Bihari Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1991-01-04 / 1. szám
2 NEM ÉRT EGYET A KORMÁNYNYILATKOZATTAL (Folytatás az l. oldalról) Arról van szó, hogy az ex-király kiutasítását magyarázó kormánynyilatkozatról nem tudott, és nem is ért egyet az abban foglaltakkal. Sztálinista meglátásnak tartja, hogy minden cselekedet mögött eleve rosszhiszeműséget kell feltételezni. „Ha már a királyt továbbengedték a repülőtérről, miért nem mehetett el ősei sírjához Curtea de Argesre? Még egy televíziós beszélgetést is lehetett volna szervezni vele“ — vélekedett a (volt?) művelődésügyi miniszter. Egyébként úgy gondolja, hogy a május 20-i választáson a lakosság nem döntött a monarchia-köztársaság alternatívát illetően, ahogy azt Dán Marian képviselőházi elnök állította. Akkor csak három elnökjelölt közül kellett valakire voksolni, a királyság újrateremtésének kérdése szóba sem került. Valódi népszavazásra van szükség, mely során a lakosság választhat a két lehetséges államforma között. A kormány tájékoztatójában, Andrei Plcsu szerint, nevetségesen hangzott, hogy a régi kommunista vezetés döntését hozták fel jogi alapként az ex-király kiutasítására. Bogdan Baltazar kormányszóvivő akkor is elvetette a sulykot, amikor a királyok mindenkori „népmegvető“ magatartását ecsetelte. Andrei Plesu lemondását a miniszterelnök még nem hagyta jóvá, a döntést valószínűleg a pénteki kormányülés hozza majd meg. BIZALMATLAN TEMESVÁRI VÁLASZTÓK Claudiu Iordache, a Nemzeti Megmentési Front alelnöke,Temes megyei képviselő, komolyan vette Temesváron tett ígéretét: amennyiben választói tényleg nem bíznak már benne, nem hajlandó a parlamentben maradni. A képviselőház tavalyi utolsó ülésén Claudiu Iordache elmondta: a temesváriak csalódottsága főleg azzal magyarázható, hogy az 1989. decemberi eseményekre, az akkori gyilkosok személyére még most sem derült fény. Nem valószínű, hogy elkeseredettségüket az ellenzék „manipulálja” a hatalom ellen; valódi bizalmatlanságról van szó. A „frontos főember“ engedélyt kért és kapott a képviselőháztól, hogy Temesvárra utazzon és választóinak erkölcsi ítélőszéke elé állva győződjön meg: joga van-e még a hős várost képviselni a törvényhozásban, vagy le kell mondania mandátumáról. A GÁRDA, A GÁRDA... Ha életéveit tekintve — legyünk legalább most, újév táján figyelmesebbek — a „kevésbé fiatal“ olvasó betűzgeti a címet, bizonyosan örökzöld-melódiájú Huszka-operett dallama cseng fel képzeletében. De ha ez „a már nem fiatal“ átélte volt a II. világháborús Románia szellemi-fizikai kálváriáját, akkor más, rosszemlékű képsorok villannak elé: a román fasizmus terrorkommandójának, a gyilkosságairól hírhedt Vasgárdának tetteit sorakoztatja az emlékezet. Többek között Iorga és Madgearu bestiális megölését, a regáti zsidó pogromokat, a demokratikus ellenzék ellen elkövetett atrocitásokat — s mindazt a rémtettet, mellyel a náci SS hű tanítványaiként „bizonyítottak“ egy nemzet- és népellenes fajgyűlölő rend, a fasizmus mellett. Majd jött a történelmi fordulat — s úgy tűnt, hogy elsöpörte őket is históriánk színpadáról. A szélsőjobb fenevadjait a szélsőbal, a kommunista diktatúra távolította el a porondról. S ezt követően négy és fél évtizedig a vörös fasizmus rémuralmát szenvedte az ország. Azt gondoltuk 1989 decemberében, hogy ennek is vége. Mémorittasan szívtuk a szabad karácsony illatát, habzsoltuk a szólás és utazás szabadságát, örvendtünk a viszonylagos „bőség“ szemfényvesztéseinek, s közben a forradalom hullámlovasai kiénekelték tulajdonunkból a hatalmat. És lett „szabad“ parlamentjük, ahol mindent szabad. Kiátkozták hát — hogy csak a legújabbak« szóljunk — a mártír-város Temesvárt, s minap fűt-fát összehordtak az ex-király, Mihály elleni félelmükben-gyűlöletükben. S hogy telve legyen a pohár, a Vátra politikai csápja, a PMR Maros megyei képviselője az eddigieknél is elképesztőbb hazugsággal hozakodott elő, s állítólagos vásárhelyi tervek leleplezése kapcsán azzal fenyegetőzött, hogy a kormány „tehetetlensége“ láttán, majd ők szerveznek „Nemzeti Gárdát“! Íme, amiben eddig sem kételkedhetett a józanul látó, azt most parlamenti dobogón is világgá kiáltja a nemzeti elvakultság képviselete: a politikai söpredék minden eddigi legaljasabb eszközét, a Vasgárda szellemi utódját ígéri a román „Demokráciának“! S ezt szemérmesen meghallgatja közel félezer „honatya", tudomásul veszi a „párt“ és a kormány, talán örvend neki az Elnök és továbbra is Szabadságot és egyenlőséget hazudunk Európának. Románia poszt-revolucionális szilveszterét beárnyékolja a múlt kísérleteinek haláltánca. Ideje lenne a szelleműzésnek. S ezt a lépést a Hatalom birtokosaitól várja — egyelőre — a Nép. INDIG OTTÓ BN 1991. I. 4. MINDENTUDÓ SILVIU DRUCAN Most már nyilvánvaló, hogy a televízió megtalálta fő politikai hírmagyarázóját, ideológusát és jövendőmondóját Silviu Brucan személyében. A nyugdíjas professzor a jelek szerint a hatalom „szürke eminenciásaként" a háttérből próbálja befolyásolni a vezetést, de közben az információs tevékenységről sem mond le: hivatásának tekinti, hogy a nézők millióit felvilágosítsa az események valódi okairól Szilveszter előtt egy nappal láttuk a bukaresti tévében a vele készített beszélgetést. Régi „osztályharcos dialektikáját" csatasorba állítva Silviu Bruean mindenekelőtt elmagyarázta a decemberi belpolitikát. Kifejtette, hogy az autós sztrájk, a televíziónál történt incidensek, a diáksztrájk, a Polgári Szövetség országos konferenciája, a forradalmi évfordulóra emlékező tömeggyűlések mind közös célt szolgáltak: teljesen aláásni a kormány helyzetét, megbuktatni az ország vezetését és a december 2a-én hazaérkező volt király kezére játszani a hatalmat. Beszélgetőpartnerének arra a kérdésére azonban, hogy ki szervezhette ezt a mesterien összehangolt akciót, a professzor már nem tudott feleletet adni. Egyébként Silviu Brucan fölényesen bizonyította a nézőknek, hogy ő mindenki hibáját látja és ítélkezhet az összes politikai csoport fölött. A Polgári Szövetség például téves ideológiát képvisel, amikor egy nem létező polgári társadalom képviselőjének tartja magát. Az ex-király rosszul politizál, mert a skandináv és a brit mintát elhanyagolva, állást foglal a pártok közötti csatározásokban. A kormány viszont politikai intelligenciájának szűk korlátait bizonyította azzal, hogy az 1944. augusztus 23-i fordulatban döntő szerepet játszó Mihályt egyszerű határsértőként utasította ki az országból. Egyébként, bár a kormány nem megfelelő, hiba lenne megbuktatni, mert ezzel csak az 1989-es improvizációt helyettesítenék egy újabb rögtönzéssel. „Jelenleg nincs más megolás, mint a létező vezetésre bízni magunkat“ — vonta le Brucan úr a következtetést „A nyugatiaknak alapvető érdekük segíteni a volt szocialista tábor országainak gazdaságát" — jelezte a professzor, bizonyítva külpolitikai jártasságát is. „Ha közömbösek maradnak, olyan keletről érkező kivándorlási hullámmal kell számolniuk, amely az egész nyugati gazdaságot megfojthatja.“ A fölényesen ítélkező Silviu Brucanról az is kiderült, hogy mennyire sértődékeny, ha érdemeit nem ismerik el. A brassói megmozdulás emlékére szervezett ünnepség rendezőinek keserűen vetette a szemükre, hogy pont öt, az 1987-es mozgalom résztvevőinek legkövetkezetesebb védőjét nem hívták meg a november 16-i rendezvényekre ... N. O. NEMZETKÖZI „ÖBÖL - ME (Folytatás az I. oldalróll Keletre. Ismét felkeresi a szövetséges országokat, és ha közben meghívják Bagdadba, elmegy oda is. De akár hívják őt, akár nem, az amerikai katonák és fegyverek folyamatosan érkeznek Szaúd-Arábiába. Az irakiak viszont nem mozdulnak Kuvaitból. Tehát egyelőre csak a „labda“ pattog. Bush elnök egy lapnak így nyilatkozott: „A II. Világháború óta nem nézett szembe akkora erkölcsi kihívással a világ, mint a Kuvait elleni iraki invázióval“... ugyanakkor reméli, „hogy sikerül háború nélkül megoldani a válságot, ami egy új nemzetközi rend bevezetését is lehetővé tenné, ha azonban mégis háború lesz (márpedig az ENSZ-ultimátum határideje vészesen közeleg), akkor c és" az remélhetőleg nem fog néhány napnál tovább tartani." Mindenesetre — tette hozzá az amerikai elnök — semmilyen ár nem túl nagy, hogy az iraki megszállókat visszavonulásra késztessék, ha ugyanis most nem fizetik meg ezt az árat, később az sokkal nagyobb lesz. A nyilatkozók sorra elhallgatják azt — a Bush elsők számára lidércálomnak is beilliő — harmadik, köztes lehetőséget, hogy Husszein részleges csapatkivonást hajtana végre a megszállt területekről. Ez mindenképp egyenértékű lenne egy diplomáciai és katonapolitikai fiaskóval (Bush számára), ugyanis ebben az esetben nem lenne indokolt a teljes erőbedobással történő katonai intervenció, annál is inkább, hogy az Európai Közösség berkeiben már most megoszlanak a vélemények az esetleges Öböl-háborút illetően. Ez esetben a sok százmilliót felemésztő mozgósítás csak a kialakuló diplomáciai pathelyzetet lenne hivatott (statisztaként) biztosítani. Khadhafi, líbiai elnök meglepő nyilatkozatában kifejtette, hogy Szaddám Husszein mármér engedni látszik személyes kérésének és talán sikerül rábírni, hogy kivonja csapatait Kuvaitból (erre hamarabb is gondolhattak volna a világ politológusai, mert kivel értene jobban szót egy diktátor, mint egy másik diktátorral?) Hasonló szellemben nyilatkozott Yasszer Arafat is. Szerinte a béke esélye a háborúval szemben 60 a 40-hez (ahogy ismerjük, ennek az ellenkezőjét már biztosan megtette valamelyik londoni fogadóirodában — persze valamelyik „megbízható“ embere közvetítésével). Arafat ugyanakkor afelől sem hagyott kétséget, hogy háború esetén a vitéz palesztin harcosok az irakiak oldalán küzdenek majd. Valljuk be, Arafattól ennél nem is vártunk jobbat. ÉLET „LEFEKÜDT" A MOLDÁVIAI PARLAMENT? Év végi meglepetés hírnek számított az az üzenet, melyben a moldáviai parlament tudatja Gorbacsov elnökkel azt a döntését, hogy az elkövetkezendőkben feltételek nélkül aláveti a köztársaságot a mindenkor érvényben lévő szovjet törvényeknek és felhagy minden olyan kezdeményezéssel, mely az autonómiára való törekvést vagy netán a szövetségi rendszerből való kiválást célozza. Ezenkívül biztosítják a szovjet elnököt afelől is, hogy a köztársaságban még fellelhető feszültséggócokat saját — belső — eszközökkel, a legrövidebb időn belül semlegesítik. A dolognak előzménye van, ugyanis Gorbacsov egy igen kemény hangú figyelmeztetést intézett a tagköztársaságokhoz, melyben szükségállapot bevezetését vagy közvetlen elnöki kormányzást helyezett kilátásba azokon a helyeken, ahol „a helyzet különösen kiéleződik, és komoly fenyegetés éri az államot és a lakosság érdekeit“. Ezen belül különös tekintettel volt Moldáviára, melynek tíz napot adott a „rend“ visszaállítására. Azt nem lehet tudni, hogy a moldáviai honatyáknak elég volt-e ez az elnöki dörgedelem, vagy követte ezt némi „elvtársi terefere“, melynek tartalmát „elfelejtették“ nyilvánosságra hozni, az viszont tény, hogy a kijelölt határidőn belül példásan beadták a derekukat. Arról szintén nincs hír, hogyan fogadták ezt azok, akiknek a nevében a feltétel nélküli engedelmesség megígéretett? Egy biztos: ha akadtak olyanok, akik a Moldáviában jó ideje uralkodó belső összevisszaságot saját céljaik elérésére szándékoztak felhasználni, azok most feltétlenül stratégiát kell hogy váltsanak. Még akkor is, ha köztudott, hogy állítólag a „zavarosban“ a legeredményesebb a halászat. B. Ú. É. K. KELET-EURÓPA! Bugáriában megszűntek a benzinkutaknál a tolongások, ugyanis a mentőkön kívül senkinek sem (még vállalatoknak sem) adnak el üzemanyagot. A példátlanul drasztikus intézkedésnek az a magyarázata, hogy Bulgária fizetésképtelen, tehát nem vásárolhat újabb benzintételeket a kimaradt iraki szállítások helyett. A Szovjetunióban drasztikus áremeléseket helyeztek kilátásba már az év második napján. Külön figyelmet érdemel az elektromos készülékek 40 és a gépkocsik 70 százalékos áremelése. Nehezen tudjuk elképzelni, miféle állami támogatásban részesült egy 5—6000 rubeles Moszkvics vagy egy 12 000 rubeles Lada, miközben az átlagfizetések ma sem nagyon dugják ki a fejüket a 200 rubeles plafon felé. ELUTAZOTT, NEM VOLT ODAHAZA? 10-éig még előfizethet a Kelet-Nyugat januári számaira. Még négy megjelenés: 48 lej! Előfizetést Nagyváradon a lapterjesztők s kiadóvállalatunk lapterjesztési osztályán fogadnak el: Kanonok sor 25. szám. Ne feledje! A KELET NYUGAT MINDEN CSALÁDBAN OTTHON VAN! Az előfizető kedvezményt élvez; otthon 12 lejért kapja meg a Kelet-Nyugatot.