Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-20 / 145. szám

Vasárnap, 1954. június 20. Az alábbi írást Diego Hurtado Mendoza (1503—1575) spanyol író és diplomata írta. A címe: „Ho­gyan lehet eladni bűnbocsátó cédu­lákat.“ Az alábbiakban az író re­gényének részletéből költlünk ki­vonatot. Sorsom ötödik gazdámmal, egy bűnbocsátó cédula áruló­val hozott össze. A legrava­szabbal, akit valaha láttam, vagy azt hiszem, valaha látni fo­gok. Ha valamelyik faluba ér­kezett, legelőször a papot ajándékozta meg valamivel. Ha olyan emberrel találkozott, aki latinul nem tudott, annak foly­vást latinul (vagy olyan for­mán) beszélt, aki latinul tu­dott, annak sikamlós vicceket mesélt. A bűnbocsátó cédulá­kat pedig mindenképen eladta. Aki jószántából nem vett, arra ráerőszakolta. Sagra de Toledo egy közsé­gében már vagy három napja prédikált, de a cédulák csak nem keltek, úgy látszott, sen­kinek sincs szándékában venni. Gazdámat ette a méreg emiatt. Kieszelt hát egy nagyszerű for­télyt. Reggelre még egyszer össze­­csődítette az egész községet. Előtte este azonban vacsora után a biztossal (aki állandóan vele járt) valamilyen játékon összeveszett. Rablónak, hami­sítónak nevezték egymást, vere­kedtek. Nagy tömeg verődött össze, úgy választották szét őket. Az egész ház megtelt emberekkel. Hogy nem vere­kedhettek, hát torkuk szakadtá­­ból szidták egymást. Hogy kárt­ ne tehessenek egymásban, a biztost elcipelték. Másnap reggel uram elment a templomba, hogy a mise meg a prédikáció végeztével felszó­lítsa az embereket a bűnbocsátó cédulák vételére. A nép mo­rogni kezdett, hogy a cédulák hamisak a biztos este a vesze­kedés közben elárulta. Uram új beszédet kezdett, buzdította az embereket, hogy ne mulasszák el megszerezni a nagy jótéteményt, a bűnbocsá­natot, amit a cédulák nyújta­nak. Egyszer csak­ belépett a templomajtón a biztos és han­gosan, de érthetően így szólt: — Jó emberek, hallgassátok meg egy szavamat, aztán ar­ra hallgattok, akire akartok. Én evvel csalóval jöttem ide, aki­t itt prédikál, aki engem is megcsalt. Arra bírt hogy le­gyek a segítségére ebben az üzletben, aztán majd megosz­­szuk a nyereséget. Ne higyjetek neki és ne vegyetek tőle. A falu népe most már vég­leg leleplezve látta a prédikáló papot, s várta, hogy az e vá­­dak ellen védekezzék. Uram azonban nagy lelki nyugalom­mal kérdezte a biztost: akar-e még valamit mondani? — Még sokat beszélhetnék rólad és csalafintaságodról, ha­nem mostanra elég ennyi. Erre gazdám térdre borult a szószéken, összekulcsolta a ke­zét, égre vetette a szemét és imádkozni kezdett. Az isten bűnbocsánatát kér­te, igazság­tételét. Nem a biz­tos megbüntetését, csupán az igazság hirdetését, és ennek érdekében azt, hogy tegyen, csodát: ha igaz, amit a biztos mond, süllyedjen el a szószék­kel ő maga. Ha a biztos hazu­dott, büntesse őt úgy az isten, hogy hamisságáról mindenki meggyőződhessék. Alig végezte el áhítatos imádságát, amikor a biztos összerogyott és úgy odavágó­­­dott a földhöz, hogy a templom visszhangzott bele, üvöltözött a szája tajtékzott, arca eltorzult. Kézzel-lábbal hadonászott. A zsivaj és lárma akkora volt, hogy senki sem értette a másik szavát. Egyesek remeg­ve álltak, mások istent hívták segítségül, hogy mégse bün­tesse ennyire. Uram pedig fent állt a szószéken, szemeit az ég­re vetve. Néhány becsületes ember felment hozzá és könyö­rögtek neki, hogy kérjen bűn­bocsánatot a biztos számára. Ő először szabadkozott, de aztán eleget tett a hívők kérésének. Imádkozni kezdett, sírt mint a böjti prédikációknál volt szo­kás, majd a cédulákat kérte és azok közül egyet a bűnös fejére tett. Ettől aztán meggyógyult a biztos. Uram megbocsátott neki, barátságot kötött vele, de akkorára nagy lett a sietség cédulákat venni. Nem maradt a községben férfi, asszony, fiú, leány, aki cédulát ne szerzett volna. Elterjedt az esemény híre a környéken is, s ott már alig várták gazdámat, hogy bűnbocsátó cédulákat vásárol­hassanak. Mikor ez a dolog történt, én magam is nagyon meg voltam ijedve. Hittem benne, mint annyi más De amikor láttam, hogy mint nevetnek és élcelőd­nek gazdám és a biztos a jó üzleten, megtudtam, hogy a másikat ravasz és fortélyos gazdám jó előre betanította. S bár még nagyon fiatal voltam, gazdám nagyot süllyedt becsü­lésemben, és így szóltam ma­gamban: — Mennyi ilyen gazembersé­get követhetnek el ezek a szédel­gők az együgyü nép között. ” „MEGNYÍLT AZ INGYENUSZODA“ Ezúton közöljük a tanáccsal, hogy Miskolcon a Sztálin út és a Rácz Ádám utcai bérházak között, közel másfél hete, a nagy esőzések után megnyílt az „ingyenuszoda11. A legminimálisabb önköltséggel tartja fenn magát a „strandfürdő." A víz forrása az ég, amely az utób­bi időben igen bőségesen termel. A víz melegét az öreg nap szolgál­tatja. A higiéniával ugyan egy kis baj van, itt-ott a víz moslékszínű, néha koleragyanús. Belépődíjat fi­zetni nem kell! De félre a tréfával, fordítsuk ko­molyra a szót. E bérházak lakói joggal sérelmezik, hogy idestova pár esztendeje felépült házak kö­zött a teret még ma sem hozták rendbe. A 4 méteres mészégető és masteres aknák tátongva hirdetik az „illetékesek“ nemtörődömségét! Ebből a messzemenő „gondosko­dásból“ pedig igen könnyen baj származhatik. Tudniillik a bérhá­zak apróságai, a gyermekek ott játszanak reggeltől estig a téren. A lakók s a szülők már az ottfelej­tett szurkot eltakarították. Sok baj volt ezzel is, mert a gyerekek ha­­zahordták, s a szobák a padlótól a plafonig szurkosak lettek. Nem be­szélve arról, hogy a kezekről és a lábakról még a súrolókefe sem vitte le. Azonban a gödrökkel­­— melyek mélysége jó másfél méter — már nem tudnak mit kezdeni, azok most teleszaladtak vízzel s köny­­nyen előfordulhat, hogy egyik má­sik kisebb gyermek belecsúszik s ott fullad meg. Vájjon ki felel ezért. Ezt kérdezik a szülők? Az egyik elvtárs szégyenlősen je­gyezte meg: legutóbb a színházba voltak, s mivel a téren még út sincs a felázott talajon fűn­g sáro­san érkeztek meg. „Mintha tanyá­ról jöttünk volna." Bizony valami­lyen út is elkelne már itt, a város szívében épült Sztálin úti bérházak között Ajánljuk e néhány sort a városi tanács figyelmébe. BODA ISTVÁN a bérházak lakói nevében. Több meleg és napsütés! A rendkívüli méretű őszi és téleleji szárazság után a tavaszi hó­napok csapadékbősége pótolta a szokatlanul nagy csapadékhiányt és biz­tosította a talaj mélyebb rétegeinek átázását. Ez főleg a kapások szem­pontjából volt fontos, mert ezek a nyári vízszükségletük nagy részét a talaj melegebb rétegeiben felraktározódott vízből fedezik. Júniusban to­vább folytatódtak a kiadós zivataros esőzések. Az első két hét folyamán két nap kivételével mindennap volt eső az ország kisebb-nagyobb részén­­, ezek közül 8 országos, vagy országos jellegű volt. Júniusban eddig az Alföld több esőt kapott, mint a Dunántúl. A csapadék nagy területeken a 100 millimétert is meghaladta, ami már jóval több, mint az egész június havi szokásos mennyiség. Hasonlóan bő esők voltak a Dunántúl déli részén is. Esőben tehát a tavasz kezdete óta sehol sem volt és jelenleg sincs hiány. Annál jobban hiányzott a meleg és a napfény. E tekintetben május utolsó hetében már tartós javulás volt tapasztalható. A 25—27 fokos nyárias meleget azonban június első napjaiban ismét megismét­lődő, kiadós esőket hozó hűvösebb légáramlások zavarták meg, de a második hét elején ismét a nyárias meleg jutott uralomra, s 10-én már az ország nagy részén 28—30 fokig melegedett a levegő — ami már meg is haladja ennek az időszaknak szokásos hőmérsékletét. A zivataros esők a következő hetekben is meglátogatnak bennün­ket de már­­több melegre és napsütésre van kilátás. ÉSZAKMAGYARORSZAU Ma autóbuszon utazzanak a dolgozók Lillafüredre Az IBUSZ kéri a dolgozókat, hogy ma, vasárnap, ha Lillafüredre szán­dékoznak kirándulni, lehetőleg autó­buszon utazzanak, vagy a 11 óra 30 perckor induló kisvasúttal. Kecske­métről érkeznek dolgozók Miskolcra, s a korábbi vonatok őket szállítják Lillafüredre.­­ Kellő jelentkező esetén június 27-én Visegrádra indít különvonatot az IBUSZ. Részvételi díj 31 forint 60 fillér. 9 percig tartó napfogyatkozás lesz június 30-án Igen érdekes természeti jelen­ség tanúi lehetünk e hónap, jú­nius 30-án, szerdán. Mint ahogy a Társadalom és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Társulat megyei csoportja közölte szer­kesztőségünkkel, ezen a napon körülbelül 9 percig tartó 82 százalékos napfogyatkozás lesz. Megelőzőleg 1945-ben tapasztal­hattunk hasonlót. A tudományos kutatás szerint 1961 február 15-én lesz újból teljes napfo­gyatkozás. Már most biztosítsunk üzemanyagot az aratáshoz, csépléshez! A miskolci AFORT központ fel­hívja az állami gazdaságok és gép­állomások vezetőségének figyelmét, hogy már most jó előre gondoskod­janak az aratási-cséplési munkála­tokhoz szükséges üzemanyag be­szerzéséről. Jelenleg az a helyzet, hogy az ÁFORT központ raktárai megteltek, ugyanakkor a finomító üzemekből állandón érkezik szállítmány, ezt pedig fogadni nem tudjuk. Ugyan­akkor több gépállomáson és állami gazdaságban tucatjával állnak üre­sen a hordók és a tartályok. Ameny­­nyiben az állami gazdaságnak, tsz­­eknek, vagy gépállomásnak szállítá­si nehézségei volnának, az AFORT központ három és fél tonnás tar­tálykocsikkal benzint, petróleumot, gázolajat,­­ párlatot házhoz tud szállítani. AFORT KÖZPONT Miskolc 7 SPORT ÉS TESTNEVELÉS Útban a futball-világbajnokság felé Szerdán délután megszólaltak a játékve­zetők sípjai, amelyek megadták a jelet ar­ra, hogy elinduljon a bőrlabda Svájc négy városában s eldöntse, melyik ország válo­gatott labdarúgói a legjobbak a világ leg­népszerűbb sportágában, labdarúgásban? Tizenhat ország fiai küzdenek a világbaj­noki címért több mint két héten keresztül. Nem könnyű a büszke cím kivívása. Hiszen ott van a résztvevők között a kétszeres világ­bajnok Uruguay csapata s elindult az olasz együttes is, amely 1936-ban Magyarország csapata előtt nyert világbajnokságot. Ott találjuk a résztvevők között a selejtezők tizenhárom csoportjának győzteseit: Nyu­gatnémetországot. Belgiumot, Angliát, Skó­ciát, Franciaországot. Ausztriát. Törökorszá­got, Csehszlovákiát. Jugoszláviát. Mexicót, Brazíliát és Dél-Korea válogatottját. Svájc, mint rendező ország és Uruguay, mint a VB­ védője, selejtező nélkül került a dön­tőbe. A világ legjobb labdarúgói adnak most tanúbizonyságot, már az első forduló során arról, hogy kik készültek fel a legjobban, ki érdemli meg, hogy bekerüljön a negyed­döntő nyolc csapata közé. E közé csak ak­kor kerül be bármelyik csapat, ha jelenlegi csoportjában az első­ vagy a második he­lyen végez. Ha két csapat azonos pont­számmal kerül az első, illetőleg második helyre, akkor nem kell egymással mérkőz­­niök a csoportelsőség eldöntéséért, hanem mindkét csapat bejut a negyeddöntőbe. Pont­egyenlőség esetén csak abban az esetben kerül sor harmadik mérkőzésre, ha a cso­port második és harmadik helyezettjének azonos pontszáma van. Az azonos pontszá­mú két csapat újabb mérkőzésen dönti el, hogy ki kerül feljebb. Ha például a II. csoportban szereplő Magyarország négy ponttal első, s mögötte Törökországnak és Nyugatnémetországnak 2—2 pontja van, ak­kor a két együttes újabb mérkőzésen, egy­­más között dönti el a továbbjutást biztosító második helyet. A negyeddöntőbe 8 csapat kerül. Ebben a döntőben az I. és a II. csoportból felke­rülteket egymással, a III. és IV. csoport­ból felkerülteket ugyancsak egymással sor­solják össze. Ha a 2x45 perces játékidő után az eredmény döntetlen, akkor 2x15 perces hosszabbítás következik. Ha a hosszabbítás sem hoz eredményt, akkor sorsolnak. A negyeddöntő 8 csapata közül négy csa­pat kerül az elődöntőbe, ahol újabb sorso­lás következik, úgy, hogy az I. és a II. csoportból továbbkerülők a III. és a IV. csoportból kapják ellenfelüket. Az elődöntő két győztese vívja a döntőt, két vesztese pedig a 3—4. helyért küzd meg egymással. Ha a döntő 2x15 perces hosszab­bítás után is döntetlenre áll, a mérkőzést megismétlik. Természetesen a csapatok úgy küzdenek, hogy ne kerüljön sor hosszabbí­tásra, még kevésbé sorsolásra. Az eddigi eredmények már nagy vonalak­ban megmutatják, hogy kik készültek fel eredményesebben, kik jobbak a csoportjuk­ban lévőknél. Persze meglepetés mindig akad. Ilyen meglepetésnek számít, hogy a már kétszer világbajnokságot nyert olasz vá­­logatott csütörtöki mérkőzésén vereséget szenvedett Svájc csapatától. Nem mehetünk el szó nélkül az Anglia—Belgium mérkőzés mellett sem. Az angolok titokban világbaj­­nokjelöltnek tartották magukat, s így bizo­­nyára számukra volt a legnagyobb meglep­petés, hogy hosszabbítás után szerzett ve­­zetésük után Dickinson jóvoltából a belgák kiegyenlítettek. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem maradtak továbbra is világbajn­­nokjelöltek, mert hiszen, amíg sor nem kere­rül a döntőre, mindenki annak tekintheti magát... Az említett két mérkőzést kivéve a már lejátszott mérkőzéseken általánosságá­ban úgy alakultak az eredmények, amint az várható volt. Talán csak egy kivételt tesz­nek a szerénytelenek. Miért csak 9 gólt lőtt válogatottunk Dél-Koreának, edzőmérkőzé­­sek többet szoktak lőni! Vannak persze olyanok is, akik szívesen­ vették volna, ha Puskásék, Kocsisék néhány góllal kevesebbet helyeztek volna első ellen­felük hálójába. Az így gondolkozók úgy vélik, hogy el kellett volna tenni néhány kitűnő gólt a vasárnapi nyugatnémetek elleni mére­­kőzésre is. Minden elbizakodottság nélkül reméljük,­­hogy a délkoreaiaknak lőtt kilenc gól csak bevezetése volt a világbaj­nokságnak. Reméljük, hogy a magyar csatároknak, meg Lantosnak, Bozsiknak és a többieknek a tarsolyában még jó pár gól van, amelyek két jó beosztással használnák fel a VB-t, úgy, hogy a döntőre is jusson belőlük. A Miskolci Építők Sportköre közli, hogy a falragaszoktól eltérően a Magyaror­szág—Nyugatnémetország VB. mérkőzést nem 16 óra 50 perctől, hanem 17 óra 45 perctől (az első félidőt teljes egészében) köz­vetíti. A II. félidőben történő eseményekről pedig a 18 óra 30 perckor kezdődő Miskolci Építők a Budapesti Lokomotív NB II. mérkő­zés alatt is tájékoztatja a közönséget han­­gosan beszélőn. •4 y. Csehover (1953). Sötét: Kg8. Bel. gy. e3 (3). Világos: Kc7, Bf7, Hc4, gy. i3, g7 (3); Világos Indul és nyer. * G. Martin háromlépéses feladványának. (Világos: Ka4, Bc2, g8, Hc3; sötét: Kh1* Hc6, gy. d6) megfejtése 1. He4!, öt változat­­tal: I. .. I. .. Hd4 2. Bcg2 és 3. Hf2* és matt. II. .. I. .. He5 2. Bgg2 és 3. Hg3* és matt. III. . .1. . .Hb4 2. Bc7 és 3. Bh7* és matt. IV. 1. .. He7 2. Bb8 és 3. Bbff és matt. V. s.L . ,d5 2. Bc6­ és 3. Bh6* és matt. Izgalmas játszmabefejezés. a b c d e­­ g b Tudósítás az esernyők s a szikházi toronyóra éppen el-­ kongatta az éjfélt, amikor a „Mis­kolci Böröndös és Bőrdíszműves Ktsz. Töltőtoll-, Esernyő- és Kesztyűrészle­gében“ — a Széchenyi­ utca 68. szám alatt — a reparálásra váró esernyők megtartották első konferenciájukat. Kiküldött munkatársunk az alábbi jelentésben számolt be a nagyjelen­tőségű eseményről: Egy idős, keresztülhasadt huzatú fekete esernyő nyitotta meg a kon­ferenciát az alábbi szavakkal: „Kedves Sorstársak! Immár több hónapja, hogy itt pe­­nészedünk magunkra hagyatva. Jö­vőnk kilátástalan. Igaz, múltúnk elég festett, de úgy hiszem, százszor meg­­bűnhődtünk már vétkeinkért s most már illő lenne, ha ránk is zuhogna egy kis nyári eső.“ I fl HIlLLGPTÚSOG közül egy vala­mikor igen csinos, szőke huzatú nap­ernyő szégyenlősen húzta össze keb­lén elszakadt ruháját. A többiek le­­horgasztott esernyőfejekkel hallgatták az elnök szívből jövő szavait: mind­egyikük arra gondolt: „Milyen igazat beszél! Milyen fele­más is ez az élet? Akinek eső kellene, annak por jut, s akinek szárazságra lenne szüksége, az ázik rendületle­nül.“ (Különös tekintettel az esős nyárra.) Hozzászólások következtek. A kon­ferencia a sok jelentkezőre való te­kintettel egyhangúlag elfogadta, hogy a hozzászólás időtartama 5 perc le­gyen. Az elnök kitette az asztalra a homokórát. (Sajnos, ebben a ktsz.­­ben még mindig ezzel mérik az időt.) I ÜGY HBJHN­L FFlf járhatott az idő, amikor sor került egy komorarcú, huzatnélküli férfieser­e­ő felszólalá­sára. Csak úgy ropogtak drótbordái, első konferenciájáról amikor az emelvényre lépett: „Sorstársak! Április 26-tól itt senyvedek veletek együtt. Gazdám abból a célból hozott ide, hogy új ruhába öltöztessenek. Azóta két és fél nehéz hónap telt el, telve esős napokkal. S az új ruhából nem lett semmi. Hiába volt gazdám minden sürgetése, kegyelmi kérvé­nyem elveszett valahol a bürokrácia útvesztőjében.” Gyors mozdulattal farzsebéből egy összerongyolódott sárga cédulát vett elő. „Itt a biléta! — emelte fel a ma­gasba. — Száma 69.025. Ez szolgáljon ékes bizonyítékául, igazságom alá­támasztására.“ S az Értekezlet felhördült. Ketten, hárman is felugráltak, ugyanilyen sárga cédulákat lobogtattak. Volt olyan is, amelyikről már lekopott a dátum. Ki tudja, mióta rostokolnak itt a száműzetésben Aztán a felszólaló elpanaszolta, hogy amikor gazdája első ízben jelent­kezett érte, azt mondták: 3 hét múlva készen lesz. Három hét után szomo­rúan közölték: elfogyott a huzat. Újabb jelentkezésekor arra hivat­koztak, hogy beteg, akinek a javítást el kellene végezni. Negyedszer már nem ígértek semmit­ ,Jöjjön be majd, ha erre jár“ — mondták. | HIKIRRIlOT. Egy kakas valamelyik udvaron kivágta a magas c-t, a vá­ros ébredezni kezdett. Az esernyők első konferenciája végetért, a részt­vevők a következő táviratot küldték a ktsz.-nek: „Türelmünk elfogyott, az eső min­dennap esik, gazdáink ázra várnak, követeljük, hogy haladéktalanul ké­szítsenek el bennünket!“ B. I.

Next