Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-07 / 6. szám
az alávetettség és az alattva Interjú Pa nelméből s kultúrájából következő adottságai érvényesülnek az országnak, hanem diktátumok meg paktumok. Ez visszalopja a félelmet az emberek közé, mert először csak a holnaptól kell félni, de aki a holnaptól fél, az aztán elkezd félni embertársaitól is, legfőképpen a hatalomtól. -Ez a diktatúra felé vezető út? - A hatalomtól való félelem, az alávetettség és az alattvalói tudat ismét itt van közöttünk. - 1990-ben, amikor indult a köztársaságielnök-jelöltségért, az MDF buktatta meg. Ön most mégis az MDF felé tart. Hat év alatt annyi minden történt? Annyi minden. Ez a hat év arra is jó volt, hogy okuljon az MDF is, okuljak én magam is. Ezzel a lépésemmel is igazolni tudom az előbb mondottakat. Hogy ha az ország sorsa fontosabb, mint az én személyes ügyeim, dolgaim, akkor a személyes sérelmeket félre tudom tenni, átlépek rajtuk. Saját kockázatomra a meggyőződésemet követem, s nem maradok olyan helyen, ahová nem köt a meggyőződésem. - Maradhatott volna az MSZP- ben. - Például. De szabadabb voltam a döntéseimben, mint pályatársaim egy része. - Kockázatot most mind a ketten vállaltak, az MDF és ön is. Egyrészt a Magyar Demokrata Fórum a népszerűségi listán a közvélemény-kutatások szerint nem éppen jól áll. Másrészt az MDF az előbb elmondottak alapján vállalta a kockázatot, hogy vállalta Pozsgay Imrét. Mert Önt ma is „vállalni” kell? m így van ez 1997 januárjában, de remélem, nem így lesz 1997 decemberében. Az MDF-nek éppen mert válságát sikerült legyűrnie, éppen mert irányvonalát - amelynek a kezdetei mégiscsak a tíz évvel ezelőtti Lakitelekhez nyúlnak vissza - sikerült megőriznie, megtartania, éppen mert levont bizonyos konzekvenciákat a kormányzati tapasztalatokból - hiszen az MDF tanulópártként vett részt, az előző rendszer nem adott tréningezési lehetőséget az új politikai erőknek ahhoz, hogy kormányozni tanuljanak - én bizakodó vagyok az MDF jövőjét, sorsát illetően. Vigyáznia kell arra, hogy újabb válságok már ne szabdalják meg. Kétségtelen, a Magyar Demokrata Fórum is vállalt kockázatot, amikor a velem való együttműködést kezdeményezte, de egy messzebb tekintő, távlatosabb gondolkodásban, úgy hiszem, mindkettőnknek ez volt a helyes döntése. Az új helyzetről pedig annyit, hogy most más pályán folyik a verseny, mint 1990 és 1994 között. A keserű szájízre okot adó élményeket pedig el kell felejteni. - A Magyar Demokrata Fórum Pozsgay Imrét mire kérte fel? - Arra, hogy szakértőként segítsek az MDF programjának kidolgozásában és különösen fontosnak tartanák, hogy közigazgatási, oktatás- és művelődéspolitikai tapasztalataimat megosszam az MDF programkészítőivel. Sohasem voltam reszortpolitikus, politikai becsvágyam nem személyes természetű. Szeretnék egy olyan széleskörű, nemzeti egység kimunkálásában részt venni, amelyik a jelenlegi kormányzati koalícióval szemben reális és a választópolgár számára bizakodásra okot adó alternatívát tud megtestesíteni. Elindult az össztűz. A jobboldali nemzeti pártoktól is van egyfajta kifogás az ön személye ellen, másrészt a liberális oldalról is kritizálják a múltja miatt. Bár a kommunistaellenességet hirdető SZDSZ kötött szövetséget az MSZP-vel. Nem furcsa? - Ezt a koalíciót én sosem értettem. S különösen nem értettem az MSZP-t. Ilyen győzelem után a nép bizalmát saját további tisztulásra, az európai szociáldemokrácia normáinak megfelelő magatartás kialakítására lehetett volna felhasználni. Ehelyett, úgy látszik, még mindig a kisebbrendűségi érzés és a 90-es vereség hatása alatt - rossz lelkiismerettel - egy úgymond valódi egykori ellenzéki pártot választottak, amelyik majd levakarja róluk az állampárti bélyeget. Holott a nép bizalmánál nagyobb erő nem kell. Miközben ezt a bizalmat eljátszották, aközben a partnerpárttól sem kapták meg a megtisztuláshoz szükséges bérmálási jeleket. A bérmálás, avagy más felekezet kifejezése szerint, a konfirmáció elmaradt, és ott maradnak csupaszon egy rosszul gyakorolt kormányzati ciklus végén, egy kiábrándító és viszolyogtató házasság után. Ami a személyes részét érinti: nem tagadom, hogy a szocialisták között ma is nagyon sok kitűnő és a jövőben is posszibilis politikusként számon tartható embert látok. Csak a pártot látom veszélyben. -S ebben ön? - EZ A HÉT