Bihari Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 203-228. szám)
1990-09-01 / 203. szám
I ILIESCU ÁLLAMAIK RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓBESZÉL Nemzeti történelmünk egy tragikus mozzanatára emlékezve, — az erőszakkal ránk kényszerített gyalázatos bécsi döntés 50. évfordulóján szólok önökhöz. Az 1940 nyarán bekövetkezett tragikus események emléke becsületbeli kötelességünkké teszi azoknak a körülményeknek a felemlegetését, amelyek között ősi földünk részeit kiszakították az ország testéből. Románia állampolgárainak milliói arra kényszerültek, hogy idegen uralom alatt éljenek éveken keresztül, két évtizeddel az egységes román állam megteremtése után, amely a román nemzet szabadon kifejtett egyöntetű akaratának eredményeként jött létre, és amelyet a párizsi döntés szentesített, a nemzetek önrendelkezésének elve alapján. Ezt a nemzeti akaratot és nemzetközi egyezményt taposta sárba az a diktátum, amelyet a fasiszta és revizionista hatalmak kényszerítettek ránk. Az uralmi és befolyási övezetek újrafelosztásának érdekeitől hajt(Folytatása a s. oldalon) A KOLOZSVÁRI ANTITOTALTÁRIUS DEMOKRATA FÓRUM FELHÍVÁSA KOLOZS MEGYE LAKOSSÁGÁHOZ A kárhozatos bécsi döntés évfordulóján a kolozsvári Antitotalitárius Demokrata Fórum egyértelműen állást foglal az erdélyi románok és magyarok, valamint a Románia és Magyarország közötti viszony elmérgesítése ellen. A fasiszta indíttatású bécsi döntés súlyos szenvedést okozott népünknek. Románok és magyarok arra hivatottak, hogy békében és egyetértésben éljenek együtt. A huszadik század végén más civilizált és távlati megoldás nincs. A hatalom megszállottai ezt az évfordulót jól ismert megosztó törekvéseikkel felhasználhatják arra, hogy elvonják a figyelmet az országot foglalkoztató gondokról és a kommunizmusellenes harcról, számukra egy a fontos , a nacionalista és sovén propaganda. A hatalom mai megszállottai, akárcsak azok, akik a bécsi döntést meghozták, hamis ellentéteket szítanak románok és magyarok között, lejáratják az országot a világ előtt és rossz szolgálatot tesznek az erdélyi román ügynek. A Kolozsvári Antitotalitárius Demokrata Fórum tisztában van az etnikumközi uszítás veszélyeivel, és ebben a helyzetben felszólítja a megye lakosságát, hogy utasítson vissza mindenféle nacionalista-soviniszta provokációt, bármelyik oldalról jöjjön is, és cselekvően szolgálja a magyarok és a románok közötti megbékélést. Ez az egyetlen járható út a nemzeti kérdés megoldásában. Ez valósult meg a nyugat-európai nagy nemzetek között. Miért ne sikerülhetne ez nekünk is? Ne hagyják ki ezt a történet sem kínálta esélyt Románok és magyarok, mondjatok Nemet a gyűlöletre, mondjatok igent a megbékélésre. A KOLOZSVÁRI ANTITOTALITÁRIUS DEMOKRATA FÓRUM VEZETŐSÉGE Kolozsvár, 1990. augusztus 29. A SZTRÁJK A brassói Traktorgyár 32 részlegének sztrájkja napokig erősen foglalkoztatta az ország közvéleményét. Lapunk is többször foglalkozott az üggyel, a szerdai szám utalt arra a kormánynyilatkozatra, amely törvénytelennek nyilvánította a munkabeszüntetést. A kormány a traktorgyádak szemére vetette, hogy nem tartják tiszteletben a Parlament által is megszavazott moratóriumot, nem veszik figyelembe a többi nagy szakszervezettel folyó tárgyalásokat és „különutas“ meg VÉGET ÉRT ? egyezést követelnek. Különben is — folytatta a nyilatkozat — a Traktorgyár hónapokon belül több önálló kereskedelmi részvénytársasággá szakad szét, és ez megoldja majd ellátási nehézségeiket, de a munkabeszüntetés okozta napi 20 millió lejes kiesést a vállalat képtelen lesz bepótolni. Ilyen alapon a brassóiak követelését, hogy Petre Roman úr személyesen tárgyaljon velük, a kormányfő visszautasította. Szerda délután azonban, a megyei prefektussal és Brassó parlamenti képviselőivel folytatott megbeszéléseik nyomán, a Dreptatea si Frafia szakszervezet vezetői bejelentették, hogy mégis felveszik a munkát. Szeptember 5-ig „szavaztak“ türelmet a kormánynak, hogy követeléseiket teljesítse. Ha ez nem történik meg, újrakezdik a sztrájkot. A kormányfő azonnal értékelte a traktorgyáriak rugalmasságát, és jelezte, hogy ilyen körülmények között mégis időt fog szakítani a személyes találkozóra. NEUMANN OTTÓ ANTIREKLÁM Ha én a Félix-fürdőben dolgoznék, javasolnám egy-egy szégyentábla felállítását a fürdőhely mindkét bejáratánál, úgy Várad mint Belényes felől. Erre a szégyentáblára nem a félrekezelő orvost, a lusta dögönyözőt vagy netán a rosszul főző szakácsot tenném ki, hanem mindazoknak a portréját, akik nem érdemlik meg, hogy e kies üdülő területére betegyék a lábukat. No nem vezettetném be a fürdő határán a vízumot. Csupán lehetővé tenném ezen fent említett perszónak nem kívánatos személyekké nyilvánítását és ott-tartózkodásuk lehetetlenné tételét. Ezen „persona non grata“-k közé közfelkiáltással javasoltatnám Corneliu Vadim Tudor és Eugen Barbu urakat. Ugyan mivel érdemelték ki ezen kiérdemesült sajtópréri-bajnokok a Félixtelenséget — kérdezhetné a nyájas és kevésbé nyájas, de tájékozatlan olvasó. Nem másért, — válaszolnám — csupán csak azért, mert akarva inkább, mint akaratlan, „betartottak“ a mi Félixünknek. Mivelhogy mindkét úr más egyebek mellett fociszakértő is, a szándékosságért megérdemelnék a letiltást. Történt ugyanis, hogy ama hírhedt, lapjukban megjelent váradi „helyszíni“ tudósításuk miatt, mely szerint a béke eme szigetén útlevél nélküli külföldiek randalíroztak, autókat, zászlókat gyújtogattak stb. stb., több fővárosi család lemondta a Félix-fürdői beutalást. Mivelhogy azon a tájon sokakban erősen él a nyomtatott, betű mítosza, hitelt adtak Barbuék bődületes agyszüleményeinek és azt mondták, hogy effélékben otthon is van alkalmuk részesülni az Egyetem téren, ráadásul ingyen és bérmentve! Na már most ha sokan olvasták ama rém- és álhírgyűjteményt, és sokan tartják igazmondónak a fentnevezett urakat, akár a fürdőhely elnéptelenedése is bekövetkezhetne. Bár bőséggel megcáfoltattak a fent említett koholmányok, a szégyentáblára szükség van. Ahogy én látom még igen sokáig SZILÁGYI ALADÁR -----------------——, I. ÉVFOLYAM 203. szám 1990. szeptember 1. szombat 8 oldal 2 lej MAI SZÁMUNKBAN: •CSOMAGOLT BOSSZÚSÁG • „SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT VONATOK • CSAK ALKATRÉSZT NE KÉRJENEK! • HITVILÁG Nemzetközi élet ÉSZAK-AFRIKAI FRONTOK Az alábbi sorok az algériai frontokról szólnak. Bármely vélt vagy valós hasonlóság más országbeli helyzettel csak a véletlen műve... Algéria. Észak-Afrikának ez az olajban és földgázban gazdag országa volt az egyetlen a térségben, amely fegyveres felszabadító harcban, százezrek vére árán vívta ki függetlenségét. Természetes hát, hogy az 1962-ben elkezdődött, francia gyarmati uralom nélküli szabadság éveiben az államvezetésben fontos szerephez jutottak a harcok partizánvezérei. S mint ahogy az már lenni szokott, a felszabadító háború hőseiből az állampárt (Nemzeti Felszabadítási Front) nomenklatúrájának haszonélvezői lettek. Az egész országra kiterjedt hálózatuk a legkisebb falvakban is erőszakszervezeteket tartott fent, több milliárd dollárt sikkasztottak, s közben hangzatos frázisokkal hirdették a ragyogó szocialista jövőt. A hetvenes években a nagy hőség idején nyugodtan halászhattak a zavarosban. Ám egyszer csak zuhanni kezdtek az olajárak, riasztóvá vált a gazdasági válság, rohamos infláció tört az országra, hatalmas méreteket öltött a munkanélküliség és a megnövekedett népszaporulat azt eredményezte, hogy egy kereső hat hozzátartozót volt kénytelen eltartani. 1988 októberére pattanásig feszült a helyzet. Tüntető fiatalok százaival számolt le a brutálisan közbeavatkozó rendőrség. A kétségbeesett algériaiaknak nem maradt más, mint a Korán, az iszlám. Ennek tanaiban keresték a kiutat, s rögtön akadt is, aki vezesse őket: a mohamedán fundamentalisták pártja, az Iszlám Megmentési Front. Allah pártja erkölcsi tisztaságot, társadalmi egyenlőséget hirdet és ígér a világi-polgári vezetés ellen. Riadalmat keltett, hogy fanatizmusuk kezdett átterjedni a környékbeli államokra is: az UMA (Észak-afrikai Arab Államok Szervezete) tavaly februárban szövetkezett az iszlám mozgalmak elleni közös fellépésre. Ehhez elnyerték Franciaország támogatását, mivel ott az iszlám a második legjelentősebb felekezet. Algériában hiábavalónak bizonyult az összefogás. Az ez év június 12-én megtartott helyhatósági választásokon a szavazók többsége a fundamentalistákra voksolt. Győzelmük után vezetőjük, Abbaszi el-Madani máris követeli a parlament feloszlatását, a korai választások kiírását. A választási győzelem érdekében beígért szellemi magasztosság, erkölcsi tisztaság és anyagi gyarapodás elpuffogtatott szlogenei között, a szélsőségek nélkül, józanul gondolkodó algériaiak mostanra attól féltik országukat, hogy cseberből vederbe kerül... LÁSZLÓ BOGLÁRKA Mezőgazdasági holdrp Ml Timi A SZÁNTÁST. MITRÁFIYÁT? A nagy meleg ellenére nyakunkon az ősz. Az aszály miatt kényszeredetten érik a napraforgó, kukorica stb. Betakarítás előtt a máskor olyannyira emlegetett termés előbecsülésére most nem vállalkozik egyetlen szakember sem. Attól félnek, hogy még kevesebbre számíthatunk, mint várható. A kukoricacsövek rövidek és hiányosak. A burgonya apró maradt. A cukorrépatermés nagysága elmarad a tavalyitól. A riasztó hírek ellenére azonban minden szerv és a munkások is készülődnek az őszi kampány lebonyolítására. Olaf Petru megyei mezőgazdaági főigazgató szerint körülbelül egy hét — tíz nap múlva megkezdik a kukorica és a napraforgó betakarítását. A cukorrépa felásásával még várnak, hátha érkezik egy csodatevő eső, amely gyarapítaná a hozamot A burgonyán már ez sem segítene. Rég elszáradt indája. A betakarítással párhuzamosan szántanak. Vagyis szántanának. Ugyanis több helyen gondokkal küzd a dombvidék. P. FARAGÓ JÓZSEF (Folytatása a 3. oldalon)