Esztergom és Vidéke, 1912 (34. évfolyam, 1-103. szám)
1912 / 20. szám
2 K ESZTERGOM és VIDÉKE. „E. L.“ túlnyomóan — hogy ne mondjam, kizárólag — t. Rip. úrnak a hivatalos lapja és hogy t. Rip. úr Esztergom szab. kir. város vezető tisztviselői közé tartozik. Sokféle néven kb. lapjában, de higgje el, hogy cikkeinek hangjából mindig kiérzik, hogy azokat egy toll írta. Nem akarok azon „két eset“-re vonatkozólag vitába bocsájtkozni, de engedje meg, hogy gondolataimat a következő kérdésekbe foglalhassam. Azt állítja, hogy ha a kis Duna alsó hídját felemelik, akkor a kis Duna hajózhatóvá tétele által a városra sok haszon háramlik. Ha ez tényleg igaz, akkor miért van azon az állásponton, hogy a Duna csak úgy szabályozható, ha medre keskenyebb lesz ? Ha meghagynák medrének jelenlegi szélességét s mélyítenék, az uszályhajók számára kiváló telelő lett volna. Ebből volna jövedelem! S talán a szabályozás is kevesebbe került volna. Miért nem szólalt fel a városi mérnök javaslata ellen, hogy a cifra hidat idő előtt lebontsák ? Mikor ér még oda az öreg Kőrös ! Bátorkodom megjegyezni, hogy azon esetben, ha a Dunát nem szűkítenék, a cifra híd igen erősen álló kőoszlopai közül egyiket sem kellene lebontani drága pénzen s ugyancsak az uj oszlop költségei megmaradtak volna. Ha a cifra hidat nem bontották volna el előre nem gondoló javaslatra, akkor nem kellene csónak, abba városi pénzen révész, nem volna szükség állandóan posztoló rendőrre. Nem gondolja t. Rip úr, hogy Önnek, mint a város egyik vezető tisztviselőjének kenyéradója — a városi képviselőtestület — véleménye, határozatai ellen irányuló utólagos gúnyos csipkedő megjegyzései nem állanak arányban az Ön által betöltött állásba helyezett bizalommal ? Higgje el, hogy érettek vagyunk az önkormányzatra, de kevésbbé voltunk egyszer, (közénk számítom t. Rip urat is) amikor nem mérlegeltük azt, hogy a kis Duna szabályozása által nem csak a bacillus gödör tisztittatik meg, hanem abból a jövőre anyagi hasznot is lehetne húzni. Hip tek mérlegelnek és ítélnek, melynek eredménye a verdikt. A verdikt alapján szabja ki a bíróság a büntetést. És semmi egyebet. Tehát véleményünk szerint helytelenül alkalmazzák a büntetés kiszabásra az ítélet szót. Önnek jól kellene tudnia ezeket a dolgokat. Déván még egy, amit nem tud. Nem tud úgy írni, hogy iparos voltát elfeledhesse a stílusával. Mi nagyon tiszteljük az ipart s azok művelőit általában, ha helyüket becsülettel betöltik. De ha írni is akarnak, akkor legalább egy kissé kell tudniok írni. Mert a gorombaság még nem minden. Tehát: csizmadia, maradj a kaptafánál. TZ hírek V» 1912. március 3. K. F.-nek. A Szabadság című újság múlt heti számában Ön nekirontott lapunknak s lapunk szerkesztőinek. Röviden felelünk. Úgy vesszük észre, provokálni akarja véleményünket az esküdtszéki intézményre vonatkozólag. Sokszor megírtuk s ma sem tagadjuk el. Pap András esete és az Ön írása is eklatáns bizonyítéka véleményünk helyességének , hogy az esküdtszék lehetetlenül enyhén, vagy szigorúan bírálja el az eléje kerülő tényeket. Az okokra is kiváncsi ? Az esküdtek legtöbbjének nem csak jogi tudása nincs, hanem a jogi érzék is „terra incognita“ előttük. Ismerd meg önmagadat, mondotta Sokrates. Önvizsgálódásai közepette valószínűleg hasonló véleményre jut velünk. Egyben nem vitatkozunk önnel. Valóban nem tudtuk, hogy a bíróság nem szabhat ki másfél évi fegyházbüntetést. Mi nem foglalkoztunk még ily tüzetesen a büntetőjoggal. Ezt Önnek jobban kell tudnia. Ami végül az esküdtek ítélethozására vonatkozó fejtegetését illeti, abban sincs Önnek teljesen igaza. Azt állítja, hogy az esküdtek minden ténykedése „igen“ vagy „nem“ szóból áll. Szóval elismeri, hogy Ön, mint esküdt igennel, vagy nemmel ténykedik. Ön háborodik fel az esküdtekről a véleményünk olvastán ? Mi, ha esküdtek vagyunk, a tényállás alapján ítéljük meg az esetet, igennel vagy nemmel szavazunk s e szavazás alapján hozzuk meg a határozatot. Tehát nálunk a ténykedés mérlegelésből és megítélésből áll. Az esküd Hangulat. Oh ritka kedv! Oh édes pillanat, Hát újra érzem lágy f unalmadat ? Szivem dalos sejtelmek rengetik: Uj álomból uj ének születik. Magamat oly könnyűnek érezem. Ringass, ragadj hullámos érzelem . . . S ti elnémult, ti elfojtott dalok Repüljetek, ragyogjatok! Révész Irén. — Új közigazgatási gyakornok. A vármegyei fiatal tisztviselők közt történt előlépés folytán megüresedett egy közig, gyakornoki állás, melyre a főispán Zsiga János joghallgatót nevezte ki. — Újságírók gyűlése. A Vidéki Hírlapírók Örsz. Szövetségének felsődunántúli választmánya ma, vasárnap délelőtt fél 12 órakor Győrött ülést tart. — Helyreigazítás. Lapunk csütörtöki számában kellemetlen sajtóhiba folytán tévesen közöltük az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság évi rendes közgyűlésének idejét. Ez alkalommal, mikor lapunk hirdetési részében a vonatkozó meghívót újból közöljük, e helyen is közzétesszük, hogy a közgyűlés 1912. március 10-én (vasárnap) d. e. 10 órakor lesz megtartva. — A megyei részletes tisztujítás. Vármegyénk törvényhatósága csütörtökön délelőtt tartott rendes ülésében töltötte be a megüresedett párkányi főszolgabírói állást, úgyszintén a betöltés folytán megüresedett egyéb állásokat is. A napirend előtt Meszleny Pál főispán kegyeletes szavakban emlékezett meg a hirtelen elhunyt Thuránszky Lajosról, akiben a vármegye egyik legképzettebb és legtehetségesebb tisztviselőjét vesztette el. A törvényhatósági bizottsági tagok nevében Brutsy János parentálta el Thuránszkyt. A főszolgabírói állásra az egyedül pályázó Palkovics László I. oszt. aljegyzőt választották meg egyhangúlag, mig az igy megüresedett I. oszt. aljegyzői tisztséget dr. Szilárd Béla I. oszt. szolgabiró nyerte el 57 szavazattal Fekete Rezső 25 szavazatával szemben. I. oszt. szolgabiróvá Reviczky Gábor dr., mig II. oszt. szolgabiróvá dr. Zsiross Jenő, a megyei tisztikar ezen egyik igen értelmes fiatal tisztviselője választatott meg egyhangúlag. Prikkel Mihály I. oszt. gyakornokká lépett elő. — Turista népakadémia. Ma este a Legényegyletben tartandó népakadémiai estélyt a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya fogja az alábbi műsorral kitölteni: 1. „Turista dalárda“ jeligéje. 2. Erdőben. Férfinégyes. Énekli a dalárda. 3. „A maróthi hat nyárfa alatt.“ Költemény Dr. Földváry Istvántól. Szavalja: Brilli Karolinka. 4. „Hattyúdal,“ szoprán szóló. Énekli: Kalócz Lenke, zongorán kíséri : Táky Gyula. 5. „Esztergom vidéke tájszépségei“. Irta és felolvassa: Sinka Ferenc Pál ; az eredeti felvételi képeket vetíti: Brilli Gyula. 6. „Népdalok“. Énekli a dalárda. A népakadémiai előadás kezdete este 6 órakor. Ez után is felhívjuk a figyelmét a Turista Egyesületi tagoknak és a nagyközönségnek ez érdekes estélyre. Az előadás kezdete este pont 6 órakor. — Megjöttek a jubileumi keresztek. Ő Felsége uralkodásának 60 éves évfordulója alkalmával a szolgálatban lévő köztisztviselők részére rendjelet alapított, mely kitüntetésben mindazok részesülhetnek, kik a jubileum napján közhivatalt töltöttek be. A rendjel igen csinos és ízléses : piros háromszögletű szakághoz aranyozott kereszt van csatolva; a kereszt közepén a király arcképe ezzel a fölirással: FRANC JOS. I. A keret hátlapján ez a két szám : 1848-1908. — Dinamitos halászok. Feljelentés érkezett a rendőrséghez, amely elmondja, hogy a lázkereszti kőbánya környékén a Dunában dinamittal halásznak. A rendőrség azon igyekszik, hogy a tettesek ne soká maradjanak ismeretlenek. — A Szabadságnak. Tegnapi számában Csuklás cím alatt egy ferdítésekből, hazudozásokból és tehetetlen dühöngésekből álló furcsa valami jelent meg. Igazán túlságos nagylelkűség a mi részünkről, hogy egyáltalában foglalkozunk vele, de tesszük azt kizárólag humanitásból, amennyiben tartunk tőle, hogy a hajdani gutaütésből származó elmebajjal van dolgunk s a betegek és beszámíthatlanok iránt kímélettel tartozunk. Tehát engedékenyek leszünk és kijelentjük, hogy eszünk ágában sincs a prehendálni a „társszerkesztő“ címért, mert az megfelel a valóságnak. Hogy ne törje tovább is szegény fejét a Szabadság, íme ismertetjük vele a mi társszerkesztői ügykör-beosztásunkat is. A vezető cikk, esetleges második cikk és tárcarovat Kempelen Farkas alá tartozik. A hírrovatot s a kiadóhivatali ügyeket Varsányi Ignác vezeti. De jogukban áll egymás területén is munkálkodni, mindenkor a rovatvezető beleegyezésével. Hogy aztán a Szabadság mint tud autentikus helyről, (valószínűleg a párkányi metsző az ő autentikus helye) az egyedül őt érdekelheti. Jobban ezt sem tudja, mint a lapcsinálást szegényke. Az összeveszítési kísérletek pedig csütörtököt mondottak. Egyéb firkáira a Szabadságnak nem pazarolhatjuk a papírt. Csak annyit végül, hogy az utolsó nagylelkű kijelentés kissé felesleges is talán. Hogy t. i. milyen feltételek mellett áll rendelkezésünkre Filippinél. Mert ez nem rajta múlik. Neki minden feltétel nélkül kell, hogy rendelkezésünkre álljon, mert a bíróság rendelte így. A szokásos könyörgésekig tehát csak hadd mulasson a Szabadság című lapu az ő közismert köpködéseivel. A köpés is csak arra hull vissza, aki felfelé próbálkozik vele. — Halálozás. Özv. Nedeczky Imréné szül. Reviczky Janka úrnő f. hó 28-án életének 86-ik évében meghalt. Temetése pénteken délután volt a belvárosi temető kápolnájából nagy részvéttel. — A haragos cséviek. Csév község képviselőtestülete február 26-án tartott közgyűlést, melyen többek közt Gogola Rezső jegyzőnek fizetéskiegészítési ügyét is tárgyalta. A képviselőtestület azonban oly megokolással vetette el a kérelmet, hogy a jegyző goromba bánásmódban részesíti a hivatalos ügyben hozzá fordulókat, miért is a 300 korona fizetési pótlékot nem szavazta meg Gogola Rezsőnek. — Mózlopás: Tóth Mihály zsalazsoni szőlőjében tolvajok jártak a napokban. Elég nagy felkészültséggel foghattak dolgukhoz, mert elemeztek több kaptárt, kénfüsttel megöltek néhány raj méhet és egy teljes métermázsa mézet szállítottak el. A rendőrség a tettesek nyomában van, akik kéz alatt olcsó mézet kínálgattak eladásra. — Jó a potya, ha a sör is. A kenyérmezei Kalmár féle szeszgyárban a kevéssé étvágyingerlő sör alját is felhasználják szeszfőzésre. Hosz-