Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 2. szám
koszorú uralkodónak. Petőfi számára pedig azt, hogy a nép veszi a kezébe a sorsa irányítását. És valóban, a Pest megyei választmánnyal óriási pressziót gyakorolt az alsó táblára az áprilisi törvények megalkotásához. „Az úrbért eltörölte az országgyűlés. Nagyon szép tőle, de még szebb lett volna, ha ezt előbb teszi. Akkor viselhette volna a nemesség a nagylelkű nevet, de most, midőn ezt végső szükségből tette és ijedségből, nem tarthat rá számot." Egyszóval 1848 Magyarországának, forradalmi programjának lángja, lelke, aki folyvást a tűzokádó hegy közepébe mártotta a tollát, Petőfi Sándor volt. Persze mindig előkerülnek nagyszavú ifjak, akik a kezükbe akarják ragadni a cselekvés gyeplőjét és rendszerint békés, (magukkal) megelégedett polgárokká potrohosodnak. A márciusi ifjak sem egyenlőek legnagyobb költőnkkel. A forradalmi programhoz csatlakozók - amint a kezdetben folyékony vegyi elemek kihűlvén különböző hőfokon megszilárdulnak -, fokozatosan ki is váltak abból, mérlegelvén a rendkívüli esemény kínálta lehetőségeket. Hiszen az emberi lélek legnagyobb ismerője, Lev Tolsztoj is azt írta: „Iván Iljics halála hírére a bírósági szobában egybegyűlt urak mindegyikének az volt az első gondolata, hogy milyen hatással lehet ez a haláleset saját rangjára, előléptetésére, vagy jó ismerőseiére." A programot egyébként a francia forradalom mintájára csak Petőfi tervezte következetesen végig - ezért oly nagy a boldogsága, hogy március tizenötödike nem fürdött vérben, hanem tiszta örömkönnyekben. A hivatásos - félgyarmati helyzetben lévő hazánkban félhivatásos - politika azután igen gyorsan a maga uszályába vonta az eseményeket. „Ma olvastatott föl a megyei választmányi gyűlésben a minisztériumról szóló királyi leirat. Az ifjúság és így az egész forradalom nagyon elégedetlen vele, de a békés polgárok nagyon meg vannak elégedve, s csaknem nyilvánosan hazaárulóknak nyilatkoztatták azokat, akik ezentúl nyugtalankodni fognak." Petőfi nem véletlenül tanulmányozta oly buzgón a franciaországi eseményeket. Pontosan látta a honi „tekintetes karok és rendek" elaggottságát és cselekvésképtelenségét, csakúgy az őket manipuláló Habsburgokét, Európa leganakronisztikusabb dinasztájáét, amelyet majd úgy bökdösnek vissza trónjukra az orosz szuronyok. Jól látta, hogy akár erővel is meg kell szabadulni a fejlődés kerékkötőitől, akik bizony maguktól nem távoznak. Ám táblabíráink is felismerték a Petőfi - valamint a mellette legtovább kitartók részéről őket fenyegető veszélyt, és ellenlépésüknek - a választások körüli machinációiknak - az lett az „eredménye", hogy ugyanazok ültek be a „forradalmi" nemzetgyűlésbe, akik az utolsó reformországgyűlés padjaiból felálltak. 76