Ezredvég, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - OLVASÓLÁMPA - N. Horváth Péter: Lelkiekben gazdag szemlélet : Szepes Erika: A vers mint alma ; [könyvismertetés]
N. HORVÁTH PÉTER Lelkiekben gazdag szemlélet Szepes Erika: A vers mint alma Madártávlatból áttekintve az emberi történelmet, a nagy bajok talán ott kezdődtek, amikor az ember már képtelennek bizonyult hit és bizalom szerint, vagyis elfogultság és kételkedés nélkül befogadni a teremtett világot, annak összes törvényeivel és titkaival együtt. Kísértésbe esett a tudás és a lényeg megpillanthatóságának kísértésébe. Amint Mózestól tudjuk, ezt a képességet némi alvilági segítséggel és az első tilalom áthágásával meg is szerezte. Kár lenne szó nélkül hagyni, hogy a fő kellék akkor és ott szintén egy alma volt, bár az az alma nem ez az alma... Tovább vizsgálgatva az édenkerti esetet, arról egy szó sem esik, hogy ősanyánk és ősapánk teljes egészében elfogyasztották volna a tudás tiltott gyümölcsét. Mindössze megkóstolták. Az, hogy az adag volt-e túl nagy, vagy a gyors felsőbb beavatkozás nem hagyott időt a kényelmes eszegetésre, ma már nem nagyon tisztázható. Mindenesetre, ha csupán a jelképek nyelvén szólónak tekintjük is a történetet, az mindenképpen kiérződik belőle, hogy nemhogy az örök élet fájának gyümölcséig nem juthattunk el, de már a tudás fájának almájába is csak éppen belekóstolhattunk. Ha ezt az egy harapásnyit vesszük a valamikori őstudás összességének, könnyen megállapíthatjuk, hogy az idők folyamán igen sokat elemésztettünk belőle. Jelentős részét elvesztettük, elfelejtettük, s a maradék hányadból nem keveset él-, és kiárultunk, azután lenéztük, végül a szemétdombra hajítottuk. Ezek után, hogy mégse maradjunk éhen, s elűzzük korgó gyomrunk mozgása keltette félelmeinket, különféle mesterséges étkeket szolgáltunk fel magunknak, és szolgáltatunk föl azóta is. Mert a dologból ipar lett, egyre nagyobb méretű ipar. Mit nyújtott évezredeken át az e téren tevékenykedők hada? Hit helyett vallást, vallástudományt, filozófiát, ismeretelméletet. Megismerés helyett pedagógiát, oktatást, nevelést, idomítást, oktatás-tudományt, oktatás-elméletet. Gyógyítás helyett orvoslást, orvostudományt, betegségkutatást megszámlálhatatlan elmélettel és ellenelmélettel, gyógyszerekkel és pótszerekkel és pótlásokkal. És folytathatnánk a végtelenségig, bemutatva, hogy hol, hogyan lett a tudásból tudomány, tudományosság egészen napjaink elaprózott szemfényvesztéséig. Visszatérve közelebbi témánkhoz, nem történt ez másként a művészetek terén sem, így az irodalom sem járt kevésbé szerencsétlenül. Az irodalom is, mint minden művészet, attól kezdve, hogy MŰVÉSZETTÉ vált, a legtöbbször szolgált és kiszolgált különféle magasabb szempontokat, érdekeket. Nem másként a különböző művészet-magyarázatok és magyarázók. Az irodalmon belül a költészet - mint olyan -, maga is megtette és folytatja saját kacskaringós, egyre szerteágazóbb útját. A vele foglalkozó, s ezt elemző tudomány pedig hűségesen követi kalandozásait. Korszakról korszakra, izmustól izmusig. Divatról divatra nyomában jár, és kutat, és okfejt, és magyaráz. És mindez teljesen öncélú és vigasztalan és szürke 77 OLVASÓLÁMPA