Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)

2023 / 2. szám

koszorú uralkodónak. Petőfi számára pedig azt, hogy a nép veszi a kezébe a sor­sa irányítását. És valóban, a Pest megyei választmánnyal óriási pressziót gyakorolt az alsó táblára az áprilisi törvények megalkotásához. „Az úr­bért eltörölte az országgyűlés. Nagyon szép tőle, de még szebb lett vol­na, ha ezt előbb teszi. Akkor viselhette volna a nemesség a nagylelkű ne­vet, de most, midőn ezt végső szükségből tette és ijedségből, nem tarthat rá számot." Egyszóval 1848 Magyarországának, forradalmi programjának láng­ja, lelke, aki folyvást a tűzokádó hegy közepébe mártotta a tollát, Petőfi Sándor volt. Persze mindig előkerülnek nagyszavú ifjak, akik a kezük­be akarják ragadni a cselekvés gyeplőjét és rendszerint békés, (magukkal) megelégedett polgárokká potrohosodnak. A márciusi ifjak sem egyenlőek legnagyobb költőnkkel. A forradalmi programhoz csatlakozók - amint a kezdetben folyékony vegyi elemek kihűlvén különböző hőfokon megszi­lárdulnak -, fokozatosan ki is váltak abból, mérlegelvén a rendkívüli ese­mény kínálta lehetőségeket. Hiszen az emberi lélek legnagyobb ismerője, Lev Tolsztoj is azt írta: „Iván Iljics halála hírére a bírósági szobában egybe­gyűlt urak mindegyikének az volt az első gondolata, hogy milyen hatás­sal lehet ez a haláleset saját rangjára, előléptetésére, vagy jó ismerőseiére." A programot egyébként a francia forradalom mintájára csak Petőfi ter­vezte következetesen végig - ezért oly nagy a boldogsága, hogy március ti­zenötödike nem fürdött vérben, hanem tiszta örömkönnyekben. A hivatá­sos - félgyarmati helyzetben lévő hazánkban félhivatásos - politika azután igen gyorsan a maga uszályába vonta az eseményeket. „Ma olvastatott föl a megyei választmányi gyűlésben a minisztériumról szóló királyi leirat. Az ifjúság és így az egész forradalom nagyon elégedetlen vele, de a békés pol­gárok nagyon meg vannak elégedve, s csaknem nyilvánosan hazaárulók­nak nyilatkoztatták azokat, akik ezentúl nyugtalankodni fognak." Petőfi nem véletlenül tanulmányozta oly buzgón a franciaországi ese­ményeket. Pontosan látta a honi „tekintetes karok és rendek" elaggott­­ságát és cselekvésképtelenségét, csakúgy az őket manipuláló Habsbur­gokét, Európa leganakronisztikusabb dinasztájáét, amelyet majd úgy bökdösnek vissza trónjukra az orosz szuronyok. Jól látta, hogy akár erő­vel is meg kell szabadulni a fejlődés kerékkötőitől, akik bizony maguktól nem távoznak. Ám táblabíráink is felismerték a Petőfi - valamint a mel­lette legtovább kitartók­­ részéről őket fenyegető veszélyt, és ellenlépé­süknek - a választások körüli machinációiknak - az lett az „eredménye", hogy ugyanazok ültek be a „forradalmi" nemzetgyűlésbe, akik az utolsó reformországgyűlés padjaiból felálltak. 76

Next