Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-10 / 159. szám
1993. Július 10., Szombat Em Hétvége/Regélő ESZAK-Magyarország 9 A nemzet és ősi turulja Pócsik István Egy 1202-ben kelt királyi okiraton lévő pecséten még látható a vörössel és ezüsttel vágott mező, amelyek az Árpádház színjegyei, de a turul nem. Ez a helyzet II. András és V. István pecsétjeivel is. A turul, sólyom évszázadokon át csak a magyarság lelkében élt, címereiben nem. Balassi Bálint énekelt róla szívesen, írók említik műveikben és a dalok szárnyán élt tovább. Nemesek viselték tollát süvegükön, de a vitézek is gyakorta. Megtaláltuk azokat századunk első felében a leventeegyletek tagjainak, a cserkész farkaskölykök, de a honvédek sapkáin is. Hosszú szunnyadás után a XIX. században egyre gyakrabban tűnik fel ismét. Az ősi gyökereiből is táplálkozó magyarság szorongatott, nemzetféltő lelkében az 1800-as évek elején, elvétve ugyan, de megjelenik a turul. Ok: az osztrák elnyomás. Félő volt, hogy az ezer évvel előtti, Ottó által erőltetett alárendeltség megismétlődik, s a szabadsághoz szokott nemzet ezt nem tudja elviselni. Kitört az 1848-as szabadságharc. A kardok, szablyák markolatain, más fegyvereken és harci tárgyakon, zászlókon egyre gyakrabban tűnik fel a kiterjesztett szárnyú harci turul. A szabadságharc elbukott, a turul azonan nem. Él a magyar nemzet lelkében és éltette a nemzetet. Az osztrákokkal történt kiegyezés - ami némi értelmet mégis adott a szabadságharcnak - előnyöket hozott az országnak. Magyarország megtartotta régi területeit, erősödött nyelviségében és megindult a gazdasági fejlődés. A szabadságharc emlékére százával épített emlékműveken mindenhol ott díszlett a turul, majd évtizedeken át, soha nem látott mértékben lett ismét a magyarság szimbóluma. Lélektükör a turul A turulábrázolásban mindig a magyarság lelke, akarata, óhaja tükröződött. A harcba induló hét törzs a turul alatt vonult. Háromszögletű zászlóikon a kiterjesztett szárnyú madár állt, harci pózban, ugyanígy a vezéri sátoron. A kiterjesztett szárnyak mintegy 30-35 fokos szöget zártak be. Prof. Dr. Kállay István szerint a törzsek és a Turul-nemzetség, békében zárt szárnnyal, ülő pózban is ábrázolta a turult. A kiegyezés után, a területeit megtartó, s a császári hatalommal megbékélt nemzet, a társadalmi és politikai rendszernek megfelelően megalkotta zártszárnyú, békés, területmegtartó, erőt, fenséget és nyugalmat sugárzó ülő turulját. A nagy igény, példányszám miatt kevés egyedi plasztika készült, de szinte iparággá vált a negatív, fémformába döngölt, műkőből készült szoborgyártás. Az ilyen módon előállított szobrok mára már szinte kivétel nélkül, a felismerhetetlenségig elporladtak. Érdemes megjegyezni, hogy a honfoglaló magyarok ismerték a sast és tisztelettel adóztak iránta. A Kárpátokban találkoztak előbb a Szirti sassal (Aquila chrysaetos), amely lényegesen nagyobb, mint a sólyom és megismerték a síkságok királyát, a Parlagi sast (Aquila heliaca)is. A két madárfajt könnyen összetévesztheti a felületes szemlélő. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a turulábrázolásokban mindkettő megjelent. Egyik, másik művész hiányos ismereteiből eredően a XIX. század előturuljai nagyrészt csupasznyakú, tollgalléros keselyűk. Sajnos. A turul ilyen pózban történő ábrázolása csak az első világháborúig tartott. Az első világháború követelte áldozatok emlékére már 1917- ben törvény rendelte el az emlékműállítást, s az 1924 évi XIV. számú törvénycikk pedig május utolsó vasárnapját tette a hősök napjává. A vesztes háború, s a nemzetre erőszakolt trianoni béke, amellyel az ország területének és lakosságának kétharmadát veszítette el, kilátástalanságot és általános elkeseredést váltott ki. Egyre, másra alakultak a hazafias szövetségek, tömörülések, közöttük is a legnagyobb és legerősebb a Magyar Turulszövetség volt. A területeket visszakövetelő jelszavaktól visszhangzott az ország és gyász borult a nemzetre. A gondolatokban és tettekben már nyoma sem maradt a területmegtartó, békésen üldögélő turulnak. Ismét előkerült a turul harcias pózban történő ábrázolása, kiterjesztett szárnyakkal, amely a majdnem vízszintestől, a majdnem függőlegesig sok variációban készült, a művészi szabadság és az alkotó fantáziája szerint. Ettől kezdve a turul feje sem egyenes állású, hanem nyakkal együtt kissé balra hajló, csőre nem zárt, hanem nyitott, riadót rikoltó, támadásra kész. Karmai között Árpád kardját hozza népe harcához, esetleg szablyával is ábrázolták. Bal lába kissé előre áll. Kiegészítő díszítése a katonának kijáró tölgyfalomb és a hőst megillető babér. 1917-től 1938-ig mintegy 1100 emlékművet állított a nemzet hőseinek a történelmi Magyarországon, s ezeket jórészt harci turul díszítette. A harci támadó turul Megjelent a harci turul a százpengősön, a bélyegeken, az egyesületi jelvényeken, ideiglenesen címerpajzsunkon, a korona helyén is és még számtalan alkalmazásban. A magas szárnyállással történő ábrázolás is gyakori volt. Ilyen látható például Nagyecseden (Szatmár m.) és Sajószögeden (Borsod m.) is. Az eddig tárgyalt ábrázolási módoktól eltérő alkotásokkal is találkozunk. Jellegzetes Pusztaszer turulja. Honszerző Árpád erre a helyre hívta össze a hét vezért, hogy egységes rendeleteket hozzanak a haza és a magyarság sorsát illetően. „Ezt a helyet, ahol mindezt elrendezték a magyarok, a maguk nyelvén Szerinek nevezték el, mert ott ejtették meg szerét az ország egész dolgának” olvashatjuk Anonymus Gestájában. Nevezhetnénk egységes országalapításnak, vagy az első országgyűlésnek is. Turulos emlékoszlopát - amelynek alapkövét 1896-ban helyezték el, Kecskemét állította, az Országos Diákszövetséggel közösen. Turulja és a hét vezér portréja Pataki Imre kecskeméti rajztanár munkája, az oszlopot Gerendei Antal készítette. Méltán lehetne az ország turulja, nemcsak koránál fogva, hanem elsősorban az országalapítás tényét tekintve. Turulja fenséges. Alakját és szárnyállását tekintve igazi turul, azaz sólyom. A kissé előredűlő madáralak szárnyai a test mellett félig nyitott állapotban, az indulni készülő, felröppenés előtti állapotot tükrözik. A madár nem ülő, álló, felegyenesedő testtartással, feszes. Az emlékmű környezete rendezett, de sokkal nagyobb törődést érdemelne, még akkor is, ha az anyagi megerőltetéssel jár. Hasonló szárnyállású turulok készültek közvetlen az első világháború után is, ilyen a Szászfán (Abaúj m.) látható, műkőből öntött és a Parlagi sast mintázó madáralak. Kár, hogy rövidesen lepusztul és egy szép turullal leszünk szegényebbek. Vagy a Mérán látható turul, amely szintén műkőből volt, megrongálták, lepusztult, de a község 1991- ben bronzból rekonstruáltatta, így mentette meg. A mérai madár félgömbön áll. Ez a földet, a magyar földet, a területet, a hazát szimbolizálja. Szárnya félig nyitott, talán csüggedő, csüggesztett. A csüggedés feltételezését erősíti, hogy karmai között nem teljes, hanem tört pengéjű szablya van, a vesztett harc, háború emlékére, a szablya markolati részén a hősöket megillető babér. Feje egyenes állású, figyelő, csőre zárt. Mint érdekesség, említésre méltó dolog még az Ungváron (Ung m.) látható turulszobor is. Már az is feltűnő, hogy nem oszlopon, posztamensen áll, hanem a talajból alig kiemelkedő sziklán. Előző helye egy sziklabérc volt, alkotóját nem ismerik. Ami viszont a szépállású, igényesen megalkotott, rusztikus madárplasztikán a legfeltűnőbb, a csupasz nyak és a begy fölötti sallangos tollgallér. Lényegében ezek voltak azok a turulábrázolási módok, amelyek kifejezték a magyarság mindenkori lelkületét az adott politikai és társadalmi viszonyok között. A gyűlölt madár Az 1947 és 1955 évek közötti politikai rendszer mélységesen elítélte, sovinisztának és irredentának bélyegezte azokat az egyesületeket, amelyek a Trianont meg nem bocsájtó és egész Magyarországot igénylő „harci” szövetségek voltak, kiváltképp a Magyar Turulszövetséget. Gondolták, hogy a turultól lett a szövetség olyan, amilyen volt? S ezért a turulra kell haragudni, azon kell bosszújukat kitölteni? A második világháború alatt korrigált országhatárt a háború után visszaállították a Trianon diktálta helyre, sőt, hiába hangoztatta Sztálin, hogy területi követelésük nincs, mégis elszakította Magyarország keleti részét (Ungvár, Munkács, Beregszász). Az internacionalista szemlélet és a horthista alakulatok elleni gyűlölet, a mesterséges bűnbak-keresés nem kegyelmezett a turulnak sem. Úgy szaggatta az ősi magyar gyökereket, ahogyan csak tudta. Ez már több volt, mint politikai szemlélet, így romboltak le magyar hősi halottak, áldozatok feje fölül több száz turulszobrot. Ebben az időben valóban dugtak el, ástak el turulszobrot, így sikerült megmenteni és 1990-ben újra felavatni Kárpátalján, Tiszaújlak híres turulszobrát. Az idősek elmondása szerint Szentistván (Borsod m.) községben is elásták turulszobrukat a szorgalmas, dolgos, becsületes matyók úgy, hogy most, amikor kellett volna, meg sem találták. Akik elásták már meghaltak, s a titkot nem adták át, így másikat állítottak helyette. Minden nemzet megtartotta jelképét, címerállatát akár sas volt, akár oroszlán, vagy medve, csak mi nem. Jellemző, hogy öt évvel ezelőtt, amikor a pusztaszeri turulos „Árpád Emlékmű” bejegyzését kérte a község a Magyarországi Muzeális Emlékek közé, azt a választ kapta, hogy „az emlékmű, a rajta lévő turullal a fasiszta Magyarország átörökölt hagyatéka”, azt ezért „nem elismerni, hanem felszámolni kellene”, írták tanult vezetőink. Hiányosak ismereteink ma is a turulról Ma sem tanítják, ahol kellene, az általános iskolákban, sem a magyar irodalom, sem a magyar történelem tantárgyakon belül, de még az olvasókönyvben sem szerepel, ám tanítható. Ez megengedett. Ezért van hát, hogy sokan értetlenül, vagy félreértve szemlélik a dolgot, esetleg gyűlölettel. 1988-tól, az immáron teli tüdővel lélegző nemzet Himnuszának és Szózatának hangjaival hívta vissza ezeket a szent madarakat, s nem bigott soviniszta, irredenta indíttatásból, hanem az ősök, elődök iránti tiszteletből és állított újakat is. Ez is hozzá tartozik a magyarság gyökereihez. A Vállalkozók Pártja 1989 évi jelvényén a Magyar Címerpajzs fölé a korona helyére tette a turult. Százak és ezrek jelentek meg az új, vagy újonnan alkotott turulszobrok avatóünnepségein. Nem volt szükség erőltetett, vagy erőszakos szervezésre, jelszavas táblákat lengető tömegdemonstrációkra. Jöttek a helybeliek és jöttek a környező községekből is. Észak-Magyarország legnagyobb, az ország harmadik nagy turulját, amely két vármegye, Borsod és Abaúj-Torna határán, az ongaújfalusi magaslaton áll, Szikszó város közelében, 1931-ben József főherceg, királyi fenség, a lerombolt, de újra készített turult 1990-ben Dr. Für Lajos honvédelmi miniszter avatta, most a lehető legnagyobb katonai díszpompával, amit a nemzeti és templomi zászlók alatt tizenkétezer magyar könnyezett meg, értve ez alatt a kassaiakat is. A történelem nehéz fellegei elvonultak a nemzet és turulja fölött. Azokat a turulokat, amelyeket a gyászos, sötét fellegek szültek, nem szabad elfelejteni, maradjanak meg mementónak, őrizzük meg és ápoljuk azokat. Nekünk már nincs szükségünk újabb kardos, szablyás és támadó harci turulra, ám nemzeti jelképünket nem szabad feladni. Alkossa meg a nemzet a jelenlegi politikai, társadalmi helyzetének megfelelő lelkületét és akaratát kifejező új, békés turulját. Dónát Gyula tatabányai turul-szobra Európa legnagyobb madárábrázolása. 1907-ben állították fel. Levél a miniszterhez Dr. Für Lajos Úr Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztere részére Tisztelt Miniszter Úr! „A nemzet és turulja” című tanulmányomra küldött gyors válaszát és tett intézkedését szívből köszönöm. Holló József ezredes úr - nyilván nagy elfoglaltsága miatt — még nem keresett meg. Örömmel tájékoztatom, hogy elkészült az új, nemzeti szimbólumnak szánt, „az elgondolt turul”, amelyről mellékelek egy fényképet és egy leírást is. Tisztelt Miniszter Úr! Amennyiben az elgondolás, s az eszmei mondanivaló - esetleg kis kiegészítéssel is - találkozna az Ön tetszésével, arra kérem vegye pártfogásába ezt a turult és segítse a nemzet új turuljává lenni. Ezt nem csak én köszönném meg Önnek, hanem minden, hazáját szerető magyar is. Az elkészült mintadarabot Önnek szántam - ha tetszik -jobb helyet el sem tudok képzelni számára, s azért sajnálom, hogy június 26-án nem volt módjában Harsányba eljönni, mert ott szándékoztam átadni Önnek, így arra kérem, szíveskedjen közölni mikor és hol adhatom át, vagy köztudott elfoglaltságára való tekintettel, feladhatom-e postán? A nemzetet szolgáló áldozatos munkájához erőt és jó egészséget kívánva, tisztelettel őszinte híve Pócsik István 3530 Miskolc, Vörösmarty u. 42. II/2. T.: 46/350-670 Pócsik István szobrászművész ilyennek képzeli el a jelenlegi társadalmi, politikai helyzetünket legjobban kifejező turulmadarat. Szép, mindenki mástól megkülönböztető szimbólumunknak természetesen még többféle testtartása is elképzelhető. Fotók: Pócsik István „Az elgondolt turul” részletező leírása Tekintettel arra, hogy a turulábrázolási módok évszázadokon át-mindenkori társadalmi és politikai rendszerben - a magyarság lelkületét, akaratát, óhaját fejezték ki (amint azt A nemzet és turulja” című tanulmányomban részletesen kifejtettem), szükségesnek látszik, hogy évezredes nemzeti szimbólumunkat megtartva, az, ami a kornak, a békésebb körülményeknek megfelelő alakzatban kerüljön ábrázolásra. A nemzet legutóbbi turulábrázolási módja a „harci turul” volt. Riadót rikoltó, fegyverbe szólító, karddal, szablyával ábrázolt támadó madáralak. Az elgondolt, új ábrázolási mód eszmei tartalma: A kitárt szárnyú turul szárnyai lefelé hajlók oldalirányban és hátra is, sátrat alkotva. Farka is csapott kissé. Ez a természetes állása minden, kicsinyeit óvó, védő, szárnya alá hívó madárnak, legyen az ragadozó, vagy énekes madár. Ezek a „kotlós”szárnúak a magyarság védelmét, az egyetemes magyarság összefogását, egybentartását kívánják szimbolizálni, bárhol élnek is a Földön. Feje, nyakkal együtt jobbra hajló, a jobboldaliságra való törekvés és akarat jelképe. Csőre kissé nyitott, s a kinyújtott nyakkal a támadóval szembeni ellenállásra, s a rábízottak védelmére kész. Figyelő, védőállásban a talajon áll, amely a magyar föld, a haza, s egyben a realitás talaja is. A kisterpesz és a szétterülő ujjak a stabilitást hivatottak érzékeltetni. Nem támadó típus, se kardja, se szablyája. (A stilizált madáralak leginkább a Szirti sast mintázza). A területileg európai, kultúrájában világpozícióját megtartó, a világ minden pontján élő, nyelvében és történelmében egy magyarság jelképe is lehetne így, ez a turul. A Magyar Nemzetnek most ez a békés óhaja, lélektükre, s ennek kell maradnia a háborúktól terhes világban. Az oldalt szerkesztette: Gyöngyösi Gábor