Esti Ujság, 1938. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
f) / / /\, Budapest, 1938 Január 1. Harmadik évf., I. sa. Szerkessztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda, Budapest, Vnn., József-körút 5. Postatakarékpénzt. csekksz. sz. 49.927. Előfizetési ár egy hónapra 2.20 P, negyedévre 6.60 P. Egyes szám ára hétköznap és vasárnap 10 fillér. A szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda telefonja *1-444-00 Ai csakhda megöregszik, mire megismerjük, mire megtudjuk róla: jót hozott-e, vagy rosszat. Szilveszter mindig csak úgy távozóban köszönt be a szobánkba. Törődött öregember, akinek utódát, a semmit, az időt még senki se látta. Aztán háromszázhatvanöt nap alatt ez is szakállas vándorrá alakul. Beszól még egyszer, a zsákjából elénk szórja a bánatot, a gondot, az emléket és az örömet, aztán megy. De ha utánanézünk, érezzük, hogy ez a Szilveszter nem, volt rossz ember, hiszen még élünk, itt vagyunk, nem bontott el bennünket az a véres hullám, amitől az év minden napján rettegtünk. Talán egy kissé jobban is ment a sorunk, mint 1936-ban. Köszönjük, öreg Szilveszter Ahogy azután eltűnik ebben a ködös hidegben, az idő bizonytalanságában és a csizmája megérinti a Tejutat, visszaemlékezünk a régi Szilveszterekre. Azok más alakok voltak. Éppen egy emberöltővel ezelőtt duzzadó egészségű Szilveszter szólt be éjfélkor.öblös hangon nevetett, az iszákja teli volt mindenféle jóval. Akkoriban senki sem félt tőle, legfeljebb néhány dáma, aki remegve mérte az idő múlását, mert az élet szép, könnyű és vidám volt Az urak sokat törték ugyan a fejüket az élet apró titkain, no, meg néha politizálták is egy kicsit. Akkoriban Szilveszter apó fiákerre ült és úgy hajtatott végig a Stefánia-úton. Gumirádlerrel, mosolyogva. Aztán egészen más Szilveszterek jöttek. Riadt, fakó, beesett arcú, megtépázott évek. Még a Tejúton is vércsöppek maradtak utánuk. Lassú lábon jártak és mégis szaladtak. Kétségbeesetten szakítottuk le akkoriban az új naptár, első lapját. Szilveszter már nem hozott reménységet. A zsebéből nem kandikált ki pezsgőspalack, hanem kézigránát s végül már az sem, legfeljebb kukoricakenyér. Nem fogadta senki szívesen a Szilvesztert, sok-sok évig. Mert sohasem hozott egyebet, csak gondot. Elvette, amink volt és amikor már elköszönt, úgy néztünk utána, mintha csaló szökött volna meg a pénzünkkel. Ma mégis szeretjük az öreget. Talán soha sem kopogtatott be szerényebb ajándékkal, mint az idén, de mégis bánjuk, hogy elmegy. Mert ebben a válságos, gyűlölködő, vad és kiszámíthatatlan világban valamit legalább itthagyott számunkra: egy kis reményt. Sok csalódás után egy csepp illúziót, hogy most már talán mégis csak minden jóra fordul. Ez az újév már csak jót hozhat, hiszen megjártuk a megaláztatás és a szegénység minden mélységét. Most Szilveszterkor úgy érezzük, hogy már nem is szívesen nézünk visszafelé, hanem egyre inkább várjuk a ködös és bizonytalan jövőt. De már nem félünk tőle! Sőt várjuk az új vendéget, mert úgy érezzük, hogy a sors kereke most az egyszer — felfelé visz bennünket. A búcsúzkodó öregember még benyúlt a■ zsebébe és meghintette gondjainkat valami csillogó varázslattal, amiből jutott a munkásnak is, a gazdának is, a boltosnak, a művésznek. Nem sok ez, de elég ahhoz, hogy szeretettel várjuk a jövevényt. Köszönjük meg ezt a távozónak és igyunk egy pohár bort a tiszteletére!. mm / Másfélszáz kis egzisztenciát indított el félév alatt a Nemzeti Önállósítási Alap 1937 év elején kerültek nyilvánosságra azok a nagyszabású szociális elgondolások, melyeket a Darányi-kormány az értelmiségi munkanélküliség leküzdése s az állástalan diplomás ifjúság elhelyezése érdekében tervbe vett. Ez elgondolások között jelentékeny szerep jutott a Nemzeti Önállósítási Alapnak. A közvélemény osztatlan rokonszenvel fogadta a kormánynak azt az elhatározását, hogy a középosztályhoz tartozó ifjúság egy részét önálló egzisztenciák alapításához kívánja juttatni és megnyugvással vette, hogy ennek érdekében döntő lépés történt, amikor már az 1937—38. évi költségvetésbe kétmillió pengős összeggel beállították az e célra szolgáló alapot. A költségvetési év kezdetével egyidőben, július elsejével, megszervezték a Nemzeti önállósítás Tanácsot is, mint autonóm testületet, amely a kélt Nemzeti önállósítási Tanács a legnagyobb csendben, de annál eredményesebben kezdte meg munkáját. Ennek eredményeiről most, az első félév végén először ad tájékoztatást a nyilvánosság számára az elnökség. A kapott tájékoztatás rendkívül érdekes adataiból mindenekelőtt az állapítható meg, hogy maguknak a kérvényezőknek jelentékeny része sincs tisztában az alap hivatásával. Sokan igen nagy összegű kölcsönöket kérnek, és önök folyósítása fölött dönt s általában az alapot kezeli. A tanács tagjaivá a legelőkelőbb közéleti férfiakat nevezték ki, elnöke pedig Keresztes-Fischer Ferenc, a Pénzintézeti Központ elnöke lett, ami egyáltalán nem egyeztethető össze a kitűzött céllal. Vannak olyanok is, akiket nem az önállósítási vágy, hanem csak végső kétségbeesés ösztökélt kölcsönkérésre és vannak a kérvényezők közt egészen selejtes elemek, sőt vannak humoros esetek is, amikor például valaki nősülési célra kér kölcsönt. Az önállósítási tanács Keresztes-Fischer Ferenc elnöklete mellett a legtárgyilagosabban és nagy lelkiismeretességgel bírál el minden kérvényt és ahol lehetőség van rá, folyósítják is a szükséges kölcsönt. Mégis a kérvényeknek nagy százalékát kell elutasítani, vagy azért, mert a kérvényező személyileg nem felel meg, vagy azért, mert a terv, melyhez a kölcsönt kéri, teljesen irreális. Hol marad a társadalom támogatása ? A tanácshoz eddig összesen 1153 kérvény érkezett be, melyekben 6.900.000 pengő kölcsön folyósítását kérték. A kérvényezők három kategóriára oszlanak és pedig olyanokra, akiknek főiskolai képzettségük van, olyanokra, akik középfokú iskolát végeztek és olyanokra, akik fő-, illetve középiskolai végzettség nélkül, szakképzettség alapján kérnek kölcsönt és kívánnak önálló egzisztenciát alapítani. Ebbe a harmadik kategóriába 183 kérvényező tartozik, akiknek ügyeivel még egyáltalában nem tudott foglalkozni a tanács. A kormányrendelet ugyanis az ő részükre csak az alap javára befolyt adományokból engedélyez kölcsönfolyósításokat. Az elgondolás az volt, hogy a közgazdasági élet és társadalom tehetős rétegei jelentős összegekkel fognak az alap segítségére sietni. Ez azonban eddig nem valósult meg. Mindössze 35.500 pengő adomány folyt be az alap javára s ezért a tanács úgy határozott, hogy ezeket a kérvényeket nem is tárgyalja addig, míg nagyobb adományok nem érkeznek. Egyelőre tehát várjuk, hogy a kisegzisztenciák érdekében megmozduljon a szerencsés, nagy egzisztenciák szíve... A másik két kategóriába tartozó kérvényezők száma 970 és pedig 373 olyan, akinek főiskolai végzettsége, 597 olyan, akinek középiskolai végzettsége van. A rendelet kimondotta, hogy elsősorban azokat részesítik támogatásban, akik vidéken kívánnak egzisztenciát alapítani s ennek hatása már a kérvényezők számában is meglátszik, mert a 970-ből 796 kérvény Az első félév tapasztalatai