Ethnographia • 96. évfolyam (1985)
Tanulmányok - Vidacs Bea: Komaság és kölcsönösség Szentpéterszegen. 509—529
Közösségenként változik, hogy mennyire szélesíthetők ezek a kapcsolatok, illetve mennyire korlátozottak. Szélesíthetők ott, ahol nincs korlátozva a választható keresztapák száma, tehát egy gyermeknek több pár keresztszülője is lehet, más fontos alkalmakkor (bérmálás, esküvő) újabb keresztszülő párokat választanak,9 egy család minden gyermekének más-más keresztszülei vannak, 10 gyermek nélkül is lehetséges „keresztapai" viszonyt kialakítani. 11 Ahol bizonyos mértékig korlátozott a műrokonság által létrehozható kapcsolatok száma, ott inkább a kapcsolatok elmélyítése a cél, ami szintén a közösség belső kohézióját fokozza. Ilyen esetben tehát a gyermeknek csak egy pár keresztszülője van, 12 újabb ünnepi alkalmakkor ugyanezek kapják a keresztszülői tisztséget, 13 a család összes gyermekéhez ugyanazt a keresztszülő párt hívják meg. 14 Ezzel ellenkező funkciót is betölthet a műrokonság, a társadalmi felemelkedés, a csoporton kívüli kapcsolatok teremtésének is eszközéül szolgálhat. Számos példája van ennek a magyar anyagban is. A jobb státus helyzetű, gazdagabb egyének keresztapául választása nemcsak a gyermek számára előnyös, hanem adott esetben a szülő társadalmi-gazdasági helyzetét is kedvezően befolyásolja, a gazdag műrokon számára pedig nagyobb presztízst és lojalitást jelent. Mindezek lehetséges változatok, és természetesen nem mindegyikük fordul elő azokban a közösségekben, ahol egyik vagy másik tendenciát tapasztaljuk. Ilyen elképzelések birtokában az volt a célom, hogy egy magyarországi faluban megvizsgáljam a komaság intézményét, hogyan funkcionál, milyen komaválasztási stratégiák találhatók, hogyan használják ki az intézmény adta lehetőségeket, milyen elvárásaik vannak az intézménnyel kapcsolatban. Vizsgálatom során a névadószülőket is műrokonként kezeltem, illetve a névadás szokását a kereszteléssel azonosnak vettem. Több okból tettem ezt, egyrészt a névadás nyilvánvalóan a keresztelő utódintézményeként jött létre, és Szentpéterszegen ekként funkcionál is. Különböző okoknál fogva a faluban a vártnál sokkal több a névadóztatott gyerekek száma, és ennek arányában kevés a keresztelő. 15 Körülbelül a gyermekek felét keresztelik, másik felét pedig a tanácsnál, esetleg valamelyik szülő munkahelyén névadóztatják. Azonban nemcsak emiatt volt érdemes kiterjeszteni a komaság vizsgálatát a névadószülőkre is. A község lakosai ugyanis egyformán kezelik a két eseményt, a névadószülő is koma, és úgy tűnik, ugyanolyan módon választódik ki, mint a 8 Ez Magyarországon főként egykés vidékeinken volt szokásos. Vö. MORVAY Judit 1907. Említi FÉL Edit is Martosról. 9 Vö. HAMMEL, E. A. 1968. 10 Ez nagyon gyakori forma Magyarországon is. Vö. MORVAY Judit 1967. 11 L. 7. jegyzet. Valamint idetartozik pl. a búcsúkeresztanya választása (LÉVAINÉ GÁBOR Judit 1963.) vagy a tallókeresztapa és tallókeresztanya választása (UJVÁRY Zoltán 1977.). 12 Vö. MORVAY Judit 1967. 13 Például a keresztszülő egyben násznagy is. BAKÓ Ferenc 1955. "Említi MORVAY Judit 1981. 176., FÉL, E.—HOJPER, T. 1969. 15 Adatközlőim szerint a legfőbb ok, hogy a termelőszövetkezeti brigádversenyben „pontokat" vonnak le, ha valaki templomban keresztelteti gyermekét. Az 1980. évi népszámlálás szerint segítő családtagokkal együtt 801 fő dolgozott a tsz-ben, tehát a kérdés sokakat érint. A másik ok a falu erős elvilágiasodásában keresendő.