Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)

2023 / 3. szám

koszorú Petőfi (karon ragadja, betessékeli, leülteti): Szó se lehet róla! Itt maradsz! Hidd el, a legjobbkor érkeztél. Ülj le nálunk, és figyeld, a házasélet mi­lyen örömöket rejteget... Ha esetleg mégis nősülni szándékoznál... Szendrey Júlia (bosszúsan): Utálatos vagy! Jókai (félszegen feláll): Akkor talán én megyek is... Petőfi (visszanyomja a székre): Sehova! Maradj csak és gyönyörködj! Jókai: De igazán... Petőfi (színpadiasan): Semmi de! Két szerető szív csatáját láthatod... És ne hidd, hogy csak a kedvedért rögtönözzük! Mindennapos ez nálunk mostanában. Szendrey Júlia: Már megint színházat játszol! Az a baj, hogy semmit sem veszel komolyan... Petőfi: Tévedsz, kedvesem! Egyike vagyok azon keveseknek, akik az élet minden pillanatát komolyan veszik! Szendrey Júlia: Csak épp engem nem! Pedig egyszer észre kell végre ven­ned, hogy nem egyedül vagy a világban, s hogy másokért is felelősség­gel tartozol! A feleségedért! A gyermekedért... Petőfi (meghökken): Hogyan? Szendrey Júlia (lesütött szemmel, szégyenlős örömmel): Nem így szerettem volna elmondani... Este, a vacsoraasztal mellett... Ha lenne vacsora­­asztal.. . De már mindegy, ha kicsúszott a számon... Szóval Térey Mari délelőtt elkísért az orvoshoz... Most már biztos... Áldott állapotban vagyok... Gyermekünk lesz... Petőfi (meglepett): Hoppá! (Kisfiús örömmel Jókaihoz.) Hallod ezt? Apa le­szek! Apa! (Fölkapja Júliát, forog vele.) Hát miért nem ezzel kezdted? Jókai: Nahát! Ez igazán... Ez tényleg... Petőfi: Ez a világ legnagyszerűbb híre! Te pedig a világ legnagyszerűbb asszonya! Szendrey Júlia: Bárcsak komolyan vehetnélek! Petőfi (kedvtelve nézegeti): Az én aranyos és bűbájos feleségem! (Ijedt arc­cal.) Jaj, én meg emelgettelek! Talán nem is volna szabad... Gyere, ülj le, kedvesem! Ezt a párnát tegyük a derekad alá... így kényelmes? Szendrey Júlia (miközben leül a kanapéra): Bocsáss meg, Móric, az előbbi­ért... Jókai: Ugyan... Nem történt semmi... Szendrey Júlia (hangsúlyosan, célzatosan): Csak szerettem volna Sándorral komolyan beszélni végre... Jókai: (veszi a lapot -föláll): Akkor nem is zavarlak tovább benneteket... Szendrey Júlia (bocsánatkérő mosollyal): Ugye nem haragszol? 71

Next