Esztergom, 1908 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

A kongresszus —­ mint előre látható volt — semmit sem javítottt az anglikán egyház helyze­tén ; amióta pedig a katholikusok anglikán terü­leten oly fényesen sikerült eucharisztikus kongres­­szust tartottak, amelyen maga Vanitelli, a pápa igen kedves embere is részt vett, meghökkentek. A szimptómák arra engednek következtetni — s ebben reménykedik a bíboros is — hogy ha jelenleg nem is, de ugy látszik mégis közel van az idő, amikor az anglikánusok ismét visszatérnek a róm. kath. egyház kebelébe, melytől századok előtt erőszakos módon elszakadtak. A kath. egyházra kétségkívül óriási nyere­ség volna az anglikánusok visszatérése. Hatalmas kath. tábort lehetne Angliában alakítani a hivő anglikánusokból, kik puritán jellemükkel, barát­ságos fellépésükkel sokakat tudnának megnyerni a katholicizmusnak. X. Pius pápa — amint a környezetéből kiszivárgott •— sokat, nagyon sokat imádkozik a visszatérés kegyelméért. Többször mondotta : Leghőbb vágyam, hogy a francia nemzet vissza­térjen Istenéhez, az angol pedig Krisztus igaz egyházához. Bárcsak teljesülne mielőbb O Szentségének e forró kívánsága. Beavatott körök mondják, hogy nem is annyira az infallibilitás dogmája, mint inkább a katholikusok iránti ellenszenv és meg­magyarázhatóán gyűlölet oka annak, hogy az egyesülés még mai napig sem történt meg. Sajnálatra méltó tanítás. »Mi, egyedül az evangélium igazságaihoz ragaszkodó protestánsok, olyan emberi nagyságot, mely szuverén hatalmat akar gyakorolni a lelkek felett, soha el nem ismerünk.« Ezek Zsilinszky Mihály úr heccelő szavai, melyekkel bizonyára azt akarta velünk megértetni, hogy a reformált egyházban mindenki szabadon követheti vallásos meggyőződését; hogy a református atyafiakat hit­elvi és valláserkölcsi szempontból mi sem irányít­hatja a szentírás magyarázatában, hogy ezen ok miatt ott náluk mindenki azt hiszi, amit akar, mert egyedüli hitelvi kútforrás lévén a szentírás s mert azt bárki is tetszése szerint magyarázván, úgy csűri-csavarhatja az igaz értelmet, amint neki tetszik. Csodálkozunk mégis, hogy van augustai Confessio és lutherista Concordia! Ha mindenki szabadon kibogarászhatja az értelmet, mire jók az augustai Confessio és a lutherista Concordia ?! Ezeket nem emberi törpe­ségek foltozgatták egybe ? ? ! Ezek szuverén hatal­mat nem gyakorolnak a protestánsok fölött??! Nem ezek szerint igazodik a reformáltak vallása ? ? Ez nem schema, melynek értelmében prédikálnak a református szónokok ? ? ! Ha nem, mire való akkor a reformált egy­házban az a bősz hadsereg, mely tógában hirdeti a szószékről a katholikusok iránt való gyűlölkö­dést? Ha nem, akkor minden református prédi­kátor egy-egy zsarnoka az emberi léleknek és egy-egy embertelen kínzó eszköz, mely a szó­székről gúzsba kötögeti a szabadon kutatni sze­rető lelkeket! Vagy talán Zsilinszky Mihály urnak szub­jektív vallása van s neki Hecuba az augustai Confessio és a lutherista Concordia ? ? Ne izéljen kérem Zsilinszky Mihály uram, magának is van egy bizonyos Credója, mely irá­nyítja vallásos felfogásait. És ez nem tekintély ön előtt? Ez nem em­beri nagyság? Ez nem gyakorol szuverén hatal­mat az ön lelke fölött? Vagy talán maga is azt hiszi, mit a nagy, Pázmány a protestantizmus arcába vágott, hogy Kálvin a »Credot« soha sem hitte? Vagy talán ön a helvetika confessio barátja ? Akkor ne dobálódzék — szeretettel kérjük — nagy frázisokkal, mert önmagát fogja megfogni benne. Mint ahogyan tényleg meg is fogta. Aki olyan nagy garral állítja, hogy nem ismer emberi nagyságot, mely szuverén hatal­mat akar gyakorolni a lelkek fölött, az előtt az augustai Confessio, lutherista Concordia és hel­veciai Confessio tekintéllyel nem birhat. S ha ezeket szögre akasztják önök, mi marad meg a protestantizmusból ? ? ! Szellemi zűrzavar, melyben a kutató szellem eligazodni nem tudhat. Zsilinszky úr tehát, mikor kikel a papság csalhatatlan isteni tekintélye ellen, azt állítván, hogy az a józan és­szel ellenkezik, nem veszi észre, hogy az infallibilis egyház dogmája helyébe, me­lyet gyűlöletből lehurrog, oda helyezi az augustai Confessiót, a lutherista Concordiát és a helveciai Confessiót. Ez nem került még ellentétbe a haladó kor szellemével, az új tudományok vívmányaival és mindazokkal a keresztény vallásfelekezetekkel is, melyek emberi törpeségek helyett egyedül Krisz­tust ismerik el fejedelmüknek ? De hát akkor Kálvin miért nem hitte a katholikus Credo első hitágazatait ? Miért bonto­gatta szét a második hitágazatot ? Miért mocs­kolta be a harmadikat ? Miért homályosította el az ötödiket? Miért káromkodik a kilencedik és tizedik ellen ? Olvassa csak el tisztelt Zsilinszky úr a komoly tudósok nézeteit, kik olyan lekicsinylőleg szólanak a rágalmakból összetákolt kálvinista confessióról, majd akkor talán látni fogja, hogy milyen csalatkozhatatlan tekintély után kullog Zsilinszky úr, ki nagy hetykén önmagán kívül más tekintélyt elismerni nem akar. Olvassa el kérem komolyan az augustai confessiót s ha az elfogultságtól egy pár percre szabadulni tudna, bizony belátja, hogy az augus­tana Confessio igen sok hazugsággal van telve s hogy az augustana Confessio magával ellen­kezik, éppen ugy, mint ön édes jó uram, ki tilta­kozik minden vezető szellem ellen s akkor térdet és fejet hajt egy emberi törpeség által össze­fércelgetett gyenge alkotás előtt. Vagy ezek isteni tekintélyen épültek fel ? Kitől vettek ehhez Luther és Kálvin kül­detést és megbízást? Ugy­e a kutató szellem segítette őket az igazság ismeretére? No lám, ön ebben is rövidlátó, mert nem akar beismerésbe lenni. Ön ön önmagán éppen most legeklatánsabban beigazoltnak láthatta, hogy az emberi ész örvény, mely sok balgaságra ragadja magával az embert, sőt olykor-olykor az ember komoly számbavehetőségét is mélyébe vonzza. Mit mond a nagy Pázmány? »Az irás betűje csak igaz értelmében Isten szava; hamis értel­mében nem Isten igéje, hanem az ördög szava. A betű azért igaz magyarázat nélkül halált és veszedelmet szerez azokban, kik azt idegen érte­lemben veszik.« Ki igazolja önök előtt az írás igaz értelmét?? Vagy talán önök kisajátították az írás igaz értelmét ? ?! Mi jogon ? Kitől nyertek ehhez tekintélyt ? No látja kérem, sokkal okosabban tette volna ön is, ha mélyen hallgat és nem dobálód­zik az üres szavakkal, akkor most nem tudta volna meg a világ, hogy nagy ugyan Zsilinszky uramnak a pipája, de kevés hozzá a vágott dohánya. Az Isten háztartása igen bölcsen rendez­kedett be; megengedi, hogy fiant scandala, mert csak így tisztulhatnak az eszmék. Tessék csak máskor is kirohanni, legalább megtudjuk ideát, hogy kevés bölcsességgel kormányoztatik odaát a világ. És még ezek az elemek akarnak vezető szellem nélkül, szabadon gondolkozni, kik gon­dolkozni sem tudnak gyűlölködés nélkül; kiket járszalagon vezet az emberi törpeség által össze­tákolt augustai és helvéciai Confessio?? Nevetni szeretnénk! Nem tesszük. Inkább szánjuk a sereget, melynek vezére olyan mérték­ben disqualificálta magát a komoly tudomány emberei előtt. Váljék egészségére! Nagyra nőjjön! Utóbb még nagy ember is válhatik belőle. Csak rajta! Luther és Kálvin idegesen vára­koznak reá, hogy a túlvilágon is megalakulhasson a triumvirek hatalmas testülete. Rablók. Mondják, hogy egy egyházi szónok egyszer a szószékről ígéretet tett hallgatóinak: ma, úgy­mond, az ember azon testrészét mutatom be nek­tek, mellyel egész életünkön át legtöbbet vétke­zünk. Gondosan takargatjuk, hogy mások meg ne lássák. Szokatlan kíváncsiság és figyelem kisérte a szónok szavait. Egyszerre csak kinyújtotta a nyelvét, mond­ván, íme ez az ember legveszedelmesebb test­része, mellyel a Traccserinek a társadalomban szerencsétlenségeket, párbajokat, bukásokat, csa­ládok tönkrejutását okozzák. Nincs így ? A pletyka nem mételyezi meg a társadalmi életet ? Nem oka ez annak, hogy sok helyen az élet pokol ? A természettudomány segélyével oldjuk meg e kérdést. Ez azt mondja, hogy az emberi nyelv egy olyan egykarú emelő, mely legtöbb esetben akkor is működik, mikor az ész, mint ráható erő működni már régen megszűnt. Tényleg olyan ma a társalgásunk, cseve­gésünk a szalonokban, szószátyárságunk az elő­szobákban, mint a kandalló, mely sok tűzanyagot emészt föl s e tűzanyag, fájdalom, rendszerint a felebarát. A tudósok azt mondják, hogy ha az em­berek alaposabb műveltségre tennének szert, meg­szűnnék a pletyka. Igaz, mert azt tapasztaltam, hogy szellem­szegény társaságokban uralkodik a pletyka. Itt konferenciáznak büntetlenül a becsület­rablók , itt eszelik ki a módozatokat,, miképen kutassák ki embertársaik gyöngéit. Mivel pedig senki sem tökéletes, hanem csak az Isten, tehát nem kell a Traccserineknek nagyon megerőltetni magukat; találnak az emberi gyarlóságok sürü bozótjában elegendő bogáncsok Jó volna pedig ezen epidemikus ragály ellen idejekorán megmenteni az emberi társadalmat, mert ez azon veszedelmes kóranyagnak az oka, mely a kis városok légkörét olyan veszedelmes módon megmételyezi. Ismerek egy községet, hol két ember sem ért egyet. A hölgyek pedig valóságosan emész­tik egymást. Nincs is náluk társadalmi élet. Ten­gődnek csupán, tűrik egymást, mert egymásra vannak utalva. Hölgyeink ma ölelkeznek, holnap női kézimunkát szeretnének rögtönözni egymás ábrázatán. Elmélkedtem, mi ennek az oka ? Nem a hölgyek okai ennek, hanem a Traccserin, ki ak­kor van csak elemében, ha a családok között kiverheti a kártyát, ha az egykarú emeltyűje fá­radhatatlanul munkálkodik. Miután az Üdvözítő is azt mondotta, hogy »szegények mindig lesznek közöttetek«, a felül­tetés könnyen megy. Én ezen Traccserineket tartom a társa­dalom legszívtelenebb rablóinak, mert ezek a földi békét, a gyémántnál is sokkal drágább becsü­letet, jó hírnevet rabolják el. A társadalomnak a Traccserineket bojkot­tálni kellene. Ezeket nem volna szabad a szalo­nokban megtűrni, a családi tűzhelytől pedig óva­tosan távol kellene tartani, mert könnyen lerom­bolják a családi boldogságot és helyette beoltják a poklot. Azt mondottam, hogy a szellemszegény társaságok a Traccserinek melegágya. Emelni kell azért még a magukat művelteknek nevezet­tek szellemi nívóját is. Népakadémiát, szellemi tornatermeket kell építeni, hogy a léleknek ne legyen annyi ideje és módja a felebarátja becsü­letén rágódni. Ezzel emelkedni fognak az emberek belbecse és alkalom adatnék a műveltség tovább­fejlesztésére azoknak is, kiket az élet forgataga magával ragadott vagy akik szakképzettségüket betöltött hivataluk légkörében az emberiség javára kénytelenek gyümölcsöztetni, s e munka közben saját »én«-jökben megfásulnak. Kellemes szórakozást nyújtassanak a nép­akadémia és a magasabb iskola mintájára beve­zetett szellemi tornatermek. Ha az emberek ezt az ideát csak megközelítőleg is be tudnák vinni a közéletbe, kevés idő múlva észrevehető módon megfogyatkoznék a Traccserinek osztálya és el­viselhetőbb volna a kisvárosi élet. Hiába, igaz az, hogy a kíváncsiságnak leg­hatalmasabb ellenmérge a közismeretek fokozatos fejlesztése. Hiába, igaz az, hogy a butaság és korlátoltság tövében nő a pletykázás bolondító gombája. Az ember éjjel gondosan bezárkózik, hogy a tolvajok meg ne lephessék s hogy becsülettel szerzett vagyonkáját el ne emeljék; nappal pedig tárva-nyitva hagyjuk családi szentélyeinket, őri­zetlenül hagyjuk eszünket és szivünket. Pedig nappal a fórumon, este zsúrjainkon sokkal vesze­delmesebb rablók férkőznek közelségünkbe. Kik ezek ? A tudatlanságból és megszólás­ból élő Traccserinek, kik észrevétlenül lopják ki szívünkből mások becsületét. Nem balgaság ez ? Nem könnyelműség ez ? Népakadémiát kell felállítani barátaim , szel­lemi tornatermeket kell bevezetni a kaszinókba. Nemcsak azért, hogy valamit tenni látszassunk, hanem előre kieszelt tervvel és öntudatosan ha­ladva egy bizonyos magasztos cél felé. A Traccserineket pedig bojkottálni kell,­­ mert ezek a legveszedelmesebb rablók, kik legdrágább kincsünket, becsületünket támadják meg és észrevétlenül lopják ki szivünkből az em­berszeretetet. K. L.

Next