Ex Symposion, 2001 (34-37. szám)
2001 / 34-35. szám
BOGDÁN LÁSZLÓ Átiratok múzeuma felejtsd el ezt a versemet (elfuserált variáció Faludy György Tanuld meg ezt a versemet című költeményére) felejtsd el ezt a versemet minek őriznél könyveket? ha el nem veszted elszedik barbárok bűnjelnek hiszik az attamánhoz beviszik vagy a vécére kiviszik ha nem hát úgyis elszakad megbámul porlik elhasad madárként repül el a lap a várossal együtt elég nem lehet hazának elég kiad egy jelzős szerkezet felejtsd el ezt a versemet felejtsd el ezt a versemet minek tanulnál verseket nemsokára már könyv se lesz határ se lesz törvény se lesz feldúlt életünk széthordják mohó ázsiai hordák uj népvándorlás kezdetén mit érsz a versekkel szegény?! bolyonghatsz az interneten amíg még van a fertelem elvész világod nem marad hely hol meghúzhatnád magad az új barbárság közeleg két lábra áll a rettenet felejtsd el ezt a versemet felejtsd el ezt a versemet minek kellene vers neked? ha irhádat nem mentheted hálózatodról is leszed elvadult idegen sereg tanulj köszönni csecsenül és hálálkodni oroszul megalázkodni mongolul rizsét kérni kínaiul hódítóid nyelvét tanuld ne érdekeljen rám se múlt a metafora rettenet minek kellene vers neked? felejtsd el ezt a versemet gyújts inkább luxuscikkeket már amit meghagynak neked sóvár rabló idegenek gyújts ágacskát falevelet ha lesznek még falevelek? ha marad erdő? rengeteg a pusztulás és nem ereszt kiégő gyárak füstjele végül már mindent beborít az ipar mocsadéka itt és győz euróázsia a borzadály a mánia felejtsd el ezt a versemet felejtsd el ezt a versemet hagyd kínjaid interneten tűzz fel a hegyre míg lehet amíg még menekítheted ami vegzálások után is benned épen megmaradt búzamezőket strandokat működő nagyvárosokat képzelj el rózsakerteket s újjáteremt e képzelet és ezt már nem vehetik el pusztító hordák hitelel és megőriz a képzelet a könyv lehet-e menedék? felejtsd el ezt a versemet inkább hazádul azt a lányt képzeld el és ne totojázz ne cidrizz és ne tétovázz bucsecs királykő elkever a saját félelmeivel messzire láthatsz önmagadba lángol a jóság csipkebokra nem olthatják ki kirgizek kozákok maffiasereg itt nem találnak rád soha és amíg te emlékezel a többieknek nem leszel s míg új világod tervezed szép lassan elfelejtenek vígan benépesítheted az újraöröklött életed tanuld meg ezt a versemet 1997. október 18.