Ezermester, 1977 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
zalékos töménységben alkalmazható ellenük, a már említett felszívódó rovarölő szereken kívül, lehetőleg nedvesítőszerrel kombinálva. A pajzstetvek könnyen felismerhetők, mert sok világos folt látható a levelek felszínén. A levélfonákon és a hajtásokon pedig apró feldudorodó, szürkés színű, ledörzsölhető pajzsburkolatú tetvek találhatók, kisebb-nagyobb csomókban. Elsősorban pálmákon, fikuszokon, broméliákon, borostyánokon telepednek meg (9. kép). Az erősen fertőzött növényekről a tetveket legjobb kis kefével gondosan ledörzsölni. Hatásos az egyszázalékos káli szappanos vízzel végzett lemosásszerű permetezés is. A növényvédő szerek közül különösen hatékonyak a pajzstetvek ellen a Ditrifon 40 WSC, az Unitron 40 EC, a Metation 0,1—0,2 százalékos és a Latox 20 WSC 0,3—0,4 százalékos töménységben, nedvesítőszerrel keverve. Az ugróvillás ősrovarok (Collembolák) elvétve rágják meg az élő növények alsó, még zsenge részeit, gumóit. Inkább csak visszataszítóak, mintsem károsak. Öntözéskor nagy számban ugrálnak fel. A nedvesen tartott, rothadó anyagot tartalmazó földkeverékben rohamosan szaporodnak (10. kép). Ilyenkor ne öntözzünk, hogy a föld felső, 0,5—1 cm-es rétege porszárazzá váljon, vagy szedjük le a felső földréteget és helyébe homokot terítsünk. A homok öntözés után gyorsan kiszárad és nem kedvez az ősrovarok elszaporodásának. Ha ez nem vezet eredményre, akkor a Hungária L—2 permetezőszerből készített egyszázalékos oldattal öntözzük meg, vagy Hungária L—2 porozószerrel leheletfinoman hintsük be a földfelszínt. A védekezés módjai A növényvédő szerek előkészítésekor és használatakor mindig tartsuk be a csomagolóanyagukon feltüntetett használati utasítást és óvórendszabályokat. Az előírt várakozási idő alatt a kezelt növényeket ne érintsük. Egyszeri védekezéstől nem mindig várható teljes siker, ezért 4— 14 napos időközökkel egy-két vagy több alkalommal ismételjük meg. Ajánlatos a használni kívánt szert — a kezelésre váró növényféleségek mindegyikénél — előzetesen egy-egy kisebb-nagyobb leveles hajtásrész kezelésével kipróbálni. A növények többi részét csak akkor permetezzük vagy porozzuk, ha a „próbakezelést” követő 4—8 nap elteltével sem észlelünk káros elváltozást. A káliszappanból készített egyszázalékos töménységű oldattal vagy akár csak tiszta, lágy vízzel végzett levéllemosás már hatásos védekezés. Rendszeres megismétlésével nemcsak a veszélyes kártevők (tripszek, takácsatkák és pajzstetvek) elszaporodását akadályozhatjuk meg, hanem eltávolíthatjuk a lerakodott port és ellensúlyozhatjuk a légszárazságot is, amit szebb fejlődéssel hálálnak meg a növények. Sok esetben a permetezéseknél is hatásosabb a földfelszín behintése vagy beöntözése. Mégpedig olyan növényvédő szerrel, amely így fejtheti ki a földben élő kártékony élőszervezeteket pusztító hatását, vagy a gyökereken át felszívódva és a növény nedváramlásával eljuthat a legrejtettebb részeken szívogató kártevőkhöz is. A pazarló — és többnyire veszélyes — permetlé szétszóródását elkerülhetjük, ha a növényt lefedjük a nagyságának megfelelő méretű, hibátlan műanyagfólia tasakkal. Annak nyílásán dugjuk be a permetező szórócsövét. (Ez egyébként lehet más célra eddig még nem használt háztartási rovarirtó készülék is.) A fóliaburkolatról lecsorgó permetlé felfogásához tegyünk a tartóedény alá széles tálat. A legújabban forgalomba került piretrin tartalmú, Pirotox elnevezésű rovarirtó és növényvédő szer közvetlenül szórható a növényekre. Ezzel megtakarítható a szer méricskélése, az oldatkészítés többnyire körülményes és egészségre veszélyes művelete. A piretrum készítmény nem káros az emberi és magasabb rendű állati szervezetekre, csak a szívogató rovarkártevőket pusztítja. A szer kijuttatásakor a flakon legalább 30 cm-nyire legyen a növénytől, mert ha közelebb tartjuk, a „vivő” freongáz hirtelen elpárolgásából eredő hűtőhatás „fagyfoltokat” okozhat. Véletlenül se tévesszük össze a piretrin készítményt a Chemotox vagy másféle háztartási rovarirtó szerrel, mert azok a növényekre is nagyon károsak lehetnek. K. L.