Esztergom, 1906 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-16 / 37. szám

nincs annyi ereje és hatalma, hogy megsemmi­sítse azt a ránk maradt sötétséget, amit párbajo­zásnak és párbaj-mániának neveznek. Akármennyi dicsőséget hozott is az emberi­ségre a civilizáció, ez az egy dolog mégis gyalá­zatára válik. Mert szomorú és gyászos az olyan civilizáció, melyben csak a kard és a pisztoly tudja megvédeni a becsületet! Eme civilizáció ellen kellene állást foglalni a magyar parlamentnek is s szigorú törvények hozásával egészen ki kellene küszöbölni a pár­bajt hazánk területéből. Most még csak ezt tesszük hozzá: Vájjon hány katholikus ember tanulhatna igazi civilizá­ciót a nem katholikus szerb belügyminisztertől és pedig olyat, amely nem áll ellentétben a kath. egyház törvényeivel, hanem ellenkezőleg azokra épiti fundamentumát! P—1. A VI. kath. nagygyűlés végleges programmja. A részletekben történhető kevés változástól eltekintve, a VI. katholikus nagygyűlés végleges programmja a következő: A nagygyűlés ideje szeptember 23., 24., 25. és 26-dika. Az összes ülések a Fővárosi Vigadó termeiben lesznek. Vasárnap, 23-án. Délután 4 órakor indul el az eucharisztikus körmenet a belvárosi templom­ból. A körmenet után a belvárosi templomban áldás. Hét órakor a Keresztény Szociális Szövet­ség tartja nyilvános gyűlését a Vigadó nagy­termében. Szónokok: dr. Giesswein Sándor, Sza­lánczy Andor, Ernszt Sándor és Libits Imre. Este fél 8 órakor a Katholikus Ifjak Köre tartja folytatólagosan helyiségavatási ünnepélyét. A gazdag műsorú estély fénypontja dr. Prohászka Ottokár püspök beszéde lesz. Hétfőn, 24-én. Délelőtt 9 órakor lesz ünne­pélyes szent­mise Veni Sancte-val a belvárosi templomban. A szent­misét dr. Városy Gyula kalocsai érsek végzi. 10 órakor megnyitó disz­gyülés. A megnyitó beszédet gróf Zichy János orsz. képv., a kath. nagygyűlés elnöke mondja. Utána megalakul a 3 szakosztály: a közműve­lődési, a hitbuzgalmi és charitativ és a szociális. 11 órakor. Eucharisztikus diszgyülés. Elnök dr. Városy Gyula érsek. Szónokok: P. Tomcsányi Lajos, S. J., Glattfelder Gyula, Mócsy István, Balázs Lajos rozsnyói püspök. Délután 3—5 óráig az északi és déli kisebb teremben, valamint a díszteremben és az ebéd­lőben a három szakosztály ülése és az Iskola­testvéreket Segélyző Egyesületek rendes köz­gyűlése és az eucharisztikus papok értekezlete. 5 órakor"nyilvános ülés. 1. A katholikus hitélet. Molnár János orsz. képviselő. 2. A tekintély és a közszabadság. Dr. Mike Lajos. 3. Legsürgősebb teendőink. Gróf Zichy Nándor. 4. A Szent László-Társulat céljai. Várady Lipót Árpád püspök. 8 órakor este a 120 tagból álló Ganz-dalárda, valamint több művész közreműködésével hang­verseny a Vigadóban. Rendező Dombay Arthur. Utána társas vacsora. Kedd, 25-én. Délelőtt 91 órakor szentmise a szentferencrendi atyák templomában, tartja Kohl Medárd püspök. 10 órakor a keresztény fogyasztási szövet­kezetek kongresszusa : 1. Elnöki megnyitó. Tartja gróf Zichy Ala­dár, ő Felsége személye körüli miniszter. 2. A készpénzfizetés megvalósítása a fogyasz­tási szövetkezetekben a hitelszövetkezetek léte­sitése által. Dr. Zlinszky János. 3. A Fogyasztási Szövetkezet a magyar mezőgazdának kereskedelmi iskolája. Szentiványi Károly. 4. A magyar mezőgazda termelésének foko­zása a műtrágya és erőtakarmány felhasználása által. Dr. Molnár István: A szakosztályok folytatólagos tanácskozása. Délután fél 3 órakor a katholikus írók és hírlapírók országos Pázmány-egyesületeinek gyű­lése. Elnök: dr. Prohászka Ottokár. Szónokok: Kiss János, dr. Cziklay Lajos, dr. Sziklay János, Túri Béla, Auer István, Krüger Aladár dr. A szakosztályok folytatólagos tanácskozása. Hittanárok és hitoktatók értekezlete dr. Pokorny Emánuel elnöklete alatt. 5 órakor II. nyilvános ülés. 1. A vagyonszerzés. Dr. Nagy Emil. János. 2. A katholikus iskolák jövője. Dr. Csernoch 3. Úri és női divatmorál. Dr. Prohászka Ottokár. 8 órakor este a Budai Katholikus Kör művészestélyt rendez a nagygyűlés résztvevőinek tiszteletére. Szerda, 26-án. Délelőtt fél 9 órakor hálaadó szent­mise a lipótvárosi Szent­ István-templomban, mondja gróf Csáky Károly váci püspök. Fél 10 órakor zárt ülés az északi kis terem­ben, amelyen döntés történik a határozati javas­latok fölött. 10 órakor III. nyilvános záróülés. 1. A társadalom feladata a szociális bajok­kal szemben. Gróf Mailáth József. 2. A gazda és a cseléd viszonya. Gróf Zichy Aladár. 3. Krisztus a világ központja. Radnay Farkas besztercebányai püspök. 1 órakor bucsulakoma. Délután tanulmányi kirándulás Gödöllőre és a M. Á. V. gépgyárába. Utazási kedvezmény: A magyar állami és kassa-oderbergi vasúton féláru II. jeggyel IIi-ikon, egész áru III. jeggyel II-ikon és egész áru II. jeggyel I. osztályon lehet utazni. A déli vasúton : Egész II. jeggyel IH-ikon, I. jeggyel II. osztályon lehet utazni oda és vissza. Olcsó lakásról gon­doskodva van. Szociológia. — A németek nem akarnak bakot lőni. — VII. Ilyen cim alatt előttem fekszik a sz.-galleni munkásgyülés egyik jegyzőkönyvének kivonata, melyben rendkívül értékes és érdekes határozat látott napvilágot. Valóságos programm az, melyet a szocializmusnak végcéljai érdekében be kell tartani, ha azt akarja, hogy a »fejlődés magasabb fokának hordozója« lehessen s hogy el ne veszítse szerepét a világtörténelemben. Másrészről pro­gramm nekünk is, mit kell tennünk, hogy a nagy nemzetközi katasztrófa bennünket készület­lenül ne találjon, hogy sikerrel megvívhassuk a második kikényszerített zámai vérfürdőt. E hatá­rozat egyszersmind megjelöli a teret is, hol­­ a munkának folyni kell s a módot is, mellyel a siker nagy valószínűség szerint egyik vagy má­sik részen biztosítható is lesz. A nevezett határozat így szól: »Eközben, tudniillik addig, míg a körülmények érettek nem lesznek, nem fogjuk kezeinket ölbe rakni. Bak­lövések és merényletek nem gyorsítják ügyünk győzelmét, hanem csak oly eszközök, melyek ha­talmunkat növelik. Az erő a népben van. A nép, zömét kell erkölcsileg meghóditanunk. Baklövéshez nagyon kevés emberre van szükségünk ... de forradalmat csak ugy támaszthatunk, ha a tömegbe beleoltjuk azon erős meggyőződést, hogy érdeke a múlt erőszakos szétrombolását követeli. Fődolog felvilágosítni az elméket, a többi magától jön. Tehát szerezzünk híveket, rázzuk fel a népet, mutassuk meg a mostani rendszer haszontalan­ságát. Tanuljunk magunk is, hogy eredménnyel taníthassunk. Jelszavunk legyen: agitálni, szer­vezni és tanulni.« A szocialisták tehát az erőszakos forradalom­hoz most még nem folyamodnak, mert a körül­mények még nem eléggé érettek. A forradalom­ról azonban le nem mondanak, mert érzik, tudják, hogy a szükségszerű »fejlődés magasabb fokának hordozója« az az osztály, mely minden müvelt nemzet kebelében feltalálható s mely a jelen tár­sadalom kereteivel, mindmegannyi gátakkal meg­elégedve nincsen. A vezérek tehát kijelentik, hogy addig se teszik »ölbe a kezeiket,« mig ezen vágyva várt idő beköszönt, hanem »agitálni, szervezkedni és tanulni« fognak, hogy a nép zö­mét erkölcseiknek meghódíthasák, mert az »erő a népben van.« A munka közben a tömegbe be akarják ojtani azon erős meggyőződést, hogy a nép érdeke követelni a hatalmasaktól a mult erő­szakos megsemmisítését. Minden erejüket oda fog­ják irányítani az idők teltének elérkezéséig, hogy felvilágosítsák az­ elméket a mostani rendszer haszontalansága felől s a többi magától fog jönni. Jól számítanak, mert az erő tényleg a népben van. Akinek sikerül pártjára édesgetni a népet, az játsza a jövő szerepét a világtörténelemben. Jól értsük meg tehát, hogy a népben van az erő; hogy a szocializmus a nép zömét akarja erkölcsileg meghódítani; hogy nézete szerint csak akkor lesznek a körülmények a magasabb fej­lődésre eléggé megérve, ha a tömegbe sikerül beleoltani azon erős meggyőződést, hogy a jelen társadalom romjain kell felépíteni az »istenihletett emberiség« új társadalmát; hogy szervezkedik, toborozza táborába a híveket; hogy fel akarja rázni a népet és ki akarja mutatni; hogy a mos­tani rendszer haszontalan; hogy munka­programmja e három szóban foglalható össze : agitálni, szer­vezkedni, tanulni. Ezzel szemben a jelen társadalom védel­mezői mit tesznek ? Ökölbe rakják kezeiket és remegve nézik a fejleményeket, milyen rohamosan közeleg a felkorbácsolt szenvedély kitűzött vég­céljai felé. De talán igazságtalanok voltunk ítéle­tünkben, mert az ellenmozgalom már hatalmas mértékben szervezkedik. Nem tagadjuk, hogy találkoznak már sorainkban lelkes férfiak, kik értik az idők szelét és munkába álltak, de hány °/o-ot mutathatunk fel a 80%-ból ? Az ellen­tábor 20 °/o-a nap-nap után emelkedik; a 80 °/o pedig napról-napra fogyófélben van, mert még mindig nem látják a vihart, mely végromlással fenyegeti az évezredes vívmányokat. A vihar elé harangozunk már, —­­ ez is valami, — de a mun­kások még mindig szórványosan jelentkeznek. A 200­6 munkásai azonban már erősen agitálnak, szervezkednek és munka közben tanulnak. Mi az agitációtól remegünk, mert a kellemetlenségek­től, melyek ezen munka hevében elkerülhetetlenek, visszariadunk. Szervezkedünk, de munkánk nem általános, mert az akciót maholnap egyesek ré­szére monopolizáljuk, hogy a keveseknek érdeme annál nagyobb legyen. Ebből is grádust farics­kálunk ad pornostum. Odaát minden tehetséget munkába állítanak, hogy felvilágosíthassák a né­pet; ideát a rokonszenv­ alakítja ki, illetve csi­nálja a rokonszenveket. Féltékenyek vagyunk a vezető­ szerepre, odaát »elvtárs« mindenki rang, kor és állásra való tekintet nélkül. Nem szere­tünk tanulni, megelégszünk azon ismeretekkel, melyek bennünket valamely életpályára szak­szerűen kiképeztek; ha a diploma a kezünkbe kerül, letesszük a tollat, fázunk az önműveléstől, futunk a közügyek képviseletétől, kényelem, nyu­galom után áhítozunk. De mit is mondottam ? írunk, hogy feltűnhessünk; műveljük magunkat, hogy elmaradottságról vádolhatók ne legyünk; a közügyekkel is foglalkozunk, hogy »tongeber« lehessünk és saját anyagi érdekeinket előbbre mozdíthassuk; fáradozunk, feláldozzuk a nyugal­munkat, hogy magasztaljanak az emberek; de a szükséges fejlődés kialakítására erőnket, tehetsé­geinket, befolyásunkat, önfeláldozásunkat a közös jó érdekében felajánlani ellenszolgáltatás nélkül hajlandók nem vagyunk. A német szocialisták a szent-galleni párt­gyűlésen beismerték, hogy a handabanda, a bak­lövések és merényletek nem gyorsítják ügyüket ; mi azért mégis handabandázunk, harangozunk a vihar elé, de a komoly munkát még most sem honoráljuk kellő elismeréssel; nem állunk töme­gesen a lelkes emberek oldala mellé. A szocialisták jelszava: agitálni, szervez­kedni, tanulni. A 80% ölbe rakhatja a kezét ? Szervezetének meg van a gerince, a fők, a kezek és lábak erőtlenek maradhatnak ? A társadalom tudományát kicsinyelhetitek ? Elégnek vélitek azt, hogy benneteket egyes intézmények valamely állásra szakszerűen kiképeztek? Az önképzés fölös­leges ? Mivel világosítjátok meg az elméket, ha ti sötétebcek vagytok ? Szerezzünk mi is híveket, mint odaát teszik, rázzuk fel az eltévelyedetteket, mutassuk meg áb­rándjaik haszontalanságát. Tanuljunk magunk is, hogy eredménnyel taníthassunk. A mi jelszavunk is ez legyen: agitálni, szervezkedni, tanulni. Sze­get szeggel. A forradalom ellenébe kell helyezni a szellem forradalmát. Az evolúciót kell sürgetni és üdvös munkájában segítni, hogy a revolúció­nak az ereje elvehető legyen. K. L. HÍREK. Krónika. Az eső hull, a jég hideg, A náthás ősz megérkezett! Tanú reá a meghűlés, Tért hódított a köhögés ! A patikus ott szüretel, Hol muzsikál a gége, a mell . . . ! A hangszer is fölösleges, Többet ér a jó borleves. Azután egy jó izzadás, Holnap meg jöhet újra más !

Next