Ex Symposion, 1995 (13-14. szám)
1995 / 13-14. szám
KÖSZÖNTJÜK A HETVENÖT ÉVES MÉSZÖLY MIKLÓST! SÓLYOMSZEM - SÓLYOM-SZÁM - Milyen számot csináltok most? - kérdezte P. N. L. költő az Írók Boltjában, valamikor nyáron. - Sólyom-számot. De én csak Sólyomszemnek hívom - válaszoltam. A szójáték nagyon is nyilvánvaló volt, némileg a Jelenkor Halszem - Halszám analógiájára - No és ki ez a Sólyomszem? - Hát Mészöly - mondtam. Ami számomra nyilvánvaló volt, nem volt az P. N. L. számára. Legalábbis ez derült ki, ahogy lebiggyesztve ajkát vállat vont. Csak később kapcsoltam, lehetséges, hogy morbid dolog egy szerzőt, aki jövőre lesz hetvenöt éves, Sólyomszemnek titulálni.De hát én ezt nem is úgy gondoltam! Hogy? Hát hogy Mészöly Miklósnak olyan éles a szeme, mint a sólyomé. Hanem? Hanem, hanem... A belső látásra gondoltam. Ahogy köröz (nem sokat) egy-egy téma fölött, s ahogy lecsap. Lényegretörően, nem sokat adva holmiféle cicomákra, játékosságra. Végig pórázon tartva prózáját, akár Lelovich György az idomításra befogott ragadozó madarakat. S ha el is engedi képzeletét, annyira sohasem tudja, hogy azok vissza ne térnének hozzá. Vissza a földre. A fejébe. A papírra.) Van-e egy sólymon valami fölösleges? Avagy hogyan nézne ki egy elhízott sólyom? Egyáltalán elhízhat-e a sólyom? El tudnák képzelni, tisztelt Mészöly-olvasók, a szikárság esztétáját egy pöffeszkedő manierista mondatban? Gondolom, nehezen. Sehogy. Én sehogy. Erről (is) próbál szólni e szerény összeállítás. A Sólymok csillagvilága olvasásakor írtam a következő vakát. Tisztelettel ajánlom Mészöly Miklósnak: Sólyomszem villan Balkáni gerle vére Barna avaron Szemek tükrében les ránk Egy fölbérelt orvvadász Weissbrunn, 1995 decembere BOZSIK Péter