Ethnographia • 88. évfolyam (1977)
Tanulmányok - Esze Tamás: Rákóczi tánca. 540—554
E kérdésre választ keresve hadd idézzem A magyar nationally tánc első strófáját: Platz, meine Herren ! Helyt, uraim ! helyet! Félrébb, kerengő truppok! Odébb, minél ! Csuszogtató klubok ! Feszüljünk ! Itt nemesebb s derekabb az Eintzug ! Vélhetnénk: e vers azért nemzeti, mert tiltakozás a „kerengtető-csusszogtató" idegen táncok ellen. A minét ,,a franciák enyelgő, csendes, lassú — társas — tánca". Leírását megtaláljuk Csokonai Dorottyájának második részében: Kezdődik a minét. — Három gavallérral Három deli dáma kiáll szép manérral Franciás táncokat kezdik főhajolva, Folytatják páronként viszontag másolva. Sétáló lábokkal Z betűt ejtenek, Egymásnak oldalvást suhanva lejtenek. Mint miden szerelmes górtércéje megett A dagályos kakas érezvén meleget, Enyelegve játszik, teréját beerzeszti, Oldalt forog, tipeg, s szárnyát leereszti: így tesz a gavallér itten a dámának kényes tempójára a francok táncának. Viszont a magyar nemzeti táncban: ,,Fegyverre pattant — Szittya gyerek mutogatja táncát." — „Né, né, hogy emelkedik — A cimbalompengésre, a síp, — A hegedűs duda-szóra lelke !" Valójában: a minét és a nemzeti tánc szembeállítása Cseh-Szombati versében jelképes értelmű, akárcsak Pálóczi Horváth Ádám nevezetes versében: a Stájer ТапсЪ&п. Hét Isten néki ! kapjunk rá, szokjunk rá a' Német tánczra, Ugy is már régen meg nyertek, rá vertek a' szolga tánczra, A' Muzsikás nem ismeri, nem veri a mi húrunkat. 'S ha Stájert húz, mit pengessük? jobb vessük el sarkantyúnkat. „Az a »muzsikás« nem kódorgó kintornás — olvassuk MÉSZÖLY Gedeon Pálóczi Horváth Ádám énekeskönyvéről írt kitűnő tanulmányában - hanem maga a bécsi császár, aki nem ismeri a mi szavunkat, lelkünket, nem érti nyelvünket, nem ért bennünket. Német ő, ezért akar minket is németté tenni. Nosza, tegyük félre a magyar büszkeséget és táncoljunk úgy, ahogy ő húzza ! ,Ha stájert húz, vessük el sarkantyúnkat !' Tegyük le magyar nemzetiségünket!" Egy s' közös a' Musikás, egy a' szála, táncz se más. Ha tsak egy régi lejtő nem lesz a' hu felejtő. „Most ehol van, ,egy s közös a muzsikás', egy zsarnok bír téged az Ausztriai Birodalom többi népeivel." ,,Egy a szála", nincsen külön független Magyarország, hanem benne van a nagy birodalomban. A,,tánc se más", a te táncod sem lehet más, mint a többi ausztriai népeké: nem lehet neked a többitől elté .BARTHA Dénes-Kiss József, 1953. 48 — 49, 172 — 174, jegyzetek: 766 — 768. — MÉSZÖLY Gedeon, 1929.