Esti Ujság, 1941. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-01 / 26. szám
BUDAPEST, IMI PEER. 1. HATODIK ÉVFOLYAM, 26. SZ. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY-ÉS UTAZÁSI IRODA, BUDAPEST, VJK., JÓZSEF-KÖRÚT 6. SZ. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA: 43 927. FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 23 FILL. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 13 FILL. JUGOSZLÁVIÁBAN EGYES SZÁM ÁRA 1.60 DINAR, HAVI ELŐFIZETÉS 60 DINAR. A SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA TELEFONSZÁMA: *1—444—00. Hét évtizede voltak ellenzékben a szarvasi gazdák. Hetven éven át sok ellenzéki pártot bejártak, míg végül az utolsó évtizedben csatlakoztak a független kisgazdapárthoz. Abban az időben bizonyosan sokan hitték, hogy ez a párt fogja megvalósítani a népi Magyarországot, ez fogja kivezetni a gazdaközönséget a gazdasági válság zűrzavarából s ez számol le ama bizonyos zsidó túlhatalommal, amelyet — némi óvatossággal és tapintattal — karteluralomnak neveztek a vezérek. A szarvasi gazdák csak abban különböztek többi társaiktól, hogy ők hittek legtovább, ők állták leghosszabb ideig az ellenzéki vártát. Mikor a független kisgazdapárt meggyengült és minden lendületét elvesztette, mikor már vezérei javában küzdöttek a zsidótörvény ellen, vagy a bécs—budapest— prágai tengelyért, a szarvasiak még mindig kitartottak. Szarvas volt a független kisgazda-politika Alcazárja, amelyből — azt hitték —, hogy egyszer még ki lehet rohanni valami hősi csatára. A bent valók talán nem is a független kisgazdapárthoz ragaszkodtak már, hanem inkább az ősi ellenzékiséghez, az apák, vagy a nagyapák politikai hagyományaihoz. De amíg kitartottak s állták a sarat, szüntelenül azt kellett látniok, hogy amiért ők elszigetelve, később magányosan küzdenek, nélkülük, sőt gyakran már vezéreik ellenére is megvalósul a magyar életben. A szociális népi Magyarország kormányprogram, sőt nemzeti program lett Gömbös Gyula kormányra lépése óta s a független kisgazda-politika vezérei nem találtak más feladatot, mint hogy haragos cikkek, tüzes beszédek szalmaszálát, vagy gerendáját tegyék eléje. Megelleneztek mindent, amit tömegeik akartak, s amit egykor maguk is hirdettek. S most, amikor Teleki Pál kormánya gyorsan, erőteljesen, de mégis megfontoltan egyre nagyobb mértékben valósítja meg a szociális Magyarország célkitűzéseit, a független kisgazdapártiság szarvasi végváráról szépen csendben lehúzták a megtépett hadilobogót. Az utolsó ezerötszáz független kisgazda belépett a Magyar Élet Pártjába. Ebben a cselekedetükben senki nem láthat politikai pálfordulást. Senki nem mondhatja, hogy feladták az elveiket. Elhatározásuk mögött azonban meg kell látni azt a nagy felismerést, amely már régen jellemzi a magyar tömegek — elsősorban a gazdatársadalom — állásfoglalását. A magyar nép hosszú évtizedes ellenzéki harcok után rájött arra, hogy más ma a helyzet, amikor magyar kezekben van a vezetés, mint „ volt hajdan, amidőn az idegen kormányzás valósággal kényszerítette az embereket arra, hogy bizalmatlanok legyenek és semmi jót ne várjanak attól, ami felülről jön. A magyar tömegek ráébredtek arra, hogy a nagy nemzeti célokat sohasem tudjuk elérni, ha külön utakon járunk, egymás ellen tusázunk. Régen talán megengedhettük magunknak a politikai inszurrekciók fényűzését. Ma azonban, amikor a magyar célokat képviseli, a a szociális Magyarországot munkálja a kormány, semmi szükség nincs meddő öncélú ellenzékieskedésre. A magyar nép meglátta, hogy az út, amelyen a politikánk haladt, nem volt rossz, hiszen elvezetett Szegedtől Zágonig. És az ország gyarapodás örömein, zászlóin, világain túl a magyarság meglátta azt is, hogy mindezt csak úgy érhetjük el, hogy legalább a külpolitikában egységesekvoltunk, egyet akartunk, egy célra törtünk. Mennyivel nagyobb szükség van erre az egységre most, háború idején. A szarvasi kisgazdák levonták a tények konzekvenciáját s bölcsen látták, hogy ve lük szegényebb lett ugyan egy már nem is létező párt, de példaadásukkal erősebb lett 81 magyarság egysége. megbénította az ország forgalmát A Meteorológiai Intézet jelentése szerint a havazás napokig eltart Ercsinél 9 centiméterrel haladta meg a Duna a tavalyi legmagasabb vízállást Pénteken este 10 óra tájban Budapesten lassú hóesés kezdődött. Rövidesen fehér takaró borította a járdákat, a házak tetejét s hiába dolgoztak a Köztisztasági Hivatal emberei, nem bírtak boldogulni a csendesen, de konokul hulló pelyhekkel. Egyre vastagabban rakódott le a hó, később az esés még sűrűbbé vált, majd szél is kerekedett és a késő éjszakai órákban Budapest felett már valóságos hóvihar dühöngött. Ugyanekkor az ország minden tájáról is jelentések érkeztek arról, hogy az enyhülés havat hozott. Nem változott az. helyzet szombaton se, amikor a közlekedésben már komoly zavarokat okozott a hó, amelynek most senki se tudott örülni. Autóbuszon, villamoson, amelyek csak kínnal bírtak haladni a vastag hóban, csak erről a késői komoly télről foly a szó és mindenki felelevenítette az elmúlt esztendő ugyanilyen időjárását, amely annyi komor gondot és súlyos nehézségeket okozott. A természeti erők játéka úgy látszik, pontosan megismétli ugyanazt, aminek tavaly szenvedő részesei voltunk. Országszerte hóviharok dúlnak, s ugyanakkor a folyók áradnak, a legkisebb patakról is jelentik, hogy vize félelmetesen duzzad, a Duna Ercsitől lefelé egészen a Dráváig úgyszólván egyetlen jégfolyó, a táblák eltorlaszolják a medrét, a víz mindenütt emelkedik. Ugyanez a helyzet a Tiszánál, s a többi folyónál is. A jelek szerint fel kell készülnünk még a múlt esztendeinél is nagyobb és pusztítóbb árvizekre, hiszen még az 1940-es áradás nyomai se tűntek el, az elmúlt ősz óta százezer holdak álltak víz alatt, a talaj képtelen volt felszívni az abnormis mennyiségű vizet, s csak egy gyors alvadás és száraz,a szeles tavasz segíthetett volna valamit. Most már ennek a reménységnek vége: a frissen lehulló hó, amely a déli órákban, mikor ezeket a sorokat írjuk, még mindig változatlan erővel és konoksággal szitál a szürke felhőkből, csak növeli a veszedelmet. Bombák hullanak a Duna jegére, de hasztalan s a többi folyó árja is a gátak tetejéig ér már, igen sok helyen pedig átszivakodik a töltésen és szétmállasztással fenyegeti »«okát. Mindenki, akinek ez a feladata, emberfeletti erőfeszítéssel igyekszik útját állni a veszedelemnek, a hatóságok az emberileg lehetséges óvintézkedéseket megteszik, ott, ahol a veszedelem leginkább fenyegető, most is, mint tavaly, a honvédség önfeláldozó műszaki csapatai dolgoznak. Egyelőre a vasúti forgalomban még komoly zavarok nem voltak, de elkészülhetünk rá, hogy ha a hóesés ilyen intenzív marad, lesznek nehézségek.Egyetlen szerencse, hogy nagyerejű szél sehol se dühöng, hófúvások, amelyek eltemethetnék a vasúti síneket és az országutakat, még nincsenek. Közlekedési nehézségeket okozott a fővárosban és vidéken a hófúvás A negyedik hideghullám párnapos uralmát a délkeleti irányból, a Földközi-tenger felől jövő meleg levegőrétegek megtörték. Hatalmas küzdelem fejlődött ki a Kárpátok medencéjében uralkodó hideg és a beáramló meleg légtömegek között, ami nagyarányú havazásokat okozott s a meleg délkeleti szél 5 fokkal enyhítette az időjárást. Nagyobb havazás az ország nyugati részében és a fővárosban van, körülbelül tíz centiméter vastag hóréteggyel, a hófúvás azonban néhol egész kőhegyeket hordott össze. A Kárpát-medencébe a hideg elég tartósan befészkelte magát s ezért az ostromló meleg légáramlatokkal hoszszú küzdelme lesz. Ebből következtethető, hogy a havazás huzamosabb ideig tart s természetesen az enyhülés is. A közlekedésben ez a havazás már komolyabb nehézségeket támasztott. A budai hegyvidéken az autók még hólánccal sem tudtak közlekedni, a Várban például az autóbusz is hosszabb időre elakadt, Óbudán és Lágymányoson a villamosok forgalmában merült fel zavar. A Dunántúl több városából kaptunk már jelentést, hogy az országúti közlekedés teljesen szünetel, mert a hófúvások hatalmas torlaszokat emelteti. A budapesti székesfővárosi Köztisztasági Hivatal pénteken este tizenkilenc altiszttel, száznegyvenkilenc rendes, négyszázhárom rendkívüli hómunkással, valamint tizenhét motoros, tizennyolc lovasekével és hét hófuvarozó autóval vette fel a harcot. Ilyen erős iramú havazásnál öt és félszáz munkás megfeszített munkája nem elegendő. A hómunkások hiába igyekeztek, az úttesteket nem tudták megszabadítani a vastag hótakarótól. Reggelre azután a Köztisztasági Hivatal is belátta, hogy fel kell emelni a létszámot, mert a havazás nem akart szűnni: harmincnégy altisztet, ötszáznyolcvankét rendes, ezernyolcszázhetvennégy rendkívüli hómunkás állt ma reggel munkába, ugyanakkor tizennyolc motoros, ötvenhat lovas hóeke szolgált a munkások segítségére. A fővárosi forgalom biztonsága azonban sokkal több munkaerőt követel s valószínű, hogy a Köztisztasági Hivatal ezt a munkáslétszámot órákon belül emeli. Ercsi fölött a fővárosig fokozódott az árvízveszély Közel két hete tart az emberfeletti küzdelem, a Csepel-szigettől délre, a Duna mindkét partján, az újabb árvíz romboló munkájának elhárítására. Kemény hidegben, hóviharban dolgozik a polgári lakosság a kirendelt utász- és hidász-csapatokkal együtt a gátak erősítésén. A védekezési munkálatokat teljes erővel folytatni kell, mert a Duna már most a tavaszi olvadás előtt, színig telített és a hatalmas jégtáblák nyomása a jégtorlaszok miatt visszaduzzasztott víz feszítő ereje morzsolja, tépi a gátakat. Az, összefüggő jégtakaró nem mozdul és ennek következtében a víz nem tud megfelelő mértékben lefolyást találni. Dunapentersnél, ahol eddig a legkritikusabb volt a helyzet, szombaton reggel újabb javulást észleltek, a vízállás a péntek esti 719 centiméteres magasságról 700 centiméterre csökkent és ez a 11 centimé-