Ezredvég, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Labancz Gyula: Versek
Szemtől szembe Óriáscsecsemő, fekszik vízbölcsőben a nap. Kavics csobban, hús fénysugaras cuclit küld feléd a pillanat - felnőtt-büfiztető kora. Széltavasz, sistergő csönd, vízjel fölött tépelődő sirály, papíron híd, balsorsos óra. Nem akartam én mást, nőni ölelő karotokba, szemtől szembe köttetek kinevetni a magányt. Halálon túl út Benyújtja ajtó alatt jelenléti ívét a nap. Élek. Jelentkezem! Egy magában motyogó országnál mi lehetne borzasztóbb? Poklot is valakinek életben kell tartania. Halálon túl út nem vezet, de ki tart oda? Jézussal is legfeljebb ha életfogytiglan. Szabadság-híd, Gellérthegy, ötvenhat, ötvenhét, nyolcvankilenc. Lustít a csönd, sunyit a rend. Feleség gyarmatosított bérszülő. Isteni népnek szerelem-analfabéta pap túlvilágot privatizál. Munkásasszony, gyermekkel a karján