Európai Idő, 1992 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1992-05-27 / 21-22. szám

Az az igazság, hogy PETŐFI MÉGIS SZIBÉRIÁBAN HALT MEG (folytatás előző számunkból) Tekintettel arra, hogy az eddigi 23 honossági jegyen túl 100 %-os bizo­nyítási eljárási lehetősége is rendelke­zésére áll Magyarországnak, a magyar kormánynak, bizottságunknak, kérjük önt, hogy sürgős, azonnali közbelépé­sével mentse meg a magyar nép szá­mára a szent ereklyének számító földi maradványokat. Kérjük, tegye lehető­­ vé az Eg­yesült Államok tudósainak, hogy a jelenleg ismert legmodernebb, legbiztosabb DNS-print eljárással el­végezzék az azonosítást. Úgy gondol­juk hogy Petőfi Sándor esetében nem­­ szabad érvényesülni egy kommunista tudóscsoport egész magyar nép ügyét politikai megfontolásból szabotáló tö­rekvéseinek. Talán nem véletlen, hogy a Jóisten éppen most tette lehetővé, hogy Petőfi Sándor hazatérjen és hozza magával a szabadság szellemét, a reményt, a pél­dát az életbenmaradásra, a világon élő valamennyi magyar ember össze­fogására, a haza megmentésére. Budapest, 1991. január 14. tisztelettel: a MEGAMORV Petőfi Bizottság megbízásából Kardos Lajos Nehéz Mihály Dr. Kiszely István AMERIKÁBA CSEMPÉSZETT CSONTOK Mivel Göncz Árpádtól válasz nem érkezett, Antall József pedig tovább­adta levelüket az MTA elnökének, a kör bezárult. Ezért a Megamorv Petőfi Bizottság tagjai cselekvésre kényszerül­tek. Moszkvába utaztak, ahol kihar­colták, hogy további vizsgálatok cél­jából Magyarországra hozhassák a csontokat. Amikor 1991. február 7-én este a szerződés és a leltár szerint át­vették a földi maradványokat, meg­döbbenve látták, hogy a bal 3-as, ere­detileg kiálló fogat „valaki“ tövig be­nyomta s beragasztotta olyan ragasz­­tóval, amelyet Kiszely professzor a helyszínen nem tudott kioldani. (Ké­sőbb az amerikai tudósok oldják fel a ragasztót, s helyezik vissza a fogat az eredeti helyére.) A Megamorv Petőfi Bizottság tagjainak bizonyára ez a meglepetés jelentette az „utolsó csep­pet a pohárba“, aminek eredménye­ként Morvai Ferenc egy ügyes „hu­szárcsellel“ Amerikába menekíti a csontokat, áthúzva ezzel az MTA fon­dorlatos, Petőfit, tudományt és nem­zetet megalázó terveit. Miután hazaérkezik, Morvai a Par­lamenthez fordul: Tisztelt Képviselőház! A Megamorv Petőfi Bizottság orszá­gos vezetése a csatolt dokumentumok alapján kéri Önöket, hogy az alább felsorolt konkrét kérdések vonatkozá­sában az igazság kiderítése érdekében tegyék m­eg a szükséges intézkedése­ket. 1. Petőfi Sándor földi maradványai­nak 100 %-os azonosítása érdekében szükséges, hogy Petőfi Sándor rokonai­tól (akik a budapesti Kerepesi úti te­metőben nyugszanak), kontroll-csont­­mintákat vegyünk és lehetőleg 15 na­pon belül juttassuk ki az Egyesült Ál­lamokba. A MEGAMORV Petőfi Bi­zottság vállalja a kontrollminták vé­telével kapcsolatos valamennyi költsé­get. 2. Kérjük Önöket, etikailag vizsgál­ják meg — vagy vizsgáltassák felül —, hogy Fekete Sándor és Kiss József ki­nek a felhatalmazására, milyen jogon válogatta ki, távolította el a Szovjet Kultúra Házában bemutatott kiállítási anyagok közül Petőfi Sándorral és az 1848-as szabadságharccal kapcsolatos anyagokat. Kérjük, szíveskedjenek felelősségre vonni a Magyar Televízió jelenlegi ve­zetőit (elnök, I—II. program vezetője), miért nem mutatják be a Petőfi-kuta­­tással kapcsolatosan, megfelelő techni­kával és színvonalon készített dokur­mentumfilmet, a magyar nép kétoldali, korrekt, teljes tájékoztatása érdekében. 4. Kérjük önöket, kérjék számon a Magyar Tudományos Akadémiától, hogy a Petőfi-kutatással kapcsolatosan általuk előírt öt azonosítási pontból miért csak fél pontot teljesítettek? 5. Kérjük önöket, vonják felelősség­re a Magyar Tudományos Akadémiát, kinek a felhatalmazására, milyen jo­gon kérte a Szovjet Tudományos Aka­démiát, a szovjet vezetést Petőfi Sán­dor földi maradványainak és­ a rendel­kezésre álló dokumentumoknak meg­semmisítésére. 6. Kérjük továbbá, hogy kérjék szá­mon a Magyar Távirati Irodán a fő újságok szerkesztőinél, a Magyar Tele­vízió vezetésénél, hogy a Petőfi Sán­dorral kapcsolatos tájékoztatást miért elferdítve teszik, vagy miért nem köz­tik a magyar néppel az igazságot! 7. Kérjük Önöket, kezdeményezzenek büntető eljárást Farkas Gyula pro­fesszor, Harsányi László professzor és Tigyi József volt MTA alelnökkel szemben, mert tudatosan, az igazságot eltussolva félrevezették ebben az ügy­ben a magyar népet; tudatosan meg­hamisították és folyamatosan a napok­ban is meghamisítják a magyar törté­nelmet. Szégyenletes az a tény, hogy Petőfi Sándor földi maradványait a kapcso­latos bizonyító dokumentumokkal e­­gyütt a megsemmisítés elkerülése vé­gett szó szerint ki kellett csempészni az Egyesült Államokba. Szégyen, hogy a Petőfi Sándor költőnkkel kapcsolatos kutatást nem a magyar kormány, nem a magyar művelődésügyi minisztéri­um és a magyar tudományos világ vég­zi. Kellemetlen a világ magyarsága e­­lőtt, hogy a szabadság szimbólumát — Petőfi Sándor azonosságát — három ország tudósainak segítségével kell be­bizonyítani. Nagyréde, 1991. február 20. Tisztelettel: Morvai Ferenc Morvai levelébe foglalt kéréseit „pusztába kiáltja“. Az ügy érdekében a „tisztelt képviselőház,­­ sem cselekszik Amerikában a barguzini 7-es számú sír csontleletének további laboratóriu­mi vizsgálatait egy kimondottan e cél­ra alakult tudóscsoport folytatja: Mark A. Stoneking Ph. D. antropológus pro­fesszor, a Pennsylvania Állami Egye­tem Embertani Tanszékének vezetője; Debby Fischer M. S. igazságügyi szak­értő, a Fegyveres Erők Pathológiai In­tézetének washingtoni munkatársa; James T. McMahon Ph. Clevelandi Klinikai Alapítvány pathológiai osztály Elektron-Mikroszkópiai Laboratóriu­mának vezetője és Steven I. Reger Ph. D. a Clevelandi Klinikai Alapítvány rehabilitációs osztályának vezetője. A MEGAMORV Petőfi Bizottság min­dent elkövet annak érdekében, hogy a százszázalékos azonosításhoz szükséges, egy gramm csontminta vételéhez szük­séges sírbontási engedélyt megszerez­ze. Bár Demszky Gábor főpolgármester egyetért a­ csontmintavétel fontosságá­val, a Főpolgármesteri Hivatal az MTA utasítására mégsem adja meg az enge­délyt. Az MTA Petőfi Bizottságában személyi változások történnek ugyan, az üggyel kapcsolatban azonban min­den marad a régiben annak ellenére, hogy az amerikai tudósok már befe­jezik a laboratóriumi vizsgálatokat, s ők is sürgetik a szükséges csontmintát. A Petőfi-ügy dokumentációja a kérő- és válaszlevelek, s az egyre gyarapodó történelmi bizonyítékok folytán lassan könyvtárnyira szaporodik; ennek elle­nére a szükséges mintavételre mégsem kerül sor. A LABORATÓRIUMI VIZSGÁ­LATOK IS IGAZOLTAK Türelmük fogytán­ maguk az ame­rikai kutatók fordulnak dr. Marschall Miklós főpolgárhelyetteshez és Forrai Istvánhoz, a miniszterelnökhelyettesi hivatal titkárához. Telefaxon közük a legújabb laboratóriumi vizsgálatok eredményét is: „Mint önök is tudják, expedíciónk keretében a Clevelandi Természettudományi Múzeum két mun­katársa, Clyde Simpson és Bruce La­timer tárták fel a csontvázat. Csatla­kozva az ők és Kiszely István antro­pológus megállapításaihoz, a feltárt csontváz és Petőfi Sándor között egy­értelmű azonosságot állapítottunk meg. Ezen azonosság ismérvei a következők: 1. A csontvázon végzett mérések ter­metre­ és az életkorra vonatkozó meg­állapítások megfelelnek azoknak, ame­lyek részben a Petőfi Sándorénak tar­tott ruháéból következnek; részben azoknak, amelyeket a Petőfi testalka­tára vonatkozó írások tartalmaznak. 2. A hiányzó térdkalács megfelel­­azon testtartási (járási) leírásoknak, ame­lyeket Petőfi Sándorról ismerünk. 3. A csontváz méretei és sajátosságai azt a balkezességet bizonyítják, amely Pe­tőfi Sándor sajátja volt. 4. Az erősen előreálló bal felső szemfog azonosítha­tó részben a daguerrotypiával, részben pedig Petőfi Sándor kortársainak le­írásával. Ezen ismérvek egyértelmű bi­zonyító ereje ellenére sem mondható ki a kizárólagos bizonyítás a legújabb pontos és megcáfolhatatlan azonosítási módszerek elvégzése nélkül. Petőfi Sándor földi maradványainak azonosí­tása a magyar történelem és a magyar emberek számára nagy jelentőséggel bír, ezért minden olyan kutatási mód­szert alkalmazni kell, amely megcá­folhatatlan hitelességhez juttathat. Je­lenleg a DNS-analízis az egyetlen olyan módszer, amely lehetővé teszi történeti korokból származó csontvá­zak egyértelmű azonosítását... Ez az új metodika az ember egyedi DNS- sajátosságain alapszik, azon esetben használható, ha az azonosítandó sze­mély hozzátartozóinak DNS-láncaival az összevethető. ... Ahhoz, hogy Pe­tőfi Sándor csontmaradványait egyér­telműen identifikálhassuk, szükségünk van Petőfi Sándor rokonainak — el­sősorban édesanyjának és fiútestvéré­nek — csontmaradványaiból származó mintára ... Ezért nyomatékosan kér­jük hivatalos hozzájárulásukat ahhoz, hogy Petőfi Sándor hozzátartozóinak — elsősorban édesanyjának és­ testvéré­nek — maradványait exhumálhassuk ... Amerikai kutatókból álló­ küldöttséget szervezünk Budapestre, hogy Petőfi Sándor hozzátartozói exhumálásának szükségességét kifejtsék ... Küldöttsé­günk 1991. december 7-én érkezik Bu­dapestre. .. Ezen tanácskozás alkalmá­val eddigi eredményeinkkel és mód­szereinkkel is megismertetjük önö­ket . . . Újfent hangsúlyozni kívánjuk az önök segítségének szükségességét kutatásaink folytatásához. Reméljük, e tervünk az önök programjának is megfelel. Kutatásaink nem jelentenek költséget a magyar kormány részére, mert azokat Morvai­ Ferenc és a ME­GAMORV Kazánfejlesztő és Kutató Társaság finanszírozza.“ Aláírás: (Ste­ven J. Reger, Ph. D.) (James T. Mc­Mahon, Ph. D.) (Victor W. Weeden M. D. J. D) Washingtoni Katonai Pathológiai Intézet. NYÍRI ÁGNES (folytatjuk) v A mangáliai tézisek szellemében Bár a Nemzeti Megmentési Front,­ azaz ami megmaradt belőle, a Román­­szárny, megígérte, hogy amennyiben a 60 napos kampányt és a július végi választásokat támogatja az ellenzék, akkor megbuktatja a liberális párt a­­zon javaslatát, hogy a Konvenciótól vonják meg neve és a helyhatósági vá­lasztásokon ismertté vált jele haszná­latát, a titkos szavazás leple alatt megszegte ígéretét és a liberálisok mellett voksolt. Így tehát a demokrati­kus ellenzéknek se neve, se jele, ha­csak az egyeztetésen nem változik az illető cikkely. Az egyeztetés azonban még várat magára, mert — szokásá­tól eltérően — a ház elnöke egyáltalán nem sürgette az egyeztető bizottság megalakítását, sőt szemmel láthatóan, akadályozta azt. Ezért a Román-párti­­ak többször is támadták, még a le­mondását is sugallták, de ő egyre nyíltabban lavírozott az Ilescu-szárny felé, bejelentve ugyanakkor, hogy hiá­ba vonta meg tőle a front politikai támogatását, ő nem lép ki a pártból, hanem megvárja, hogy kizárják. Az elnök úr nyilván attól tartott, hogy amennyiben a parlamenti választások törvénye végleges formát kap még mi­előtt az elnökválasztási törvényt is el­fogadnák, akkor az utóbbit könnyű bojkottálni, és automatikusan külön tartanák az elnök- és a parlamenti vá­lasztásokat. Ezért, míg az egyeztetést lehetetlenné tette, addig igyekezett mi­nél gyorsabban megszavaztatni az el­nökválasztási törvényt. Így is egy hét­be került annak végigjavítása. Az utol­só fázisra e törvény esetében is hét­főn került sor. Két golyós-titkos sza­vazás a választási időpontot meghatá­rozó cikkelyre, majd egy név szerinti, a törvény egészére. Az eljárás csekély négy és fél óra alatt, szünet nélkül le is zajlott. Az eredmény az lett, hogy bár egy minimális többséget elértek a törvényt igénylők, de az nem volt elég. Egy ilyen fontosságú törvényt ugyanis, az alkotmány szerint a képviselők összlétszámának fele plusz egy szava­zata emelhet jogerőre, úgyhogy az e­­gész újra visszakerült a szenátushoz. Dan Marţian úr még két napig ha­­lasztgatta az egyeztető bizottság lét­rehozását, de az végül csak megala­kult, ő pedig ígéretével ellentétben, be­jelentette, hogy kilép a Nemzeti Meg­­mentési Frontból és csatlakozik a volt frontos képviselők azon Iliescu-párti csoportjához, amely a Demokratikus Nemzeti Megmentési Front nevet vi­seli.­­"­Az Iliescu elnök által újratárgyalás­ra küldött audiovizuális törvény ki­igazításai gyorsan átmentek volna, ha az RMDSZ nem kezdett volna akadé­koskodni. Nem tudtunk ugyanis egyet­érteni azzal, ahogy a törvényhozó bün­tetni óhajtja azokat az audiovizuális „cselekedeteket“, amelyek szerinte el­ítélendők. Az eredeti szöveg szerint, amit szintén nem tudtunk elfogadni, a büntető törvénykönyv előírásait két év börtönnel toldotta meg. Az elnök úr javaslatára e büntetéseket jobban tagolják, és helyenként újabb évekkel súlyosbítják. Így például egy kivilla­nó meztelen női mellért 2 év, egy job­ban sikerült kabarétréfáért, amely sér­ti valakinek a méltóságát, 5 év, „sze­paratizmusért" 7 év, és titkosnak mi­nősített információk közléséért 10 év börtönt is lehet kapni. Merem állítani, hogy e cikkelyek szelleme hű maradt a híres Mangóliai Tézisekhez, sőt még azokon is túlmutat, hisz azok hatására levágatták a hajunkat, szakállunkat, lassan eltűnt minden illetlenség a kép­ernyőkről, de a vétkeseket egyszerűen eltiltotta, vagy kirakatta az erkölcs­csősz „akadémikus“, most pedig bör­tönnel fenyegetik őket, és nem is akár­milyennel. MÁRTON ÁRPÁD

Next