Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-21 / 117. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ M<?ZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPI.PN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK TAPIA XXXVIII. évfolyam, 117. szám óra: 1.4« Ft Péntek, 1982. május 21. Genfi milisztlsÉ Csütörtökön ismét megkezdődtek Genfben az európai középhatótávolságú fegyverek korlátozásáról folyó szovjet-amerikai megbeszélések. Képünkön: az amerikai tárgyalódelegáció vezetője, Paul H. Nitze (balra), mellette szovjet kollégája, Jurij Kvicinszkij, a tárgyalások színhelyére érkezik. Lázár György fogadta Nicolas Constantint Lázár György, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Nicolae Constantint, a Román Szocialista Köztársaság miniszternök-helyettesét, a magyar—román gazdaság, együttműködési vegyes kormánybizottság társelnökét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes, a bizottság magyar társelnöke, valamint Rajnai Sándor, hazánk bukaresti és Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság 16. ülésszaka (Folytatás a 2. oldalon) leider: vége a tárgyalásoknak Margaret Thatcher brit miniszterelnök becsapta az ajtót a falklandi válság békés rendezését célzó tárgyalások előtt. Az alsóházban közölte, hogy Nagy-Britannia legfrissebb javaslatait — amelyeknél „messzebb” a kormány nem mehet el — Argentína „teljes egészében elutasította”. „Elképzelhetetlennek” minősítette, hogy az ENSZ-főtitkár saját javaslatait, amelyek sok ponton rokonok a brit állásponttal, Argentína a későbbiekben elfogadja. Jelezte, hogy a további tárgyalások értelmetlenek, bár a brit kormány megfelelő választ kíván adni Pérez de Cuellar emlékiratára. Végül — a parlamenti ellenzék megdöbbenésétől kísérve —, azt is leszögezte, hogy az elutasított brit javaslatok „immár nincsenek az asztalon”, megszűntek létezni — még ha Argentína a későbbiekben készséget mutatna is az elfogadásukra. Parlamenti nyilatkozatában Margaret Thatcher „csalással és rosszhiszeműséggel” vádolta Argentínát. Azt mondta, lépésének „a lehető legsúlyosabb” következményei lesznek. A miniszterelnök ismertette, mik voltak a falklandi válság békés rendezését célzó brit „megállapodástervezet” kulcspontjai. Először is tűzszünetet rendeltek volna el, s ezzel egyidejűleg megtörtént volna mind az argentin, mind a brit erők visszavonása. A kivonulás 14 napot (Folytatás a 2. oldalon) A taktaharkányiak elismerése évek óta az élvonalban Az elmúlt év június elején megtartott küldöttgyűlés nem kevés — időjárás okozta — nehézséget rögzített. Például, hogy az őszi búzavetésekből 300 hektárt ért belvízkár; hogy az őszi káposztarepcét teljesen kipusztította a téli fagy és a belvíz; hogy az elmaradt őszi mélyszántásokat tavasszal kellett pótolni; hogy az olajlent sem tudták elvetni a kijelölt helyre a kései tavasz, s a sokadszor emlegetett belvíz miatt. A búzából 500, a tavaszi árpából 400, a kukoricából 1500, az olajlenből 120 tonna terméskieséssel számoltak akkor. Szóval így kezdődött a taktaharkányi Petőfi Tsz 1981. évének első fele. Akkor valószínűleg kevesen gondoltak arra, hogy csaknem egy év múlva, 1982. május közepén olyan küldöttgyűlésre gyülekeznek a harkányiak, tiszalúciak, amelyen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségének elismerő oklevelét vehetik át. Mindezt pedig az elmúlt évi munkájuk, eredményeik alapján. A magyarázatot Szatmári Dezső elnöktől hallottuk, a tegnapi ünnepi küldöttgyűlésen : a helyzetet látva, intézkedési tervet készítettünk amiben meghatároztuk a vezetők feladatait, s e feladatok sikeres végrehajtásához kértük a tagság, a dolgozók segítségét... A tervek időarányos teljesítéséről szóló beszámoltatást bevezettük, így a vezetés minden hónapban látta az ágazatok helyzetét és ha problémák voltak, gyorsan tudtunk intézkedni.” Az eredmény? Kezdjük a külső tényezőkkel. Újabb részlet az elnöki beszámolóból: „... tavaly, a rossz tavasz után a munkák végzéseiben sokat segített az időjárás is. A nyár nem okozott gondot sem a növényápolásban, sem a takarmánybetakarításban, sem az őszi betakarítási munkák során. A csapadékeloszlás igen jól alakult, mindig volt annyi eső, amennyi éppen kellett...” És ami az embereken múlt? „Összességében elmondhatjuk, hogy a megtett intézkedésekkel szövetkezetünk tagságának szorgalmas munkája párosult, s ez meghozta a várt eredményt.” Ezek pedig... Az őszi búza, a belvíz okozta kipusztulások ellenére 5,54 tonna/hektár átlagterméssel fizetett. Ez a búza-átlagtermés a tsz fennállása óta legmagasabb, s ezzel a terméssel megye első helyezést ért el a gazdaság. Ugyancsak kimagasló a napraforgó 2,72 tonnás hektáronkénti átlaga is, ami párosulva alacsony önköltséggel, a tsz egyik legtöbb nyereséget termelő növényének bizonyult. Szintén jól fizetett a cukorrépa, hiszen az előző évi termés megduplázódott, minek következtében a harkányiak 1,2 millió forint termelési prémiumban részesültek. A növénytermesztés összességében meghatározója volt a szövetkezet eredményes gazdálkodásának. Mindehhez az állattenyésztés szerényebb, de mégis eredményes tevékenysége, a gépesítési főágazat 2,7 milliós megtakarítása, a kialakuló melléküzemágak csörgedező nyeresége, ugyancsak hozzájárult. Összességében a taktaharkányi Petőfi Tsz 16,1 millió forint nyereséggel zárta az 1981-es évet, amely fennállása óta a legeredményesebb esztendő. Elismerés illeti a taktaharkányiakat, a tiszalúciakat, valamennyi tsz-dolgozó munkáját, s ezt a miniszteri elismerő oklevél — Ilovai István, a megyei pártbizottság munkatársa nyújtotta át Szatmári Dezső elnöknek — is méltóan fémjelzi. S fémjelzi a sikert Berzi József gépesítési főágazatvezető Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért, illetve Gyakeri István ágazatvezető, Petró Lajos traktoros, Batta Istvánná növénytermesztő, Kovács Sándorné könyvelő és Suga József gépkocsivezető Kiváló Dolgozó kitüntetése, valamint a Petőfi Sándor szocialista brigád Kiváló Brigád címe. Felnőni az új követelményekhez Aczél György beszéde a megyei értelmiségi aktíván Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese tegnap, borsodi látogatásának második napján, a miskolci pártszékházban aktívaértekezleten találkozott a megye értelmiségének képviselőivel. Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte az aktíva résztvevőit; műszaki és agrárértelmiségieket, pedagógusokat, orvosokat, jogászokat, közgazdászokat, művészeket és egyetemistákat, a megyei, a városi és a járási párt-, állami és társadalmi szervek vezetőit. A megyei pártbizottság első titkára rövid áttekintést adott megyénk politikai, gazdasági, társadalmi és ideológiai helyzetéről. Egyebek között elmondotta, hogy Borsodban jó ütemben folyik a XII. kongresszus határozatainak végrehajtása; pártunk nyílt, őszinte, a feladatok megoldásához a dolgozók széles tömegeit mozgósító politikája élvezi a tömegek bizalmát. Tennivalóink elvégzésében azonban előfordul késedelmesség és kényelmesség. A gazdasági nehézségeink okait nem kereshetjük csak a nemzetközi helyzetben, ezért is fontos sok-sok gazdasági és szellemi tartalékunk feltárása, valamint az, hogy munkánk értékelését méginkább a világhelyzet objektív mércéjéhez igazítsuk. Megyénk dolgozói elfogadják a hatodik ötéves terv célkitűzéseit. Az eredményesebb munkát akadályozza, hogy közvéleményünk egy része — és nemcsak a gazdasági területen — nehezen tudja kettéválasztani az objektív és szubjektív eredetű hibákat, mulasztásokat. Elmondotta, hogy az elkövetkezendő időszakban az egyik legfontosabb feladat: megyénk több mint 64 ezer kommunistája ideológiai egységének szilárdítása, a pártmozgalom megújulási készségének, új iránti fogékonyságának erősítése. Végezetül hangsúlyozta, hogy a megye értelmisége alapvetően megfelel a vele szemben támasztott társadalmi igényeknek és követelményeknek, alkotó módon vesz részt feladataink végrehajtásában, de tőlük is nagyobb bátorságot, több kezdeményezőkészséget várunk. Az aktívaértekezleten ezt követően Aczél György mondott beszédet. A Politikai Bizottság tagja köszönetet mondott a meghívásért, hiszen személyes élményeket, tapasztalatokat szerezve módja volt lemérni azt a hatalmas fejlődést, amelyet megyénk az elmúlt évtizedekben elért. Egy — a harmincas években megjelent — miskolci újság cikkét felidézve és a felszabadulás utáni években zempléni pártmunkásként szerzett élményeiről szólva történelmi múltunk alapos ismeretének fontosságát hangsúlyozta, amelynek birtokában reálisan tudjuk megítélni társadalmunk mai állapotát. Társadalmunk egy emberöltő alatt történelmi mércével mérve is hatalmas utat tett meg. Arról is szólt, hogy nemcsak külföldi tapasztalatai, hanem a hozzá eljuttatott kérdések is azt jelzik: napjainkban a szocializmus állapota, jövője foglalkoztatja legjobban az embereket. A nemzetközi helyzet feszültségei, gazdasági nehézségeink új kérdéseket vetnek fel, de meggyőződésünk — mondotta —, hogy a marxizmus tud választ adni a kor problémáira. A fejlődés intenzív szakasza a szocialista országokban is új feladatokat, bonyolult problémákat vet fel, amelyeket új módon és minden országnak magának kell megválaszolnia. Társadalmunk fejlődésének elmúlt évtizedei is azt tanúsítják, hogy a megtett útból erősíthetjük önbizalmunkat, ugyanakkor az előttünk levő útról szerénységgel kell beszélni. Országot, szocializmust épíő munkánkban — amikor a régi már megszűnt, de az új még születőben van —rendkívül fontos a mikroközösségek klímája, a munkahellyek, az üzemek, kórházak, az oktatási intézmények légköre. Társadalmi, politikai forradalmunk után napjainkban vált igazán időszerűvé a „minőség forradalma”, az emberi tényező szerepe. Ma egy visszafogott fejlődési periódusban nehéz időszakot élünk. Ám tudatos munkával fel kell zárkóznunk, megteremtve ezzel egy jövőbeni dinamikus fejlődés feltételeit. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy tudásban, alkotó gondolkodásban felnőjünk egy új korszak minőségi követelményeihez, méginkább szükséges a közoktatásban és a közművelődésben való előrelépés. Gyermekeinket is más szellemben, munkára neveljük. Ehhez műveltebb, képzettebb szakmunkásokra és anyagilag, erkölcsileg elismert, munkájukat magas fokon, hivatástudattal végző pedagógusokra van szükség. A jó munkahelyi légkör, az emberi tehetség és a szellemi értékeinkkel való jobb gazdálkodás fontos termelési tényező is. Ez sehol sem egyszerű feladat, de mindenképpen ki kell használnunk azokat a tartalékainkat, amelyek (Folytatás a 3. oldalon) Aczél György beszédét mondja. Az aktivaülés résztvevőinek egy csoportja,