Ezredvég, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - MAGYAR SORSOK - Vadász Ferenc: Klapka városa (Emlékszilánkok Komáromról)
Gáspár, Pest város megbízottja tiltakozik a budavári magyar Helytartótanácsnál. A Nemzeti Konvent előkészítő bizottságának is Tóth Gáspár az egyik tagja. Április első napján a Pesti Forradalmi Bizottmány neszét veszi annak, hogy a császári helyőrség Buda várából nagy mennyiségű pénzt akar kicsempészni. Éjjel. Szemeteskocsiban. A Bizottmány tagjaként Vörösmarty és Tóth Gáspár akadályozza meg a bankók és a fémpénz elhurcolását. Amikor pedig lángba borul az ország, Tóth Gáspár is leteszi a varrótűt meg a szabóollót. Kardot köt. 1849. január 16-án VADÁSZ FERENC Klapka városa Emlékszilánkok Komáromról Alig néhány napja rendezkedtek be szülővárosomban a magyar közigazgatásnak a Duna túlsó oldaláról érkezett képviselői. Az ősi vármegyeháza kapujára felszögezték a frissen csillogó zománctáblát: M. Kir. Rendőrség komáromi kapitánysága. Több kifogásolható személy nyomban idézést kapott, hogy jelentkezzék kihallgatásra. Köztük voltam én is. Egy Somorjai János nevű detektív fogadott. Az enyhén őszülő, negyvenes évei vége felé járó, ösztövér férfiú úgynevezett plump-nadrágot, világos térdharisnyát, hegyes orrú félcipőt viselt. Sportzakót, széles, kitömött vállal, hátul a csípőknél levarrott övvel. Ez az öltözék a fontoskodó, hangos, nálunk úgy mondták „mitugrász" figurán nevetségesen hatott. Hivatali stílusa - hogyan is jellemezzem? - a csehszlovák államban megszokottól merőben eltért, - mint az akkori Közlönyben olvashatjuk - Tóth Gáspár szabómestert honvéd századossá lépteti elő a kormány. Egyben pedig a Debrecenben székelő Nemzeti Bizottmány a nagyváradi egyenruharaktár vezetésével bízza meg. A szabadságharcot vérbe fojtják; Tóth Gáspár is hosszú időt tölt börtönben, vasban. Petőfi körének e nagyszerű alakjáról, a szabadságharc e pompás plebejusáról 1859-60-ból ismerem az utolsó adatot. Tagja annak a nyelvművelő bizottságnak, amely a szabóipar magyar műszótárát vizsgálja felül. Azóta a varjú sem károg utána... „Itt villogott legtovább a szabadság kardja..." Csizmazia György vasmunkást, aki korábban több mint egy évtizedig a város szociáldemokrata polgármestere volt, s nála jóval idősebb, csak úgy egyszerűen letegezte. Akkor változtatott a hangján, amikor Csizmazia rendre utasította: „Tisztelt uram, nem emlékszem rá, mikor ittunk mi Brúdert?" A detektívfelügyelő, mint később, tartósabb ismeretségünk során megtudtam, a Baranya megyei Villányból származott. Működése első napjától kezdve arra specializálódott, hogy nem létező terhelő adatokra hivatkozva büntető eljárások megindításának lehetőségével riogasson általa kiszemelt módosabb zsidó polgárokat. Bizalmasan értésükre adta, hogy „bizonyos feltételek mellett" esetleg el tudja intézni e kellemetlen procedúrák mellőzését. Jelentékeny öszszegekkel sarcolta áldozatait. Velem „hivatalból" foglalkozott. Tudta, hogy húszévesen a Magyar Nap című.