvet, hogy tudniillik, mondjunk le felénk hajló szavazatokról olyan területen, melynek hova­­tartozását esetleg népszavazás fogja eldönteni. Ezt a kérdést nem tartjuk alkalmasnak a könnyed tréfálkozásra, még ke­vésbé arra, hogy belőle bárki belpolitikai indulatgerjesztésének pillérét kovácsolja ki. Igenis, minden egyes lélekre, minden egyes szavazatra szüksége van ennek a nemzetnek. S ha kicsi­nyes célok, szinte menthetetlen belpolitikai érdekek, egyesek tiszta látását el is homályosítják, a cseheknek tett „előzékeny ajánlati” ötletét a magyar társa­dalomnak még ebben a komoly­talan formájában is vissza kell utasítania. Minél nagyobb több­séggel nyilvánítja ki valamely vitássá tett terület lakossága magyarságát, minél erőteljeseb­ben bizonyítja ezer esztendő nemzeti összetartozóságát, annál izmosabban mutatkozik meg igazságunk a művelt világ előtt s annál jobban kidomborodik nemzeti követeléseink jogossága, a Kárpát-medence egysége, s az a megdönthetetlen igazság, hogy a magyar szellemiség, országalkotó képesség elszakít­­hatatlanul idefűzi az eltépett ré­szek lakóit. Sokkal nagyobb és szentebb érdek ez, mint az indu­latok tüzénél való pecsenyesü­tö­­getés, sokkal féltettebb és fonto­sabb, semhogy apró szellemes­kedések kedvéért szabad volna kockára vetni. Minden talpalat­nyi terület életbevágóan lénye­ges számunkra s egy négyzet­­méterről sincs joga lemondani senkinek, egy négyzetmétert sincs joga kockáztatni senkinek. Lehet, hogy azokon a szavaza­tokon, melyekről a kormány­lapok le akarnak mondani, semmi nem fordul meg. De le­het, hogy igenis, azoktól, vagy A DÖNTNÖK N­EM TUDJUK ELBÍRÁLNI, hogy Imrédy Béla minisz­terelnök valóban olyan véleménnyel van-e a törvény­­hozásról, mai összetételében s a maga pártjáról is, mint amit neki a legutóbb szélsőséges irányba átcsapott képviselő úr tulajdonít. De azt tudjuk, hogy a parlament munkaképessége még egyelőre nem attól függ, megvan-e vele elégedve a szélső­séges képviselő úr, vagy sem önérzetes nyilatkozatából körül­belül azt lehet kiolvasni, hogy ha a képviselőház megérti, át­­érzi s el is fogadja az ő el­gondolását, akkor isten neki, hadd működjék; de ha nem, akkor munkaképtelensége iga­zolva van s ebből következik, hogy ... Minden köteles tisztele­tünk a törvényhozás tagjáé, le­gyen bár elvi meggyőződése ellentétes a mienkkel s legyen bár programja e pillanatban el­kanyarodó attól, aminek jegyé­ben választói megbízással el­látták. De olyan nagyságnak még nem tartjuk, hogy döntnö­­kül fogadjuk el az egész parla­ment felett. A túltengő öntudat korunknak, többi között, egyik divatos jellemvonása. Akik azonban még nem hasonultak át a hang és tartalom arányát mellőző szólamok hatása alatt ütemes éljenezőkké vagy riadt szemlélőkké, azok úgy érzik, hogy nemcsak joguk, de a nem­zettel szemben tartozó köteles­ségük is megvizsgálni, milyen értékek sorakoznak fel az ilyen módon megnyilatkozó önérzet mögött. Vájjon jelzik-e az útját alkotások, közérdekű cselekede­tek? Várjon megnyilatkozásaival bizonyítékát adta-e eddig is an­nak, hogy joga és oka van má­sokról fölénnyel vagy lekicsiny­léssel szólni? A parlament, mely annyi bírálatnak céltáblája ma­napság, igen alkalmas volna rá, hogy aki padsoraiban helyet foglal, gondolatainak erejével, eszméinek világos kifejtésével a vezetésre való hivatottságát és rátermettségét bebizonyítsa. A közvélemény, minden ellenkező beállítással szemben, érdeklődve kíséri a törvényhozás tárgyalá­sait, eszmék ütközését, eszmé­nyek harcát. S bár abszolút döntnöknek egyetlen embert sohasem fogad el, ösztönös ér­zékkel kiválogatja az egyes irányzatok képviselői és szó­szólói közül azokat, akik bizal­mára érdemesek. Nem esik­­has­ra olyanok előtt, akiknek felső­­rendűségét önmagukon kívül egyéb nem hirdeti s a legsüvöl­tőbb frázisok sem hatnak rá meggyőzően. A magyar törvény­­hozás életképességét, alkotó munkára alkalmas voltát pedig egyáltalában nem az dönti el, hogy valamelyik hevesebb vér­mérsékletű tagja ilyen vagy olyan szempontból, ilyen vagy olyan feltételtől függően döntő­bírójának nevezi ki önmagát. 1938 november 1* MI ÚJSÁG­­ A PIACON* A forgalom a piacokon és a vásár­­csarnokokban közepes volt. A vásárcsarnokok és nyílt piacok ki­­csinybeni árai: Marhahús: Rostélyos, félsál kgként 170—280, leveshúsok (tarja, csontos ol­dalas, szegye) kgként 128—200. Borjúhús: Comb (szeletelve) kgként 280—320, borjúvesés kgként 1­80—260. Juhhús: Hátulja kgként 160—200, eleje kgként 120—168. Sertéshús: Karaj (hosszú, rövid) kg­ként 200—250, tarja, comb, lapocka kgként 176—200, oldalas kgként 156— 180, szalonna, zsírnak való kgként 156 —164, háj kgként 166—176, zsír kg­ként 168—170. Élő baromfi: Tyuk drbja 240—360, csirke 100—250. Tisztított baromfi: Tyuk kgként 140—180, csirke kgként 160—280, lúd és ruca, hízott kgként 130—170. Tojás: Tea 10 r­rbig drbja 10—11, tea 11 drbtól kgként 180—190, főző és apró 10 drbig drbja 7,5—10, főző és apró 11 drbtól kgként 160—180. Halak: Ponty, élő, nagyság szerint kgként 140—180, ponty, jegekt és nem élő kgként 100—140. Gyümölcs: Alma, nemes faj kgként 60—140, közönséges, válogatott, kg. 5 A marseillei tűzvész első képe. ÓRIÁSI PÁNIK Newyorkban egy háborús rádiófantázia félreértése miatt Azt hitték, hogy valóban kitört a háború s a Marslakók már bombázzák a várost Newyork, október 31. A Columbia rádiótársaság Wells „Világok háborúja" című regényé­nek dramatizált közvetítésével egé­szen rendkívüli hatást ért el. A hallgatók ezrei, akik nem hal­lották az előzetes bejelentést, azt hitték, hogy New Jersey légi bombázásával hirtelen háború tört ki. Newarkban és több külvárosban a lakosság elmenekült a házakból és csak akkor tért haza, amikor meg­hallotta, hogy egyszerű rádiófantá­ziáról volt szó. A hangjátékközvetítés következténé­ben kitört riadalomról a következő részleteket közüik: Különösen azok, akik a műsor­közlő bevezető szavait nem hallot­ták, azt hitték, hogy ellenséges repü­lők ezrei bombázzák már New­­yorkot és Jerseyt gáz- és gyújtó­­bombákkal. Newyork sok város­részében a lakosság rémülten az utcákra rohant. A zűrzavar percről percre növeke­dett. A rendőrségnél, rádióállomá­soknál és újságoknál érdeklődők tömegei elfoglalták valamennyi táv­beszélővonalat. Egy newyorki rendőrhivatalt tíz percen belül két­ezren hívtak fel. Családok Százai összekapkodták legszükségesebb hol­mijukat és az erdős Orange-hegyek­­be menekültek. Amikor a rádióközvetítés során előadták, hogy a Marsból egy űrhajó szállott le New­ Jerseybe, tizenötezer embert megölt és halálsugarakkal fel­fegyverzett Mars-lakók szálltak ki belőle, olyan képtelen híresz­telések terjedtek el, hogy az As­sociated Press-iroda kénytelen volt a napilapokat jelentésben felvilágosítani a helyzetről és a lakosságot ilyen úton meg­nyugtatni. Manhattan bérházaiban a meg­rémült lakók ajtóról-ajtóra rohan­va mozgósították lakótársaikat. Több templomban megszakadt az istentisztelet, mert rémült emberek berohantak a templomokba azzal, hogy itt a világ vége. Newark utcáin ezrével futottak az emberek, kendőket és zsebken­dőket kötve szájuk elé, hogy így védekezzenek a mérges gázok ellen. Különös képzelőtehetséggel meg­áldott emberek azt állították, hogy házuk tetejéről már látták is a Mars-lakókat. Különösen nagy volt a félelem Harlem négernegyedében. Az utcák zsúfolva voltak négerek­­kel, akik szóról-szóra elhitték a rá­­dióközvetítést. Newyork és New Jersey kórhá­zaiba sok embert szállítanak be súlyos idegrázkódtatással. ként 40—72, körte, nemes faj, kgként 75—160, szőlő kgként 30—140, gesz­tenye kgként 52—100, birsalma 32—1 80 fillér. Uj laká­sába ízléses kd^imj^máh LEGOLCSÓBBAN szerezheti be TDimem iparművészeti és Háziipari Kft. I III., József­­körút Ml

Next