Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-17 / 14. szám
2003. január 17., péntek Miskolc és környéke HÍRCSOKOR 0 Mozgáskorlátozott ügyfélfogadás. E hét szerdától várják április 15-ig a miskolci lakóhellyel rendelkező súlyos mozgáskorlátozottakat a polgármesteri hivatal egészségügyi és szociális osztályának kihelyezett fogadóóráján. Munkanapokon reggel 8-tól 12 óráig az Arany János u. 37. szám alatt. 0 Horgászklub. A Görömbölyi Közösségi Házban találkozhatnak egymással a görömbölyi horgászok, hétfőn, január 20- án, a klub foglalkozásán. A 17 órakor kezdődő és 19 óráig tartó találkozót Lévai Lajos vezeti. 0 Kertbarát kör. Az Ady Endre Művelődési Házban találkozhatnak hétfőn a Kocsis Pál Kertbarát Kör tagjai. Az Árpád utca 4. szám alatt a kertbarát rendezvény kezdete 16 óra. 6 . ITT ÉLÜNK Jött valaki Jött valaki, megpihent a házsor mögött. Szürke nap volt, mint szinte mind. Kedvetlenül tapadtak az égre a délutáni felhők, éppen csak kötelességből ragaszkodva. Bizonytalanság érződött ennek az embernek az állásában: tétova idegenség. Mintha nem döntöttük még el, szeretnénk-e belső összefüggéseket felismerni a tájban, csak úgy, amit elsőre felfogni képesek lehetünk. Amennyit elsőre megmutat magából az a táj. A kusza útjait legalább, hogy mit mivel kötnek össze. Akarjuk-e megtenni a megismerés első lépéseit, hogy közünk legyen hozzá, a vedlő fáihoz, a színtelen, gyomorbajos épületeihez. Amikor elindult, elnagyoltnak találta a rétet, kövérnek a tétlen varjakat. Mozgás alig, akár, ha a saját nyomasztó álmában tévelyegne. Az ürességet sokszorozta az ablakok üvege. Semmi sem árulkodott az itt lakókról, hacsak a csend nem és a megható madáretetők: adni, megmagyarázhatatlan ragaszkodásból, nem tolakodón. Csupa személytelenség: nincs jelentősége, hogy ki ad. S voltaképp annak sincs, hogy kinek. Egye. Vigye. Különös tákolmányok ezek az etetők. Összekaszabolt flakonok, maradék deszkák, zsinegre fűzött szalonnabőrök. Sietősen odavetett morzsa és mag. Apró teremtmények neszeztek az ablakok közelében. Verebek, találgatta az ember. A madarak persze aligha gondolhatják céltalannak a jóságot, futott át az agyán. Fentről csak annyi látszott, hogy valaki elment, gondolataiba merülve. Bujdos Atilla bujdos@inform.hu Díszoklevelek, kérelmek Miskolc (ÉM) A megyeszékhely polgármesteri hivatal közleményében felhívja a tanár-, tanító- és óvónőképző intézetekben végzett hallgatók figyelmét, hogy a felsőoktatási intézmények 2003- ban is adományoznak arany, gyémánt, vas és rubin oklevelet azoknak, akik oklevelüket 50, 60, 65, 70 éve szerezték és szakterületükön, valamint a társadalmi élet más területein közel 30 éven át eredményesen dolgoztak. A díszokleveleket az érdekelteknek kell igényelni, de az adományozást a pedagógus utolsó munkahelye és a társadalmi szervek is kezdeményezhetik. A kérelmeket a miskolci polgármesteri hivatal közoktatási és közművelődési osztályára kell beküldeni, legkésőbb február 28-ig. íaW-MMtHMH* MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE / 7 Összehordák a havat Még nem tudni, mennyivel drágul így a tél Miskolc (ÉM - EGO) A belvárosban akkora volt a hó, hogy nem lehetett ott hagyni olvadásig. A főutcai buckákat a patak partjára szállították, hogy lassan a Szinvába csorogjon, az önkormányzat illetékesei szerint ebben környezetvédelmi kockázat nincs. Hógyűjtésre és -szállításra nem csak a belvárosban, de például a Kiliánban is sor került, ahol a több nap alatt esett havat nem lehetett rakásra lapátolva a járdán hagyni, onnan zöldterületre vitték olvadni - tudtuk meg Éles Sándortól, a Városgazda Kht. igazgatójától. Mint elmondta, a szállítás költségekkel jár, de egyelőre nem ismert, hogy ez mennyivel drágítja a hóeltakarítást. Hogy mindez mennyire veszélyeztetheti a Szinva élővilágát - kérdésünkre Éles Sándor hangsúlyozta: a belvárosban csak homokkal érdesítenek, innen nem kerül só a patakba. Vanczák Zoltán, a városháza városüzemeltetési szakembere mindehhez hozzátette: legutóbb 1998-99 telén volt akkora hó, hogy nem tudták a belvárosban hagyni, ekkor is el kellett helyezni valamilyen módon - akkor is a Szinva mellett döntöttek. Sok hó hullott, ezért döntöttek az elszállítása mellett Fotó: Kőhalmi P. MEGKÉRDEZTÜK A KÉPVISELŐKET: JÓ-E A SZINVÁBA HORDANI A HAVAT? Ha só nélkül, csak a tiszta havat helyezik el a Szinva mellett, azzal nem lehet semmi baj, de ha sózott, vagy más módon szennyezett, akkor nem a legszerencsésebb megoldás, a környezeti hatásait mindenképpen meg kell vizsgálni. Ekkora havat mindenesetre valamilyen módon mindenképpen el kell helyezni. Bartha György (MSZP) Az elmúlt években nem tették a patakba a havat, de ez a kérdés független a polgármestertől, ez az önkormányzati cég döntése, ebben fölösleges politikát keresni. A nagyobb baj az lenne, ha a hóval együtt az összegyűjtött szemét is a Szinvába kerülne, ám ha ezt el tudják kerülni, akkor a megoldás nem okoz károkat. Szinnay Attila (Fidesz) mikor túl nagy hó esik, a Szinvába tolják, ez nem újdonság, az előző években is így történt ez a hosszú havazások után. Nagy körültekintéssel kell csinálni, de ha olyan anyagot nem tartalmaz, amely szennyezi a vizet, akkor nem okoz károkat és minden bizonnyal most is nagy körültekintéssel jártak el. Kobold Tamás (MKDSZ) Lehet, hogy lenne ennél egy jobb megoldás, hiszen a belvárosban legalábbis az autók által kibocsátott gázokkal szennyezett a hó. A környezetvédelmi bizottság elnökeként azt hiszem, ha a Szinva újjáélesztésén dolgozunk, akkor egy kímélőbb lehetőséget kell találni, nem ilyen ad hoc megoldást. T. Asztalos Ildikó (szdsz) Ha már sikerült elérni, hogy a Szinvában újra legyen élet és akár évtizedek után ismét halak legyenek a patakban, akkor ezekre az eredményekre vigyázni kellene. Csak remélni lehet, hogy a döntés előtt az ebben érintett intézetek, szakemberek véleményét kikérték a lehetséges hatásokról. Balázsi Tibor (ÜME) A NÉVJEGY Furmann Imre Született: 1951. Foglalkozása: ügyvéd, jogvédő Megjelent munkái: Három hangon (antológia, Csorba Piroskával és Cseh Károllyal, 1984.), Negyedik üzenet (a Kelet Alkotócsoport antológiája, 1993.), Lendületlenül (versek, 1988.), Átutazóban (publicisztika, 1992.), Köznapi gyilkosságok (publicisztika, 2000.) Versei legutóbb 2002 végén jelentek meg a Holmiban, az Élet és Irodalomban és a Budapesti Jelenlétben. Az irodalom mint a szenzációk lehetséges forrása Furmann Imre a mai korról, érdekekről, egyéniségekről, és a szépírás értékéről Méhes László Miskolc (ÉM) - Sorozatunk egy, a Napjainktól az Új Holnapig címen megrendezett konferencia kapcsán a helyi literatúra korántsem egyértelmű megítélésének miértjére keresi a választ. Furmann Imre az 1980-as években még tevékeny szerepet vállalt Miskolc irodalmi közéletében, ám a rendszerváltást követő években, amikor politikai pályára lépett, visszavonult tőle. Az elmúlt hónapokban verseivel azonban ismét jelentkezett országos irodalmi lapoknál. A főállásban jogvédő költővel többek között az egyéniségről és a nyilvánosságban megfigyelhető változásokról beszélgettünk. Észak: A Negyedik üzenet címen 1993-ban megjelent Keletantológia előszavában a szerkesztők úgy fogalmaztak, hogy az irodalmi pályán a vidékiek a perifériára szorultak. Ön is szerepelt ebben a könyvben, így talán választ tud adni arra, mit jelenthetett ez a mondat? Furmann Imre: Nem tudom, ki fogalmazott így, de ez az irodalomra nézve nem lehet igaz. Egy vidéken élő alkotó ember is írhat remekműveket, mert ennek lényegében semmi köze nincs ahhoz, hol él. Az viszont igaz, hogy az élet- és létfeltételek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében mindig az átlag alatt voltak, és ha az elmaradott életkörülményekkel nap mint nap szembe kell nézni, az bizonyos mértékig behatárolja az embert. De nem az alkotót! Ahol tehetség van, ahol egyéniség van, ott nem probléma a vidékiség. Az viszont kortünet, és az a mai világ kulturálatlanságnak a lényege, hogy napjainkban nem egyéniségek vannak, hanem egyszer használatos tucatemberek. Egyéniségek és tehetségek nélkül pedig semmi nem működik, sem az irodalom, sem a gazdaság. Észak: Vélekedése szerint létezik valamiféle kapcsolat a gazdasági elmaradottság és a szellemi élet megléte és megítélése között? Furmann: Az egyén és a társadalom életében is vannak aktívabb szakaszok és kevésbé tevékeny időszakok. A ’80-as évek közepén Magyarországon pezsgő élet alakult ki, éppen az irodalmon keresztül, mint ahogy az országban minden változás az irodalmon keresztül történt. Nem volt ez másként Miskolcon sem, amikor a hazai irodalomnak ma már olyan ismert személyiségei fordultak meg a rendszerváltozás körüli időkben, mint - többek közt - Kukorelly Endre, Garaczi László, Kőrössy P. József, Petőcz András vagy Parti Nagy Lajos. Ám ez az időszak lecsengett, számtalan körülmény megváltozott. Ilyenkor csupaszkódnak le a tehetségek és a tehetségtelenek, a dilettánsok és a hozzáértő személyiségek közötti különbségek. Mindenki azt várta, hogy a rendszerváltást követően óriási művek kerülnek elő a fiókokból, de nem így történt. Sőt, végső soron az derült ki, hogy igazán jelentős művek az elmúlt évtizedben nem keletkeztek. Kevés olyan írásmű született, amiről érdemben beszélgetni lehetne. Észak: A rendszerváltozást megelőző és követő néhány évben azonban az irodalomnak és az irodalmároknak megvolt a maguk társadalomszervező szerepük. Napjainkra megváltozott ez a felelősség? Furmann: Az írók, költők szerepe mindig az, hogy a reményt táplálják az emberi élet iránt. E ff............. A '80-as évek közepén Magyarországon pezsgő élet alakult ki, az irodalmon keresztül. Furmann Imre költő ..........................E tekintetben - ha Adyra, vagy akár Petri Györgyre gondolok - nem lehet a politikai és a szerelmi lírát egymástól különválasztani. A feladat a lelkek gondozása, ám ezt csak a tehetségek tudják megadni. Észak: A tehetségek megnyilatkozását nem hátráltatja, ha kevés a lehetőség arra, hogy nyomtatásban megnyilatkozzanak? Furmann: Ideig-óráig talán, de ma nem mondhatja senki, hogy nincs lehetősége a nyilvánossághoz való eljutáshoz. Ha más nincs, ott az internet, ahol közölheti írásait. Észak: Sajátos ellentmondás azonban, hogy ahhoz is nyilvánosság kell, hogy kiderüljön, ki a hozzá nem értő és ki nem az! Furmann: Nyilván. Viszont az is igaz lehet, hogy száz dilettáns között mindig akad egy költő. Az igazi művek így kristályosodhatnak ki, és a különbségeket kezdjük is megérezni. Észak: Ha az író meg is találhatja a maga nyilvánosságát, kérdés továbbra is, hogy a közönség rátalálhat-e? Furmann: A helyi irodalmi életet az igény szervezheti, amely igényt határozottan látom kialakulni Miskolcon. A nyilvánosságnak ezért óriási a szerepe, és ebben kellene szerepet vállalnia a napi sajtónak, ahonnan az irodalom mára gyakorlatilag kiszorult. Az irodalom közlését én nemcsak közfeladatnak értékelem, hanem gazdasági tettnek is: szerintem jobban vennék a lapot, ha az olvasnivaló kínálatában a szépirodalom is szerepelne. A napilapnak is érdeke lenne, hogy a műveltséget megalapozó írásoknak is helyet adjon, mert az emberekben ott van az igény egy normális, egyéni élet iránt. Ebben a helyzetben pedig fölértékelődik az irodalom szerepe. Arról nem is beszélve, hogy a szenzációk első forrásai között az irodalom is ott szerepel. Észak: Helyben is? Furmann: Adott esetben szerencsétlen a helyi, vagy a miskolci jelző, hiszen az irodalom független attól, hol él az ember. Az adott közeg szempontjából azonban mégsem egészen. Azért fontos, hogy kötődjön valahová, mert ez sokat számít az ott élőknek is, ahonnan származik. Lehet-e Prágát például Hrabal nélkül megismerni? AJ Bővebben a témáról