Esztergom és Vidéke, 1991 (6. évfolyam, 1-44. szám)
1991-10-15 / 39. szám
7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Szerkesztőbizottságunk válasza az MtiP Esztér Öm! Serveztének Az Esztergomi Fórum szeptemberi számában /I.évf.6.szám/ "MDF Esztergomi Szervezete" aláírással megjelent Üdvözlet az olvasónak c. írás az Esztergom és Vidékét teszi felelőssé a közös megjelenés beszüntetéséért. Méghozzá így: "/.../Valószínűleg a továbbiakban is fogunk visszaélésekkel, korrupcióval vagy tehetetlenséggel találkozni. Az ellenük való fellépés, természetesen, érzékenységeket fog sérteni. De fel fogunk lépni a demokrácia és közéleti tisztaság minden csorbítása ellen, mert meggyőződésünk, hogy a nyilvánosság, melyet szerény lapunk jelent, lehet az egyik eszköz, mely az arra hajlamosakat esetleg visszatartja a törvényellenes, vagy etikátlan lépéseiktől. Részben ez a szerkesztőségi magatartás volt az oka annak, hogy az "Esztergom és Vidéke" megtagadta a további közös megjelenést.Reméljük, hogy olvasóink nagy része szimpatizál szándékainkkal és támogatni fogja lapunkat, így meghiúsulhat a sanda szándék, hogy nehézséget támasszanak lapunk további megjelenése elé." A lapunkban 1991. március 22. és augusztus 30. között megjelent öt Esztergomi Fórum-szám tanúsíthatja: szerkesztőségünket "sanda szándék" nem vezette, s a jövőben sem vezeti. A további "közös megjelenést" nem tagadtuk meg, hogy útjaink elváltak, annak csupán pénzügyi okai vannak. Az Esztergomi Fórum szerkesztőségéhez 1991. szeptember 27-én írott levelünk hiteles szövegével, a történeti hűség kedvéért tájékoztatjuk az Esztergom és Vidéke olvasóit. Döntésünk megítélését rájuk bízzuk! ! * Magyar Demokrata Fórum Esztergomi Szervezete, Esztergomi Fórum Szerkesztősége Esztergom Száma: 133k/1991. Tárgy: Esztergomi Fórum pénzügyi elszámolása Tisztelt Szerkesztőség! Az Esztergom és Vidéke Szerkesztőbizottsága megvizsgálta az Esztergomi Fórum c. két oldalas kiadvány megjelenésének pénzügyi helyzetét. Korábbi megállapodásunk szerint e kiadványt önköltségi áron gondozzuk és havonta 1.500 példányban adjuk át az Esztergom és Vidéke olvasóinak. 1991. évben ezideig a következő számok jelentek meg: 1. évf. 1 .sz., 91.111.22 JEV 11.sz./ önkisg. 6.564,- Ft. 2.sz. " IV.19. " 15.sz. " 10.800,- " 3.sz. " V.24. " 20.sz. " 10.800,- " 4.sz. " VI.28. " 25.sz. " 7.920,- " 5.sz. " VIII.30. " 34.sz. " 7.920,- " ráfordítás össz: 44.004,-Ft. eddigi költségtér.: - 20.000,- Ft. kiegyenlítetlen: 24.004,- Ft. A költségek értékeléséhez a következő információt adjuk: Az Esztergom és Vidéke az I.nében a KONTAKTA Vállalat helyi nyomdájában készült. Időközben a Strigon-Print-té alakult nyomda az árakat azonnali hatállyal, radikálisan megemelte. A helyzet megoldásáig - június hó közepéig - a folyamatosság biztosítása érdekében a lapot ezen az áron is biztosítanunk kellett. Ez az áremelkedés tükröződik április, május hónapokban az Esztergomi Fórumra vetített költségek esetében is. Június hó végétől a szövegszerkesztést saját magunk végezzük, így a megjelenés költségét csökkenteni tudtuk, bár az időközi anyagár emelkedések így is éreztették hatásukat. Sajnos a nyomdai- és anyagköltségek emelkedése mindenkit kedvezőtlenül érint, így az Esztergom és Vidéke sincs abban a helyzetben, hogy számára jelentős kinnlévőségeket elbírjon. Javasoljuk, hogy a jövőben az Esztergomi Fórum megjelentetését az Esztergom és Vidékétől függetlenül szíveskedjenek megszervezni. Egyben kérjük, hogy eddigi ráfordításainkat 1991. október 15-ig szíveskedjenek kiegyenlíteni. A következő szám megjelenése érdekében szívesen közvetítünk az eddigi nyomdánál (Sport-Sprint Nyomda Esztergom) és vállaljuk azt is, hogy azoknak a vendégeknek, olvasóknak, akik az Esztergomi Fórumot igénylik a jövőben is eljuttatjuk. Esztergom, 1991. szeptember 27. Üdvözlettel: Koditek Pál az Esztergom és Vidéke Szerkesztőbizottsága nevében Tisztelt Szerkesztőség! Az 1956-os okt. 23-i ünnepi számhoz szeretnék egy verset ajánlani. Szerzője, Tollas Tibor a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztje volt, majd 1956 december 1 -től Münchenben jelentetett meg lapot"Nemzetőr" címmel. Versei szamizdatként kerülhettek haza, Magyarországra. Tollas Tibor Október 23. Rian a föld, a falak dőlnek, Kék harsonákkal zeng az ég, S barlangjából a dohos kőnek Az ember újra fényre lép. Fonnyadt testünket záporozza, Sápadt arcunkra hull a nap, S szédülten, szinte tántorogva Szabadság, szívjuk sugarad. Sötétből tárul ki a szívünk: Nyíló virág a föld felett. A szolgaságból fényt derítünk. Fegyver nélkül is győztesek. 1956. Ui: A szerzőnek legálisan most adták ki a kötetét itthon. Pappné Muzslai Zs. Ágnes FEKETEHEGY Mit akarok én Berda után? Csak annyit: hol is az a Feketehegy? Ha a Várhegyről délnyugatra nézünk, apró fehér foltot, majdnemhogy pontot látunk a valóban fekete hegy teteje alatt. Ez az apró fehér folt a feketehegyi turistaház, ahol a költő sokszor megfordult, s a látogatásokat a ház falán emléktábla őrzi. Valamikor nem látszott ide az az apró fehér folt, mert a turistaházat fák vették körül. Akkor még Gizi néni volt ott a gondnok, aki Pestről járt ki hetenként (és nem szerette Berdát, mert úgymond folyton bűzlött a bortól); most a dorogi bányászoké, hétvégeken mindig van ott valaki, aki a vendégeket ellátja ezzel-azzal, s mint kulcsosházat ki is lehet venni szállásul. Emlékezetes nap számomra 1978. július 9-e. Szokatlanul hűvös, meglátszott még a leheletünk is. Gizi néni begyújtott a kályhába, s verseit olvasta fel a békéről s más világmegváltó témákról. S mert vihar közeledett, megmutatta a legrövidebb zergeutat a műútig, s ellátott egy matracról lehúzott hatalmas nejlonzsákkal. Néhány év múlva elhagyatottan találtam a házat, amint később kóbor turisták beszélték, Gizi néni akkor már halott volt. Gizi néni nagyon kedves volt, de azért a házat elhanyagolta. A dorogiak rendbe hozták, s azóta látszik ott fenn az az apró fehér folt. Hát csak keressék meg azt az apró fehér foltot, egy vonásnyira a Feketehegy teteje alatt. Nekem nagyon kellemes odanézni, különösen abban a tudatban, hogy már onnan is néztem ide, a Bazilikára. „gyalogjáró" KERÉKPÁRRAL AZ EGÉSZSÉGÉRT Az Esztergom-Cambrai Baráti Társaság Kerékpár Klubja abban a megtiszteltetésben részesült, hogy meghívást kapott a Párizs-Cambrai kerékpárversenyre. Ezen előkelő túrán - mely a híres Tour de France mellett másodikként mondhatja magáénak az Eiffel-toronytól való indulás jogát -most első ízben vettek részt magyarok. Az alkalom pedig nem is volt akármilyen: az előkelő, nagy publicitást kapott verseny most tartotta 10. jubileumi kerekezését. Az esztergomiak augusztus 29-én délután érkeztek meg Cambrai főterére, ahol már várta őket M.Kiss-Márton Róbert, az ottani Velo Santé Club alelnöke. A fogadtatás? Csak úgy, mint azt a kint járt esztergomiak már megszokhatták. A magyarok és az immár nyugodt szívvel régi barátoknak nevezhető franciák ismételten kitettek magukért. A nemzetközi versenyre augusztus 31-én került sor angol, német, belga, francia, orosz és magyar kerékpárosok nagyszámú részvételével. Az első táv 215 km volt, melyre a mieink közül Bilácz Attila, János Zsolt és Kecskés János neveztek. A második, 150 km-es távon Bélai Gábor, Csipánszki János, Regölics Éva és Kozma László indultak, míg a harmadik, 100 km-es távon Peöcz József és Szabolcsné Jákfalvi Magdi. Miért éppen a klubvezető választotta a legrövidebb távot? - kérdeztem Peöcz Józseftől. - Nagyon egyszerűen és szó szerint: fájdalmasan. Az első napi edzés során ugyanis egy rossz mozdulattal előjött a lumbágóm. Először úgy tűnt, hogy egyáltalán nem tudok indulni, hála azonban M. Toumaynak - aki testnevelő tanár a városban - kaptam egy csodakenőcsöt és így legalább a mundér becsületét meg tudtam menteni. Bár nem vigasztal, de elmondom, hogy Csipi (azaz Csipánszki János) még nálam is sokkal rosszabul járt. ó 150 km-en indult és a magyarok közül elsőként futott be. Az utolsó 45 km-t profikkal tekerte végig, és le a kalappal előtte, hiszen csak 16 éves, de férfiasan küzdött. Csak amikor beérkezett a célba, akkor lett rosszul. Eldőlt, mint a liszteszsák. A mentő azonnal ott volt, megvizsgálták és elszáguldottak vele a kórházba. Nagyon meg voltunk ijed- Csak akkor nyugodtunk meg - veszi át a szót Kecskés János - amikor bejutottunk hozzá. Azonnal azt a csínos doktornőt követelte rajtunk, aki az imént volt nála. Megnyugodva tapasztaltuk, hogy minden bizonnyal túl van az életveszélyen. Egyébként a kórházi költségeket M.Jean Descarpentries, a cambrai-i Baráti Társaság elnöke állta. - Ezek szerint kellemetlenségetek akadt bőven... - Na, nem ez volt a jellemző! - vág közbe Szabolcsné Jákfalvi Magdi. Én a magam részéről egy meglehetősen nehéz orosz kerékpárt vittem magammal. Mikor Sonka Irén, ott élő emigráns magyar meglátta, mivel szádékozom nekivágni a 100 km-es távnak, kölcsönadta a saját Peugeot-ját, hozzá egy kerékpáros mezi, amelyet végül megkaptam ajándékba. - Ám nem ez volt az egyetlen ilyen gesztus - veszi át a szót Kecskés János. Mikor a búcsúvacsorán kiderült, hogy egy belga fiúnak és Bilácz Attilának születésnapja van, Attila ajándékba kapott Sonka Iréntől egy Peugeot-t. - És a helyezések? - Valójában nem rangsoroltak abszolút elsőt. A 215 km-en indulók a polgármester úrtól egyöntetűen kaptak egy kerékpárost ábrázoló szobrot, a többiek emlékplakettet. Azt azért még el kell mondanom, hogy kitnzető figyelmességben volt részünk. A sajtóban hangsúlyozottan kiemeltek bennünket és a polgármester úr is - hazautazásunk délelőttjén - külön fogadott bennünket, magyarokat a városházán. - Mik a további tervek? - Szeretnénk - válaszol a klubvezető, Peöcz József - , ha az esztergomi Kerákpárral az Egészségért Klub mind nagyobb érdeklődésre tarthatna számot Miközben tehát megköszönjük az UNIKER és a BÁSTYA Rt. támogatását, hiszen az ő segítségükkel juthattunk el erre a rangos versenyre, várjuk további tagok jelenkezését. Rendszeres összejövetelünket minden hónap első szerdáján - a Baráti Társasággal egyidőben - délután 5 órakor tartjuk a vármúzeumben. A francia Velo Sante Clubbal mind szélesebb körű kapcsolatok kiépítésére törekszünk. Küldöttségüket ennek jegyében hívtuk meg 1992. tavaszára Esztergomba. Varga Péter