Bihari Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 203-228. szám)

1990-09-01 / 203. szám

I­ ILIESCU ÁLLAMAIK RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓBESZÉ­L Nemzeti történelmünk egy tragikus mozzanatára emlé­kezve, — az erőszakkal ránk kényszerített gyalázatos bécsi döntés 50. évfordulóján szólok önökhöz. Az 1940 nyarán be­következett tragikus események emléke becsületbeli kötelessé­günkké teszi azoknak a körül­ményeknek a felemlegetését, a­­melyek között ősi földünk ré­szeit kiszakították az ország testéből. Románia állampolgá­rainak milliói arra kényszerül­tek, hogy idegen uralom alatt éljenek éveken keresztül, két évtizeddel az egységes román állam megteremtése után, a­­mely a román nemzet szabadon kifejtett egyöntetű akaratának eredményeként jött létre, és a­­melyet a párizsi döntés szente­sített, a nemzetek önrendel­kezésének elve alapján. Ezt a nemzeti akaratot és nemzetkö­zi egyezményt taposta sárba az a diktátum, amelyet a fasisz­ta és revizionista hatalmak kényszerítettek ránk. Az ural­mi és befolyási övezetek újra­felosztásának érdekeitől hajt­­(Folytatása a s. oldalon) A KOLOZSVÁRI ANTITOTALTÁRIUS DEMOKRATA FÓRUM FELHÍVÁSA KOLOZS MEGYE LAKOSSÁGÁHOZ A kárhozatos bécsi döntés évfordulóján a kolozsvári An­­titotal­itárius Demokrata Fórum egyértelműen állást foglal az erdélyi románok és magyarok, valamint a Románia és Ma­gyarország közötti viszony el­mérgesítése ellen. A fasiszta indíttatású bécsi döntés súlyos szenvedést okozott népünknek. Románok és magyarok arra hi­vatottak, hogy békében és egyetértésben éljenek együtt. A huszadik század végén más civilizált és távlati megoldás nincs. A hatalom megszállottai ezt az évfordulót jól ismert megosztó törekvéseikkel fel­használhatják arra, hogy elvon­ják a figyelmet az országot foglalkoztató gondokról és a kommunizmusellenes harcról, számukra egy a fontos , a na­cionalista és sovén propaganda. A hatalom mai megszállottai, akárcsak azok, akik a bécsi döntést meghozták, hamis el­lentéteket szítanak románok és magyarok között, lejáratják az országot a világ előtt és rossz szolgálatot tesznek az erdélyi román ügynek. A Kolozsvári Antitotalitárius Demokrata Fórum tisztában van az etnikumközi uszítás ve­szélyeivel, és ebben a helyzet­ben felszólítja a megye lakos­ságát, hogy utasítson vissza mindenféle nacionalista-sovi­niszta­­ provokációt, bármelyik oldalról jöjjön is, és cselekvően szolgálja a magyarok és a ro­mánok közötti megbékélést. Ez az egyetlen járható út a nem­zeti kérdés megoldásában. Ez valósult meg a nyugat-európai nagy nemzetek között. Miért ne sikerülhetne ez nekünk is? Ne hagyják ki ezt a történe­t sem kínálta esélyt Románok és magyarok, mondjatok Nem­et a gyűlöletre, mondjatok igen­t a megbéké­lésre. A KOLOZSVÁRI ANTITOT­ALIT­ÁRIUS DEMOKRATA FÓRUM VEZETŐSÉGE Kolozsvár, 1990. augusztus 29. A SZTRÁJK A brassói Traktorgyár 32 részlegének sztrájkja napokig erősen foglalkoztatta az ország közvéleményét. Lapunk is többször foglalkozott az üg­­gyel, a szerdai szám utalt­­ arra a kormánynyilatkozatra, amely törvénytelennek nyilvánította a munkabeszüntetést. A kormány a traktorgyád­ak szemére vetet­te, hogy nem tartják tisztelet­ben a Parlament által is meg­szavazott moratóriumot, nem veszik figyelembe a többi nagy szakszervezettel folyó tárgyalá­sokat és „különutas“ meg­ V­É­G­E­T É­R­T ? egyezést követelnek. Különben is — folytatta a nyilatkozat — a Traktorgyár hónapokon be­lül több­­ önálló kereskedelmi részvénytársasággá­ szakad szét, és ez megoldja majd ellátási nehézségeiket, de a munkabe­szüntetés okozta napi 20 millió lejes kiesést a vállalat képtelen lesz bepótolni. Ilyen alapon a brassóiak követelését, hogy Petre Roman úr­ személyesen tárgyaljon velük, a kormányfő visszautasította. Szerda délután azonban, a megyei prefektussal és Brassó parlamenti képviselőivel foly­tatott megbeszéléseik nyomán, a Dreptatea si Frafia szakszer­vezet vezetői bejelentették, hogy mégis felveszik a munkát. Szeptember 5-ig „szavaztak“ türelmet a kormánynak, hogy követeléseiket teljesítse. Ha ez nem történik meg, újrakezdik a sztrájkot. A kormányfő azonnal értékel­te a traktorgyáriak rugalmas­ságát, és jelezte, hogy ilyen körülmények között mégis időt fog szakítani a személyes ta­lál­­kozóra. NEUMANN OTTÓ ANTIREKLÁM Ha én a Félix-fürdőben­ dolgoznék, javasolnám egy-egy szé­gyentábla felállítását a fürdőhely mindkét bejáratánál, úgy Vá­rad mint Belényes felől. Erre a szégyentáblára nem a félrekezelő orvost, a lusta dögönyözőt vagy netán a rosszul főző szakácsot tenném ki, hanem mindazoknak a portréját, akik nem érdemlik meg, hogy e kies üdülő területére betegyék a lábukat. No nem vezettetném be a fürdő határán a vízumot. Csupán lehetővé ten­ném ezen fent említett perszónak nem kívánatos személyekké nyilvánítását és ott-tartózkodásuk lehetetlenné tételét. Ezen „per­sona non grata“-k közé közfelkiáltással javasoltatn­ám Corneliu Vadim Tudor és Eugen Barbu urakat. Ugyan mivel érdemelték ki ezen kiérdemesült sajtópréri-bajnokok a Félixtelenséget —­ kér­dezhetné a nyájas és kevésbé nyájas, de tájékozatlan olvasó. Nem másért, — válaszolnám — csupán csak azért, mert akarva inkább, mint akaratlan, „betartottak“ a mi Félixünknek. Mivel­hogy mindkét úr más egyebek mellett fociszakértő is, a szándé­kosságért megérdemelnék a letiltást. Történt ugyanis, hogy ama hírhedt, lapjukban megjelent váradi „helyszíni“ tudósításuk mi­att, mely szerint a béke eme szigetén útlevél nélküli külföldiek randalíroztak, autókat, zászlókat gyújtogattak stb. stb., több fő­városi család lemondta a Félix-fürdői beutalást. Mivelhogy azon a tájon sokakban erősen él a nyomtatott, betű mítosza, hitelt ad­tak Barbuék bődületes agyszüleményeinek és azt mondták, hogy effélékben otthon is van alkalmuk részesülni az Egyetem téren, ráadásul ingyen és bérmentve! Na már most ha sokan olvasták ama rém- és álhírgyűjtemén­yt, és sokan tartják igazmondónak a fentnevezett urakat, akár a fürdőhely elnéptelenedése is bekövet­kezhetne. Bár bőséggel meg­cá­foltat­ta­k a fent említett koholmá­nyok, a szégyentáblára szükség van. Ahogy én látom még igen sokáig SZILÁGYI ALADÁR -----------------——, I. ÉVFOLYAM 203. szám 1990. szeptember 1. szombat 8 oldal 2 lej MAI SZÁMUNKBAN: •CSOMAGOLT BOSSZÚSÁG • „SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT VONATOK • CSAK ALKATRÉSZT NE KÉRJENEK! • HITVILÁG N­emzetközi élet ÉSZAK-AFRIKAI FRONTOK­ ­ Az alábbi sorok az algériai frontokról szólnak. Bármely vélt vagy valós hasonlóság más országbeli helyzettel csak a véletlen műve... Algéria. Észak-Afrikának ez az olajban és földgázban gaz­dag országa volt az egyetlen a térségben, amely fegyveres fel­szabadító harcban, százezrek vére árán vívta ki függetlenségét. Természetes hát, hogy az 1962-ben elkezdődött, francia gyarmati uralom nélküli szabadság éveiben az államvezetésben fontos sze­rephez jutottak a harcok partizánvezérei. S mint ahogy az már lenni szokott, a felszabadító háború hőseiből az állampárt (Nem­zeti Felszabadítási Front) nomenklatúrájának haszonélvezői let­tek. Az egész országra kiterjedt hálózatuk a legkisebb falvakban is erőszakszervezeteket tartott fent, több milliárd dollárt sik­kasztottak, s közben hangzatos frázisokkal hirdették a ragyogó szocialista jövőt. A hetvenes években a nagy hőség idején nyu­godtan halászhattak a zavarosban. Ám egyszer csak zuhanni kezdtek az olajárak, riasztóvá vált a gazdasági válság, rohamos infláció tört az országra, hatalmas méreteket öltött a munkanél­küliség és a megnövekedett népszaporulat azt eredményezte, hogy egy kereső hat hozzátartozót volt kénytelen eltartani. 1988 októberére pattanásig feszült a helyzet. Tüntető fiata­lok százaival számolt le a brutálisan közbeavatkozó rendőrség. A kétségbeesett algériaiaknak nem maradt más, mint a Ko­rán, az iszlám. Ennek tanaiban keresték a kiutat, s rögtön akadt is, aki vezesse őket: a mohamedán fundamentalisták pártja, az Iszlám Megmentési Front. Allah pártja erkölcsi tisztaságot, tár­sadalmi egyenlőséget hirdet és ígér a világi-polgári vezetés el­len. Riadalmat keltett, hogy fanatizmusuk kezdett átterjedni a környékbeli államokra is: az UMA (Észak-afrikai Arab Államok Szervezete) tavaly februárban szövetkezett az iszlám mozgalmak elleni közös fellépésre. Ehhez elnyerték Franciaország támogatá­sát, mivel ott az iszlám a második legjelentősebb felekezet. Algériában hiábavalónak bizonyult az összefogás. Az ez év június 12-én megtartott helyhatósági választásokon a szavazók többsége a fundamentalistákra voksolt. Győzelmük után vezető­jük, Abbaszi el-Madani máris követeli a parlament feloszlatását, a korai választások kiírását. A választási győzelem érdekében beígért szellemi magasztos­ság, erkölcsi tisztaság és anyagi gyarapodás elpuffogtatott szloge­nei között, a szélsőségek nélkül, józanul gondolkodó algériaiak mostanra attól féltik országukat, hogy cseberből vederbe kerül... LÁSZLÓ BOGLÁRKA Mezőgazdasági holdrp Ml Timi A SZÁNTÁST. MITRÁFIYÁT? A nagy meleg ellenére nya­kunkon az ősz. Az aszály mi­att kényszeredetten érik a nap­raforgó, kukorica stb. Betaka­rítás előtt a máskor olyan­­­nyira emlegetett termés elő­­becsülésére most nem vállal­kozik egyetlen szakember sem. Attól félnek, hogy még keve­sebbre számíthatunk, mint várható. A kukoricacsövek rö­videk és hiányosak. A burgo­nya apró maradt. A cukorré­patermés nagysága elm­arad a tavalyitól. A riasztó hírek ellenére a­­zonban minden szerv és a munkások is készülődnek az őszi kampány lebonyolítására. Olaf Petru megyei mezőgazda­ági főigazgató szerint kö­rülbelül egy hét — tíz nap múlva megkezdik a kukorica és a napraforgó betakarítását. A cukorrépa felásásával még várnak, hátha­ érkezik egy cso­­datevő eső, amely gyarapíta­ná a hozamot A burgonyán már ez sem segítene. Rég el­száradt indája. A betakarítással párhuza­mosan szántanak. Vagyis szán­tanának. Ugyanis több helyen gondokkal küzd a dombvidék. P. FARAGÓ JÓZSEF (Folytatása a 3. oldalon)

Next