Európai Idő, 1998 (9. évfolyam, 4-26. szám)

1998-02-21 / 4. szám

R­endkívüli módon, a poli­tikai rovatba kényszerül egy sporthír, illetve ami a sporthír mögött van. Az országos felnőtt jégkorong bjnokságot a Bukaresti Steaua csapata nyerte, miután a rájátszás­ban öt mérkőzésből háromszor legyőzte a Csíkszeredai Sport­klubot. Az utolsó két mérkőzést (7- 5 és 1-0) a bukaresti Lia Manoliu sportcsarnokban játszták, ez lé­nyeges, előnynek bizonyult a fő­városiak számára: maguk mellett (fölött) érezhették szurkolóikat. Az OB két döntő mérkőzését az Antena-1 televízió élőben közve­títette. Az utolsó találkozó egyik szünetében a tévériporterek meg­szólaltatták Verestóy Attila RMDSZ-szenátort is, akinek a nyi­latkozata nagyon elbűvölte a mér­kőzést közvetítő szakembereket. Egyikük a hajbókoló szófü­zérek közepette lelkesen megjegyezte: ... hát hiszen Verestóy úr “dzset­­bedzset” (get-beget, azaz tősgyö­keres) bukaresti... És mit látott “dzset-bedzset Verestóy úr” a sorsdöntő mérkőzés első felében? Például jó bírás­kodást. És mit nem látott? Például (valószínűleg) az alábbiakat: “Ilyen megaláztatásban sem én, sem a játékosok eddig még nem részesültek. A hangulat teljesen magyarellenes volt, bevitték a poli­tikát a sportba, itt nem egy Steaua- Sportklub, hanem egy román-ma­gyar harc folyt A közönség nem a Steauát buzdította, hanem a Hai Romănia-t zengte. Annyira feszült volt a hangulat, hogy nem is merek arra gondolni, mi történhetett volna egy csíki győzelem esetén. Épen nem úsztuk volna meg, az biztos. A tisztességes, sportszerű játék isme­retlen volt a hétvégén Bukarestben. A jégen a legtöbb párharc szurkolás­sal, és ami nagyon megalázó, köp­­ködéssel végződött A cserepad felé szintén köpéseső zúdult­­ felsze­relésünk nagy részét el kellett vinni a fertőtlenítőbe. A második mérkőzés végén kirobbant tömegverekedésben is mi kerültünk ki vesztesen. Petres, Geréb, Rusz, Horváth, Molnár Sza­bolcs, de a többiek is mind tele van­nak kék foltokkal. A fiúknak undora van az egésztől.. ” A fenti nyilatkozat Antal Elődtől, a Csíkszeredai Sportklub cseppet sem kényes típusú ed­zőjétől származik, az idézetet teljes egészében a Hargita Népe című napilap sportrovatából vettük át. Nem szeretnénk továbbra is a politika felé sodorni a meghökken­tő dolgokkal tarkított sporte­seményt. De az erőteljes sodrás már rég megtörtént. Valakik magyarel­lenes erőket irányítottak rá a csíki­ak bukaresti mérkőzéseire, ahol a sport, a jégkorong sokadik rangú szempont volt. Köztudott, hogy a bukaresti vagy galaci jégkorong mérkőzéseken a lelátók konganak az ürességtől. Most mégis majdnem zsúfolásig telt a bukaresti csarnok nézőtere. Hogy mit csináltak a lelátókon a “szurkolók”, azt el­mondta Antal Előd edző. A jégkorong bajnokság tanulsá­gaira a sportrovatunkban még visz­­szatérünk. Sportszemszögből. A politikánál, politikusoknál marad­va: a bíráskodásról áradozó “dzset­­bedzset Verestóy úr” vajon tudja-e, hogy a korábbi - csíki és bukaresti - mérkőzéseken milyen súlyos bírói tévedések (csalások!) történtek? Szót emelt-e, szót emel-e egy “dzset­bedzset” bukaresti magyar szenátor a bukarestiek megalázó viselkedésével szemben? Mert ami ott történt, azt nem lehet “egy cso­port huligánra” fogni, mint ahogyan szokás Romániában évtizedek óta, ha valami rendbontás, tüntetés vagy netán nacionalista megmozdulás történik. (RO) A szenátor szeme POLITIKAI RÖNTGENEURÓPAI IDŐ 1998/4 Rémpárt Moldvában Néhány héttel ezelőtt­­romániai politikai körökben nagy vitát kavart és sokakban riadalmat keltett az a hír, hogy az ország keleti határvo­nalán megalakul a Moldvaiak Párt­ja. Az ötlet Constantin Simiradtól, Iasi polgármesterétől származik, aki azzal indokolja egy ilyen tömörülés létjogosultságát, létszük­ségletét, hogy Bukarest elhanyagol­ja a moldvai megyéket, s az egész moldvai országrész fejlődését visz­­szafogja a több oldalon is megmu­tatkozó mellőzés. A Simirad szándéka azért keltett riadalmat, mert sokan felismerték, hogy valójában egy regionális pártról lenne szó, amely a Prut két oldalán élő moldvaiakat-moldávia­­iakat tömörítené, ami nagyon ké­nyes helyzeteket szülhetne. Vannak, akik már rögtön továbbgondolják a lehetséges veszélyeket, és attól tar­tanak, hogy a párt hívei a “két Moldva” újraegyesítését kezdenék követelni. Simirad nevetségesnek találja ezeket a feltevéseket, és leszögezi, hogy tiszta érdekképvise­leti szervezet létrehozásáról lenne szó, s az MP működésében az lenne ténylegesen a sajátos, hogy az ön­magukat moldvaiaknak valló embereket tömörítené. A Moldvaiak Pártja mega­lakításának terve már külföldön is érdeklődést keltett. Román sajtó­hírek szerint Robert Whitehead, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének poli­tikai tanácsosa is az MP ügyében járt Iasiban. Erről a látogatásról Florin Vitán, Iasi megye prefektusa az alábbiakat nyilatkozta a sajtónak: "­Whitehead úr megkérdezte tőlem, igaz-e, hogy Iasiban regionális párt alakul. Természetesen, én közöltem vele, hogy nem értek egyet egy ilyen párt megalakításával”. Whitehead is nyilatkozott az újságíróknak: “A Moldvaiak Pártja román belügy, és nincs semmi kommentálni valóm”. Román újságírók tudni vélik, hogy Whitehead négyszemközt tár­gyalt Simirad polgármesterrel, az MP kezdeményezőjével. Eközben a Román Hírszerző Szolgálat(SRI) is jelentést készített az ügyről. A SRI-kivizsgálást az indította el, hogy egy Botoşani me­gyei román lap közölte: a Mold­vaiak Pártját amerikai szélsőséges körök is finanszíroznák. A SRI- jelentés tartalmát egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de előzetes hírek szerint nem indítanak eljárást a botoşani-i újság igazgatója ellen, mert ő egy átvett hírt közölt a lap­ban. Ioan Rotundu, az említett lapigazgató azt nyilatkozta, hogy megkeresték őt a “Stefan cel Mare fiai” elnevezésű amerikai szél­sőséges szervezet képviselői és ők javasolták a Moldvaiak Pártjának megalakítását. Rotundu szerint az amerikai szervezet nézetében az MP regionális Párt lenne, azzal a távlati céllal, hogy Moldvát elszakítsa Romániától. -la- Legionáriusok Interneten A bukaresti Libertatea (Szabadság) légionárius dokumentációs központ gondoskodott arról, hogy a rettegett szervezet legfőbb adatai, üzenetei az Interneten is követhetők legyenek. A központ gazdáinak becslései szerint ez ideig csaknem 1200-1500 érdeklődő használta a légionáriusok Internet­­adattárát, persze nem mind hívei a mozgalomnak. A légionáriusok Internet­­anyagai nagyon gazdag ismeretet nyújtanak a mozgalom múltjáról, jelenlegi helyzetéről, terveiről, s találni felvételeket, illusztrációkat is. Az Internet­­adatbázist a 36 éves Nicolae Niţă állította össze, természetesen légionárius szülők utódja, akit származása és kommunistaellenes megnyilvánulásai miatt a Ceauşescu-rendszerben kiutasítottak az országból. Meg is született a salamoni döntés, melynek értelmében 1 750 milliót kap az ortodox egyház, s a már megmaradt 150 millióból csupán 30-at a római katolikusok, az összlakosság 4,3%-át kitevő reformátusok pedig egyetlen fabatkát sem. _ Nem csoda tehát, ha csupán Bihar megyében jobb időkhöz méltóbb te­vékenységbe kezdhettek az ortodoxok. A Nagyvárad egykori magvát képező, (sajnos) egyre romosodó vár tőszom­szédságában grandiózus (hogyan is lehetne másként!) katedrális építésbe kezdett az ortodox püspökség, melynek a Nemzet feltámadása nevet adták. A még csupán éledező építményről Vasile Sabau pópa, a püspökség gazdasági tanácsosa azt nyilatkozta, hogy 755 milliót (!) kaptak az állami költ­ségvetésből, s már leöntötték az Gyulafehérvári üdvözlőlap A romániai magyarság ebben az évszázadban már többféle üzenetet, üdvözletet is kapott Gyulafehérvárról. Volt a reménykeltő s csalódást okozó kiáltvány, volt sok püspöki, érseki vigasztalás, áldás, aztán volt a Petre Roman “karmesteri” mutatványa. Legutóbb Remus Opris, a kormányfőtitkárként “csereháti szakértővé” avanzsálódott parasztpárti alelnök intézett burkolt, de nagyon kedves üzenetet, vagy akár üdvözletet az RMDSZ-hez (is). Románia már megérdemli (megérett már arra, ugye), hogy csak tiszta paraszt­párti kormánya legyen a következő választások után. Az üdvözlőlap jeligéje: “Szeressük egymást, koalíciósok!” Nem hagyhatom szó nélkül egy mondatban Tisztségviselőink és az ördög szeme A minap olvastam a România liberăben (vajon szabad-e) azt, hogy turisztikai miniszterünk, Birtalan Ákos, tagja a Romtelecom AGA-jának. (Az AGA egy olyan intézményrendszer, ahol a posztrevolucionáris élősködők semmi munkáért nagyon sok pénzt kapnak.) Véletlenül azon gondolkoztam el, hogy bajuszos emberünknek nem elég-e miniszteri zsozsója, meg a parlamentből leakasztott vagy 3 millió feje (minisz­terünk képviselője saját magának is, és területi irodáját is valamiből üzemeltetni kell)! Nagyon remélem, hogy a felsorolt jövedelemforrásokon kívül még működtet néhány jólmenő Kft-t is. Okos ember! Minden elis­merésem az övé! Ellenpontként be kell vallanom saját hülyeségemet az egész ország-világ előtt, hogy okosodjon a nép, hülyeség, amit egyébként elősz­eretettel terjesztenek rólam a három és több jól koefi­­centizált havontai fizetést felemelők és zsebrevágók. 20 éve vagyok egy olyan bolondokházának az igaz­gatója (civilben elmegyógyász-szakorvos), ahol olyan emberek tengetik életüket, akiknek anyagi körülményeik kb. olyanok, mint a normálisnak hitt romániai magyarság 90%-nak, azaz elég a pénzük a levegőre. Egyedül vagyok nekik orvos, pont úgy, mint ahogyan a romániai magyarságnak az UDMR. Csak annyi különbséggel, hogy én három orvos munkáját látom el, a 24 órából 24-et, egy orvosi fizetésért, gár­dapénzt sem írok a rovásomra, pedig törvényesen tehetném, azért, mert azzal a pénzzel a betegeim élet­minőségét (ami a béka ü­lepe alatt leledzik jó mélyen) rövidíteném meg néhány sok millióval 365 nap alatt. A számvevőszék (Curtea de Conturi) évente látogat meg és ellenőriz (nincs befolyásos kormány körül buzgólkodó román vagy magyar ismerősöm), s nagyon jól szórakoznak elég jól fizetett embereik a rosszul­­fizetettségemen. Van négy nagyon kiskorú romániai magyar gyerekem. Belátom, hogy bolond vagyok és "Bajuszfogadás" Román sajtóbeszámolók szerint az egykori és a mai idegenforgalmi miniszter - Matei Dan Agathon, illetve Birtalan Ákos - fogadást kötött, s a fogadás tétje a Birtalan bajusza volt! Ami pedig a fogadás tárgyát illeti: Birtalan Ákos azzal vádolta elődjét, hogy megbízatása alatt csak 4,4 százalékban magánosította a román turisztikát Agathon ezt az állítást erélyesen visszaverte, szer­inte “vesszőhiba” történt, mert az általa megvalósí­tott privatizációs arány 45 százalék. A volt idegen­­forgalmi miniszter megnyertnek minősítette a fogadást, és ezt hivatalos okmányokkal is hajlandó lett volna bizonyítani. A Naţional c. napilap gunyoros hangnemben említi meg, hogy a fogadása elvesztése el­lenére Birtalan Ákos nem borotválta le “huszáros bajuszát”, Agathon azonban hajt­hatatlan és nap mint nap azt várja, mikor jelenik meg a vesztes “csupasz mosollyal” az idegenforgalmi mi­­g­­hisztérium folyosóin... -da -elmegyek önszántamból kényszerkezelésre! Ez nem sok, de valamivel több, mint rossz képviselőnek, mi­niszternek és közben AGA-tagnak lenni valamelyik fejőstehén-szerű állami vállalatnál. Végül azzal a veszélyes gondolattal játszadozom el, hogy mi lenne akkor, ha a megbántani nem szabad jólkapó romániai magyar előkelőségeink szánnának valami kevés pénzt a sokjukból a romániai magyar óvodákra, iskolákra, kórházakra, vagy olyan önálló napilapokra, amelyek magyarul is csak azt mondják, ami van, és nem azt, amit nagy ingyenélőink elvárnak a nagy “ingyenélő” romániai magyar sajtótól? Azt hiszem, egyelőre semmi! Bár tévednék! (ro) 2 A demokratikus m­éltányosság jegyében Sanyargatják a templomot z állami költségvetésből - amely ugyebár különösen az év végén bővelkedik tar­talékokban - a 698/1997. november 7- i kormányhatározat értelmében 1900 millió lejt utaltak át a Vallásügyi Államtitkárságnak, hogy az össza­­szorozza, templomokat építtessen, renováltassa azokat, alapokat, már meg­van az alagsor, és részben az épület elülnézete. De - tette hozzá - összesen 75 templom építésébe kezdtek, melyekből 50 Bihar megyében van, a többi a szomszédos Szilágy megyében, amely szintén a nagyváradi ortodox püspökséghez tartozik. Csupán Nagyváradon újabb három templom építését tervezik. Egyszerű osztás megjelenésével kiderül, hogy csupán a nagyváradi Nemzet feltámadása huszonöt­szörösébe kerül az államkasszának (melynek feltöltői között mi, magyarok is ott vagyunk), mint amennyit kapott az egész római katolikus egyház. Szó sincs tehát asszimilációs kísérletről, csupán “a templomot, s az iskolát” san­yargatják, ha a mienk, a jogállam és a demokratikus méltányosság jegyében. (kettyüs) A Sírgyalázás Sepsiszentgyörgyön Eddig ismeretlen tettesek január 31-én a sepsiszentgyörgyi (vár­templomi) református temetőben megrongáltak 13 síremléket. A rendőrséget - a korábbi sajtóértesü­lésekkel ellentétben - nem február 6-án, hanem már elsején értesítet­ték a bűncselekményről. A nyo­mozás folyamatban van, a kö­vetkező lapszámunkban ismer­tetjük a fejleményeket.

Next