Esti Ujság, 1939. március (4. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-10 / 57. szám
4 Jó eredménnyel zárta üzletévét a Belvárosi Takarékpénztár A Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósága dr, Héder Lajos elnöklésével tartott ülésén megállapította a takarékpénztár 1938. évi mérlegét. A mérleg az előző évi 335-335,15 pengővel szemben 332-853-86 pengő tiszta nyereséggel zárul. Az elmúlt üzletév a külpolitikai válság és a rosszabbodó konjunktúra jegyében állott, ennek ellenére a takarékpénztárnak sikerült fenntartania üzletének eddigi keretét és ügyfeleinek, mint korábban, az elmúlt évben is minden tekintetben rendelkezésére állott. Említésre méltó, hogy az intézet a Beruházási Program által lehetővé tett nagymérvű állami és egyéb közületi megrendelések alapján a nagy- és kisiparban működő ügyfeleinek a korábbinál nagyobb mértékben is nyújtott hiteleket. Igen örvendetes eredménye amellett a takarékpénztár elmúlt évi tevékenységének, hogy a nehéz viszonyok ellenére a tavalyival nagyjában azonos összegű nyereséget sikerült elérnie. A mérleg főbb adatai a következők: Az intézet saját tőkéiből, amelyeknek együttes összege 10.610.000 pengő, a takarékpénztár a Beruházási Hozzájárulás első részletének fedezéseire 140 000 pengőt fordított; ezt az összeget a takarékpénztár a tőketartalék terhére fizette ki és az ezáltal egymillió pengőről 860 000 pengőre csökkent. A hitelezők között a könyvecskékre elhelyezett betétek összege 13,325.024.08 pengőt, a folyószámlára és csekkszámlára elhelyezett betétek összege 7,502.543.93 pengőt, a külföldi hitelezők követelése 792.493.42 pengőt, a belföldi hitelezők összege pedig 1 millió 545.313.86 pengőt tesz ki. A takarékpénztár által kezelt idegen tőkék összege tehát együttesen 23,165.375.29 pengő a múlt évi 26,697.963.81 pengővel szemben. Az elmúlt év közismert eseményeinek hatása alatt a betevő közönség a pénzintézetektől két izben is, először a tavasszal, másodszor pedig az ősszel, nagyobb összegű betétet vont el. Ez általános jelenség alól természetesen a takarékpénztár sem lehetett kivétel, de megnyugvással állapíthatja meg, hogy a válságos napokban elvont betétek jelentős része a feszültség elmúltával ismét visszakerült az intézethez. A mérleg vagyon oldalán lévő tételek a viszonyoknak megfelelő csökkenést mutatnak, amennyiben a pénztárkészlet, a giroszámlán, valamint a pénzintézetekés fenálló követelések együttes összege 3,804.040.59 pengőről 3,128.981.14 pengőre, a váltótárca 12,685.273.63 pengőről 9,928.055.90 pengőre, az adósokkal szembeni követelések összege pedig 7.329.508.52 pengőről 6,557.448.87 pengőre apadt. Ezzel szemben emelkedés mutatkozik az értékpapírtárcánál, amely 2,081.253 pengő 43 fillér az előző évi 1,733.150.70 pengővel szemben és az intézet érdekeltségeinél, amelyeknek összege 3,909.225.93 pengő az előző évi 3,827.735.13 pengővel szemben. Az emelkedés a Nemzeti Beruházási Kölcsön kötvényeinek, illetőleg egyes érdekeltségek részvényeinek átvételével áll kapcsolatban. A takarékpénztár bevételeinek megnyugtató fejlődése ellenére az igazgatóság — az intézetre eső nagyösszegű Beruházási Hozzájárulásra és a gazdasági helyzet bizonytalanságára tekintettel — még nem látja elérkezettnek az időt az osztalékfizetés újból való megkezdésére és ezért az elért nyereséget az intézet erőforrásainak gyarapítására kívánja felhasználni. Ennélfogva az igazgatóság azt a javaslatot terjeszti a közgyűlés elé, hogy az elért 332.853,86 pengő tiszta nyereségből a rendes tartalék javára 50.000 pengőt, a Beruházási Hozzájárulás tartaléka javára 100.000 pengőt, az ingatlanértékcsökkenési tartalékalap javára 60.000 pengőt, a nyugdíjpénztár javára 25.000 pengőt, a tisztviselői jóléti alapok javára 10.000 pengőt fordítson, a fennmaradó 87.853,86 pengőt pedig a jövő üzletév számlájára vigye át. Az igazgatóság az évi rendes közgyűlést 1939 március 18-ra hívta egybe. a bőrünkről van szó írta: WAIGNER—ZELLHOFF. Közgazdaság mindenki számára. 35 illusztrációval. Aki ezt a könyvet olvassa, az nemcsak kitűnően szórakozik, hanem gazdag és mindenkor használható tudásra tesz szert, amely minden gazdasági kérdésben tájékoztatja és önálló gondolkodásra képesül. 300 oldal, erős vászonkötésben 10. pengő. Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet, nemzeti könyvkereskedése Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 5 Telefon: 18-57-80, 18-74,00, Uü Ujsfuf Péntek, 1939 mánius 10 CSÖNGETTEK... Irta: Lincsimre A férfiember délelőttönkint rendszerint eljár hazulról. Megtörtént, hogy néha-néha jómagam mégis otthon töltöttem egy kis időt és ilyenkor elcsodálkozva figyeltem, hogy a háznép hogyan jön-megy a lakásban, járkál, ajtót nyit és általában mennyi eredménytelen nyüzsgést bonyolít le az előszobában. Ennek a jövés-menésnek jó darabig nem tudtam meg az okát, míg csak nem egyszer az történt, hogy egész délelőtt otthon kelett maradnom. Ó, most már tudom, mi az oka annak, hogy a házinép készületlenül várja az ebéddel a férjeket. Most már tudom, hogy mi minden fűszerezi egy háztartásnak békésnek hitt délelőttiéit... Csengőnk egyre-másra szólt és miután egymagam voltam odahaza, bő tapasztalatokat szereztem arról, hogy kik csöngetnek és miért? Tapasztalataimról kusza jegyzeteket készítettem. Ezeket: 8 óra 15 perc: Csöngettek. A házfelügyelő azt mondja, hogy vegyünk vizet. Kérdem, ki árul vizet és hogy adják? A házfelügyelő kicsit furcsán néz rám, majd elmosolyodik és azt mondja, hogy ereszsznnk vizet, mert délig elzárják a csapot. 8 óra 30 perc: Barna fiatalember csenget be és lábát nyomban az ajtórésbe dugja. Porszívógépet ajánl részletre, de fényképjavítást is elfogad. Elutasító válaszra beljebb nyomul az ajtóhasadékon, az első gorombaságra nyájasan belép, a második gorombaságra működésbe hozza bevonszolt mintagépét és válogatni kezd a családi fényképek között. 8 óra 115 perc: Szegény ember, bármilyen munkát vállal. 50 fillér ellenében például nyomban elvállalja a porszívó és fényképnagyító kidobását. Az ablakból látom, hogy az utcán karöltve távoznak. Csendes társak. 9 óra 4 perc: A nyitva felejtett ajtón belép egy úr és mint holmi bolyongó lidérc, járni-kelni kezd az előszobában. Cédulák közt lapoz, jön-megy, ceruzát nedvez, majd kijelenti, hogy ő a villanyóra-leolvasó. 9 óra 19 perc: Csöngetés, hogy parancsolunk-e szép festményeket, a 80 fillér ! Nem parancsolunk. 9 óra 44 perc: Altiszt. Vét-iv. Hogy nyolc napon belül... azt a 78 pengős adóhátralékot ... annál is inkább, mert ellenkező esetben... 10 óra 1 perc: Kaparászás hallatszik a levélszekrényen. Na, itt a posta, gondolom, amint kiugrok a kiskulccsal. Levél nincs, de van egy piros cédula, melyen, a mai napon, a közelben soha eddig nem létezett árban bádogos üzememet megindítottam; van egy sárga cédula, melyen: ne menjen máshová ondoláltatni, csak a most megnyílt Troptongyári bácsihoz; van egy zöld cédula, melyen, ha telket akar, deré őrült ön, ha nem a felparcellázott Szemétligetre esik a választása. 10 óra 26 perc: Csak 10 fillért kérünk az Elmerült Ladikosok Árvái részére. 10 óra 27 perc: Szabad kérnem valami csekélységet a ramtadaram céljaira . 10 óra 110 perc: Egy elegáns úr. Ezt be kell vezetni. Tudni véli, hogy távoli rokon és az ánizs iker a kedvence. 11 óra 10 perc: Eddig csevegvén, felszólít, hogy vegyünk egy szabadalmazott burgonya-cifrázót. A távoli rokon leözt lábbal vagyok kénytelen növelni a távolságot. 11 óra 25 perc: Egy ajtó közé tett láb tulajdonosa remekírókat ajánl részletre. Mint remek olvasó kivágtam. 11 óra 28 perc: Pár fillért az özvegy Korcsolyacsatolók Nyugdíj alapjára. 11 óra 30 perc: Szakállas úr. A gázóra- feolvasó. 12 óra 12 perc: Rettentő vízzuhogás, a konyhapadlón 10 centiméteres tenger. Ugyanis vízvételkor a csapot nyitva felejtettem. 12 óra 15 perc: Könyöradománygyűjtés a Révészzenekar Székházára. 12 óra 110 perc: Olcsó gipszangyalok, hathavi részletre. 12 óra 46 perc: Ismét csengettek. Az ajtót már ki sem nyitottam, csak kiszóltam, jó tömören: Mars. 12 óra 48 perc: Látom az ablakból, hogy kedves ismerősöm lép ki a kapun. Lángvörösen. Tőle függ az előléptetésem. Csak 13-at ülnek asztalhoz és kerülik a szerencsés előjeleket a párisi babonaellenes klub tagjai Páris, március 9. (Az Esti Újság párisi szerkesztőségétől.) Látszólag mindenki tudja, hogy mi a babona, holott a vele foglalkozó tudósok még a mai napig se tudják egész pontosan megjelölni ezt a fogalmat. Erre gondoltam, amikor múlt hét péntekjén találkoztam régi ismerősömmel a Metrón. — Hova? Hova? — Megyek a klubomba, küzdeni a babonák ellen. Kiderült, hogy az illető tagja a Le Club des Antisuperstitieuxnek, vagyis az előítéletek elleni clubnak. Rövid utazásunk alatt nagyon érdekes részleteket mondott el a bizarr egyesület életéről. Elmesélte, hogy az a klub igazi napja, ha a pénteki nap véletlenül tizenharmadikéval egybeesik. Ekkor jön össze a legtöbb tag s mindig vigyáznak, hogy egy-egy szobában tizenhárman üljenek az asztalhoz. Általában a klub tagjai, ahol csak lehet, keresve keresik azokat az alkalmakat, amelyek a közhiedelemben mint szerencsétlenséget hozó előjelek játszanak szerepet, mert ezeket, — különösen Franciaországban és Olaszországban, — szerencsétlenséget hozó egyéneknek tartják. A belépő tagot nyitott késsel ajándékozzák meg és ha átesett a különböző felvételi ceremóniákon, rendes látogatója lehet a klubnak. Minden héten pénteken összejövetelt tartanak. A társalgás tükörtöréssel kezdődik. A különös módon terített asztal fölött pedig keresztbe létrát állítanak. Franciaországban ugyanis ez rossz előjel. Az asztal terítése is különbözik a rendes polgári asztalok terítési módjától. A kenyeret hátára fektetve teszik a vendég elé, a pincérnek pedig kötelessége, hogy a sótartót feldöntse. A bort balkézzel öntik a pohárba. Csak hárman egy gyufával... A vendégek a ruhatárba nem teszik le kalapjukat. Erre szükségük van az étkezésnél. Nem a fejükön tartják, hanem az asztalra teszik, ami a latin világban szintén szerencsétlenséget jelent. Ha véletlenül a péntek egyszersmind tizenharmadikára esik, akkor égő lámpát tesznek az asztal alá. Ez már sokkal inkább elterjedt babona. Különösen a zsidóság babonásabb rétegei hiszik, hogy ha az asztal alá a földre lámpát tesznek, a jelenlevők közül valaki rövid időn belül meghal. Nos, barátom elbeszélése szerint a klub tagjai polgári értelemben véve elég szerencsés Nyitott bicskát kap az új tag A klubba való felvétel is érdekes körülmények között történik. Nagyon örülnek a kancsal embernek. emberek. Soha közülük szerencsétlenül nem járt senki és pesti értelemben különösebb „pechről” se panaszkodhatnak, öt éven át minden pénteken tizenhárman ültek az asztalhoz, de a klubtagok közül eddig senki sem halt meg.Az csak természetes, hogyha cigarettára gyújtanak, egy gyufaszálat mindig hárman használnak. Ha elindulnak hazulról, előszeretettel visszamennek. Ha csak tehetik a tagok, a papnöveldék és a nagyobb templomok környékén kóvályognak és büszkélkedve mesélik egymásnak, hogy az elmúlt héten ki hány pappal találkozott. Egyszóval, mindent elkövetnek, ami a közhiedelemben szerencsétlenséget jelent. Ugyanakkor óvatosan kerülik mindazokat a jelenségeket, amelyeknek szerencsét kellene hozniuk. De a kéményseprő mégis szerencse... Barátom valósággal kipirult lelkesedésében, amikor a klub tagjainak teljesítményeit előadta. Végül invitált, lépjek be én is közéjük. — Nem vagyok babonás! — mondtam kitérően. Én ezekről a dolgokról, amik ellen önök küzdenek, tudomást sem veszek. Egyébként figyelmeztetem, hogy a babonások meggyőződése szerint nincsen semmi hatása annak, ha az ember ezeket az előjeleket maga rendezi vagy előidézi. A tizenhármas szám akkor rejt magában veszedelmet, ha önként adódik. Persze ez csak Franciaországra és Európára érvényes. Angliában már a tizenhármas szám és a péntek szerencsét jelent. Egyébként elárulom önnek, volt egy barátom, aki csak azért lakott egy kis sötét utcában, mert ott egy kéményseprőmester tanyázott. Ilyformán naponta több kéményseprővel találkozott, mint azelőtt egy egész esztendőben. Ez se használt semmit. Még rosszabbul ment a dolga, mint eddig... Lassan közeledtünk a végállomás felé S amikor a Metróból fölkerültünk az utcára, éppen egy kéményseprőbe ütköztünk. — Lépjen be klubunkba, meglássa szerencséje lesz, — mondta barátom rábeszélően. Kéményseprőbe ütköztünk! Megígértem, hogy e kedvező előjel alapján gondolkozom az ajánlata fölött. .. Tízezer pengőt sikkasztott, majd megörült Gyöngyös főkertésze Az Esti Újság megírta, hogy Németh Dezső főkertészt elbocsátották állásából, mert a városi kertészeti hivatalban nagyarányú visszaélések nyomára jöttek. A vizsgálatot most fejezték be és megállapították, hogy tízezer pengő körüli öszszeggel károsította meg Gyöngyös városát a megtévedt főkertész. A városi főügyész bűnvádi feljelentést tett a főkertész ellen, azonban az ügyben valószínűleg megszüntetik a bűnügyi eljárást, mert Németh Dezső városi főkertész az elmúlt napokban váratlanul dühöngeni kezdett és az orvosi vizsgálat megállapította, hogy elméje elborult. Némethet beszállították a gyöngyösi elmegyógyintézetbe. Szabó kikapott a lett sakkversenyen Riga, március 9. A Kemeri fürdőhelyen végbemenő sakkversenyen ma délelőtt a függőjátszmákat fejezték be. Flohr győzött Petrov ellen, Mikenas Ozols ellen, Beeck Apsenkieks ellen. A Felgins—Bogoljubov játszmát másodszor is félbeszakították, Felgnis jobban áll. Délután az ötödik fordulót játszották Stalberg győzött Szabó ellen, Hazenius, Bogoljubov ellen, Melngailis Bezrucko ellen. A Flohr—Rpsenkieks, Beeck—Feigins és a Dreibergs—Solmanis játszma döntetlenül végződött. Az Ozols—Petrov és a Koblenc— Mikonas játszmákat félbeszakították. Este a Melngailis—Hazenfus játszmát befejezték, Melngailis győzött. Állás az ötödik forduló után: Stalberg 4%, Szabó 4, Flohr és Beeck 3%, Mikenas 3 (1), Melngailis 3, Felgins 22 (1), Dreiberg 2%, Apsenkieks 2, Bogoljubovics Coblenc 1% (1), Hazenius, Solmanis 1%,, Petrov, Ozols 1 (1), Bezrucko 3,a. / Idegesség, fejfájás, szédülés, álmatlanság, reggeli rosszullét, levertség, bágyadtság, sok esetben hamarosan , megszűnnek, ha bélműködésünket felkeléskor éhgyomorra egy pohár természete? Ferenc József keserűvízzel elrendeztük. .Kérdezze meg orvosát, _a t / II