Magyar Évkönyv, 1966
A színház Magyarországon
A SZÍNHÁZ MAGYARORSZÁGON Válságban van-e a színház — gyakran találkozunk ezzel a kérdéssel világszerte. Kivált olyankor, amikor századunk technikai haladása új művészeteket teremt. így volt ez a film születésénél, s akkor, amikor megszólalt az addig néma film. Mostanában a televízió rohamos térhódítása veti fel az úgy látszik maradandó kérdést — viták dúlnak a problémáról, akadnak, akik a színház létét féltik a televíziótól. S a színház még mindig él, virágzik, módosul és változik ugyan, de varázsa most is sajátos, múlhatatlan. Tegyük hozzá: utánozhatatlan is. A színház Magyarországon közügy, állandó téma, Budapesten és vidéken, a színházi premier — esemény, a színház él és fejlődik. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy a színházi varázslat a jövőben sem szűnik meg— a televízió még szélesebb elterjedése és fejlődése idején. Pedig a magyar televízió házhoz szállítja a színházat, a szó igazi értelmében, rendszeresen közvetíti a színházi előadásokat, s legfeljebb annyiban jelent riválist, hogy a rossz színháznak árt, de a jót népszerűsíti. Egy kis visszapillantás Akik ismerik a magyar színjátszás történetét és mai társadalmi bázisát, aligha csodálkoznak azon, miért közügy Magyarországon a színház, miért ragaszkodnak különös, vibráló izgalommal és szeretettel az emberek ehhez az ősi művészethez ? Korántsem dicsekedhetünk olyan régi színházi hagyományokkal, mint mondjuk Anglia, Franciaország vagy Olaszország. De az a százhetvenöt esztendő, mely az első magyar színtársulat megalakulása óta eltelt, történelmileg döntő fontosságú a nemzet életében. S a magyar színház története párhuzamosan halad a magyar nép történetével, szabadságharcaival, forradalmaival. A Habsburgok uralma idején például a magyar nyelv ápolását jelentette a némettel szemben, s ugyanakkor ablaknyitást Európa felé. A magyar felvilágosodás költője, Bessenyei György írta le először e hazában Shakespeare nevét 1777-ben, s az sem véletlen, hogy Shakespeare döntő része a magyar színjátszás történetének. „Shakespeare egymaga a fele a teremtésnek” — írta Petőfi. A magyar Shakespearekultusz hívei között a legjobbakat találjuk; a nyelvújító Kazinczy Ferenc fordította le például a „Hamlet”-et, melyet először 1794-ben adtak elő Magyarországon. A magyar irodalom legnagyobb nemzeti drámájának szerzője, Katona József, Shakespeare-től tanult. Arany János, Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor Shakespeare-fordításai mindmáig önmagukban is a műfordítói világirodalom remekművei. Mi volt a cél ? Ez a színjátszás egyszerre akarta pótolni évszázadok mu- 237