Esti Ujság, 1939. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-13 / 109. szám

8 kalmazkodnunk. Ha vevőink vannak, azoknak igényeihez kell alkalmazkodnunk és azt kell termelnünk, amiből többet és jobb áron vesznek.­­ Foglalkoznunk kell mezőgazdasági termékeink feldolgozásával is, még­pedig sokkal intenzívebben, mint ma. Fejlesz­teni kell minden olyan iparágat is, amely­ben a termelés lehetőségei fennállanak és amelynek kifejlesztése katonai szempont­ból is fontos. Magyar ipar nélkül nincs hadsereg és nincs magyar önállóság. — A hazai nyersanyagokat magunknak kell feldolgoznunk. — Meg kell szervezni a kisipart. Ez egyik nagy problémánk. Közelebb kel­l hoznunk egymáshoz az országrészeket. Az óbudai híd után meg fog épülni a két csallóközi híd. Különösen gondot kívánunk fordítani a kereskedelmi repülésre nem­csak külföldi, hanem belföldi viszonylat­ban is. — Nagy a problémánk a városfejlesztés. Budapestet és Budapest környékét olyan kapcsolatba kell hozni egymással, amely mindkét résznek javára váljék. is 0 %*5% Szomba*, 1939 május 13 Az állam pénzügyei rendben vannak . A­z állam pénzügyei mindnyájunkat kell, hogy érdekeljenek, mert nyilvánvaló, hogy rendezett államháztartás nélkül hiába beszélünk minden kérdésről. Az állam pénzügyei rendben vannak. Az 1938—39. évi költségvetésben nagy erőfeszítéssel helyreállítottuk az ál­am­­háztartás egyensúlyát.­­ A hitelpolitika terén elsőrendű fel­adatnak kell tekintenünk a kamatláb ész­szerű és az adósok által elviselhető szín­vonalon való tartását. A hitelellátás egyik legfőbb gondunk lesz. Az adó és illetékek terén nemcsak az a baj, hogy nagyok és nem mindig igazsá­gosak, hanem az is, hogy áttekinthetetle­nek. Van azonkívül egy probléma, amely­ről kötelességszerűen megemlékezem, de szeretném, ha kijelentésemet nem ígéret­nek fognák fel. Minden magyar ember kell, hogy érezze, hogy a köztisztviselők anyagi helyzetén és előmeneteli viszonyain változtatni kell és az államháztartás lehetőségei szerint vissza kell jutnunk a fizetések tekinteté­ben ahhoz az állapothoz, ahol a fizetés­­leszállítás előtt voltunk. (Éljenzés és he­lyeslés.) — A pénzügyi kérdésekkel függ össze az úgynevezett közgazdasági program, amelynek irányvonala természetesen a közteherviselés arányosabb elosztása és a jövedelemelosztás arányosabb sza­bályozása.­­ Aztán következik a sokgyermekes családok megsegítésé­nek problémája. (Éljenzés.) Családvédelmi­ alap létesítése, az ifjúság felkarolása, anyagi és lelki té­ren előbbrevitele. A munkásokat fel kell szabadítani a szakszervezeti terror alól . Ide tartozik az a kérdés is, hogy mi történik a munkássággal. Ha már a munkásságról szólok, szólnom kell nemcsak anyagi helyzetéről, hanem szellemi vezetéséről is. A munkásokat fel kell szabadítani a szakszervezeti terror alól és átvezetni a keresztény nemzeti társadalomba. (Hosszantartó taps és helyeslés.) Tervem az is, hogy a társadalmi egyesületek munkáját szervessé tegyem. Az egyesüle­tek munkáját racionalizálni kell, hogy egymás között a munkát szervesebbé te­gyék és fegyelmezettebben vigyék ke­resztül. Kellő munkamegosztással itt is sokkal többet lehet végezni. Azokat az in­tézményeket, amelyek a fegyelmezést szol­gálják, fejlesztenünk kell. A leventeintézmény kiépítése olyan fel­adat, amelyet fegyelmező katonának és pedagógusnak kell megoldania. (Éljenzés és taps.) Az iskolákban is vannak nagy feladataink. Nem skatulya­fejű embereket, hanem gondolkodni és dolgozni tudó embere­ket kell nevelni. Az embereket át kell itatni több hazafi­­sággal, mert több ízben tapasztaltam, hogy a magyar nyelvet úgy tanítják ná­lunk, mint pl. a kémiát. Áldozatkészségre, becsületre kell tanítani s ehhez nem elég az osztályfőnöki óra, mert az mesterséges. Nagy szerepe jut itt a vallásnak és ezért vagyok barátja a felekezeti iskolának is- Nem vagyok barátja az­­államosításnak, amely különben is a liberális XIX. század­ból indult ki. Nemzetiségi és sajtókérdés . Van még két kérdés, amelyről szóla­­nom kell, amely társadalmi és politikai kérdés. Az egyik a nemzetiségi kérdés. Erre csak azt mondhatom, hogy a nem­zetiségi kérdésnek úgy, ahogy ez a kérdés Európában az utolsó században kialakult, nagyon sokféle nehézsége van. Amint a nemzetiségek öntudata fejlődött, néha majdnem túlfejlődött, ellentétek is fejlőd­tek ki és sokszor kategorizálva, vagy ska­tulyázva az embereket, kényszerítették őket arra, hogy hovatartozásuk felől hatá­rozzanak. Ezzel megsemmisültek azok a kapcsolatok, amelyek alkalmasak lettek volna az emberek és népek közötti érintke­zés, együttélés és együttmunkálkodás elő­mozdítására. Én ebben a szellemben és gondolatvilágban látom a nemzetiségi kér­dést. Tudom, hogy ma még sok nehézség van e téren. Hullámok jönnek innen is, onnan is, amelyek e kérdésben magasan járnak. De minden nehézség ellenére is erős akarattal fogjuk végezni kötelessé­günket és el is fogjuk érni a nemzetiségi megértést, az ellentétek kiegyenlítését, minden ember szabadságának megóvásá­val, minden kényszertől való mentességgel — bárhonnan jöjjön is. (Helyeslés.) :— A másik a sajtókérdés, társadalmi­lag és politikailag. Nem titok, hogy mi az én nézetem erről, csak nem mindig közlik. A sajtót éppen olyan nevelőintézménynek tekintem, mint az iskolát, sőt a sajtónak, amely felnőtteket és — néha túl korán — gyermekeket is nevel, kötelességei vannak. Kötelességeire pedig barátságos vagy ke­ményebb eszközökkel, olyannal, amilyenre szükség lesz, rá fogjuk szorítani. Nem ijedek meg attól, — különben sem va­gyok ijedős természetű, — erről ki, mi­ként vélekedik, akár bent, akár külföl­dön. Ez országos feladat. A sajtó olyan hangon beszéljen, amely példaadó és társadalomnevelő. Olyan feladat ez, amelyet az ország egye­temes érdekének szolgálatában és az or­szág erkölcsének érdekében el kell vala­kinek végeznie. Meg fogom próbálni. (Él­jenzés és taps.) A sajtótörvény különben már előké­szület alatt van, de ezenkívül is szükség van még nevelő és irányító munkára. — Tudom, hogy­ magyaroknak nehéz összetartást prédikálni. Mégis meg kell, hogy tegyem ezt is. Bízzunk a munka erejében. Tekintélyünk a külföldön nőtt, ezt magam is tapasztaltam. A mi politikánk békés és önérzetes politika­ez a politika a s­zentistváni politika, típusosan keresztény és magyar. Ennek a politikának a felelősségérzetével kíván­juk betölteni azt a hivatást, amelyik ránk hárul. Kérem önöket, hogy amint én ezt a politikát követem, azon a poszton, ahol állok, önök is mindannyian ezt a szentistváni hivatást és politikát szolgál­ják, ki-ki ott, ahová a sors az életben állította. A közönség zúgó tapssal és éljenzés­sel fogadta a miniszterelnök beszédét. Elhangzott a hatalmas beszéd, eget­verő éljenzés reszkettette meg a Vigadó öreg falait, amikor Imrédy Béla és Jaross Andor emelkedtek szólásra, majd Csilléry András zárószavaival vetett véget a gyű­lésnek. A tizenöt-húszezer főnyi tömeg lelkes hangulatban tíz óra után oszlott a legnagyobb rendben széjjel. S­zíria trónjára akarják Zog mit alba London, május 12. Zog volt albán királyt bizonyos körök Szíria trónjára akarják ültetni. A Daily Herald pénteken reggel jeruzsálemi jelen­tést közöl, amely szerint a volt albán uralkodó igényt tart Szíria trónjára. Ebben az ügyben állítólag már kezdeményező lé­pések is történtek közelkeleti francia ható­ságok vezetői részéről. Ezek a francia sze­mélyiségek érintkezésbe léptek szíriai arab körökkel a terv megvalósítása érdekében. Tekintettel arra, hogy Franciaország nép­­szövetségi mandátuma Szíria fölött nem­sokára megszűnik, valószínűnek lát­szik­, hogy a francia körök ilyenformán közvetett befolyást akarnak gyakorolni Szíriára. Ar­ról is elterjedtek hírek, hogy Zog a legkö­zelebbi időben látogatást tesz Szíriában. A Daily Herald még hozzáfűzi jelentéséhez, hogy befolyásos francia körök támogatják azt a tervet, hogy Zog foglalja el Szíria trónját. TELEKI MIHÁLY GRÓF: Nálunk ne akarjon senki jobboldalibb lenni A földmívelésügyi miniszter választási kamra a Kiskunságban Kiskunhalas, május 12. (Az Esti Újság tudósítójának telefon jelentése.) Vitéz Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter csütörtökön a Kiskunság ho­­mokvilágának községeit látogatta meg és mondott beszédeket a Magyar Élet Párt­jának gyűlésein. Délelőtt Prónayfalván adott programbeszédet hatalmas közönség előtt, majd kíséretével együtt a 28.000 holdon szétszórt bócsai tanyaközségbe ment, ahol az iskola és a községháza ud­varán az óriási távolságok ellenére is igen nagy számban gyűltek össze a gaz­dák, hogy a magyar föld miniszterének beszédét végighallgassák. A községháza udvarán tartott gyűlést Tóth Mihály kis­gazda nyitotta meg, majd Teleki Mihály gróf fölmívelésügyi miniszter mondotta el beszédét. — A mi programunk — mondotta töb­bek között — fajvédő program, amelynek zászlaját húsz évvel ezelőtt Szegeden bon­totta ki Teleki Pál gróf miniszterelnök és ezt a fajvédő programot ti itt az Alföldön Héjjas Iván nevével kapcsolatban ismeri­tek. Nálunk jobboldalibb ne akarjon lenni senki, mert azokról, akik ma ilyen jelsza­vakkal próbálkoznak, nem tudjuk, hol vol­tak 1919-ben. Ezután megindokolta a földmívelésügyi miniszter, miért kellett a Házat feloszlatni és új választásokat kiírni. Ha egy tör­vényt, mint például a zsidótörvényt egy parlament négy hónapig tudja csűrni­­csavarni, várjon a még annál is hatalmasabb, érdekbe ütköző és az általa benyújtott földbirtokpolitikai törvényjavaslatot meg lehene-e szavaztatni ilyen parla­menttel ? Látjuk a zsidótörvény megszavazásánál, hogy míg a Magyar Élet Pártja pártkér­déssé tette, hogy a javaslatot megszavaz­zuk, addig a szavazás alatt az ellenzék padjai szinte teljesen kiürültek. A liberális elemeikkel kacérkodó pár­tok, mint például a kisgazdapárt is, féltek, hogy elveszik a zsidó szava­zatokat, egy részük tehát kivonult a szavazásnál, a másik részük pedig a zsidók mellett nyilatkozott meg. Már­pedig, aki a zsidótörvényt nem akarta, az a földreformot sem akarja, hiszen közel félmillió hold föld van a zsidók kezén, amit a szántóvető népnek kell juttatni. Ezután azokat az intézkedéseket ismer­tette, amelyeket a kormány az utóbbi esz­tendőkben a gazdák érdekében megvalósí­tott, különösen a jobb értékesítés terén, majd így folytatta: — Szabadságot és egyenlőséget hirde­tünk, de a szabadság nem lehet szabados­ság, ami a liberális világban azt jelentette, hogy a zsidóknak minden szabad volt, ne­künk pedig csak az, amit ők megengedtek. Az egyenlőséget pedig úgy kell megvaló­sítani, hogy mindenkit egyformán érté­keljünk, aszerint, hogyan tölti be helyét a poszton, ahová a sors állította. A gyűlés után K. Nagy Ferenc kis­gazda az újonnan épült gazdakörben, a bócsai falusítás szegény telepeseinek kül­döttségét vezette a földmívelésügyi mi­niszter elé. A telepesek arra kérték a minisztert: utaltassa ki részükre a régeb­ben kért építkezési kölcsönt. Teleki Mi­hály gróf a küldöttség előtt kijelentette, hogy ismeri a falusítás problémáját, tudja, hogy az egész falusítás alapját el­rontották. Az 1200 pengős segély rendes építkezéshez nem elég, különben is drága a kölcsön. Ezért tartsanak ki egy kis ideig, mert új házépítési törvényt nyújt be az össze­ülő parlamentben és akkor sokkal ol­csóbban, körülbelül a lakbérösszegnek megfelelő évi tövesztéssel jutnak csa­ládi házhoz. A telepesek igen nagy örömmel fogad­ták a földmívelésügyi miniszter kijelenté­seit. Csütörtökön a miniszter már befejezte a választókerületnek meglátogatását és amerre csak járt, beszédét a Kiskúnság népe mindenütt a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadta. Egységbontás... Egy, magát jobboldalinak nevezd dél­utáni lapban, furcsa közlemény jelent meg a hazafias munkásság szervezetéről, a Nemzeti Munkaközpontról. Nem tudjuk mióta szokták komoly orgánumok egy ké­tes ügyek miatt kizárt munkás személyi bosszútól lihegő cikkeit közölni és állítá­sait tényként elfogadni. Mindenesetre kü­lönös jobboldaliság az, amely úgy igyek­szik magának tömegeket teremteni, hogy pártokból ide-oda vándorló kortesek és al­kalmi napidíjjesö­k kedvéért hatalmas, ko­moly munkát végző­ jobboldali szervezete­ket próbál megbontani. A Nemzeti Mun­­kaközpontnak nem ártanak az ilyen fele­lőtlen mesemondások, mert abból senki­­sem lépett ki, csak az, akit ki kellett zárni. Ne feszegessük, hogy miért. Mert a valóság nagyon kellemetlen lenne azoknak a „jobboldaliaknak”, akik sietve ölelték keblükre az eltávolított kétes elemeket. Megkísérlik a zsidók tömeges letelepítését több angol gyarmaton London, május 12. Az angol kormány nagyszabású települési tervekkel foglalkozik európai zsidó kivándor­lók letelepítése érdekében. Winterton lord, az eviani menekültügyi értekezlet által kiküldött állandó bizottság elnöke csütörtökön este egy banketten, amelyet az orientalista és Afrika­­kutatók rendeztek, kijelentette, hogy tudo­mása szerint Chamberlain miniszterelnök a pénteki nap folyamán az alsóházban nyilat­kozatot tesz a Brit-Guayanában tervbe vett zsidó próbatelepítésekről. A miniszterelnök Winterton szerint nyilatkozik majd arról is, hogy Észak-Rhodéziában, Sandomingóban és a Fü­löp-szigeteken a nyár végén szintén ta­nulmányozzák majd a zsidók tömeges letele­pítésének lehetőségeit.

Next