Észak Magyarország, 2020. szeptember (76. évfolyam, 205-229. szám)

2020-09-23 / 223. szám

202a SZEPTEMBER 23., SZERDA Interjú Titkóné Takács Mónikával Az emberek arcát szereti nagyon rajzolni A rajzolásban találta meg önmagát, alkotás közben kizárja a külvi­lágot. tarcal: „Gyermekportrék” címmel nyílt meg Titkóné Takács Mónika kiállítása. A tarcali hölgynek szenvedé­lye az alkotás, főként port­rékat és pirográfiákat készít. A grafikusnak ez a tizedik kiál­lítása, képeit több településen - Erdőbényében, Tarcalon, Tokajban és Bodrogkeresztúr­­ban is - kiállították már. Mindig is grafikus szeretett volna lenni? A gimnáziumban kezdődött, akkor kezdtem rajzolni. Az iskolában a falon történel­mi alakok portréi lógtak. Az első rajzom, amire emlék­szem, Che Guevara portréja, amit órán készítettem el. Va­lószínűleg előtte is rajzoltam, de azok nem ragadtak meg. Később főiskolára készültem festő-restaurátor szakra, de végül nem jutottam el. Akkor jött a szerelem, és ezek után családot alapítottam, két csodálatos gyermeknek lehetek az édesanyja, így önmagamtól kezdtem el újra a rajzolást, körülbelül 8-10 éve. Akkortájt regisztráltam a Facebookra is, ahová fel­­töltöttem a rajzaimat, sokan megkerestek, hogy rendelni szeretnének tőlem. Milyen témában szeret a legin­kább alkotni? A portrékat kedvelem, de mostanában már a növények, fák, egy-egy ág vagy fatörzs és színes virágok is magával ragadnak. Az emberek arcait szeretem, most ugye gyer­mekportrékból nyílt kiállí­tásom. A gyermekek arca letisztult, sima, de sokkal jobban szeretek egy karakte­res arcot megörökíteni. Pél­dául egy idős embert, akinek a bőre tele van ránccal, és látni, hogy meggyötörte vagy megtörte az élet. A gyerekek arcán még tisztán láthatóak az érzéseik, a felnőttekén már nem, és pont arra törek­szem, hogy olyan képmá­sokat rajzoljak a megren­deléseken kívül, amik érdekesek, amiken erős érzelmek tükröződnek - szomorúság vagy éppen boldog­ság -, és így az arcmimika is sokkal má­­sabb. Egyik érzelmet sem esik nehezemre lerajzolni, mert amikor alkotok, csak gam előtt. Teljesen kizárom a külvilágot. Miként szeret leginkább rajzol­ni? Ha ön előtt áll az alkotás témája, vagy fényképről? Ez nehéz, mert növényeket elég gyakran rajzolok, és azt jobb úgy, hogy előttem van az adott dolog. Portrékból viszont egyszerűbb, ha egy képet kapok. Megrendelések esetében is mindig kérek egyet. Nehezebb, ha ez előt­tem lévő embert rajzolom le, és időigényesebb. Az utcai portrékészítés is egy külön műfaj, amikor szemben ül veled az alkotó. Ezt be kell gyakorolni, csináltam már ilyet én is, de egyszerűbb, ha képről örökítem meg az illetőt. Ha nem ismerem azt a személyt, akiről az alkotás készülni fog, akkor több képet is szoktam kérni, hogy lássam, milyen például, amikor nevet. Ilyenkor össze­hangolom ezeket a képeket, és úgy készítem el a portré­ját. A mostani kiállításomban különböző nemzetiségű gye­rekek láthatók, vannak ezek között megrendelések is. A portrékon kívül milyen más megrendeléseket készít? Vadászoknak szoktam pirografált képeket készíteni. Sokan kérik azt is, hogy raj­zoljam le a házi kedvencüket. Nekünk is vannak háziálla­taink, de Bogyót egyszerűen nem tudom lefényképezni, mikor szépen leül. Amikor lefotóznám, mindig elkezd ugrálni vagy szaladni, de majd egyszer biztosan őt is sikerül megörökítenem. za Az interjú teljes szövege a Borsod Online-on olvasható azt látom ma- Titkóné Takács Mónika FOTÓ: OLVASÓ KÜLDTE Kultúra 7 A költészetet kedvelőket szólítja meg a Parnasszus Egy folyóirat, melynek sikerét nem látta senki előre, létrejöttével azonban színesedett az irodalmi paletta­­ irodalom. „A vers legyen ve­letek!” - ezzel a biztatással, a kultikus film ismert monda­tának, „az erő legyen veled!” átiratával köszönti olvasóit a Parnasszus honlapján Turczi István költő, alapító főszer­kesztő. A költészeti folyóirat 25 éves létezését ünnepli. A jubileumi rendezvényso­rozat miskolci állomása a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Vá­rosi Könyvtárban volt a napok­ban. A beszélgetésen szó esett a kezdetekről, a lap alapításá­nak körülményeiről és arról a munkáról, amelyet a mai napig odaadással végeznek. Negyed évszázad alatt szer­zők sokasága csatlakozott a laphoz. Irodalmi műhellyé alakult Turczi István és felesé­ge, Pálos Anna fővárosi - zug­lói - otthona. Többen is írnak arról, milyen sokat köszön­hetnek a Parnasszusnak, és a fiatal tehetségeket támogató, de az idősebbekről sem megfe­ledkező szerkesztőknek. Ismert miskolci alkotók A jubileumi számban több olyan szerző írását is ol­vashatjuk, aki Borsod-Aba­­új-Zemplén megyében él, vagy itt született, esetleg itt tanult vagy dolgozott. Helyet kapott a lapban a miskolci születésű Csobánka Zsu­zsa verse, Kabdebó Lóránt irodalomtörténész esszéje. Ugyanakkor Vass Tibor köl­tő, képzőművész - a folyóirat képzőművészeti szerkesztője - és Fecske Csaba is egy kis­­esszével köszönti a Parnas­­­szust. Megjelentek a lapban a képzőművész-tanár, Ho­­monna György montázsai is. A lap alkalmi logója pedig a miskolci Takács József „be­tűmester” alkotása. Turczi István az 1980-as évektől kezdve folyamatosan publikál, verseskötetei, regé­nyei, műfordításai és drámai művei jelennek meg itthon és külföldön. A költészeti folyóirat és verskiadó alapí­tójaként feladatának tartja a magyar költészet szolgálatát, az ifjú tehetségek felkutatását és publikációs lehetőséghez juttatását. Az utóbbi évtizedek egyik legaktívabb irodalom­­szervezője, egyetemi oktató, számos akadémia és szakmai szervezet vezetője, tagja. A negyedévente megjele­nő lap abban mindenképpen egyedi, hogy nem irodal­mi, hanem költészeti. Csak verset, versfordítást és ta­nulmányt, esszét közölnek. A másik különlegessége, hogy a fiataloknak fórumot ad - mondta Turczi István. A legtehetségesebbek egy idő után a Parnasszus könyvek­ben debütáltak. A 21. század­ban a legnagyobb probléma az, hogy sokszor a tehetsé­ges emberek nem jutnak el a közönségig, ebben kell se­gíteni őket és odafigyelni rájuk - tette hozzá. Az eltelt évtizedek alatt sok minden változott, így a versek is. A módszerek, trendek, ten­denciák hullámoznak, aho­gyan a divat. Régi elemek vis­­­szatérnek, majd eltűnnek, és más, valami új kerül előtérbe. Ilyen új, modern térhódítás a slam poetry, az „itt és most” költészete, melynek az az erőssége, ami a gyengé­je. Direktben, azonnal hat, de csak élőben, leírva már erőt­len a szöveg, és később aktua­litását is vesztheti - fejtette ki a főszerkesztő. Valami azon­ban sosem évül el, mondani­valója örök, a klasszikus köl­tőink művei, akik zseniálisan, pontosan, precízen írtak. Te­hetségük, nagyságuk vitatha­tatlan évszázadok távlatából is. A valamikori költők, írók rendszerint kávéházakban gyűltek össze, és alkottak. Ma azonban egyre kevesebb a tér, a lehetőség, a közösségi meg­mozdulás. Az emberek sokkal inkább magukba fordulnak, az online térben „élnek”. Már házibulik sincsenek. A világ megváltozott, de a költészetnek és a költőknek még mindig ott van a zuglói terasz és a Parnasszus - szö­gezte le Turczi István. NHK Turczi István, a Parnasszus főszerkesztője az esten, az új trend szerint maszkkal fotó: bujdos tibor r — —­ N­­ További izgalmas hírekért látogasson el ide: BOON.hu www.lemezcentrum.hu info@lemezcentrum.hu lm mmm mmm mmm _ „ JÁTSSZ A 10 MILLIÓ FORINT ÖSSZÉRTÉKŰ NYEREMÉNYEKÉRT ÉS VIDD EL AZ ÚJ SEAT LEONT! 623830

Next