Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
tai.Ak.-MAGYAROkdi.Ao 1 Kádár János fogadta az izraeli KP főtitkárát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta Meir Vilnert, az Izraeli Kommunista Párt főtitkárát. A találkozó alkalmával tájékoztatásra és eszmecserére került sor az időszerű nemzetközi kérdésekről, a kommunista és munkásmozgalom helyzetéről, valamint az imperializmus elleni küzdelem előterében álló problémáiról. Kádár János, az MSZMP KB első titkára csütörtökön látogatást tett az MSZMP VIII. kerületi Bizottságán. A látogatáson részt vett Németh Károly, az MSZMP PB póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. Kádár János a pártbizottság Baross utcai új székházában találkozott a végrehajtó bizottság tagjaival. Nagy Richard, a kerületi pártbizottság első titkára, Suhajda József, a kerületi pártbizottság tagja, a kerületi tanács vb-elnöke tájékozta-A találkozó során megvitatott kérdésekben ismételten kifejezésre jutott a két testvérpártnak a marxizmus, leninizmus, a proletár internacionalizmus elvein nyugvó nézetazonossága. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Garai Róbert, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. tást adott a kerület helyzetéről, a gazdaságpolitikai munkáról, a kerület fejlesztésének terveiről, a párt X. kongresszusára való készülődésről. A tájékoztatót több órás eszmecsere követte, amelyben a végrehajtó bizottság tagjain kívül részt vett és felszólalt Kádár János is, majd megtekintette kerület ipari üzemeinek, vállalatainak jellegzetes termékeiből összeállított kiállítást, valamint a kerület fejlesztési tervének néhány makettjét. Algéria nova Nem csupán az olajról, hanem az algériai—francia kapcsolatok, és ezen belül is elsősorban az algériai bor franciaországi eladásának problémájáról van szó a jelenlegi válságban Párizs és Algír között — állapítja meg több francia lap is. Az Humanité csütörtöki számában Robert Lambotte azt írja, semmi sem mutat arra, hogy a francia—algériai válság kijutott volna már a veszélyes zsákutcából. Az egyoldalú algériai határozat a francia olajvállalatokra kivetett adó növeléséről, csak aláhúzza az együttműködés egészében meglevő nézeteltérések általános voltát. A lap a továbbiakban rámutat, hogy a gyarmati rendszerből Algéria hatalmas szőlőterületeket örökölt, amelyek átállítása más termékek termelésére rendkívül költséges. Algéria viszont nem tudja eladni azt a hatalmas mennyiségű bort, mert francia kormány megszegte a ez irányú korábbi kötelezettségeit. Korszerűsítik a róla árt védelmi oktatást is A lakosságnak a polgári védelemmel összefüggő korszerű felkészítését biztosító oktatómunkáról, az ezzel kapcsolatos további tervekről, feladatokról kért tájékoztatást dr. Sajnovics János vezérőrnagytól a polgári védelem országos törzsparancsnokától Vágó Tibor, az MTI munkatársa. A törzsparancsnok a többi között elmondta, hogy a lakosság további polgári védelmi felkészítését 1971-től a következőképpen szabályozzák: A honvédelmi törvény rendelkezéseinek megfelelően kötelező lesz a részvétel a polgári védelmi oktatásban minden polgári védelmi kötelezettség alatt álló lakos részére, férfiaknál 14-től 65, nőknél 14-től 60 éves korig. — Az a tervünk — mondotta —, hogy 1975 végéig befejezzük a lakosság polgári védelmi felkészítését. Az ezt követő időkben nem tartjuk szükségesnek, hogy a lakosság szervezett polgári védelmi oktatásban részesüljön. Úgy tervezzük, hogy a felkészítési időszak után, tehát 1976-tól a tömegkommunikációs eszközök (televíziós rádió, film), továbbá különböző kiadványok segítségével elevenítjük fel a mindenkor aktuális ismeretanyagot. Lényegében — és ez az állampolgárok számára nyilván megnyugtató — be akarjuk fejezni a végnélküli oktatást. Ezzel összefüggésben szeretné megjegyezni, hogy az 1971-es évvel kezdődő ötéves felkészítési időszak alatt a lakosság összesen 10—30 órás kiképzésben vesz részt az államigazgatásban, a termelésben elfoglalt helyének, szerepének megfelelően. De nem öt éven át, hanem úgy, hogy ha valaki például 1971- ben részt vett a 10 órás kiképzésben, felkészítését befejezettnek tekintjük és rá is érvényes az előzőekben tett megállapítás: 1976-tól már csak „emlékeztető” felkészítésben részesül. Őrizetbe vette a rendőrség Robert Kennedyt (a képen balra), a meggyilkolt Kennedy szenátor 16 éves fiát és barátját, R. Sergent Shrivolt párizsi nagykövet fiát. A két fiúnál és társaiknál kábítószert találtak. Péntek, 1970. aug. 7. Semmi újat nem hozott Naponta új, meg új és jelentős eseményeket seder magával a rohanó idő, ugyanakkor sűrűn jelennek meg megemlékezések is a közelmúlt történéseinek hátteréről. Ezek nemcsak történeti szempontból érdekesek, de erősebb fényt vetnek napjaink eseményáradatára is. Most például szenzációt keltett Luis Hegen, a londoni Times New York-i tudósítójának minap Amerikában megjelent könyve. Címe: Nincs éltetés, nincs búcsú. Különösen azt a részt emelik ki politikai csemegeként a könyv méltatni, amelyben Hegen megírja: Johnson elnök gyűlölte Wilson brit miniszterelnököt. És miért? Mert a munkáspárti kormány csak szavakban, katonailag azonban nem támogatta Washington vietnami agresszióját, holott az USA akkori elnöke brit katonai segítséget is elvárt volna. Egy másik, nem kis port felvert emlékezés: John Kennedy elnök egyik New York-i bizalmasa most hozta napvilágra, hogy Kennedy 1965-ig minden amerikai katonát vissza akart vonni Vietnamból. Mi történt? Kennedyt csaknem hét esztendeje meggyilkolták, Johnson követte, majd Nixon, igen sok ígéret elhangzott már az amerikai katonák visszavonásáról, s mégis: még mindig több százezer jenki egyenruhás tartózkodik Vietnamban. Hát vajon a párizsi tárgyalóasztalnál fokozza-e békeerőfeszítéseit az Egyesült Államok? Nos, éppen csütörtökön tartotta meg „szűzbeszédét” az Avenue Kleberen levő tárgyalóteremben az amerikai delegáció új vezetője, David Bruce. Az MTI párizsi tudósítója szerint, az új tárgyaló megjelenése, felszólalásából ítélve, semmi újat nem hozott. Bruce gyakorlatilag csak megismételte, összefoglalta, amit elődei az elmúlt 18 hónap alatt lezajlott 77 ülésen elmondtak”. De a Figaró című burzsoá párizsi lap is azt írja: „nehéz elképzelni, hogy az új vezető megérkezése a Kléber sugárútra, fellendítheti a tárgyalásokat”. Hacsak — fűzi hozzá a lap — Nixon nem adott korábbi, elsősorban Saigonnak szánt, nyilvános kijelentéseitől eltérő, titkos instrukciókat Bruce-nak. Egyelőre ennek nem látszott jele Párizsban, a Vietnammal foglalkozó értekezlet 78. tárgyalási napján. írta: Andrzej Zbych 59. Ahhoz, hogy valóban végre is hajthassák ezt az ítéletet, Klossnak fel kellett öltözködnie civilbe, hogy a vonaton és az erdőben egyszerű polgári személynek látszódjék, s átcsúszhasson a partizáncsoport ellenőrző gyűrűjén. Tudta: az erdőben gondolkodás nélkül tüzelnek a német tiszti egyenruhára. Vajon sikerült-e Filipnek megszöknie — meditált, s majdnem elszunyókált a vonat monoton zakatolásától. A mellette ülő öregasszony, aki az állomáson Janekért, ezért a sarokban gubbasztó kölyökért kiáltozott oldalba lökte könyökével : — Tessék — nyújtott egy almát Klossnak. — Kóstolja meg — biztatta, aztán érdeklődve kérdezte: — Szintén Trokisekbe utazik? Morogva válaszolt valamit s úgy látszik, ebből az öregasszony megértette, hogy nincs kedve társalogni. Ehelyett elővette, cigarettatárcáját, s rágyújtott. Megállapította, hogy már csak két cigarettája maradt, s azt is, hogy Kurt, a tisztiszolgája mostanában a szokásosnál is többet dohányzik, és sajnos, ezt az ő tárcája bánja meg. De Kloss nem sajnálta Kurttől sem a cigarettát, sem a bizalmat. Kurtra lehetett számítani, annak ellenére, hogy Hans soha nem avatta bele semmilyen tervébe. Kurtnak viszont jó szeme volt. Ma reggel is, amikor a pályaudvarra indult, s az előszobában Kurtba botlott, a fiú egyáltalán nem mutatott meglepetést. — Úgy néz ki, mint egy igazi partizán — mondta Kurt, s végigmustrálta parancsnokát. — Hogy őszinte legyek — tette még hozzá elég pimasz hangon —, jobban is néz ki ebben főhadnagy úr, mint az angyalbőrben. Kedveskedni akart Kurt, vagy sejt valamit? — gondolkodott Kloss, s eszébe jutott a tegnap reggeli kirándulás, amikor egy terepjáróval mentek ketten a gyár felé, s a gyakorlótér közelében megállította a kocsit, hogy a derékszíjának csatjába épített felvevőjével néhány képet készítsen a prototípusról. Amikor a bokrok mögül visszament a kocsihoz, alibiként sliccgombjaival bajlódott. Kurt vigyorogva fogadta: — Előlem elment főhadnagy úr a bokrok közé, a túloldalról meg egy egész harckocsi személyzete megbámulhatta. Ezt egyébként rámbízhatta volna ... — Mit bízhattam volna rád? — kérdezte rendreutasítóan Kloss. Kurt nem felelt, csak erősen a főhadnagy szemébe nézett. Kloss tudta, hogy nem kell tartania Kurttól, mégsem szerette volna, ha a csicskás bármit is felfedez. Kurt viszont úgy tett, mintha az imént maga sem tudta volna, mit beszél. Tudta, hogy alkalmazkodnia kell, hiszen a főhadnagy minimum a keleti fronttól mentette meg egy évvel ezelőtt. Úgy történt, hogy négy évvel ezelőtt Kloss feladatként kapta: foglalkozzon néhány német katona ügyével, akiknél németeket gyalázó, német nyelvű, lengyel illegális gunyoratot találtak. A vizsgálati anyagban Kurt neve is szerepelt. Kloss kiemelte Kurt papírjait, aztán behívatta magához, s közölte vele, hogy nem szereti a meggondolatlan embereket, de vele szemben kivételt tesz, tekintettel családjára, s megparancsolta Kurtnak, hogy soha senkinek nem beszélhet erről a röpirat-ügyről: — Nézd, Kurt. Én sem születtem katonának, s tudom, hogy olykor még önmagán is szívesen nevet az ember. De a Gestapónál és az Abwehrnél zömében katonának született emberek vannak, s ők könnyebben röpítenek a fejedbe egy golyót, mintsem elnevetik magukat egy-egy jó viccen. Egyébként nem történt semmi. Értetted? Hogyne értette volna. Megköszönte a főhadnagy szívességét, s attól kezdve hűséges és becsületes altisztje volt. Janek felállt, s eltűnt a kocsiból. Kloss szemmel tartotta a gyereket, annál is inkább, mert a vonat most hegynek felfelé ment, s szinte lépésben kapaszkodott előre. S mert nem történt semmi különös, Kloss ismét Filipre gondolt. Mi lehet vele? Figyelmeztette a Geibelnél hallottakra, s átadta neki a prototípus befejezéséről szóló jelentést. Aztán, amikor távozni akart, rászólt, hogy ordítson egyet. Kloss értetlenül nézett rá, mire a mindig titokzatosan mosolygó Filip figyelmeztette: — Ne feledd el, hogy fogorvosnál vagy, s akármilyen karakán német tiszt vagy is, a fogorvosnál ordítani kell. Ez az élet törvénye. Ezért a hihetetlenül körültekintő nyugalmáért csodálta Kloss a fogorvost. Azért, hogy mindig, minden körülmények között ember tudott maradni. Legutóbb is, amikor végre elordította magát, elkapta a vállát: — A jobb felső hármas tényleg rossz. Nem ártana egyszer, ha betegként jönnél el. Tudod, egy rossz fog a munkájában is zavarja az embert . . Nem időzhetett tovább gondolatainál, Janek, az öregasszony unokája visszatért a kocsiba, s elkiáltotta magát: — Trokinszkben csendőrök várják a vonatot. — Razzia! — kiáltotta valaki más. — Húzzák meg a vészféket. — Csend! — nyugtatta a kölyök a népjét.. — Mindjárt az erdőben leszünk, s akkor megállítjuk a vonatot. Néhány perc múlva valaki megrántotta a vészféket. Kloss azonnal az ajtónál termett, s kiugrott az éjszakába. Átvágott az úton, s villámgyorsan meglapult egy gödörben. Itt várta meg, amíg a többiek eltűnnek a város irányába. A vonat néhány percnyi várakozás után elindult. Kloss elővette a zseblámpát, megvilágította a térképet és az iránytűt, megállapította a pontos irányt, s elindult. Éles fény csapott az arcába, s Filip ösztönszerűen lehunyta szemét. — Gyere — szólt a gestapós. A falnak támaszkodva indult felfelé s lépcsőn. Az őr kabátgallérjánál fogva ráncigálta volna de Filip eltaszította magától , egyedül vánszorgott felfelé. (Folytatjuk! i Tupamaros-gerillák hétfőig adtak gondolkodási időt dón bocsátott Daniel Pereyra Manelli vizsgálóbíró útján a hatóságokhoz eljuttatott üzenetükben szintén megerősítették, hogy Dias Gomide brazil konzult és Don Mitrione amerikai titkosszolgálati ügynököt csak akkor hajlandók szabadon bocsátani, ha a montevideói kormány kiengedi az őrizetben tartott összes politikai foglyot, akiknek számát mintegy százhatvanra becsülik. Megfigyelők szerint e két összeegyeztethetetlen álláspont között az a megoldás kínálkoznék, hogy a kormány száműzetés büntetésére változtatja át az összes politikai foglyok börtönbüntetését. így teljesülne a gerillák követelése és a kormány sem lenne kénytelen tárgyalni az „emberrablókkal”, tehát a kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna. Egyébként a Tupamarosgerillák kedd esti üzenetükben hétfőig adtak „gondolkodási időt” a kormánynak. Közölték, hogy a két foglyot megölik, ha követelésüket nem teljesítik. A Tinamaros nevű uruguayi ellenállási mozgalom szabadon bocsátotta Daniel Fareira Manelli bírót. Továbbra is fogva tartja azonban az elfogott amerikai és brazil dú >mtát, mert a kormány nem hajlandó teljesíteni követelését, valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását. Az uruguayi belügyminisztérium hétfői közleményében megerősítette: szilárdan eltökélte, hogy nem enged a gerillák követeléseinek és nem hajlandó velük tárgyalni. Ugyanakkor a gerillák kedden este, az általuk szaba-