Ethnographia • 88. évfolyam (1977)

Tanulmányok - Esze Tamás: Rákóczi tánca. 540—554

E kérdésre választ keresve hadd idézzem A magyar nationally tánc első strófáját: Platz, meine Herren ! Helyt, uraim ! helyet! Félrébb, kerengő truppok! Odébb, minél ! Csuszogtató klubok ! Feszüljünk ! Itt nemesebb s derekabb az Eintzug ! Vélhetnénk: e vers azért nemzeti, mert tiltakozás a „kerengtető-csusszogtató" idegen táncok ellen. A minét ,,a franciák enyelgő, csendes, lassú — társas — tánca". Leírását megtaláljuk Csokonai Dorottyájának második részében: Kezdődik a minét. — Három gavallérral Három deli dáma kiáll szép manérral Franciás táncokat kezdik főhajolva, Folytatják páronként viszontag másolva. Sétáló lábokkal Z betűt ejtenek, Egymásnak oldalvást suhanva lejtenek. Mint miden szerelmes górtércéje megett A dagályos kakas érezvén meleget, Enyelegve játszik, teréját beerzeszti, Oldalt forog, tipeg, s szárnyát leereszti: így tesz a gavallér itten a dámának kényes tempójára a francok táncának. Viszont a magyar nemzeti táncban: ,,Fegyverre­ pattant — Szittya gyerek mutogatja táncát." — „Né, né, hogy emelkedik — A cimbalompengésre, a síp­, — A hegedű­­s duda-szóra lelke !" Valójában: a minét és a nemzeti tánc szem­beállítása Cseh-Szombati versében jelképes értelmű, akárcsak Pálóczi Horváth Ádám nevezetes versében: a Stájer ТапсЪ&п. Hét Isten néki ! kapjunk rá, szokjunk rá a' Német tánczra, Ugy is már régen meg nyertek, rá vertek a' szolga tánczra, A' Muzsikás nem ismeri, nem veri a­ mi húrunkat. 'S ha Stájert húz, mit pengessük? jobb vessük el sarkantyúnkat. „Az a »muzsikás« nem kódorgó kintornás — olvassuk MÉSZÖLY Gedeon Pálóczi Horváth Ádám énekesköny­véről írt kitűnő tanulmányában - hanem maga a bécsi császár, aki nem ismeri a mi szavunkat, lelkünket, nem érti nyelvünket, nem ért bennünket. Német ő, ezért akar minket is németté tenni. Nosza, tegyük félre a magyar büszkeséget és táncoljunk úgy, ahogy ő húzza ! ,Ha stájert húz, vessük el sarkantyúnkat !' Tegyük le magyar nemzetiségün­ket!" Egy s' közös a' Musikás, egy a' szála, táncz se más. Ha tsak egy régi lejtő nem lesz a' hu felejtő. „Most ehol van, ,egy s közös a muzsikás', egy zsarnok bír téged az Ausztriai Birodalom többi népeivel." ,,Egy a szála", nincsen külön független Magyar­ország, hanem benne van a nagy birodalomban. A,,tánc se más", a te táncod sem lehet más, mint a többi ausztriai népeké: nem lehet neked a többitől elté­ .BARTHA Dénes-Kiss József, 1953. 48 — 49, 172 — 174, jegyzetek: 766 — 768. — MÉSZÖLY Gedeon, 1929.

Next