Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-11-28 / 48. szám

1 //• hu voj­e Két évvel IV. Károly megkoronázása után Budapesten kitört a forradalom, amely elsöpörte uralmát. A család Bécsbe menekült, onnan pedig Portugáliába, majd Spanyolországba vándorolt tovább. IV. Károly kétszer tett kísérletet a kirá­lyi hatalom visszaállítására. (Akciójára bá­torítóan hatott a szabad királyválasztók összejöveteleinek határozata, melyen többnyire a kisgazda Nagyatádi Szabó Ist­ván elnökölt.) Az exkirály törekvéseit, ősei trónjának visszaszerzését, főleg a ma­gyar nagybirtok és finánctőke átmentő erői támogatták. Nagyatádiék a szabad királyválasztást törvényhozási alapon kívánták megvalósí­tani. A királykérdés kiéleződött, véle­ménykülönbséget okozott, s emiatt fel­bomlott a kormányzópárt. 38 képviselővel együtt a miniszterelnök, Teleki Pál gr. is bejelenti kilépését. 1921. február 4-én a Nemzetgyűlés nagy többséggel megsza­vazza a miniszterelnök indítványát, misze­rint: a királykérdés tárgyalása jelenleg nem időszerű. Az utolsó Habsburg trónfosztó A Magyar­ Nemzetgyűlés (elnöke: Ra­kov­szky István) 141 képviselője 1920. március 1-jén titkos szavazással Magyar­­ország kormányzójává Horthy Miklóst vá­lasztotta. (Horthyra 131, gróf Apponyi Al­­bertre 7 szavazat esett.) A választást követő napon Horthy Mik­lóst a közvélemény összes szócsövei osz­tatlan nagy örömmel üdvözölték. A Buda­pesti Hírlap 1920. március 2. száma pél­dául így ír: „... Üdvözöljük jelenünk ködös, kínos, titokzatos óráin a magyar tengerészkato­nát, kit nemzete ma felövezett karddal s kinek kezébe adta királyi jogarát. A nem­zeti múlt minden hagyománya ihlesse meg őt. Szálljon rá a Szent István, Könyves Kálmán, Szent László, IV. Béla, Nagy La­jos, Mátyás király, I. Rákóczi Ferenc vitézsége, bölcsessége, igazságossága, hogy egykor bevihesse a Horthy nevet a nagy magyarok nevének dicső sorozatába és éljen örök életet a nemzet emlékében.” 1920. július 19-én megalakul gróf Teleki Pál kormánya. 1921. március 26-án IV. Károly bejelentés nélkül Szombathelyre érkezik. (Első királypuccs-kísérlet.) 27-én Budapesten tárgyal Horthyval. Április 3-án az antant-hatalmak képviselői jegyzéket nyújtottak át a kormánynak, amelyben köz­ük: nem ismernék és nem tűrnék el a Habs­­burg-család semmilyen formában történő restaurációját. Ére való tekintettel IV. Károly április 5-én elhagyja az országot. 1921. október 20-án azonban IV. Károly ismét visszajön. Svájcból külön repülőgépen feleségével együtt a Sopron megyei Dénesfára érkezik. (Második királypuccs-kísérlet.) Másnap Sopronban a katonaság felesküszik IV. Károlyra, aki ezen felbuzdulva kormányt alakít. (Mi­niszterelnök: Rakovszky István, minisz­terek: külügy: And­rássy Gyula gr.­, pénz­ügy: Gratz Gusztáv, honvédelem: Lehár Antal ezredes.) Ezt követően Ostenburg- Moravek Gyula és Lehár Antal csapatai kíséretében vonattal Budapestre indul. Október 22-én Horthy hadparancsban felszólítja a Nemzeti Hadsereget, hogy IV. Károllyal szemben tartsa meg a neki,­­ mint kormányzónak­­ tett esküt. Október 23-án (!) a Nemzeti Hadsereg és a IV. Ká­rolyt támogató csapatok összecsapnak Bu­daörsnél („Budaörsi csata”.) A nemzeti Hadsereg őrizetbe veszi IV. Károlyt, fele­ségét Zita királynőt, Andrássy Gyula gró­fot, Rakovszky Istvánt és Gratz Gusztávot. A királyt és a királynőt Tihanyba szállít­ják, majd az antant-hatalmak képviselői­nek kérésére november 1-jén átadják az antant megbízottainak, akik Madeira (Portugália) szigetére viszik őket. Madei­ra szigetén hal meg 1922. április 1-jén IV. Károly az utolsó osztrák császár és magyar király, akit Horthy Miklós akadályozott meg abban, hogy visszatérjen Magyaror­szágra. Ezzel úgy tűnik végérvényesen megtörtént a Habsburg-Lotaringiai-hétz trónfosztása. A királyi puccsban a Teleki-kormány több tagja kompromittálódott, ezért 1921. április 13-án Teleki lemondott. Másnap megalakult­­ a legügyesebb arisztokrata politikusnak tartott - Bethlen István gr. kormánya, melynek Bethlen tíz évig volt miniszterelnöke. * Az 1990-es rendszerváltás után a média Horthyhoz nem volt olyan kegyes, mint a sok évszázados magyar elnyomó Habs­­burg-dinasztiához. A kenderesi újrateme­tését a liberális média útszéli hangnemben támadta. Gúnyolódva, szitkozódva tilta­koztak ellene. Ez nemcsak érthetetlen, de minősíthetetlen és ízléstelen is volt, amely a hazai liberális közélet kulturáltságára máig jellemző. (Ítéletükben kiszámíthatat­lanok, politikájukban követhetetlenek, magatartásukban gyűlölködők. Irritálja őket, hogy Magyarországon illene ma­gyarnak lenni, s hazát szeretni élni és al­kotni! Ezért nem találják helyüket. - Saj­nos máshol sem, mert ők már ilyenek!) * Most olyan kormányunk van, amely nem is olyan régen a burzsoázia az arisz­tokrácia, az uralkodó osztályok (királyok, hercegek, grófok) „kizsákmányolása” és „bűnös politikája” ellen proletárdiktatúrát hirdetett. Ennek révén erőszakkal elvették vagyonukat, vagyis államosítottak, most ugyanazok - inkább az elvtársaik hasznára­­ privatizálnak. „Na és” alapon feledve a kormány múltját az év esküvőjén már a Habsburg-család nászához - fitogtatva erejét - lelkendezve asszisztált. Tizenhá­rom nappal később 1997. november 3-án a Kuncze-különítmény ártatlan embereket,­­ főleg nyugdíjasokat, akik a Kossuth tér zöld területén tartózkodtak - ütlegelt, bi­lincsbe vert, elhurcolt és megbüntetett, mondván, hogy „akadályozták a forgal­mat”. Az ifjú Habsburg-pár esküvői felvo­nulásakor mintha ez nem lett volna szem­pont. Hogy is lett volna, hiszen Kuncze rendőreinek díszkísérete okozta a közle­kedési akadályt. A Városligetben október 18-án nem mérlegelték van-e gyülekezési engedély az esküvői rendezvény, a beharangozott úri dáridó, a kormány bulija megtartására. November 3-án a városligeti felvonulási téren­­ a lakodalmas népnél jóval kisebb létszámban a magyar­ föld védelméért bé­késen tüntetni gyülekezők esetében - vi­szont, a kommandósokkal megerősített rendőrség már elfelejtette, hogy a a gyüle­kezési jog az szerzett jog és nem állami adomány. A Metész felvonulására gyüle­kező kisemmizetteket a rendőrség nem ta­lálta Gundel-szinten elvárt szalonképes úri közönségnek, ezért brutálisan szétkergette őket, nem törődve azzal sem, hogy békei­dőben a közterületen tartandó rendezvényt csak bejelenteni kell, nincs szükség a rendőrség külön engedélyére. A nyugati világnak kívánjuk, továbbra is kísérje megkülönböztetett figyelemmel, áhítattal és csodálattal a köpönyegforgatók szemfényvesztő próbálkozásait. Legyen részük közelebbről is megtapasztalni ar­cátlanságukat és gazemberségüket, hogy azután megtudják, mit okoz, mivel jár a lelki bilincs! Dobó Andor UN HÉT

Next