Esztergom, 1922 (27. évfolyam, 1-135. szám)
1922-01-15 / 7. szám
XXVIL évfolyam. 7. szám Keresztény magyar sajtó. Vasárnap, 1922. január 15. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 20 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 K 50 f, vasárnap 3 K. Kiszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gabriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrinc utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. 250 mezítlábas gyermek félig fagyott lábára húzott cipőt a keresztényi szeretet Esztergom városában, még több gyermek félig meztelen testére kellene meleg ruha a tél hidege ellen és az élettel küzködő apák-anyák vigasztalására. Most rendezik be városunkban nagy áldozatok árán az anya-és csecsemővédő menhelyet, ahol a szegénység nyomorultjai védelmet és ápolást találnak. Rengeteg jótékonysági akciónak vagyunk tanúi, amelyet a sanyarú megpróbáltatások közé jutott magyar nemzedék megmentése érdekében folytat a krisztusi könyörületesség. Azt gondolná az ember, hogy a magyar társadalom minden egyes tagja illő komolysággal, elfogódott szívvel, tőle telhetőleg támogatja ezt a utáni munkát a nyomor és a szegénység ellen. Ám ez nem így van. Mert amíg a magyar társadalom egy része erejét megfeszítve cselekszik és könnyíteni igyekszik a másik rész keresztjén, addig a társadalom harmadik része — csak farsangos és selyem cipellőben, csipkeruhákban táncolja végig a sűrűn bálokat, mulatókban dobálja el következő könnyen szerzett ezreseit. A mai kor keresztény világnézetét és krisztusi cselekedeteit éppen úgy körülveszi a modern közöny és nemtörődömség jéghideg tengere, mint a kereszténység első éveiben magát a felebaráti szeretet szent tanát hirdető Krisztust a pogány értelmetlenség és szívtelenség képe Sokak előtt elsötétül a magyar jövő és ellenségeskednek a keresztény irányzattal, kárhoztatják a keresztény politikát és elégedetlenkednek minden közéleti akcióval szemben. De kérdjük a bor és pezsgő mellett szórakozó uraktól: ki mit tett eddig és tesz most a keresztény irányzatért? De kérdjük a szép hölgyektől: boldogabb lesz-e a társadalom a báltermekben suhogó tündérek kacagásától? De kérdjük mindenkitől: üdvözülhet-e a keresztény politika a farsangi mámor országában (farsangolunk már évek óta) és lehet-e komoly,jövőbevágó munkáról beszélni ott, ahol a könnyelműség és mulatozás szívtelen éjszakájából a csak néha-néha ébreszti fel az embereket nyomor és szegénység napról-napra megvirradó jéghideg reggele! ? A városok és községek pénzügyeinek rendezése. Minden községnek jelentést kell adnia pénzügyi helyzetéről. város maradt Csonka-Magyarországon? A községek és a városok pénzügyeivel eddig a pénzügyminisztérium alig foglalkozott, pedig már csak adózási szempontból is szükségük lett volna a városoknak és a községeknek felsőbb irányításra, mert, mint a pénzügyminisztérium most megállapította, hihetetlen egyenlőtlenségek mutatkoznak egyes városok és községek adóterhei között. Vannak közvetlenül egymás mellett fekvő községek, ahol az egyik helyen a pótadó 170 százalék, míg a mellette levő községben csak 30 százalék. Ezenkívül számos község és város pénzügyei legutóbb válságba jutottak, úgy hogy a pénzügyminisztérium a városok és községek pénzügyeinek rendezésére külön osztály felállítását határozta el a minisztérium kebelében. A rendezésre vonatkozó akció máris megkezdődött, amennyiben a városok, községek és vármegyék felszólítást kaptak, hogy pénzügyeikről január 10.-ig, illetve a vármegyék január 15.-ig jelentést tegyenek. Az adatgyűjtés a városok és községek háztartására nézve annál is inkább szükségesnek bizonyult, mert a jóvátételi bizottságtól felszólítás érkezett a pénzügyminisztériumhoz, hogy részletes jelentést bocsásson az antanthatalmak rendelkezésére a magyar polgárság adóterheiről. Ez a diplomáciai jegyzék arra vezethető vissza, hogy a trianoni békeszerződés minimálja azt az adót, amit Csonka-Magyarország egy-egy polgára viselni tartozik, miután a békeszerződés értelmében a magyarországi adóteher nem lehet kevesebb, mint az utódállamokhoz csatolt magyar területeken megállapított adók mértéke. Erre a diplomáciai lépésre a pénzügyminisztérium egyelőre csak azzal válaszolhatott, hogy most folyik a magyar városok és községek adóterheinek a felülvizsgálata és csak a bejelentések összegezése után fogjuk a szükséges adatokat az antanthatalmak rendelkezésére bocsáthatni. Annyit máris megállapított a pénzügyminisztérium, hogy Csonka-Magyarországon 3436 község és 44 város maradt meg. Hány község és I ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A szaléziánusokról. — Levél a szerkesztőhöz. — Tisztelt Szerkesztő Úr! Talán érdekelni fogja az „Esztergom" érdemes olvasóközönségét az olaszországi Boglizzóból (Turin mellett) érkezett levél, melyet a szentkereszti szaléziánusok egy növendéke irt a minap haza. E levélnek alábbi részlete betekintést enged a szaléziánusok lelki világába. Hadd ismerje meg lapunk olvasóközönsége ezt a minden tekintetben pártolásra méltó tősgyökeres magyar fiúkból álló intézményt, melyre szociális tekintetben oly nagy feladat vár az ifjúság, főleg az iparos ifjúság igaz keresztény és magyar szellemben való kialakítására. A levél így szól: „Csak nemrég kerültem ide Itáliába, hol hittudományi tanulmányaimat végzem a foglizzói nemzetközi szemináriumban. Körülbelül 90-en vagyunk itt és 16 nemzetet képviselünk, többségben az amerikai nemzetek vannak. De ami a fontos, négy szál magyar is készül itt a honi misszióra! Igen sokszor abban a nagy szerencsében részesülünk, hogy a tarini főélüljárók meglátogatnak bennünket és buzdító beszédeikkel azon vannak, hogy belénk neveljék alapítónk, Don Bosco Atyánk igazi szellemét. Nagyobb ünnepek alkalmával meg mi szoktunk felmenni Turinba, hogy itt nagyméretű dolgokat lássunk a szalézi világból. Tudós, erényes és igazi szalézi tanárjaink vannak úgy, hogy nagyon jól érezzük magunkat. Politikai megnyilvánulások egyáltalán nem fordulnak elő, noha alany, állítmány és tárgy volna elég!! Sőt az idegenek (kivévén a régi monarchiabeli testvéreinket!) nagyon érdeklődnek Magyarország iránt és lovagias nemzetnek tartják. Mi meg, magyarok, amennyire tehetjük, szóval és tettel terjesztjük a magyar dicsőséget, hírnevet. Ismertetjük kisebb irodalmi műveinket, mint Madách: „Az Ember Tragédiájáét, Petőfi, verseit, Jókai és Eötvös néhány regényét, persze olasz, francia, német és spanyol nyelven. Levelezőlapokkal ismertetjük nemzeti festőink műveit és Budapest szépségeit. Magas színvonalon álló földművelésünkre felhívjuk uruguay-i és paraguay-i rendtársaink figyelmét. Erről az 1911-ben tartott turini nemzetközi kiállításra küldött olaszul megírt könyvek nagyszerűen tárgyalnak. És ezt a magyar propagandát feltűnés nélkül csináljuk, nagyon érdekesen. Asztalunk egy szembetűnő helyére tesszük a propaganda dolgokat ... és örömmel vesszük észre, hogy egyikmásik nézegeti, olvasgatja és bővebb felvilágosítást kér. Így teljes erőnkből helyre igazítjuk azt a róm sok valótlanságot, hibás ítéletet, amit az osztrák sógorral való összetévesztés folytán nyakunkba zúdítottak !" stb. íme, igy gondolkoznak magyar szaléziánus kispapjaink. Micsoda lelkes és hasznos működést lehet majd ezektől várnunk ha haza érkeznek! Kérdem, nem volna-e hálás feladat részünkről is megvetni segíteni alapjait annak a munkatérnek, melyet hivatva lennénk nálunk itthon? A szaléziánusoknak megmunkálni internátusokba tömöríteni az iparos főhivatású ifjúságot, őket intézeteikben gyakorlatilag elsőrendű iparosokká kiképezni, egyben mindarra elméletileg is kitanítani, amire nemcsak az általános műveltség szempontjából, de különösen iparukat illetőleg szükségük van. Természetesen a vallásos és hazafias nevelés képezi náluk mindennek alapját. Ezeket a szaléziánus intézetekből kikerült ifjakat, mint kiváló munkásokat, művelt, képzett, illedelmes, tiszta életű, szerény ifjakat szívesen fogadnák meg a különféle iparágat űző mesterek. És ezek az ifjak később önállósulva mintaképei lennének a becsületes, mesterségüket kitűnően értő, a maguk és családjuk fenntartására képes oly iparosoknak, kik nem a közönség jóhiszeműségének, tájékozatlanságának kihasználásával, de azzal akarnák a közönség bizalmát meghódítani, hogy pénzéért kellő ellenértéket nyújtanának tisztességes és becsületes munkájukkal. A magyar szaléziánusoknak Magyarországon jelenleg Budapesten van a központi főintézőségük (Budapest, III. ker., Kisczelli utca 79.) és Nyergesujfalun nevelőintézetük van, ahol elsősorban szerzetük számára magángimnáziumukban tanítják az ifjakat, kik az esztergomi sz. Benedek-rendi főgimnáziumban teszik le államérvényes vizsgáikat. Tanítanak azonban ott olyan ifjakat is, kik nem készülnek ugyan papi pályára, de kiknek szülői ezen intézeti elöljáróságra bízzák gyermekeik valláserkölcsi nevelését. Péliföld-Szentkereszten, eme baúcsújáró helyen pedig lelkipásztorkodással foglalkoznak, plébánosi teendőket végeznek. Ugyanitt van a rend noviciatusa is, ahol 35 növendékpapjukat vezetik be a rendi életbe, kiket aztán egyelőre, miután itthon theologiai kiképezésükre intézetük még nincsen, külföldi nagynevű intézeteikbe helyeznek el, hogy őket tanulmányaik végeztével Magyarországon foglalkoztassák. E különböző intézetekben való elhelyezésnek, mint a fent idézett