Esztergom és Vidéke, 2003 (18. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-29 / 21. szám

4 VÁROSKAPUN INNEN Az „Év Európai Múzeuma" különdíj a Duna Múzeumnak Az Év Európai Múzeuma fődí­jat a londoni Victoria and Albert Museum kapta, a Duna Múzeum pedig elnyerte a hat különdíj egyi­két. Az elmúlt 25 évben, 1993-ban a székesfehérvári István király Múzeum, 1998-ban pedig a buda­pesti Magyar Természettudomá­nyi Múzeum kapott hasonló elis­merést. Hiller István kulturális miniszter - Kis Zoltán, a környe­zetvédelmi tárca államtitkára tár­saságában - a Duna Múzeumba lá­togatott, a nemzetközi elismerés átadása alkalmából. A miniszter elsőként a múzeum informatikai rendszerére volt kíváncsi, mert az Európa Múzeum Fórum értékelé­sében kiemelték a rendkívüli szín­vonalú informatikai munkát. If­jabb Mézes Nándor mutatta meg a miniszternek, hogyan működik a rendszer, amelyen a vízügyi gyűj­temény valamennyi dokumentu­ma egységes, tematikai rendszer szerint lekérdezhető az általános­tól a speciálisig. A fejlesztőmunka eredménye­ként napjainkra a Magyar Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Múze­um a hazai technikatörténeti és szakmúzeumi hálózat szerves ré­szévé vált. Gyűjteményei, így az esztergomi Duna Múzeum és a bu­dapesti Vízügyi Múzeum Levéltár és Könyvgyűjtemény dokumentu­maiban rejlő történeti adatok már hozzáférhetőek a világhálón is a www.dimamuzeum.org.hu cím alatt. A kulturális tárca vezetője megtekintette a Duna Múzeum vízügyi kiállítását is, ahol éppen gyerekek ismerkedtek a víz hasz­nosításának különböző lehetősé­geivel. A miniszter szerint: „A Duna Múzeum története: ténet, amely alapos szakmai sikertör­mun­kán, elhivatottságon és szereteten alapul, és a Koppenhágában át­adott díjjal az eddig legmagasabb elismerést érte el". Majd - idézve Sir Nel Cosson, az Európai Múze­um Fórum elnökének beszédéből -hangsúlyozta: „Az esztergomi Du­na Múzeum számára mindez nem csupán a sajátos szakmai ismere­tek közvetítését jelenti, hanem en­nél sokkal többet, kiállításával ha­tásosan érzékelteti a vizek fontos­ságát, bemutatja életét hasznossá­gát, és felhívja a figyelmet mind­azokra a károkra, amit a víz az élő­világnak és az emberi társadalom­nak okozni tud. A Környezet és Vízügyi Minisztérium fenntartásá­ban működő Duna Múzeum egyi­ke azoknak az intézményeknek, amelyek nem a kulturális tárcához tartoznak, de szakmai felügyeletét a minisztérium látja el". Hiller István az Európai Múze­um Fórum elismerését a tárcák közötti együttműködés sikerének nevezte. Ahogy a gyerekek a mú­zeumban szerezhetik meg a tu­dást, és a mögötte levő kutatást, ez a vízüggyel és a környezetvéde­lemmel és oktatásüggyel való együttműködést is jelenti. Kiemel­te, hogy a kulturális tárca jövőbeli tevékenységében a horizontális együttműködés jelentős szerepet fog kapni, így a Környezetvédelmi Minisztériummal, a Gyermek, If­júsági és Sport Minisztériummal, az Oktatási Minisztériummal, va­lamint a Gazdasági Minisztérium kötelékébe tartozó turizmusért fe­lelős államtitkársággal, hiszen a belföldi turizmus és a kulturális turizmus összeköthető. A Duna Múzeum kimondottan „látoga­tó­ barát" múzeum. Az itt folyó szakmai munkának köszönhető a siker, és ugyanakkor bebizonyoso­dott, hogy a kiállítás eladható, fi­gyelemfelkeltő termék is. A Nem­zeti és Kulturális Örökségünk Mi­nisztérium 220 millió forintot szán pályázati úton a kiállítások marketingjére. Erre a turisztikai államtitkársággal együtt kiírt pá­lyázatra június 15-éig lehet még pályázni. Hiller Istvántól megtud­tuk azt is, hogy egy hónapon belül az Informatikai és Hírközlési Mi­nisztériummal együttműködési megállapodást köt a Nemzeti Kul­turális Örökségünk Minisztériu­ma, amelynek alapján már 2003 második felétől 2006-ig jelentős anyagiakat fordítanak a múzeu­maink, nemzeti és kulturális örök­ségünk digitalizálására. „Az amit itt láttunk nemcsak múzeumban, kulturális intézményünk legjavá­ban megteremtendő. Hiszen ami­kor mi esélyteremtésről beszélünk, vagy amikor a kulturális értékek­hez való hozzáférésről akkor ennek a digitalizálás, beszélünk, az in­formatika az egyik legmegfelelőbb útja. Ezért mindenképpen támo­gatjuk, és pénzforrásokat teszünk hozzáférhetővé az intézményeink számára" - mondta a miniszter. A Duna Múzeum a kicsik és na­gyok számára egyaránt érdekes kiállítása alkalmas arra, hogy a ki­rályi Várat és a Bazilikát megte­kintő turistáknak új, máshol nem látható városnéző programot kí­náljon. Kerekesszékkel közlekedő mozgáskorlátozottak számára is jó múzeumi program, az épület­ben megfelelő mellékhelyiség is van. A kisgyermekes anyáknak pe­dig szoptatató-pelenkázó szobát alakítottak ki. M.Zs.Á. Kaján Imre az esztergomi Duna Múzeum igazgatója - munkatársaival együtt - az elmúlt héten vette át Koppenhágában az Európai Múzeum Fórum elismeréseként az „Év Európai Múzeuma " különdíját. A Duna Múzeum 2002 májusában elnyerte a magyarországi „Év Múzeuma" címet, ekkor pályázta meg az Európai Múzeum Fórum díját, amelyre ez évben Európából 82 neve­zés érkezett, köztük a londoni Tate Galéria, a prágai Zsidó Múzeum, az isz­tambuli Topkapi Múzeum. A 2003. évi díjátadásra az összes pályázó közül 17 ország 37 múzeuma kapott meghívást, köztük a Duna Múzeum is. Esztergom és Vidéke 2003. július 10. A LASKAI OSVAT ANTIKVÁRIUM Tisztelettel meghívja önt és kedves családját LÁSZLÓ GYULA EMLÉKKIÁLLÍTÁSÁRA melyet megnyit DR. SZÁLLÁSI ÁRPÁD M­E­G­H­Í­V e­gyetemi magántanár • w­r 2003. június 6-án (péntek) 17 órakor O Barcsai Tibor művészi sikere A Székesfehérvári Művészek Társasága pályázatot hirdetett a Közép-Dunántúli Régió művészei számára a FEL­VONULÁS című portrépályázaton való részvételre. A Székesfehérvári Kortárs Mű­vészeti Fesztivál kiemelkedő eseményeként a Pelikán Galériában május 16-án lezajlott tárlatmegnyitón négy kategóriában - festé­szet, grafika, szobrászat, fotó - került sor díjak átadására, melye­ket független szakértői zsűri ítélt oda. Örömmel adjuk hírül, hogy a festészeti kategória díját Barcsai Tibor esztergomi képzőművész három portréból álló kollekciója nyerte el. A művek címe: Dr. Sörös Jenő, K.K. restaurátor, Fotó Balla. Gratulálunk! K.E. Iskolájuk fennállásának 110. évfordulójára készülnek a gyakorlások (3.) (P) A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Gyakorló Álta­lános Iskolája 2003. június 12-én ünnepli meg az intézményük alapítá­sát. Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás 1893-ban alapította az akkori Tanítóképző Intézet gyakorlóiskoláját. Az egésznapos ünnepségen mai diákok kulturális és sportvetélkedőjére, iskolatörténeti fotókiállításra, művésztanárok képzőművészeti kiállítására, kamarakoncertre, ünnepi köszöntőkre kerül sor. Az Esztergom és Vidéke sorozattal adózik az iskola történetének, jelenének és jövőjének. Az első két részletben az 1893-tól 1945-ig ölelő időszakot ismertettük. A folytatásról kérdeztük az iskola­igazgatót.­­ Az 1948. évi harminchármas számú törvény elrendelte a feleke­zeti iskolák államosítását, ezzel jú­nius 30-án az érseki tanítóképző is állami tulajdonba került. Átmene­tileg az 1948-49-es tanévben szü­netelt is a gyakorlóiskola. A nö­vendékek képzésére a leány általá­nos iskola 3. és 4. osztályát vették igénybe. A két osztályt a tanító­képzőben helyezték el. A víziváro­si zárdából 1949. október 30-án a még ott lévő részleg felköltözött a tanítóképzőbe, és a két intézmény szervezetileg is egyesült. Az 1949-50-es tanévben a gyakorlóis­kola már nyolc osztállyal műkö­dött, majd három évvel később napközis csoport is alakult. Neve­zetes dátum intézményünk életé­ben 1956. május 26.,­ekkor vette fel a Balassa Bálint nevet. Koráb­ban a képző a gyakorlóiskola anya­intézményeként több néven szere­pelt. Ezek: Királyi és Érseki Taní­tóképezde, Érseki Római Katoli­kus Tanítóképző Intézet, Érseki Tanítóképző Intézet, Pedagógiai Gimnázium, Állami Tanító- és Ta­nítónőképző. Újabb változások kö­vetkeztek a tanítóképző, és ennek következtében a gyakorlóiskola életében is. 1959 szeptemberétől a tanítóképzés felsőfokú intéz­ménnyé vált, Felsőfokú Tanító­képző Intézet lett a neve, mely 1962-től Tanítóképző Intézetté egyszerűsödött. Ekkor a gyakorló­iskola nyolc párhuzamos alsó tago­zatos osztállyal és két napközis csoporttal működött. 1964-ben be­indult a harmadik napközis cso­port, majd az 1968-69-es tanévtől megkezdődött a felső tagozat ki­építése. 1976-tól az eddigi felsőfo­kú intézet főiskolává vált, Eszter­gomi Tanítóképző Főiskola néven. Gyakorlóiskolánk életében fontos változás volt, hogy az 1978-79-es tanévet a Prímás-szigeten új épü­letben kezdhette (fotónkon). Szép természeti környezetben a 16+4 tantermes, korszerű iskolaépület műszaki átadására augusztus 31-én került sor, elődeink szep­tember 4-én tartották az ünnepé­lyes tanévnyitót. Korszerűen fel­szerelt tantermek, napközis te­rem, tornaterem, sportpálya, könyvtár, tágas udvar szolgálta és szolgálja ma is a tanulmányi mun­kát. Ekkor nyolc alsó és négy felső tagozatos tanulócsoportunk volt. 1983-84-től már 20 csoport lett, 12 az alsóban és 8 a felső tagozatban. (Folytatjuk.) „Szólítlak, hattyú" 25 éve halt meg Nagy László Régi jegyzeteimet, főiskolai ta­nulmányait lapozgatva döbbentem rá, hogy pontosan negyedszázada, 1978 januárjában halt meg tragikus hirtelenséggel, 53 éves korában Nagy László költő, „a legnagyobb Nagy", ahogy egyik költőtársa ne­vezte. Országos megemlékezés per­sze nem volt, a sajtó, a rádió, a tele­vízió is megfeledkezett az egykori iszkázi parasztfiúról, a festőnek ké­szülő népi kollégistáról, a majdani kiváló műfordítóról és költőről. A kabaréjelenetek, show-műsorok kö­zé nem is fért volna be az ő népért, nemzetért, a megalázottakért és meghurcoltatokért való mélyen hu­manista kiállása, lázadozása a zül­lés és züllesztés ellen. Nekem megadatott, hogy dorogi gimnazistaként személyesen megismerhettem. Galambősz haja­ is­val olyan volt, mint egy újkori her­ceg, Petőfi, Ady, József Attila, Rad­nóti után talán a legnagyobb és leg­etikusabb magyar költő. Versei kö­zül még a magyar szakos egyetemis­ták is csak a „Tűz" című forradal­már versét ismerik. Az iskolai tantervekben néhány szóval elintézik nemzetmentő és nemzetépítő költői munkásságát. Pedig számtalan olyan profetikus verset írt, főleg a halála előtti évek­ben (pl. Szólítlak, hattyú, Gyászom a Színész­királyért, Elvarázsolt kas­tély, Ady Endre andezitből, stb.), melyeket Petőfi Nemzeti dala mel­lett kívülről kéne szavalni a mai fia­taloknak! Milyen jól jellemezte pél­dául egyik versében a fogyasztói tár­sadalom szánalmas langyosságát: „Már émelyítően becukrozva a nép, és alulról fölfelé is kúsznak a bom­lasztó csókok". Vagy ahogy a „Szó­lítlak, hattyú" című versében drá­maian szinte felkiált: „Uramisten! Hát én nem vagyok itthon ?" Ebben az opusában a népi kultúra, a tánc­ház-mozgalom mellett tesz hitet. Utolsó nagy versében az idén ép­pen hatvanadik évfordulóját megélő doni tragédiát idézi: „A hazára szakad a hó / a nyári gramofon arany kürtjéből / a riban­cok torkából / most és mindörökre / az új temetőkre / akár a Donnál / Hószakadás a szívre" Nyugodj békében, költőkirály! Dezső László

Next