Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-23 / 21. szám

Holczer Tibor kontra Horthy M­­ik­lós Elolvastam Holczer Tibor úr (Bu­dapest, 1137 Radnóti Miklós u. 17.) 1996. augusztus 24-én kelt, a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészéhez címzett „Nyílt levelét”. Úgy látszik, széles körben terjeszti ezt a négyoldalas fénymásolatot, ha még Svájcban is hoz­zá lehet jutni. A 4. oldalon felsoroltak szerint ezt másolatban a következőknek küldte meg: A Magyar Köztársaság elnökének, valamennyi országgyűlési képvise­lőnek, a miniszterelnöknek a Miniszter­­tanács tagjainak, az Alkotmánybíróság tagjainak, a Legfőbb Bíróság tagjainak. És nyilván széltében-hosszában terjeszti még „fűnek és fának” is. Nyílt levele első részében felsorolja . Horthy Miklós exkormányzó úr „bű­neit”, majd a legfőbb ügyész urat felkéri az exkormányzó úr tetteinek büntetőjogi szempontból való értékelésére. Nem akarja a kenderesi kriptából exhu­­máltatni csontjait, hogy azokat bíróság elé állítsa. Véleménye szerint egy „post humus”, formális bírósági eljárás lefoly­tatása - miután ezt fél évszázad alatt senki sem kezdeményezte —, nagy mér­tékben elősegítené a jogállamiságunk megszilárdulását és jelentősen megerő­sítené a társadalom minden rétegének az igazságszolgáltatásba vetett bizalmát. (Megjegyzésem: ehhez a „megszilárdu­láshoz és bizalomhoz” a mai Magyaror­szágon valóban csak ez az ügy szük­séges?) Csak röviden kívánok erre a beadványra reagálni, hisz a„Horthy-témát” fél évszázad alatt már sokan megtárgyalták. Holczer úr beadványa, „Nyílt levele” teljesen zavaros és hazug! Ha 1941-ben a német hadseregnek ellenállunk? De mivel? Trianon miatt 1939-ig csak 30 ezer fős zsoldos had­seregünk lehetett, harckocsik, repülők és nehéztüzérség nélkül. A győri fegyver­kezési programot csak 1938 őszén határozta el a kormány, amikor a szlové­niai Bledben egy konferencián a kisan­­tant államok a fegyverkezési tilalmunkat feloldották. Meg is dühödött ránk Hitler, hogy szóba álltunk a kisantanttal. Irán­tunk érzett ellenszenve már itt elkezdő­dött. Majd pedig azért haragudott meg ránk, mert 1938-ban nem voltunk haj­landók Csehszlovákiát megtámadni, és csak a békés revízióra törekedtünk. 1939-ben Hitler terveit keresztezve, Kárpátalját azért szálltuk meg, nehogy Lengyelország ellen innen is átkaroló tá­madást indíthasson. Nem voltunk haj­landók Lengyelországot megtámadni, befogadtuk menekültjeit és katonáit továbbjuttattuk a szövetségeknek. Eu­rópában egyedül Magyarországon mű­ködött lengyel gimnázium! Ha 1941 tavaszán ellenállunk, a né­metek megszállták volna hazánkat. Pro­tektorátussá, esetleg „Gau”-vá alakítot­ták volna át, vagy Imrédy, Szálasi alakí­tott volna „Quisling” kormányt. Mi lett volna a következménye? 1942/43-ban nem egy, hanem két, teljes létszámú ma­gyar hadsereg semmisült volna meg a Donnál. A zsidók és a magyar ellenál­lók, németellenes politikusaink mind a megsemmisítő koncentrációs táborokba kerülnek, és a cigányság is. Ha partizán­harcba kezdünk, a lakosság felét kiirtot­ták volna. A lakosság jelentős részét el­hurcolták volna Németországba, rab­szolgamunkára. Egyetemeinket, iskolá­inkat bezárták volna, a magyar értelmi­ség képzése megszűnt volna. (Lásd Lengyelország tragédiáját!) Tökéletesen kifosztották volna az országot. Holczer úr szerint: Horthy „a diktá­tor!” ... 1944. március 19-ig Magyar­­országon parlament működött, több színezetű sajtó. Legálisan elismert Szo­ciáldemokrata Párt volt. Az angolszáz repülők éveken át - a német megszál­lásig - nem bombázták Magyarorszá­got. Mivé vált volna az ország, ha már 1942-től bombáznak minket? Egy izraeli történésznő írta 1965-ben­ .Magyarország a nácik uralta Európá­ban 1944. március 19-ig, az ország né­met megszállásáig, oázis volt a mene­kültek, az üldözöttek számára.” A kassai bombázás miatti hadba lépésünk? Sokat vitatkoznak róla még mai napig is, csak egy fontos stratégiai szempontot hagynak figyelmen kívül a történészek. Lengyelország lerohanása után a németek az ott elpusztult hírlánc helyett a Prágán, Pozsonyon, Kassán át Galícia felé vezetőt használták. Kassa fontos hírközpont volt. A szovjet elleni hadműveletük idején olyan ostoba lett volna akár a német, akár a magyar had­vezetés, hogy ezt a fontos hírközpontot megsemmisítse? A bombázás tökélete­sen elpusztította a kassai posta hírköz­pontját. Nyilván olyanok követték el, akik jól ismerték a helyi adottságokat és a centrum rendkívüli fontosságát. Lehet vitatkozni azon, hogy kik követték el, de katonailag egyértelmű tett volt: „Casus belli”. Nagy valószínűsége annak, hogy azok a csehszlovák pilóták bombázták Kassát, akik a németek elől a szövet­séges Szovjetunióba menekültek repü­lőgépeken. Különben is, ha nem 1941 - ben lépünk be a szovjet ellen, a moszk­vai és a kurszki vereségek után a néme­tek rákényszerítettek volna minket, Északkelet-Erdéllyel való zsarolással... Úgy lavírozott a kormány a szörnyű világégésben, ahogy a körülmények azt lehetővé tették. Feláldozhattuk volna hazánkat a szövetségesek „semmi elő­nyös ígéretéért” már 1941-ben is, de akkor sivataggá vált volna az ország. 1944. október 15.: Ha a nagy osztoz­kodás során az angolszászok szállják meg hazánkat, akkor teljesen egyértel­mű lett volna a magyar tisztikar és had­sereg magatartása. De szerencsétlen­ségünkre a szovjet hadsereg „szabadított fel” és 47 évi ittlétük teljesen eltorzította a magyar társadalmat. Ennek isszuk most is a levét, ezért nem lehet „a fe­jekbe tiszta vizet önteni”. Lásd a képviselő-választásokat... Ha öngyilkos politikát folytattunk volna, akkor sem tudtuk volna megúszni a szovjet­­diktatúrát. A kelet-európai és balkáni szövetségesei is azt kapták Sztálintól jutalmul, amit mi büntetésül. Kérem az urat felvilágosítani, hogy ne marxista-leninista „szakkönyvekből” merítse tudását. Dr. Gosztonyi Péter Bem EZ A HÉT

Next