Esztergom és Vidéke, 1936 (57. évfolyam, 1-103. szám)
1936-04-02 / 27. szám
ESZTERGOMI yMRE ÖTVENHETEDIK ÉVF. 27. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. ÁPRILIS 2 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fü. Az adományok gyűjtését egy újabb rendelet az eddiginél szigorúbban szabályozza. Legfőbb ideje volt már, hogy ezen a téren megfelelő beavatkozás történjék, mert ismét erősen lábrakapott a gyűjtések divatja. Nap-nap után ontja a posta az adománygyűjtő felhívásokat és nap-nap után jelennek meg komor külsejű urak és hölgyek a lakásokon, hogy erre vagy arra a célra adományokat gyűjtsenek és ünnepélyes külsejük hamarosan szikrázóan haragossá, ha ugyan nem egyenesen gorombává válik, ha az, akit látogatásukkal megtiszteltek, mentegetőzni próbál, hogy hát ő is szűkösen él s neki magának is jól jönne némi segítség. Soha nem hallott egyesületek, még kigondolni is nehéz célok érdekében házalnak folytonos adományokért. Rendszerint csíp csup dolgokért és olyan célokért, amelyek megvalósítása lehet helyi érdek, de semmi esetre sem országos érdek, viszik el tőlünk a pénzt, amikor itt is alig van belőle. Valósággal kierőszakolják belőlünk pénzt, holott tisztában vagyunk a vele, hogy az adományok összegyűjtésének a költségei sokszor annyira rúgnak, hogy a kért célra nem is igen marad az összegből. Nem vonatkoznak soraink olyan gyűjtésekre, amelyek valamely országos jelentőségű célkitűzést akarnak megvalósuláshoz segíteni. Hiszen sok olyan feladat van, sok olyan kívánság merül fel, amelyeknek megoldását képtelen az állam vállalni s ezek megvalósítása a társadalom vállaira nehezedik. Értjük ezt különösen a szociális és szegénysegélyezési akciókra. De ezen a téren is minden város lakossága elsősorban saját bajainak orvoslásáról igyekszik gondoskodni. Mikor olyan kevés a pénz, mint mostanában, bizony nagyon meg kell nézni, hogy a néhány nem is felesleges, csak nélkülözhető garast méltó és megfelelő célra juttassa az ember adomány formájában. Esztergomnak is van a maga határain belül épen elég gondoskodni valója a szegényekről s ezt tőle telhetőleg meg is teszi. Nagyon természetes teEsztergomnak egyik állandóan vitatott és sok gondot okozó ügye a cigánykérdés. Nem lehet csodálni ha az érdekeltek kifakadásait meghallgatjuk. Jelenleg Szentgyörgymező az érdekelt fél, amely nem tud kifogyni a panaszból, ha a cigányügy szóba kerül. A város belső része számára még csak megoldotta valahogy a hatóság azzal, hogy nem engedi őket össze-vissza csatangolni és hogy a bent tartózkodási idejüket is korlátozta. Mindez azonban nem megoldás a szentgyörgymezeiek számára, akiknek határában viskóikban élnek. Súlyos a panaszuk a szentgyörgymezei birtokosoknak, hogy a cigányok a számukra kijelölt helyen túl terjeszkednek, a mellettük levő területet is elfoglalják és letapossák. Beépítették az állatok járásának csapását, sőt a pásztort és a kondást is bántalmazták és nem egy esetben súlyosan megfenyegették. Az állatok kihajtásának útja pedig erre a legalkalmasabb, mert a kövezett út kerülőt jelent, sokkal porosabb és a kocsi- meg az autóforgalom miatt is nehézkes. A cigányok azonban egyenesen veszélyeztetik a panaszosok szerint a szentgyörgymezei állatállományt, mert a putrik mellett heverő csontok, állati dögök megfertőzik az arra hajtott sertéseket és juhokat. Ezt már nem egy ízben tapasztalták az érdekelt gazdák. A sok lopás is nagy károkat okoz. Ellopkodják a szőlőkből a karókat, a gyümölcsfákat kitördelik, a gabonát és szőlőt megtizedelik, a herét is pusztítják, tapossák. A csősz pedig nem mer ellenük erélyesen fellépni, mert tart a boszujuktól. Súlyos az a kár, amit így a szentgyörgymezei gazdák szenvednek a cigányoktól. A csavargásuk hasonlóképen nagy bajt okoz. Amíg a felnőttek a határban dolgoznak s otthon csak egy házőrző kisgyermek marad, a cigányok becsavarogják az utcákat és koldulással, ha kell fenyegetéssel, ijeszgetéssel, ha lehet lopkodással nyugtalanítják és károsítják a lakosságot. A szentgyörgymezei gazdák panasza szerint még a birtokjog szempontjából is sérelem a cigánykérdés számukra. Annak a területnek egy része, amelyet a cigányok lefoglaltak, telekkönyvileg csapás-útnak nyilvántartott föld, amely a szentgyörgymezei közbirtokosság tulajdona. Így őket ebben a tekintetben is sérti a cigányok ottlétte és magatartása. Az odatelepítéskor csak ideiglenes megoldásról volt szó, néhány év tartamáról csupán. Ez a néhány év azonban már régen elmúlt és a cigányok még mindig ott rongálják a szentgyörgymezeiek jószágát. Sürgeti a megoldást az a körülmény, hogy a cigányok szaporasága hovatovább kicsinynek mutatja a számukra kijelölt területet, sőt az is állandó panasz tárgya, hogy az ellenőrzés hiánya miatt sok olyan cigány is tartózkodik közöttük, aki nem esztergomi illetőségű s akinek másutt lenne a helye. Még egy súlyos érv szól a cigánykérdés megoldásának szükségessége, illetőleg a cigányok máshová való telepítése mellett. Ez a Duna, mint a nemzetközi idegenforgalom közvetlen közelsége, fia a hajón utazó felülről jön, úgy az utolsó kép, amit emlékül magával visz Esztergomról: a fenséges bazilika és a kevésbé díszes cigánytelep. Ha alulról jön a hajóval, akkor ugyanennek a fordítottja áll. Az átutazó számára pedig elég a cseh és a magyar partra rámutatni, ez a dísztelen kép a legrosszabb propaganda nemcsak városunk, hanem nemzetünk kultúrája érdekében. Előfordult emelett, hogy egészen pőrére vetkőzött felnőttek keltettek egyáltalában nem kívánatos megbotránkozást. A cigányok maguk is érzik visszás helyzetüket és készségesen hajlandóknak mutatkoznak arra, hogy maguk megépítik vályogházaikat, ha a tetőanyagot és a gerendákat elvihetik magukkal. A városnak éppen az 1938-ra tervezett nagyszabású idegenforgalommal kapcsolatban sürgősen és komolyan foglalkoznia kell a cigánykérdés gyökeres megoldásával. Lesz még olyan hely a város határában, hol kellő bekerítés és ellenőrzés mellett úgy lesznek elhelyezhetők, hogy a szomszédos birtokosságnak és a város lakosságának ne árthassanak s emellett városunk jó hírnevét se ronthassák: pénztári igazgatót, Guttay Gyula és Fuchs György hajóállomásfőnököket és ezenkívül közéletünk számos tagját. A leventezenekar bevezető imája után Glatz Gyula polgármester szólt a kitüntetett férfiakhoz : Bárdos Béla testnevelési tanár, Prommer Ferenc városi főszámvevő, Serényi Gyula várm. számvevőségi főtanácsos, Szeredi Károly leventezenekar karnagya , és Urbán Vilmos városi tanítóhoz s fáradhatatlan tevékenységüket például állítva felhívta a felsorakozott leventéket arra, hogy a haza érdekében tevékenykedni legyen első és legszentebb kötelességük. A polgármester lelkes szavai után kiosztotta a diszes rézkarc nyomású díszokleveleket és a plaketteket, majd leventezenekar himnusza után a leventék díszmenetben vonultak el zeneszó mellett az előkelőségek és az ünnepeltek előtt. hát, hogy az esztergomiak adják elsősorban s csak azután mányaikat a helyi jótékonyság lehet szó máshonnan érkező szolgálatában álló egyesületek ily irányú kérések teljesítésének és intézményeknek juttat-eről. Sürgősen meg kell oldani az esztergomi cigánykérdést Ünnepély a leventéknél Vasárnap, e hó 29-én szép és bensőséges ünnepi keretben folyt le az Országos Testnevelési Tanács által adományozott díszoklevelek és bronz emlékérmek átadása azon férfiak részére, akik a leventeintézmény fejlesztése körüli tevékenységükben kitűntek. Az ünnepély a nagyszámban megjelentekre való tekintettel a városház udvarán folyt le. Ott láttuk dr. Frey Vilmos alispánt, dr. Brenner Antal városi főjegyzőt, v. Bartha-Pongrácz Ede ny. ezredes, vitézi székkapitányt, Podhradszky Károly testnevelési felügyelőt, Genersich Béla századost, dr. Balogh Albin bencés gimnáziumi igazgatót, v. dr. Zsiga János tb. főjegyzőt, Hajdú Gyula erdőtanácsost. Gujás József állam megkezdődött az utak rendbehozása az új hengerelőgéppel Közöltük már, hogy a város alkalmi vétel útján, kéz alatt egy 10 tonnás úthengerelő gépet vásárolt s azt március elején üzembe is állította. Az első próbák jó sikerültek, így a gép átvétele végérvényesen megtörtént. Nagy szükség volt már erre a beszerzésre, mert Esztergom rohamos fejlődésével és szépülésével kapcsolatban a jó utak kérdése komoly problémája lett városunknak. A nagyszabású mérnöki tervek szerint legelőször ott állították be az új hengert, ahol az utca burkolásához szükséges kőanyagot már régebben odahordták. Így készült el már elsősorban a Pázmány utca s folyik a munka az Árok-utcában. Ennek elvégezte után hamarosan sor kerül a Kenderföld- és a Vámházutcára. Innen Szenttamásra kerül a henger és a szenttamásiak régi kérése szerint a legfontosabb és legelhanyagoltabb utcákat, az Akácfa-és a Nap-utcát hozzák rendbe makadám burkolással. Erre mintegy három hét múlva sor kerül, összefügg ezzel a szenttamási víztelenítő csatorna megépítése, ez az utcaburkolási munkálatokkal összefüggésben történik. Ugyancsak akkor kap kivilágítást a nevét megcsúfoló Naputca is. Szenttamás két utcájának rendbehozatala után Szentgyörgymező kerül sorra. Itt legelsőnek a Sánc-, a Balassa- és az Árvaház-utcát kövezik makadám burkolattal. A tervek megvannak, a munkálatok is folynak, méretük majd az anyagi fedezet nagyságától függ. Ha az inségadó összege teljes összegében befolyik, úgy a fenti tervek még a nyár folyamán teljesen megvalósulnak. Egyébként ezek a munkálatok első fele készül el addig, a másik felére ősszel, szeptember—október hónapokban kerül majd csak a sor.