Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1883-11-08 / 90. szám
Esztergom, V. évfolyam, 90. szám. Csütörtök, 1883. november 8-án ÉJJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre............................................G fit fél évre..........................................................3 „ negyedéire.............................................1 „ Egyes számára 7 kr. Városi s megyei érdekein., közlönye. SZERKESZTŐSÉG: J.FASZ-HÁZ ELSŐ EMELET hová ír lap szellemi részét illető közlemények kijjzdondók. KIADÓhivATAL:SZÉCHENI-TÉR Novííi hivatíi.loss a magán hirdetések, a nyililétbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIVATALOS IIII1DET1ÍSEK : 1 szótól 100 szóig — fit, 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegilíj ‘10 kr. MAGÁN1IJ RDFTÉSEK megállapodás szerint Iehet.5 Ingj Hiányosabban közöltetnek. NY1 ÍjTTÉV sora 20 n; HIRDETÉSEK. A néperkölcs hanyatlása. (T y) Hogy a nép erkölcse hanyatlik és pedig rohamosan hanyatlik, az kétségbe nem vonható. Mire vezet ez ? Isten a megmondhatója. Az emberi ész csak következtet s borzadva látja lelki szemei előtt a jövő nemzedék erkölcsi nyomorúságát. Látja, mint szövetkezik a gazság a hatalommal, a cselszövény az erőszakkal, a nemesnek, jónak és igaznak megdöntésére. Látja, mint leskelődik a tőrt rántva az orgyilkos áldozata után. Lát titokzatos, félelmes alakokat sötét utakon, a bűn utján, amint suhan óvatosan a falak árnyékában, talán mások leszúrt tetemein keresztül, megszerezni azt, ami mai nap az emberiség rugója, nem a tudomány, nem a vallás, nem a becsület, hanem a pénz ! Majd ismét feltűnik a söpredék, tilos eszméket hordva undok keblében, s hallat vad kaczajt az erkölcs és becsület láttára. Tűnik a kép s lerombolt épületek, meggyalázott istenség összetört oltárai, megsemmisített paloták látása, hol a művészet virágzott, a tudomány székelt, mind irtózatos kezek által megsemmisítve kínozzák a lelket. A vallást nem volt képes pótolni, ennek hiányában maga magát fentartani sem a tudomány, sem a művészet. A még üszkeiben füstölgő romok között förtelmes arczu alakok feszítik keresztre az erényt, melyhez pokoli zene állatias rikoltozásuk és a romok alól hangzó sebesültek nyögése, haldoklók halál hörgése. Az összetört, letiport barátság, rokoni érzet, emberi jog s a meggyalázott erkölcs fájdalom hangjai felett áldoznak a bűn Istenének. Ismét változik a kép. Összeroncsolt, szánalmas alakok csúsznak a föld porában. Siránkozva vonul tova az előbb gőgös csoport s megtört hangon a félelmes sötétségben mellét verve kiált: „Uram, hol vagy !?“ Elvonul mindez szemeink előtt s nyomott kedéllyel ébredünk a valóságra. Aggódva kémleljük a láthatárt. Nem tudunk örülni a művészetek fejlődésén, nem a tudomány haladásán, mely bár nem zárja ki a vallást, mégis amily arányban emelkedik, látszólag oly nagy arányban sülyed a közerkölcsiség. Vádolják a tudományt, sokan a közerkölcsiség sülyedéséért. — Tévedésben vannak. Ismét mások a szeszes italok túlságos élvezetében keresik okát. Kárhoztatandó mindenesetre a szeszes italok élvezése, mert az öldöklő alkohol a butaság rabigájába hajtja a megbénított szellemet, de ez már nem az ok, csak okozat. A hanyatlás oka a viszonyok kedvezőtlen alakulásában, a népek felületes műveltségében keresendő. A mai világban az emberiség, haza, s átvitt értelemben a hazai kereskedelem és ipar javára nagyszerű pénzműveletek történnek, melyeket természetes ésszel nem ér fel a közönséges ember. Belevonatik és megcsal a ti., mert nem ismeri a számtant. Bujáinak orvoslásáért nem tudja hova forduljon, nem tudja mennyiben szolgál a törvény az ő javára, nem ismeri az alkotmányos élet jogait. Az ügyvéd hallatára keresztet vet magára, mert ha van ügyvéde, ha nincs, ha nyer, ha nem, az ítélet mindig úgy szól, hogy „pusztulj és fizess !a Több alkotmányt és jogtant a népiskolába. Ismerje meg a nép ne csak kötelességeit, hanem jogait is. Kötelességével úgy is megismerteti az adóvégrehajtó. A hatalmasok egyenetlenkedései s a fenyegető magatartás, nagy sáiusi katonaság tartására kényszeríti a népeket. A borzasztó összegnek, melybe ez kerül, kifizetése után nem marad az állandó adósságok kamatainak törlesztésére. Mi következik ebből ? Az, hogy ismét kell egyet csavarni az adóprésen, melynek levét ismét a népek isszák meg. A nép viseli a nagy urak szeszélyeinek következményeit. Elketvetlenedik, midőn fáradságos keresményét föleszi a nagy adó. Elmegy kedve a munkától ! Majd jön a végrehajtó s fizess vagy leszeljük rólad a házat! S akkor ijedtében fut egyik ismerősétől a másikhoz egy kis pénzért. Azok bizony szívesen segítenének rajta, de nem tehetik a legjobb akarattal sem. Különösen a magyar népnek van gabonája, élelmiszere s mindene, ezzel szolgálatodra is áll, de neki. Most következik aztán pénze nincs az uzsorás szereplése. Az adósság az uzsorás kezében nőttön nő, míg végre elárverezik kis vagyonát. Szégyenében nem mer az utczára lépni, míg végre a kedvetlenségei felülkeredik az elkeseredett dacz, szeszes italokba fojtja bánatát, így lesz s az okozat, így ássák alá az államok jólétét a népeknek, így lesznek megdöntői az erkölcsnek. Közvetve tehát a közjó és közerkölcsiség őrei taszítják a népet az erkölcstelenségbe, a bűnbe, mert hát utóvégre is élni kell valahogy. Mit csináljon ? ! Onnan vesz ahol van. Ha szép szerével nem, hát erővel. Hogy tartaná tiszteletben a törvényt, mely őt megfosztva vagyonától s szerencsétlenné téve bűnbe taszitá ? Hogy tartsa meg azt a törvényt, melyet az érdemes honatyák maguk sem tartanak meg ? Sok eset illusztrálja ezt a kérdést legújabban is. Aki pedig már egyszer a bűn útjára lépett, azt többé nem nyeri vissz a társadalom. Sőt ellenkezőleg: a börtön az az iskola, mely magasabb műveltséget ad, úriként lehessen bűnt észrevétlenül s bravourral elkövetni, így érlelődik lassanként a társadalom legalsóbb rétegében egy olyan elem mely a bűn fészkeiben tanyázva elszántan törekszik megtámadni s ha lehet győzelmet aratni a valláson, így keletkezik a socialismus s esküszik boszni a hatalom ellen, táplál magában ördögies eszméket s áll folytonos harczban a józan elemmel mindaddig, mig ezt meg nem buktatta. is „Esitsrjoni és Vidéke“ tárcája. A mi főherczegi családunk. — A Fenségek senkit sem fogadnak ! így szól a primási palota portása mindazokhoz, akik már hozzá vannak szokva a rangos emberek „megintenvienálásához, s a visszautasítás kudarczához. Az elegáns koldusok s koldus uraságok erre fogják kérvényüket, végignézik a portást s hazamennek, hogy borítékba tegyék s postára adják zaklatásaikat. Ráczitkalmozzák azután a borítókra József főherczeg teljes eziméte s olyan lelkiismereteszik a bolygatásban, hogy ajánlva, vagy expresse menesztik zaklató soraikat. SZTEPvGOyVL A város történetének megírása, mint érdekes eszme kétségkivül méltó arra, hogy mentői szélesebb körökben ismertté és népszerűvé váljék. Esztergom monographiája még nincs megírva. Az úttörő kísérletek, nem többek a kísérleteknél. Ezek közé tartozik Nyulassy Antal benczés tanár czikke 1856-ból, mely az akkori főgymnásiumi Értesítőben jelent meg. A czikket egész terjedelmében mutatjuk be s utána gondos fordításban közölni fogjuk Helischer városi tanácsos kéziratbeli descriptióját is-Mindkét rövid leírás kétségkívül fejleszteni fogja azt a vágyat, hogy Esztergom monographiája mielőbb avatott kéz műve gyanánt napvilágot lásson. Ilyen intenzi <5 - val közöljük először is Nyuhasy Antal érdekes kísérletét. I. Régi időre, hol vagytok ? — — Messze röpültetek ti a múlandóság lenge szárnyain, s visszahihatom napjaitok az enyészet mély tengerébe tüntenek. Számunkra csak hív emlékezet maradt fen a földnek, eme leghívebb kincstárőrnek öléből a kutató utódok munkás kezű által előidézett becses maradványoknak, mint az őshajdant vissza varázsló világ emlékeknek véleményeiről, a történetírók s festők tolla, és ecsetnyomaikról felénk, visszasugározva ; — visszaidézve a világhírű eseményeket, mik az elmúlt ősidők egyszerű leple alatt rejlenek, s mik romboló, vagy építő erejüknél fogva országokat, városokat, falvakat s népeket emeltek föl a közművelődés, ipar, s vallásosságnak, eme legszebb dicsőilésnek fénytetőjére : vagy, mi mindenha fájdalmasan fog kebleinkben viszszarezgeni, népeket sülyesztettek el a miveletlenség, babonák, vadság, s vallástalanság eme legnagyobb veszedelemnek örvényébe. Kutató elménk visszaragad bennünket a tudományos hiteles kútfők szárnyain a mindenség Urától kijelölt azon időre- és helyekre, miket édes honunk őstörténeti örök időkre megszenteltek. A hagyományos monda megnyitja őszfürtöktől körülövedzett ajkait, s kiálmodtatja a pásztorral Etel hadúr adta honszerző kardját, s mint valaha a dús Palaestina választott népét az Ígéret ama földére, úgy vezeté be ugyan azon Mindenható a harczedzett, keleti Inni ivadékot emetet- és mézzel folyó Kamillán földjére;*) kik az elenyészett kóbor czimberek példáját megvetve, rettenthetlen szív- és legyőzhetetlen karral özönlik el az országot, mely*) Miként a legszebb párhuzamban éneklé 1538- ban esztergomi születésű régi magyar iró Farkas András (Andreas Lupus) : Persze emlékezzünk az örök istennek Csudálatos nagy hatalmasságáról, Melyvel Scythiából régi magyarokat Jó Magyarországba olyan módon kihozá, Mert régen kihozáak zsidó népeket Fáradó királynak markából, Ínségéből, stb. (Toldy F. A M. ny. és irodalom kézikönyve)ben egykor az igaz hit védbástyájául hivatva, a vad pogányság erre áradó, s Európát végveszéllyel fenyegető hullámait valának visszanyomandók. **) — Ott látjuk a honalapító Árpádot, mint üti le zászlóját a világhódító rómaiak őskori Florilájának halmain, ***) mint szab népének törvényt és határt. — Mintegy elandalitó villanysugarak czikáznak keresztül emlékezetünk rezgő szálain nagyszerű a honalapító fejedelem utódainak eseményei, a gyermek és Ítélő Zulta, a győzedelmes Taksony, és hirdetett vezéreinek tettei, ****) a hit szelíd szellemétől; — áthatott bölcs Géza s álljunk meg itt ; hisz csupán az ő őslakhelyét akarjuk hiteles kútfők szerint leírni, leírni igen azon helyet, melyhez bennünket annyi szent emlék csatol ; leírni azon várost, mely édes reménnyel kecsegtető sejtelmeink szerint a jelennél szebb és fényesb jövőre látszik hivatva lenni, valamint ritka jelentőségű, nagy és fényes vala annak múltja is ! — Leírni akarjuk Esztergomot, mely hazánk történetében legújabb korig mind országos, mind pedig egyházi s tudományos állapotunkat illetőleg, mindig kitünőleg szerepelt. Esztergom (görögül Istropolis, latinul Istrogranum, a Dunának a Garammal e helyi egyesülésétől, németül Grau, tótul Ostryhom, vagy Ostrygom) legrégibb eredetét tekintve, hogy római telep volt, egynél több történeti adat bizonyítja, főleg az annak déli részén történt s máig is történő pinczeásatások, valamint a várban nemsokára elkészül*) Hunyady-kor. ***) Fejér György. Székesfejérvárról. Tud. gyűjt. 1840. III. füzet. ****) Garay „Árpádok“. lendő basilika alapárkainak készítése, s még elébb a fő káptalani lakok alkalmával nyerrómai pénzek s egyéb régiségek bizonyiítják. — Távol vagyunk azoktól, kik annak építését vízözön utáni 155-ik évre teszik s Clviter, Schönleben és Cellarius Bregooliuma nem itt, hanem föléül Oszőnynél, valamint Baranyai Al. Ptolemaeus „Curtiana“-ja az ide egy postaállomásra eső Nyerges Újfalunál ; s Esztergom határán inkább a Schőnvisner okadatolta „Salva Mansio romana“, nem pedig Moro és Timon „Aducmn“-a keresendő (Tudom, gyűjt. 1821. VIII., és 1824. IV. köt.) — A rómaiak itteni ősszállása tehát bizonyos, bár az itt hajdan szállásoló telepet régiségbuvárainknak teljes bizonyossággal s név szerint meghatározni mindeddig nem sikerült. f) — Annyi elvitázhatlanul bizonyos, miszerint Géza a magyarok ötödik ősvezére s fejedelme itt lakott, s fia Vajk itt, a lakosok hagyományos közvéleménye szerint azon helyben, hol most a két év előtt még „Sas vendéglő“ fekszik, született , s élte 15-ik évében (994) sz. Adalbert prágai püspök által megkeresteltetvén István nevét itt nyeré, színe szent és apostoli első királyunk koronáztatása, a keresztény hit betelepítése, s a magyar egyház főpapi székének megalapítása által Ion nevezetessé. Emelik Esztergomnak régi dicsőségét az árpádi törzsből származott királyaink huzamos, itt tartózkodásaik, sőt állandó lakásuk, miként az általuk kiadott s itt kelt több érdemű oklevelek bizonyítják. Esztergom hire hajdan túlszárnyald Európa határait is, s az ipar és kot 1. Pál úgyai Imre „M. ország legújabb leírása Pest, 1852.“