Esze Tamás Népe, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1983-09-01 / 9. szám

IX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM ^Gh<ns A tarpa-guldeB-iivadari Esze Tamás Termelőszövetkezet lapja ARA: 1,80 FORINT 1983. SZEPTEMBER HÓ Vita a választójogi törvénytervezetről Megszoktuk már, hogy ötéven­ként, amikor tanácstagokat és képviselőket választunk, meg­pezsdül a közélet, a jelölőgyű­léseken annyi közérdekű beje­lentés, javaslat hangzik el, mint az előző választás óta összesen. Most messze vagyunk még a vá­lasztás idejétől, de az országgyű­lési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló törvényja­vaslat fölött kezdődött vita a vártnál is nagyobb érdeklődést váltott ki, hiszen nem keve­sebbről, mint arról van szó, mi­lyen beleszólásunk lesz abba, kik képviselik érdekeinket a helyi hatalmi szervekben, a ta­nácsokban, s hogyan döntenek sorsunkról küldötteink a leg­főbb államhatalmi szervben, az országgyűlésben. Tarpán szeptember 14-én este a művelődési házban megtartott vitaest volt az első alkalom ar­ra, hogy bárki elmondhatta vé­leményét a törvényjavaslatról. A vitát dr. Varga Zoltán, a nagyközségi közös tanács elnöke vezette. Tetszett a résztvevők­nek, amit Szabó Gyula refor­mátus lelkész mondott. Annak a véleményének adott hangot, hogy a választási versenyben lesznek győztesek és lesznek vesztesek, de bukottak nem, s ezért a megalakuló tanácsoknak kell sokat tenniük. Azzal példá­ul, hogy a póttanácstagot job­ban vonják be a közéleti mun­kába, s jó lenne, ha tanácsko­zási joggal ők is részt vehetné­nek a testület munkájában, így, ha a tanácstag helyébe kell lép­nie, nem lesz előtte ismeretlen, mi is voltaképpen a feladata. — Én a legutóbbi választás­kor az egyik szavazatszedő bi­zottság tagja voltam, s úgy lát­szott már kora reggel, hogy még délelőtt leszavaz mindenki. Tíz óra tájban már csak egy ember hiányzott. Vártunk, aztán gon­doltam, elmegyek, hátha elfe­ledkezett az öreg. János bátyám, már csak magára várunk — mondtam neki —, ő erre ki­nyújtja a hüvelykujját, aztán azt mondja: nézze tanító úr, hát eb­ből az egyből válasszak? Nem is jött el az öreg szavazni. Csak azért mondtam el ezt az esetet, mert ez jól érzékelteti, milyen fontos, hogy a javaslat már nemcsak lehetőséget ad a ket­tős, vagy többes jelölésre, ha­nem kötelezővé is teszi. Kontár Béla mondta el eze­ket a mondatokat és véleménye találkozott másokéval is, hiszen az is szóba került, hogy majdan megválasztott tanácstagokat és képviselőket jobb munkára, ak­tívabb közéleti tevékenységre ösztönzi az a tudat, hogy ők egy verseny győztesei lettek, s ha nem látják el lelkiismeretesen feladatukat, visszahívhatják őket, s mögöttük ott áll a pótta­nácstag, a pótképviselő. Ehhez a témához kapcsolódott György Sándor kérdése: vajon várható-e, hogy más területen, társadalmi és tömegszervezetek­ben, gazdasági egységekben is bevezetik a kettős jelölést? A vita továbbra is a többes jelölés körül forgott. Valaki rá­kérdezett: mi lesz, ha a tanács­elnököt nem választják meg ta­nácstagnak? Volt, aki a képvi­selők országos listájához hason­lóan községi listát javasolt, hogy egy-egy vezetőre, akinek fontos szerepe van a tanácsban, ne csak egy választókörzet, ha­nem az egész település szavaz­hasson. Sütő Gábor tanácstag a köz­ségi elöljáróság szerepéről sze­retett volna többet tudni, arra volt kíváncsi, mivel foglalkoz­nak majd, jobban tudják-e majd képviselni a társközségek lakó­it, mint ma a tanácstagi cso­portok. És szóba került a szava­zás menete is. Mi lesz akkor, ha két tanácstag éppen 50—50 szá­zalék szavazatot kap? Nem sér­ti-e a titkosságot, ha például egy analfabéta nem tudja elolvasni a két, három nevet és segíteni kell neki?" Dr. Varga Zoltán tanácselnök, a vita vezetője nem tudott min­den kérdésre kimerítő választ adni, hiszen nem egy kész jog­szabályt kellett megvitatniuk, de a kérdések, a javaslatok, az öt­letek papírra kerültek, s eljut­nak oda, ahol felhasználják majd a törvény végleges formá­jának megalkotásakor. Az elnökségben dr. Varga Zoltán vitaindítóját tartja. A vitában részt vevők egy csoportja. Pillangósok kettős hasznosítása Van elegendő szálas és lédús takarmány Nem okozott kárt termelőszö­vetkezetünkben az aszály, így megfelelő mennyiségű tömeg- és szálas takarmányt helyeztünk biztonságba, sőt még tartalékot is tudtunk képezni. Csereszeren és Szarkatanyán szeptember kö­zepéig 5200 tonna fűszilázst hordtunk kazalba, ezenkívül 1000 tonna kukoricát szecskáz­tunk be. A tavalyiból megmaradt és az idei széna 67 kazalban áll a te­lepeinken, amelyből közel két­ezer tonna a közös állatállo­mány szükséglete a takarmány­mérleg szerint. Közel ugyanen­­­nyit eladásra szántunk, vevőre bizonyára nem kell sokáig vár­ni, ismerve az ország más ré­szeinek gyengébb takarmány­termését. Valamennyi kazlat külön-kü­­lön minősítettünk, nehogy meg­lepetés érjen bennünket, és így kalkuláljuk az árát is. Az egy­szerűség kedvéért a kazlakat egyenként bocsátjuk áruba. A széna minősége egyébként meg­felelőnek mondható, bár sokat segített volna, ha korábban ér­kezik meg a két Hesston körbá­­­lázó, amelynek hiányát már a szalmabetakarításnál is meg­­éreztük. A meglévő 3200 tonna tavalyi és idei szalmának szin­tén eladó a fele, bálázva és bá­­lázatlan egyaránt. A zöldetetés a telepeken to­vábbra is folyik. Egészen a fa­gyig dolgozik egy E—280-as ka­sza, folyamatosan ellátva az ál­lományt. A takarmánytermesztési ága­zat munkája összekapcsolódik a vetőmagtermesztéssel, ugyanis maglóheréből 150 hektárt hagy­tunk meg. Sikeres arankairtás után a táblák alkalmasnak bi­zonyultak a magfogásra, és az időjárás is kedvezett. A lóhere meghagyott második gyapjának direkt egymenetes cséplése szep­temberben megvolt, és hektá­ronként közel kétszáz kilóval fi­zetett. A kettős hasznosításnak ezt a módját nagyon jövedelmezőnek találtuk, ezért a jövőben még nagyobb területen vezetjük be, akár három-négyszáz hektáron is. Természetesen van még mit javítani a technológiánkon, sőt a meglévő betartásával is je­lentősen emelhető lenne a ter­més és a jövedelem. Hogy még­is milyen nagy területen lesz magfogás, abban közrejátszik majd az időjárás és természete­sen a takarmányhelyzet is. Kitüntetések Tarpa nagyközség lakossága, a pártbizottság, a tanács, a termelőszövetkezet és a társa­dalmi szervezetek méltóképpen emlékeztek meg az államalapí­tásról, az alkotmányról és az új kenyérről az augusztus 20-i ünnepségen. Ez alkalommal került sor a társadalmi mun­kában élen járók kitüntetésé­re is. A megyei tanács Társa­dalmi munkáért emlékplaket­tet adományozott Esze Zoltán főkönyvelőnek és Szűcs Mik­lósnak, a termelőszövetkezet párttitkárának. Kiváló társadalmi munkáért elismerésben részesült Kopócs Györgyné, a szociális otthon dolgozója és Ficze Lászlóné, az ÁFÉSZ dolgozója. Érdemes társadalmi munká­ért elismerést kapott Márton Károlyné általános iskolai gondnok, Szász Károlyné ta­nácsi dolgozó, Tőrös Bálintné, Szűcs Gábor, Kelemen Béla tsz-tag, és György Elek tsz­­nyugdíjas. A termelőszövetkezet kiváló termelőszövetkezeti dolgozó ki­tüntetést adományozott Paládi Károlynak, a darálóüzem dol­gozójának. Nem lehet szó nél­kül hagyni, hogy Paládi Ká­roly születésétől fogva süket­néma, de ez sohasem akadá­lyozta abban, hogy munkáját fegyelmezetten és maradékta­lanul elvégezze. A darálóban az egyik legnehezebb munka az övé, hiszen zsákol, rendet tart. Méltóbb ember nemigen lett volna erre a kitüntetésre. Ezúttal is gratulálunk. Felkészülés a kukorica betakarítására Beérett a kukorica, idén korábban kezdődik a betakarítása. Szep­tember elején a szerelőműhelyben Pálmai Sándor, Szabó László és Tóth Zoltán az E—516-os kombájnra kukoricabetakarító adaptert szerel. (Jávor László felvétele)

Next