Ezredvég, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6-7. szám - Békési Gyula: Versek
30 Hazafelé, a szegénység földjén Ősz felé jár. Szeptemberi színben immár a tengeri -s a kórószár, és egyre rí egész határ. Eső veri. Szőlőskertben hordók, kádak vízzel telnek, vízben állnak a közelben nyurga nádak s félreverten csöpp fűszálak. Gyepen itt-ott friss gesztenye nyitott burkot és fénylene szememnek most, ám pejszíne nem „csen" Napot; nincs „fényese"...! Gyermekkori emlékekkel teli-s-teli most az ember, és ilyenkor egy a Csenddel, hogy mondani semmit sem mer, csak hallgat és nézi egyre: a buborék félgömb-cseppje csöpp önegét csöpp cseppekre mint osztja szét most remegve... Hogy ballagok hazafelé e latyakos, már csupa lé úton gyalog: szegényeké - mit gondolok, s mit érzek én... Fejem lehajtom és mintha fojtott sóhaj fojtó kínja szülne új bajt régi kínra, és e bajnak nincsen írja... Ősz felé jár... Szalmás vermek - hogy száll a nyár - teli télnek; ígyen immár a sok gyermek minden háznál kitelelhet. - Ennek reménye vígasztal mostan szerényke vigasszal utam felén; már-már azzal sem törődvén: vár-e „Asztal"... Újfehértó, 1953.