Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-23 / 21. szám
Holczer Tibor kontra Horthy Miklós Elolvastam Holczer Tibor úr (Budapest, 1137 Radnóti Miklós u. 17.) 1996. augusztus 24-én kelt, a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészéhez címzett „Nyílt levelét”. Úgy látszik, széles körben terjeszti ezt a négyoldalas fénymásolatot, ha még Svájcban is hozzá lehet jutni. A 4. oldalon felsoroltak szerint ezt másolatban a következőknek küldte meg: A Magyar Köztársaság elnökének, valamennyi országgyűlési képviselőnek, a miniszterelnöknek a Minisztertanács tagjainak, az Alkotmánybíróság tagjainak, a Legfőbb Bíróság tagjainak. És nyilván széltében-hosszában terjeszti még „fűnek és fának” is. Nyílt levele első részében felsorolja . Horthy Miklós exkormányzó úr „bűneit”, majd a legfőbb ügyész urat felkéri az exkormányzó úr tetteinek büntetőjogi szempontból való értékelésére. Nem akarja a kenderesi kriptából exhumáltatni csontjait, hogy azokat bíróság elé állítsa. Véleménye szerint egy „post humus”, formális bírósági eljárás lefolytatása - miután ezt fél évszázad alatt senki sem kezdeményezte —, nagy mértékben elősegítené a jogállamiságunk megszilárdulását és jelentősen megerősítené a társadalom minden rétegének az igazságszolgáltatásba vetett bizalmát. (Megjegyzésem: ehhez a „megszilárduláshoz és bizalomhoz” a mai Magyarországon valóban csak ez az ügy szükséges?) Csak röviden kívánok erre a beadványra reagálni, hisz a„Horthy-témát” fél évszázad alatt már sokan megtárgyalták. Holczer úr beadványa, „Nyílt levele” teljesen zavaros és hazug! Ha 1941-ben a német hadseregnek ellenállunk? De mivel? Trianon miatt 1939-ig csak 30 ezer fős zsoldos hadseregünk lehetett, harckocsik, repülők és nehéztüzérség nélkül. A győri fegyverkezési programot csak 1938 őszén határozta el a kormány, amikor a szlovéniai Bledben egy konferencián a kisantant államok a fegyverkezési tilalmunkat feloldották. Meg is dühödött ránk Hitler, hogy szóba álltunk a kisantanttal. Irántunk érzett ellenszenve már itt elkezdődött. Majd pedig azért haragudott meg ránk, mert 1938-ban nem voltunk hajlandók Csehszlovákiát megtámadni, és csak a békés revízióra törekedtünk. 1939-ben Hitler terveit keresztezve, Kárpátalját azért szálltuk meg, nehogy Lengyelország ellen innen is átkaroló támadást indíthasson. Nem voltunk hajlandók Lengyelországot megtámadni, befogadtuk menekültjeit és katonáit továbbjuttattuk a szövetségeknek. Európában egyedül Magyarországon működött lengyel gimnázium! Ha 1941 tavaszán ellenállunk, a németek megszállták volna hazánkat. Protektorátussá, esetleg „Gau”-vá alakították volna át, vagy Imrédy, Szálasi alakított volna „Quisling” kormányt. Mi lett volna a következménye? 1942/43-ban nem egy, hanem két, teljes létszámú magyar hadsereg semmisült volna meg a Donnál. A zsidók és a magyar ellenállók, németellenes politikusaink mind a megsemmisítő koncentrációs táborokba kerülnek, és a cigányság is. Ha partizánharcba kezdünk, a lakosság felét kiirtották volna. A lakosság jelentős részét elhurcolták volna Németországba, rabszolgamunkára. Egyetemeinket, iskoláinkat bezárták volna, a magyar értelmiség képzése megszűnt volna. (Lásd Lengyelország tragédiáját!) Tökéletesen kifosztották volna az országot. Holczer úr szerint: Horthy „a diktátor!” ... 1944. március 19-ig Magyarországon parlament működött, több színezetű sajtó. Legálisan elismert Szociáldemokrata Párt volt. Az angolszáz repülők éveken át - a német megszállásig - nem bombázták Magyarországot. Mivé vált volna az ország, ha már 1942-től bombáznak minket? Egy izraeli történésznő írta 1965-ben .Magyarország a nácik uralta Európában 1944. március 19-ig, az ország német megszállásáig, oázis volt a menekültek, az üldözöttek számára.” A kassai bombázás miatti hadba lépésünk? Sokat vitatkoznak róla még mai napig is, csak egy fontos stratégiai szempontot hagynak figyelmen kívül a történészek. Lengyelország lerohanása után a németek az ott elpusztult hírlánc helyett a Prágán, Pozsonyon, Kassán át Galícia felé vezetőt használták. Kassa fontos hírközpont volt. A szovjet elleni hadműveletük idején olyan ostoba lett volna akár a német, akár a magyar hadvezetés, hogy ezt a fontos hírközpontot megsemmisítse? A bombázás tökéletesen elpusztította a kassai posta hírközpontját. Nyilván olyanok követték el, akik jól ismerték a helyi adottságokat és a centrum rendkívüli fontosságát. Lehet vitatkozni azon, hogy kik követték el, de katonailag egyértelmű tett volt: „Casus belli”. Nagy valószínűsége annak, hogy azok a csehszlovák pilóták bombázták Kassát, akik a németek elől a szövetséges Szovjetunióba menekültek repülőgépeken. Különben is, ha nem 1941 - ben lépünk be a szovjet ellen, a moszkvai és a kurszki vereségek után a németek rákényszerítettek volna minket, Északkelet-Erdéllyel való zsarolással... Úgy lavírozott a kormány a szörnyű világégésben, ahogy a körülmények azt lehetővé tették. Feláldozhattuk volna hazánkat a szövetségesek „semmi előnyös ígéretéért” már 1941-ben is, de akkor sivataggá vált volna az ország. 1944. október 15.: Ha a nagy osztozkodás során az angolszászok szállják meg hazánkat, akkor teljesen egyértelmű lett volna a magyar tisztikar és hadsereg magatartása. De szerencsétlenségünkre a szovjet hadsereg „szabadított fel” és 47 évi ittlétük teljesen eltorzította a magyar társadalmat. Ennek isszuk most is a levét, ezért nem lehet „a fejekbe tiszta vizet önteni”. Lásd a képviselő-választásokat... Ha öngyilkos politikát folytattunk volna, akkor sem tudtuk volna megúszni a szovjetdiktatúrát. A kelet-európai és balkáni szövetségesei is azt kapták Sztálintól jutalmul, amit mi büntetésül. Kérem az urat felvilágosítani, hogy ne marxista-leninista „szakkönyvekből” merítse tudását. Dr. Gosztonyi Péter Bem EZ A HÉT