Esztergom és Vidéke, 2003 (18. évfolyam, 1-52. szám)
2003-05-29 / 21. szám
4 VÁROSKAPUN INNEN Az „Év Európai Múzeuma" különdíj a Duna Múzeumnak Az Év Európai Múzeuma fődíjat a londoni Victoria and Albert Museum kapta, a Duna Múzeum pedig elnyerte a hat különdíj egyikét. Az elmúlt 25 évben, 1993-ban a székesfehérvári István király Múzeum, 1998-ban pedig a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum kapott hasonló elismerést. Hiller István kulturális miniszter - Kis Zoltán, a környezetvédelmi tárca államtitkára társaságában - a Duna Múzeumba látogatott, a nemzetközi elismerés átadása alkalmából. A miniszter elsőként a múzeum informatikai rendszerére volt kíváncsi, mert az Európa Múzeum Fórum értékelésében kiemelték a rendkívüli színvonalú informatikai munkát. Ifjabb Mézes Nándor mutatta meg a miniszternek, hogyan működik a rendszer, amelyen a vízügyi gyűjtemény valamennyi dokumentuma egységes, tematikai rendszer szerint lekérdezhető az általánostól a speciálisig. A fejlesztőmunka eredményeként napjainkra a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum a hazai technikatörténeti és szakmúzeumi hálózat szerves részévé vált. Gyűjteményei, így az esztergomi Duna Múzeum és a budapesti Vízügyi Múzeum Levéltár és Könyvgyűjtemény dokumentumaiban rejlő történeti adatok már hozzáférhetőek a világhálón is a www.dimamuzeum.org.hu cím alatt. A kulturális tárca vezetője megtekintette a Duna Múzeum vízügyi kiállítását is, ahol éppen gyerekek ismerkedtek a víz hasznosításának különböző lehetőségeivel. A miniszter szerint: „A Duna Múzeum története: ténet, amely alapos szakmai sikertörmunkán, elhivatottságon és szereteten alapul, és a Koppenhágában átadott díjjal az eddig legmagasabb elismerést érte el". Majd - idézve Sir Nel Cosson, az Európai Múzeum Fórum elnökének beszédéből -hangsúlyozta: „Az esztergomi Duna Múzeum számára mindez nem csupán a sajátos szakmai ismeretek közvetítését jelenti, hanem ennél sokkal többet, kiállításával hatásosan érzékelteti a vizek fontosságát, bemutatja életét hasznosságát, és felhívja a figyelmet mindazokra a károkra, amit a víz az élővilágnak és az emberi társadalomnak okozni tud. A Környezet és Vízügyi Minisztérium fenntartásában működő Duna Múzeum egyike azoknak az intézményeknek, amelyek nem a kulturális tárcához tartoznak, de szakmai felügyeletét a minisztérium látja el". Hiller István az Európai Múzeum Fórum elismerését a tárcák közötti együttműködés sikerének nevezte. Ahogy a gyerekek a múzeumban szerezhetik meg a tudást, és a mögötte levő kutatást, ez a vízüggyel és a környezetvédelemmel és oktatásüggyel való együttműködést is jelenti. Kiemelte, hogy a kulturális tárca jövőbeli tevékenységében a horizontális együttműködés jelentős szerepet fog kapni, így a Környezetvédelmi Minisztériummal, a Gyermek, Ifjúsági és Sport Minisztériummal, az Oktatási Minisztériummal, valamint a Gazdasági Minisztérium kötelékébe tartozó turizmusért felelős államtitkársággal, hiszen a belföldi turizmus és a kulturális turizmus összeköthető. A Duna Múzeum kimondottan „látogató barát" múzeum. Az itt folyó szakmai munkának köszönhető a siker, és ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a kiállítás eladható, figyelemfelkeltő termék is. A Nemzeti és Kulturális Örökségünk Minisztérium 220 millió forintot szán pályázati úton a kiállítások marketingjére. Erre a turisztikai államtitkársággal együtt kiírt pályázatra június 15-éig lehet még pályázni. Hiller Istvántól megtudtuk azt is, hogy egy hónapon belül az Informatikai és Hírközlési Minisztériummal együttműködési megállapodást köt a Nemzeti Kulturális Örökségünk Minisztériuma, amelynek alapján már 2003 második felétől 2006-ig jelentős anyagiakat fordítanak a múzeumaink, nemzeti és kulturális örökségünk digitalizálására. „Az amit itt láttunk nemcsak múzeumban, kulturális intézményünk legjavában megteremtendő. Hiszen amikor mi esélyteremtésről beszélünk, vagy amikor a kulturális értékekhez való hozzáférésről akkor ennek a digitalizálás, beszélünk, az informatika az egyik legmegfelelőbb útja. Ezért mindenképpen támogatjuk, és pénzforrásokat teszünk hozzáférhetővé az intézményeink számára" - mondta a miniszter. A Duna Múzeum a kicsik és nagyok számára egyaránt érdekes kiállítása alkalmas arra, hogy a királyi Várat és a Bazilikát megtekintő turistáknak új, máshol nem látható városnéző programot kínáljon. Kerekesszékkel közlekedő mozgáskorlátozottak számára is jó múzeumi program, az épületben megfelelő mellékhelyiség is van. A kisgyermekes anyáknak pedig szoptatató-pelenkázó szobát alakítottak ki. M.Zs.Á. Kaján Imre az esztergomi Duna Múzeum igazgatója - munkatársaival együtt - az elmúlt héten vette át Koppenhágában az Európai Múzeum Fórum elismeréseként az „Év Európai Múzeuma " különdíját. A Duna Múzeum 2002 májusában elnyerte a magyarországi „Év Múzeuma" címet, ekkor pályázta meg az Európai Múzeum Fórum díját, amelyre ez évben Európából 82 nevezés érkezett, köztük a londoni Tate Galéria, a prágai Zsidó Múzeum, az isztambuli Topkapi Múzeum. A 2003. évi díjátadásra az összes pályázó közül 17 ország 37 múzeuma kapott meghívást, köztük a Duna Múzeum is. Esztergom és Vidéke 2003. július 10. A LASKAI OSVAT ANTIKVÁRIUM Tisztelettel meghívja önt és kedves családját LÁSZLÓ GYULA EMLÉKKIÁLLÍTÁSÁRA melyet megnyit DR. SZÁLLÁSI ÁRPÁD MEGHÍV egyetemi magántanár • wr 2003. június 6-án (péntek) 17 órakor O Barcsai Tibor művészi sikere A Székesfehérvári Művészek Társasága pályázatot hirdetett a Közép-Dunántúli Régió művészei számára a FELVONULÁS című portrépályázaton való részvételre. A Székesfehérvári Kortárs Művészeti Fesztivál kiemelkedő eseményeként a Pelikán Galériában május 16-án lezajlott tárlatmegnyitón négy kategóriában - festészet, grafika, szobrászat, fotó - került sor díjak átadására, melyeket független szakértői zsűri ítélt oda. Örömmel adjuk hírül, hogy a festészeti kategória díját Barcsai Tibor esztergomi képzőművész három portréból álló kollekciója nyerte el. A művek címe: Dr. Sörös Jenő, K.K. restaurátor, Fotó Balla. Gratulálunk! K.E. Iskolájuk fennállásának 110. évfordulójára készülnek a gyakorlások (3.) (P) A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolája 2003. június 12-én ünnepli meg az intézményük alapítását. Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás 1893-ban alapította az akkori Tanítóképző Intézet gyakorlóiskoláját. Az egésznapos ünnepségen mai diákok kulturális és sportvetélkedőjére, iskolatörténeti fotókiállításra, művésztanárok képzőművészeti kiállítására, kamarakoncertre, ünnepi köszöntőkre kerül sor. Az Esztergom és Vidéke sorozattal adózik az iskola történetének, jelenének és jövőjének. Az első két részletben az 1893-tól 1945-ig ölelő időszakot ismertettük. A folytatásról kérdeztük az iskolaigazgatót. Az 1948. évi harminchármas számú törvény elrendelte a felekezeti iskolák államosítását, ezzel június 30-án az érseki tanítóképző is állami tulajdonba került. Átmenetileg az 1948-49-es tanévben szünetelt is a gyakorlóiskola. A növendékek képzésére a leány általános iskola 3. és 4. osztályát vették igénybe. A két osztályt a tanítóképzőben helyezték el. A vízivárosi zárdából 1949. október 30-án a még ott lévő részleg felköltözött a tanítóképzőbe, és a két intézmény szervezetileg is egyesült. Az 1949-50-es tanévben a gyakorlóiskola már nyolc osztállyal működött, majd három évvel később napközis csoport is alakult. Nevezetes dátum intézményünk életében 1956. május 26.,ekkor vette fel a Balassa Bálint nevet. Korábban a képző a gyakorlóiskola anyaintézményeként több néven szerepelt. Ezek: Királyi és Érseki Tanítóképezde, Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézet, Érseki Tanítóképző Intézet, Pedagógiai Gimnázium, Állami Tanító- és Tanítónőképző. Újabb változások következtek a tanítóképző, és ennek következtében a gyakorlóiskola életében is. 1959 szeptemberétől a tanítóképzés felsőfokú intézménnyé vált, Felsőfokú Tanítóképző Intézet lett a neve, mely 1962-től Tanítóképző Intézetté egyszerűsödött. Ekkor a gyakorlóiskola nyolc párhuzamos alsó tagozatos osztállyal és két napközis csoporttal működött. 1964-ben beindult a harmadik napközis csoport, majd az 1968-69-es tanévtől megkezdődött a felső tagozat kiépítése. 1976-tól az eddigi felsőfokú intézet főiskolává vált, Esztergomi Tanítóképző Főiskola néven. Gyakorlóiskolánk életében fontos változás volt, hogy az 1978-79-es tanévet a Prímás-szigeten új épületben kezdhette (fotónkon). Szép természeti környezetben a 16+4 tantermes, korszerű iskolaépület műszaki átadására augusztus 31-én került sor, elődeink szeptember 4-én tartották az ünnepélyes tanévnyitót. Korszerűen felszerelt tantermek, napközis terem, tornaterem, sportpálya, könyvtár, tágas udvar szolgálta és szolgálja ma is a tanulmányi munkát. Ekkor nyolc alsó és négy felső tagozatos tanulócsoportunk volt. 1983-84-től már 20 csoport lett, 12 az alsóban és 8 a felső tagozatban. (Folytatjuk.) „Szólítlak, hattyú" 25 éve halt meg Nagy László Régi jegyzeteimet, főiskolai tanulmányait lapozgatva döbbentem rá, hogy pontosan negyedszázada, 1978 januárjában halt meg tragikus hirtelenséggel, 53 éves korában Nagy László költő, „a legnagyobb Nagy", ahogy egyik költőtársa nevezte. Országos megemlékezés persze nem volt, a sajtó, a rádió, a televízió is megfeledkezett az egykori iszkázi parasztfiúról, a festőnek készülő népi kollégistáról, a majdani kiváló műfordítóról és költőről. A kabaréjelenetek, show-műsorok közé nem is fért volna be az ő népért, nemzetért, a megalázottakért és meghurcoltatokért való mélyen humanista kiállása, lázadozása a züllés és züllesztés ellen. Nekem megadatott, hogy dorogi gimnazistaként személyesen megismerhettem. Galambősz haja isval olyan volt, mint egy újkori herceg, Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti után talán a legnagyobb és legetikusabb magyar költő. Versei közül még a magyar szakos egyetemisták is csak a „Tűz" című forradalmár versét ismerik. Az iskolai tantervekben néhány szóval elintézik nemzetmentő és nemzetépítő költői munkásságát. Pedig számtalan olyan profetikus verset írt, főleg a halála előtti években (pl. Szólítlak, hattyú, Gyászom a Színészkirályért, Elvarázsolt kastély, Ady Endre andezitből, stb.), melyeket Petőfi Nemzeti dala mellett kívülről kéne szavalni a mai fiataloknak! Milyen jól jellemezte például egyik versében a fogyasztói társadalom szánalmas langyosságát: „Már émelyítően becukrozva a nép, és alulról fölfelé is kúsznak a bomlasztó csókok". Vagy ahogy a „Szólítlak, hattyú" című versében drámaian szinte felkiált: „Uramisten! Hát én nem vagyok itthon ?" Ebben az opusában a népi kultúra, a táncház-mozgalom mellett tesz hitet. Utolsó nagy versében az idén éppen hatvanadik évfordulóját megélő doni tragédiát idézi: „A hazára szakad a hó / a nyári gramofon arany kürtjéből / a ribancok torkából / most és mindörökre / az új temetőkre / akár a Donnál / Hószakadás a szívre" Nyugodj békében, költőkirály! Dezső László