Ezredvég, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - MAGYAR SORSOK - Vadász Ferenc: Klapka városa (Emlékszilánkok Komáromról)

Gáspár, Pest város megbízottja tiltako­zik a budavári magyar Helytartótanács­nál. A Nemzeti Konvent előkészítő­ bi­zottságának is Tóth Gáspár az egyik tagja. Április első­ napján a Pesti Forra­dalmi Bizottmány neszét veszi annak, hogy a császári helyőrség Buda várából nagy mennyiségű pénzt akar kicsem­pészni. Éjjel. Szemeteskocsiban. A Bi­zottmány tagjaként Vörösmarty és Tóth Gáspár akadályozza meg a bankók és a fémpénz elhurcolását. Amikor pedig lángba borul az ország, Tóth Gáspár is leteszi a varrótűt meg a szabóollót. Kardot köt. 1849. január 16-án VADÁSZ FERENC Klapka városa Emlékszilánkok Komáromról Alig néhány napja rendezkedtek be szülővárosomban a magyar közigazga­tásnak a Duna túlsó oldaláról érkezett képviselői. Az ősi vármegyeháza kapu­jára felszögezték a frissen csillogó zo­mánctáblát: M. Kir. Rendőrség komá­romi kapitánysága. Több kifogásolható személy nyomban idézést kapott, hogy jelentkezzék kihallgatásra. Köztük vol­tam én is. Egy Somorjai János nevű detektív fogadott. Az enyhén őszülő, negyve­nes évei vége felé járó, ösztövér férfiú úgynevezett plump-nadrágot, világos térdharisnyát, hegyes orrú félcipőt vi­selt. Sportzakót, széles, kitömött vállal, hátul a csípőknél levarrott övvel. Ez az öltözék a fontoskodó, hangos, nálunk úgy mondták „mitugrász" figurán ne­vetségesen hatott. Hivatali stílusa - ho­gyan is jellemezzem? - a csehszlo­vák államban megszokottól merőben el­tért, - mint az akkori Közlönyben olvashatjuk - Tóth Gáspár szabómestert honvéd szá­zadossá lépteti elő a kormány. Egyben pedig a Debrecenben székelő Nemzeti Bizottmány a nagyváradi egyenruharak­tár vezetésével bízza meg. A szabadságharcot vérbe fojtják; Tóth Gáspár is hosszú időt tölt börtönben, vasban. Petőfi körének e nagyszerű alakjáról, a szabadságharc e pompás plebejusáról 1859-60-ból ismerem az utolsó adatot. Tagja annak a nyelvmű­velő bizottságnak, amely a szabóipar magyar műszótárát vizsgálja felül. Azóta a varjú sem károg utána... „Itt villogott legtovább a szabadság kardja..." Csizmazia György vasmunkást, aki korábban több mint egy évtizedig a vá­ros szociáldemokrata polgármestere volt, s nála jóval idősebb, csak úgy egy­szerűen letegezte. Akkor változtatott a hangján, amikor Csizmazia rendre uta­sította: „Tisztelt uram, nem emlékszem rá, mikor ittunk mi Brúdert?" A detektívfelügyelő, mint később, tar­­tósabb ismeretségünk során megtud­tam, a Baranya megyei Villányból szár­mazott. Működése első napjától kezdve arra specializálódott, hogy nem létező terhelő adatokra hivatkozva büntető el­járások megindításának lehetőségével riogasson általa kiszemelt módosabb zsidó polgárokat. Bizalmasan értésükre adta, hogy „bizonyos feltételek mellett" esetleg el tudja intézni e kellemetlen procedúrák mellőzését. Jelentékeny ösz­­szegekkel sarcolta áldozatait. Velem „hivatalból" foglalkozott. Tud­ta, hogy húszévesen a Magyar Nap című.

Next