Faipari Kutatások, 1970
218 Dr. Kovács L.—Vargyay L. AMINOPLASZT-ALAPÚ MŰGYANTA-RAGASZTÓK VIZSGÁLATI MÓDSZERE Az aminoplasztok vizsgálatánál az MSZ 7757—63 sz. szabványban előírt vizsgálatok közül valamennyi ragasztóanyagnál elvégeztük a következőket: fajsúly, törésmutató, katalizátorérzékenység 100 C°-on és 20 C°-on, viszkozitás, pH érték, szabad formaldehid-tartalom. A ragasztóanyagok vizsgálatánál a hivatalos MSZ szabvány mellett az Egyesült Vegyiművek Háziszabványait is felhasználtuk. Az EVH alapján végzett vizsgálat a vízállóság meghatározása (hígíthatóság). Az előírt vizsgálatok mellett a következő paramétereket is mértük: a műgyanta-oldatok nedvesítő képessége, 1 cm3 műgyanta-oldat hány cm2 fafelületet képes befedni természetes terüléssel; a ragasztóanyagok szárazanyag-tartalma (105 C°-on, 5 óra szárítás után visszamérve); a katalizátor-érzékenység változása az edzőmennyiség függvényében ; a töltőanyag adagolásával hogyan befolyásolható a viszkozitás. FENOPLASZT-ALAPÚ MŰGYANTA-RAGASZTÓK VIZSGÁLATI MÓDSZERE A ragasztók vizsgálatát az Egyesült Vegyiművek Háziszabványai szerint végeztük el. Vizsgált paraméterek: viszkozitás, szárazanyagtartalom, keményedési, kötési idő (MSZ 13552—56), tárolhatóság. Gyakorlati szempontból a tárolhatóság kérdése a fenoplasztok esetében — a legkényesebb kérdés. Természetükből adódóan — a további kémiai reakcióra alkalmas funkciós csoportjaik révén — reakciójuk tovább halad. E tulajdonság jól érzékelhető a viszkozitás időbeli változásának mérése útján. Az 1. ábrán az idő-viszkozitás összefüggését mutatjuk be, különböző hőmérsékleten tárolt fenolgyantán. Az ábra a ragasztó hőérzékenységét jól szemlélteti. Összehasonlításként egy aminoplaszt viselkedését érzékeltetjük a 2. ábrán. Ez a ragasztó lényegesen kisebb változást 1. ábra. Rezofén S viszkozitásának változása a tárolás alatt 20, 40 és 60 C°-on