Ethnographia • 27. évfolyam (1916)
II. Értekezések - Elek Oszkár: Petőfi Sándor „János Vitéz”-e és a népmesék
rámutat „a mesei hagyomány ősi tőkéjé"-re Petőfi János Vitézében. Riedl Frigyes erről a „tündérmesés eposz"-ról azt állítja, hogy irodalmunkat új irányba tereli. Kiemeli a mű tősgyökeres magyar jellemét. Úgy látja, hogy János Vitéz nyelve, alakjai, az óriások, tündérek a magyar nép képzeletének kedves gyermekei.2 Szép Petőfi méltatásában arra mutat rá Riedl Frigyes, hogy Petőfinek csupán „a magyar mesék ősi kincsé"-ből kellett merítenie.3 Vikár Béla is lelkesen szól János Vitézről, a népies gondolkozásnak és érzésnek erről a mesteri alkotásáról. Behatóbban és philologiai módszerrel Kalmár Elek foglalkozott János Vitéz népies mozzanataival („Petőfi „János Vitéz"-ének népies elemei"). Kiemeli, hogy a költő János Vitézben mesét utánoz, nem eposzt, s hogy Petőfi a katonai részt is mesének szánta, nem költői elbeszélésnek. A rablók eszén való diadalban, a királyleány kezének visszautasításában, a tengeri viharnak, a madáron való utazásnak, az óriás legyőzésének, az óriás nyújtotta segítségnek népies indítékát a népmesékkel való összevetéssel igazolja. Vizsgálja azt is, mennyiben követi Petőfi a népmesék szerkezetét. Arra utal, hogy Iluska halála után János Vitézben új történet indul meg. Az ilyen másodszor meginduló áradatot népmeseszerkezeti sajátságnak tekinti. Kalmár Elek gondos egybevetései dicséretesek, de kár, hogy olyan lényeges meseindítékok taglalását, mint a boszorkánypusztítás vagy tündérország csupán érinti, az élet vizét pedig nem tárgyalja. Nem vet ügyet az idegen népek meséire sem. János Vitéz szerkezetében kissé merész feltevéssel kutatja a népmesékhatását. 1903-ban Oravecz Ödön is népmesékre hivatkozik János Vitéz czímű tanulmányában. A zsiványirtás, a királyleány megszabadítása, a griffen ülés, a sírról letépett virág, az óriások, a sárkányölés népies jellemét népmesékre való utalásokkal erősíti meg. ( Oravecz komoly fogyatkozásai a rendszeres bonczolgatás hiánya s taglalásainak hellyel-közzel feltűnő utalás- és vázlatszerűségei. Mellőz néhány fontos mesei indítékot, így a boszorkánypusztítást, Tündérországot s az élet vizét. Idegen népmesékre nem is gondol. Palágyi Menyhért könyve („Petőfi") mesterkélt magyarázatot ad János Vitézről. Palágyi úgy találja, hogy Petőfi János Vitéz-ének indítékait a maga élményeiből meríti, János Vitéz helyenkint a költő pályafutásának rajza, a költő lelki fejlődésének „bámulatos szép allegóriája". Palágyi Menyhért fejtegetése az erőszakos és nevetségesen fontoskodó elmélkedés igazi mintája lehet. A jobbágyokká alázott kőevő óriásokban Petőfi képzelete világító erejének jelképét csak Palágyi látja." Somogyi Gyula János Vitéz anyagában zsúfoltságot, de a mű részleteiben a nép naiv gondolkodásának nyilvánulását látja. 8 1 Badics Ferencz : Petőfi válogatott költeményei. 888. II. k. Elb. költ. 102. 1. 2 Riedl Frigyes: Arany János, III. kiadás, 1904, 203. 3 A magyar irod. tört., képes díszmunka, szerk. Beöthy Zs. és Badics F. I. kiadás, II. k. 537. 1. Vikár Béla: Petőfi a nép közt, Petőfi-Album, 1898, 140. 1. * Vikár Béla arra is rámutat, hogy az egész János Vitézt látta egy csősznél leírva, u. o., 140. 1. — 5 Egyetemes Philologiai Közlöny, XVII. k. 643—651, 714—721. lk. 6 L. Oravecz Ödön János Vitéz czímű tanulmányában „A költemény tárgyi anyaga" czimü fejezetet, 35—41. lk. 7 Palágyi Menyhért: Petőfi., 99., 100., 104., 138., 163. lk. Petőfi-Könyvtár, XIII. 8 Somogyi Gyula: Petőfi költészete, Petőfi-Könyvtár, XIV. k., 95. 1.