Észak Magyarország, 2020. szeptember (76. évfolyam, 205-229. szám)
2020-09-23 / 223. szám
202a SZEPTEMBER 23., SZERDA Interjú Titkóné Takács Mónikával Az emberek arcát szereti nagyon rajzolni A rajzolásban találta meg önmagát, alkotás közben kizárja a külvilágot. tarcal: „Gyermekportrék” címmel nyílt meg Titkóné Takács Mónika kiállítása. A tarcali hölgynek szenvedélye az alkotás, főként portrékat és pirográfiákat készít. A grafikusnak ez a tizedik kiállítása, képeit több településen - Erdőbényében, Tarcalon, Tokajban és Bodrogkeresztúrban is - kiállították már. Mindig is grafikus szeretett volna lenni? A gimnáziumban kezdődött, akkor kezdtem rajzolni. Az iskolában a falon történelmi alakok portréi lógtak. Az első rajzom, amire emlékszem, Che Guevara portréja, amit órán készítettem el. Valószínűleg előtte is rajzoltam, de azok nem ragadtak meg. Később főiskolára készültem festő-restaurátor szakra, de végül nem jutottam el. Akkor jött a szerelem, és ezek után családot alapítottam, két csodálatos gyermeknek lehetek az édesanyja, így önmagamtól kezdtem el újra a rajzolást, körülbelül 8-10 éve. Akkortájt regisztráltam a Facebookra is, ahová feltöltöttem a rajzaimat, sokan megkerestek, hogy rendelni szeretnének tőlem. Milyen témában szeret a leginkább alkotni? A portrékat kedvelem, de mostanában már a növények, fák, egy-egy ág vagy fatörzs és színes virágok is magával ragadnak. Az emberek arcait szeretem, most ugye gyermekportrékból nyílt kiállításom. A gyermekek arca letisztult, sima, de sokkal jobban szeretek egy karakteres arcot megörökíteni. Például egy idős embert, akinek a bőre tele van ránccal, és látni, hogy meggyötörte vagy megtörte az élet. A gyerekek arcán még tisztán láthatóak az érzéseik, a felnőttekén már nem, és pont arra törekszem, hogy olyan képmásokat rajzoljak a megrendeléseken kívül, amik érdekesek, amiken erős érzelmek tükröződnek - szomorúság vagy éppen boldogság -, és így az arcmimika is sokkal másabb. Egyik érzelmet sem esik nehezemre lerajzolni, mert amikor alkotok, csak gam előtt. Teljesen kizárom a külvilágot. Miként szeret leginkább rajzolni? Ha ön előtt áll az alkotás témája, vagy fényképről? Ez nehéz, mert növényeket elég gyakran rajzolok, és azt jobb úgy, hogy előttem van az adott dolog. Portrékból viszont egyszerűbb, ha egy képet kapok. Megrendelések esetében is mindig kérek egyet. Nehezebb, ha ez előttem lévő embert rajzolom le, és időigényesebb. Az utcai portrékészítés is egy külön műfaj, amikor szemben ül veled az alkotó. Ezt be kell gyakorolni, csináltam már ilyet én is, de egyszerűbb, ha képről örökítem meg az illetőt. Ha nem ismerem azt a személyt, akiről az alkotás készülni fog, akkor több képet is szoktam kérni, hogy lássam, milyen például, amikor nevet. Ilyenkor összehangolom ezeket a képeket, és úgy készítem el a portréját. A mostani kiállításomban különböző nemzetiségű gyerekek láthatók, vannak ezek között megrendelések is. A portrékon kívül milyen más megrendeléseket készít? Vadászoknak szoktam pirografált képeket készíteni. Sokan kérik azt is, hogy rajzoljam le a házi kedvencüket. Nekünk is vannak háziállataink, de Bogyót egyszerűen nem tudom lefényképezni, mikor szépen leül. Amikor lefotóznám, mindig elkezd ugrálni vagy szaladni, de majd egyszer biztosan őt is sikerül megörökítenem. za Az interjú teljes szövege a Borsod Online-on olvasható azt látom ma- Titkóné Takács Mónika FOTÓ: OLVASÓ KÜLDTE Kultúra 7 A költészetet kedvelőket szólítja meg a Parnasszus Egy folyóirat, melynek sikerét nem látta senki előre, létrejöttével azonban színesedett az irodalmi paletta irodalom. „A vers legyen veletek!” - ezzel a biztatással, a kultikus film ismert mondatának, „az erő legyen veled!” átiratával köszönti olvasóit a Parnasszus honlapján Turczi István költő, alapító főszerkesztő. A költészeti folyóirat 25 éves létezését ünnepli. A jubileumi rendezvénysorozat miskolci állomása a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban volt a napokban. A beszélgetésen szó esett a kezdetekről, a lap alapításának körülményeiről és arról a munkáról, amelyet a mai napig odaadással végeznek. Negyed évszázad alatt szerzők sokasága csatlakozott a laphoz. Irodalmi műhellyé alakult Turczi István és felesége, Pálos Anna fővárosi - zuglói - otthona. Többen is írnak arról, milyen sokat köszönhetnek a Parnasszusnak, és a fiatal tehetségeket támogató, de az idősebbekről sem megfeledkező szerkesztőknek. Ismert miskolci alkotók A jubileumi számban több olyan szerző írását is olvashatjuk, aki Borsod-Abaúj-Zemplén megyében él, vagy itt született, esetleg itt tanult vagy dolgozott. Helyet kapott a lapban a miskolci születésű Csobánka Zsuzsa verse, Kabdebó Lóránt irodalomtörténész esszéje. Ugyanakkor Vass Tibor költő, képzőművész - a folyóirat képzőművészeti szerkesztője - és Fecske Csaba is egy kisesszével köszönti a Parnasszust. Megjelentek a lapban a képzőművész-tanár, Homonna György montázsai is. A lap alkalmi logója pedig a miskolci Takács József „betűmester” alkotása. Turczi István az 1980-as évektől kezdve folyamatosan publikál, verseskötetei, regényei, műfordításai és drámai művei jelennek meg itthon és külföldön. A költészeti folyóirat és verskiadó alapítójaként feladatának tartja a magyar költészet szolgálatát, az ifjú tehetségek felkutatását és publikációs lehetőséghez juttatását. Az utóbbi évtizedek egyik legaktívabb irodalomszervezője, egyetemi oktató, számos akadémia és szakmai szervezet vezetője, tagja. A negyedévente megjelenő lap abban mindenképpen egyedi, hogy nem irodalmi, hanem költészeti. Csak verset, versfordítást és tanulmányt, esszét közölnek. A másik különlegessége, hogy a fiataloknak fórumot ad - mondta Turczi István. A legtehetségesebbek egy idő után a Parnasszus könyvekben debütáltak. A 21. században a legnagyobb probléma az, hogy sokszor a tehetséges emberek nem jutnak el a közönségig, ebben kell segíteni őket és odafigyelni rájuk - tette hozzá. Az eltelt évtizedek alatt sok minden változott, így a versek is. A módszerek, trendek, tendenciák hullámoznak, ahogyan a divat. Régi elemek visszatérnek, majd eltűnnek, és más, valami új kerül előtérbe. Ilyen új, modern térhódítás a slam poetry, az „itt és most” költészete, melynek az az erőssége, ami a gyengéje. Direktben, azonnal hat, de csak élőben, leírva már erőtlen a szöveg, és később aktualitását is vesztheti - fejtette ki a főszerkesztő. Valami azonban sosem évül el, mondanivalója örök, a klasszikus költőink művei, akik zseniálisan, pontosan, precízen írtak. Tehetségük, nagyságuk vitathatatlan évszázadok távlatából is. A valamikori költők, írók rendszerint kávéházakban gyűltek össze, és alkottak. Ma azonban egyre kevesebb a tér, a lehetőség, a közösségi megmozdulás. Az emberek sokkal inkább magukba fordulnak, az online térben „élnek”. Már házibulik sincsenek. A világ megváltozott, de a költészetnek és a költőknek még mindig ott van a zuglói terasz és a Parnasszus - szögezte le Turczi István. NHK Turczi István, a Parnasszus főszerkesztője az esten, az új trend szerint maszkkal fotó: bujdos tibor r — — N További izgalmas hírekért látogasson el ide: BOON.hu www.lemezcentrum.hu info@lemezcentrum.hu lm mmm mmm mmm _ „ JÁTSSZ A 10 MILLIÓ FORINT ÖSSZÉRTÉKŰ NYEREMÉNYEKÉRT ÉS VIDD EL AZ ÚJ SEAT LEONT! 623830