Esze Tamás Népe, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
IX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM ^Gh<ns A tarpa-guldeB-iivadari Esze Tamás Termelőszövetkezet lapja ARA: 1,80 FORINT 1983. SZEPTEMBER HÓ Vita a választójogi törvénytervezetről Megszoktuk már, hogy ötévenként, amikor tanácstagokat és képviselőket választunk, megpezsdül a közélet, a jelölőgyűléseken annyi közérdekű bejelentés, javaslat hangzik el, mint az előző választás óta összesen. Most messze vagyunk még a választás idejétől, de az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslat fölött kezdődött vita a vártnál is nagyobb érdeklődést váltott ki, hiszen nem kevesebbről, mint arról van szó, milyen beleszólásunk lesz abba, kik képviselik érdekeinket a helyi hatalmi szervekben, a tanácsokban, s hogyan döntenek sorsunkról küldötteink a legfőbb államhatalmi szervben, az országgyűlésben. Tarpán szeptember 14-én este a művelődési házban megtartott vitaest volt az első alkalom arra, hogy bárki elmondhatta véleményét a törvényjavaslatról. A vitát dr. Varga Zoltán, a nagyközségi közös tanács elnöke vezette. Tetszett a résztvevőknek, amit Szabó Gyula református lelkész mondott. Annak a véleményének adott hangot, hogy a választási versenyben lesznek győztesek és lesznek vesztesek, de bukottak nem, s ezért a megalakuló tanácsoknak kell sokat tenniük. Azzal például, hogy a póttanácstagot jobban vonják be a közéleti munkába, s jó lenne, ha tanácskozási joggal ők is részt vehetnének a testület munkájában, így, ha a tanácstag helyébe kell lépnie, nem lesz előtte ismeretlen, mi is voltaképpen a feladata. — Én a legutóbbi választáskor az egyik szavazatszedő bizottság tagja voltam, s úgy látszott már kora reggel, hogy még délelőtt leszavaz mindenki. Tíz óra tájban már csak egy ember hiányzott. Vártunk, aztán gondoltam, elmegyek, hátha elfeledkezett az öreg. János bátyám, már csak magára várunk — mondtam neki —, ő erre kinyújtja a hüvelykujját, aztán azt mondja: nézze tanító úr, hát ebből az egyből válasszak? Nem is jött el az öreg szavazni. Csak azért mondtam el ezt az esetet, mert ez jól érzékelteti, milyen fontos, hogy a javaslat már nemcsak lehetőséget ad a kettős, vagy többes jelölésre, hanem kötelezővé is teszi. Kontár Béla mondta el ezeket a mondatokat és véleménye találkozott másokéval is, hiszen az is szóba került, hogy majdan megválasztott tanácstagokat és képviselőket jobb munkára, aktívabb közéleti tevékenységre ösztönzi az a tudat, hogy ők egy verseny győztesei lettek, s ha nem látják el lelkiismeretesen feladatukat, visszahívhatják őket, s mögöttük ott áll a póttanácstag, a pótképviselő. Ehhez a témához kapcsolódott György Sándor kérdése: vajon várható-e, hogy más területen, társadalmi és tömegszervezetekben, gazdasági egységekben is bevezetik a kettős jelölést? A vita továbbra is a többes jelölés körül forgott. Valaki rákérdezett: mi lesz, ha a tanácselnököt nem választják meg tanácstagnak? Volt, aki a képviselők országos listájához hasonlóan községi listát javasolt, hogy egy-egy vezetőre, akinek fontos szerepe van a tanácsban, ne csak egy választókörzet, hanem az egész település szavazhasson. Sütő Gábor tanácstag a községi elöljáróság szerepéről szeretett volna többet tudni, arra volt kíváncsi, mivel foglalkoznak majd, jobban tudják-e majd képviselni a társközségek lakóit, mint ma a tanácstagi csoportok. És szóba került a szavazás menete is. Mi lesz akkor, ha két tanácstag éppen 50—50 százalék szavazatot kap? Nem sérti-e a titkosságot, ha például egy analfabéta nem tudja elolvasni a két, három nevet és segíteni kell neki?" Dr. Varga Zoltán tanácselnök, a vita vezetője nem tudott minden kérdésre kimerítő választ adni, hiszen nem egy kész jogszabályt kellett megvitatniuk, de a kérdések, a javaslatok, az ötletek papírra kerültek, s eljutnak oda, ahol felhasználják majd a törvény végleges formájának megalkotásakor. Az elnökségben dr. Varga Zoltán vitaindítóját tartja. A vitában részt vevők egy csoportja. Pillangósok kettős hasznosítása Van elegendő szálas és lédús takarmány Nem okozott kárt termelőszövetkezetünkben az aszály, így megfelelő mennyiségű tömeg- és szálas takarmányt helyeztünk biztonságba, sőt még tartalékot is tudtunk képezni. Csereszeren és Szarkatanyán szeptember közepéig 5200 tonna fűszilázst hordtunk kazalba, ezenkívül 1000 tonna kukoricát szecskáztunk be. A tavalyiból megmaradt és az idei széna 67 kazalban áll a telepeinken, amelyből közel kétezer tonna a közös állatállomány szükséglete a takarmánymérleg szerint. Közel ugyanennyit eladásra szántunk, vevőre bizonyára nem kell sokáig várni, ismerve az ország más részeinek gyengébb takarmánytermését. Valamennyi kazlat külön-külön minősítettünk, nehogy meglepetés érjen bennünket, és így kalkuláljuk az árát is. Az egyszerűség kedvéért a kazlakat egyenként bocsátjuk áruba. A széna minősége egyébként megfelelőnek mondható, bár sokat segített volna, ha korábban érkezik meg a két Hesston körbálázó, amelynek hiányát már a szalmabetakarításnál is megéreztük. A meglévő 3200 tonna tavalyi és idei szalmának szintén eladó a fele, bálázva és bálázatlan egyaránt. A zöldetetés a telepeken továbbra is folyik. Egészen a fagyig dolgozik egy E—280-as kasza, folyamatosan ellátva az állományt. A takarmánytermesztési ágazat munkája összekapcsolódik a vetőmagtermesztéssel, ugyanis maglóheréből 150 hektárt hagytunk meg. Sikeres arankairtás után a táblák alkalmasnak bizonyultak a magfogásra, és az időjárás is kedvezett. A lóhere meghagyott második gyapjának direkt egymenetes cséplése szeptemberben megvolt, és hektáronként közel kétszáz kilóval fizetett. A kettős hasznosításnak ezt a módját nagyon jövedelmezőnek találtuk, ezért a jövőben még nagyobb területen vezetjük be, akár három-négyszáz hektáron is. Természetesen van még mit javítani a technológiánkon, sőt a meglévő betartásával is jelentősen emelhető lenne a termés és a jövedelem. Hogy mégis milyen nagy területen lesz magfogás, abban közrejátszik majd az időjárás és természetesen a takarmányhelyzet is. Kitüntetések Tarpa nagyközség lakossága, a pártbizottság, a tanács, a termelőszövetkezet és a társadalmi szervezetek méltóképpen emlékeztek meg az államalapításról, az alkotmányról és az új kenyérről az augusztus 20-i ünnepségen. Ez alkalommal került sor a társadalmi munkában élen járók kitüntetésére is. A megyei tanács Társadalmi munkáért emlékplakettet adományozott Esze Zoltán főkönyvelőnek és Szűcs Miklósnak, a termelőszövetkezet párttitkárának. Kiváló társadalmi munkáért elismerésben részesült Kopócs Györgyné, a szociális otthon dolgozója és Ficze Lászlóné, az ÁFÉSZ dolgozója. Érdemes társadalmi munkáért elismerést kapott Márton Károlyné általános iskolai gondnok, Szász Károlyné tanácsi dolgozó, Tőrös Bálintné, Szűcs Gábor, Kelemen Béla tsz-tag, és György Elek tsznyugdíjas. A termelőszövetkezet kiváló termelőszövetkezeti dolgozó kitüntetést adományozott Paládi Károlynak, a darálóüzem dolgozójának. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy Paládi Károly születésétől fogva süketnéma, de ez sohasem akadályozta abban, hogy munkáját fegyelmezetten és maradéktalanul elvégezze. A darálóban az egyik legnehezebb munka az övé, hiszen zsákol, rendet tart. Méltóbb ember nemigen lett volna erre a kitüntetésre. Ezúttal is gratulálunk. Felkészülés a kukorica betakarítására Beérett a kukorica, idén korábban kezdődik a betakarítása. Szeptember elején a szerelőműhelyben Pálmai Sándor, Szabó László és Tóth Zoltán az E—516-os kombájnra kukoricabetakarító adaptert szerel. (Jávor László felvétele)