Bihari Napló, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-02 / 127. szám
Szakszervezeti dokumentum A SZABAD ÉS DEMOKRATIKUS KÖZÖSSÉGÉRT Európa új arculatának kialakításában a szakszervezeti mozgalmak is részt akarnak vállalni. Ez nem mutatkozik könnyű feladatnak, hiszen a keleteurópai szakszervezeteknek még önmaguk előtt is tisztázniuk kell céljaikat és stratégiájukat. Talán bizonyos mértékben hozzájárult ehhez a folyamathoz az a május 25. és 27. között Németországban (KÖNIGSWINTER—RHEIN-ben) tartott konferencia, amelyen országunk küldöttei is részt vettek (a Bihar megyei Sanitas szakszervezetet Pete Annamária képviselte), bár jelenlétükkel nem tették magukévá a Keresztény Szociális Alapítvány a Szakszervezetek Európai Együttműködéséért nevű nemzetközi szervezet összes elképzelését. Az alábbiakban közöljük a konferencia zárónyilatkozatának azt a részét, amely az ott jóváhagyott célkitűzéseket sorolja fel. „A résztvevők megegyeztek abban, hogy a nyugat- és keleteurópai fejlődést mindig is szoros összefüggésben kell szemlélni. Az európai integráció sikere hozzájárult a régi rend, a létező szocializmus megbuktatásához. A most beállt vákuumot nem szabad csakis a szabadpiac erejébe vetett bizalommal kitölteni. Ha Kelet-, Közép- és Dél-Európa országaiban sikeresen végbemegy a rendszerváltás, a globális versenyben lényegesen meg fognak javulni a földrész kilátásai, esélyei; egy balsiker ellenben komoly terheket róna rá. Szükség van a Nyugat-, Kelet-, Közép- és Délkelet-Európa országai közötti, cserealapon történő szolidáris segítségre. A földrész szegény és gazdag felekre való oszlását meg kell szüntetni. Segíteni kell az új demokráciákat, hogy a vezetés, a vállalkozók, a munkavállalók ne legyenek többé a kelet-európai történelmi változások puszta szemlélői. Erős szakszervezetek nélkül elképzelhetetlen Európa újjáalakítása. A kelet-, közép- és délkelet-európai reformállamokat nem szabad kizárni Európából. Ellenkezőleg, már most éreztetni kell velük, hogy egy eljövendő európai közösségben egyenjogú helyzetük lesz. Az életszínvonal nagyfokú visszaesése miatt kialakuló új választófal a társadalmi békét veszélyeztetné. A szociális Európa nem szorítkozik önmagára, hanem igencsak szolidáris az ún. harmadik világ embereivel. A munkavállalók sikeres politikája érdekében a konferencia a következő elsőrendű célokat tűzte ki: — Föl kell állítani egy szabad és demokratikus közösséget, amelyben a társadalmi igazságosság a szükséges piacgazdaságot elfogadhatóvá teszi; ez erős társadalmi összefogást feltételez. — Az új demokráciában ki kell építeni, illetve meg kell erősíteni a független szakszervezeteket. Ehhez kiképzésre, tanácsadásra és információcserére van szükség. A szakszervezeti előadások kereszténytársadalmi mondanivalójának nagy szerepet kell kapnia. — Az új demokráciában ki kell építeni a társadalombiztosítás működő rendszerét. — Olyan nemzetközi szakszervezet-struktúrákat kell létrehozni, amelyek a problémákat partneri alapon és szolidárisan képesek megoldani. ★ AZOK A „TITKOS” SZOVJET FEGYVEREK .Soha annyi szó nem esett a szovjet fegyverekről, mint az Öböl-háborút követő időszakiban. Igaz, adatoknak sem álltak bővében az erre éhes szakújságírók. Most azonban nemcsak, hogy nyilvánosságra kerültek az eddig szupertitkosként őrzött adatok, hanem a szovjet arzenál egy-egy jelesebb darabja (akarva vagy inkább akaratlanul) „ellenséges" szakemberek kezére került , akik nem késlekedtek kipróbálni azokat. Íme néhány beszámoló a tapasztalatokról: Ami jónak találtatott Először a szovjet légierő büszkeségét, a MiG—29-es vadászbombázót vették górcső alá az amerikai berepülő pilóták. Az általuk (ki tudja, miért) Fulcrum-nak nevezett két hajtóműves gépről igen jó bizonyítványt állítottak ki: felveheti a versenyt akármelyik, az USA légterejénél rendszeresített vadászgéppel. Azt azonban megjegyezték, hogy a kiváló repülési tulajdonságokkal rendelkező gép megérdemelt volna egy fejlettebb Számítógép- Vezérelt célzó és navigáló rendszert — amiben az amerikai gépek mégis fölényben vannak. ... és ami nem Az a szovjet T—72-es harckocsi. A mérleget különben is az öböl-háború, egyesek szerint „soha-nem-volt" tankcsatái vonták meg, ahol a több ezer harcképtelenné tett T—72-es ellenében 4 (azaz négyes darab) amerikai A—1 kényszerült feladni a harcot. Ez magáért beszél... no meg az is, hogy a német egyesítés után „örökölt“ 400 darab szovjet harckocsit a Bundeswehr szakértői minőségileg olyan alacsony színvonalúnak tartották, hogy még ingyen sem voltak hajlandók rendszerbe állítani. Tegyük hozzá, a megmérettetés a német Leopard—2 típusú harckocsikkal szemben történt, amelyik jelen pillanatban Európa egyik legfejlettebb harckocsija. Adalékul csak annyit, hogy a tankot kipróbáló nyugatnémet személyzet egybehangzóan azt állította, hogy a szovjet lánctalpas olyan kényelmetlen, hogy szerintünk nincs ember, aki egy óránál hosszabb kiöl. kibírna benne... csak el ne jusson ez a hír a szovjet harckocsizó egységekhez, ahol a 8—10 órás „utazások“ mindennapi gyakorlatnak számítanak. Amiről csak becslések vannak Ez a Világ legnagyobb interkontinentális ballisztikus rakétája, a Nyugaton SÁTÁN-nak „becézett" SS—18-as. A kétlépcsős, folyékony üzemanyagú kolosszus egyszerre 10 termonukleáris robbanófejet képes eljuttattni akár 11 000 km távolságra , 250 méteres (becsült!) pontossággal. Adatok szerint, a Szovjetunió 308 ilyen rakétával rendelkezik, ami egyben 3080 robbanófejet is jelent. (legmann) RÉM ÁRT, HA TUDJUK... Április 29.—május 4. között Budapesten nemzetközi menekültügyi konferenciát tartottak, a Magyar Országgyűlés emberjogi, kisebbségi és egyházi bizottsága, valamint a magyar belügyminisztérium menekültügyi hivatala rendezésében. A rendezvény célja az volt, hogy a tárgykörben nagy tapasztalatokkal rendelkező országok illetékes szakemberei megosszák tapasztalataikat a magyar hatóságokkal és szakemberekkel, akik a jelek szerint a közeljövőben rendkívül súlyos, az ország lehetőségeihez mérten szinte megoldhatatlan problémákkal találják szembe magukat. A tanácskozáson egyértelműen kifejezésre jutott, hogy a Magyar Köztársaság ilyen irányú nemzetközi kötelezettségvállalásai meghaladják az ország jelenlegi teherbíróképességét, hogy erőforrásai és tartalékai nem képesek fedezni a valószínűsíthető menekültáradat miatt keletkező gondok megoldását. A legfrisseb közvélemény-kutatási eredmények azt mutatják, hogy fokozódik a lakosság ellenérzése a bevándorlókkal és menekültekkel szemben, még azokkal szemben is, akik etnikai hovatartozásuk szerint magyarok. A köztudat hajlamos arra, hogy a bevándorlók és menekültek számlájára írja a fokozódó munkanélküliséget és a lakáshiányt. A zuhanó életszínvonal hatására valószínűleg fokozódni fog a bűnbak-pszichózis, illetve a közvéleménynek az a hajlandósága, hogy a menekültekkel szembeni eddigi viszonylag toleráns magatartás ingerültségbe, sőt ellenségességbe csapjon át. A tanácskozáson megfogalmazódott az a nyilatkozat, amely szerint a határokon túli magyarság érdekeinek, összetartozásának, identitásának védelmében a szülőföldön való maradást kell szorgalmazni, nem az elvándorlást. Magyarország eltökélt szándéka, hogy nem bátorítja többé az erdélyi magyarság áttelepedését, és közös veszteségnek tekinti a szülőföld elhagyását. A magyar kormány továbbra is elkötelezi magát a határokon túli magyarság érdekeinek, összetartozásának, identitásának védelmében, és ennek célja, hogy elősegítse a magyarság szülőföldjén való boldogulását, megmaradását. A tanácskozáson az is hangsúlyt kapott, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban zajló társadalmi-gazdasági átalakulások, az útkeresés buktatói a magyar kisebbség elvándorlási hajlamait felerősítették. Magyarország azonban nem vállalkozhat további menekülthullámok befogadására, mert erre nincsen meg az infrastrukturális háttér. A demokrácia és a jogállam kiépítésének időszakában mindazok, akiket nemzetiségi hovatartozásuk miatt hátrányosan megkülönböztetnek vagy egyenesen üldöznek a szomszédos országokban, és Magyarországon keresnek menedéket, a Magyar Köztársaság által is aláírt menekültjogi egyezmény értelmében egyéni elbírálás alá esnek. Az esetleges erőszakos események, fegyveres konfliktusok, polgárháborús helyzetek miatt menekülőket befogadják — legalábbis átmeneti jelleggel, hazatérésükig. A tanácskozáson elhangzott elveknek megfelelően fog alakulni a továbbiakban a magyar menekültügyi jogalkalmazás, a határállomásokon való szűrés és az ezzel kapcsolatos propaganda is. A magyar menekültügyi hivatal felelős tényezőinek az az elvárásuk, hogy a szomszédos országok ennek szellemében korrektül tájékoztassák állampolgáraikat. TAGJA LEHET-E MAGYARORSZÁG A NATO-NAK? FÖL KELL ADNUNK A RÉGI SZLOGENEKET Három kérdés RUDAS ERNŐHÖZ, Magyarország bukaresti nagykövetébe: — Nagykövet úr, hogyan látja ön az erdélyi magyarok áttelepülését az anyaországba? — Az én megítélésem szerint egyetlen dolog állíthatja meg e folyamatot: az, hogyha ez a kisebbség, ez a nemzetiség itthon érzi magát Romániában. Addig is küszködünk az áttelepülésekkel, és küszködnek azok is, akik áttelepülni akarnak. Nem kis elhatározás előzi meg azt, ha valaki odáig jut el, hogy fölszámolva az eddigi életben elért emlményeiket, anyagi javait hátrahagyva elmenjen egy másik országba. Hogy a nagykövetségen e téren pontosan milyen statisztikai adatokkal rendelkezünk, naprakészen itt és most nem tudom. De a ’89- es eseményeket követően egy ideig megtorpant, majd a márciusi vásárhelyi események után ugrásszerűen megnövekedett a kitelepülni akarók száma. Azóta valamelyest visszaesett, de még mindig nyugtalanító. — Önök a Magyar Köztársaságot képviselik Romániában Milyen a bukaresti magyar nagykövetség viszonya a román vezetéssel? — Kezdettől fogva, amikor elfoglaltam bukaresti állomáshelyemet, hangsúlyoztam, hogy föl kell adnunk azokat a régi szlogeneket, hogy testvéri, baráti és egyéb más típusú kapcsolatok legyenek a két ország között. Megítélésem szerint ugyanis két ország között korrekt kapcsolatnak kell lennie. Minden más minősítés az érzelmekből és a vágyakból táplálkozik. Magyarország mindig tartogat számunkra valamilyen meglepetést. Tavaly azzal a gondolattal játszott, hogy országa tagja lehet a NATO-nak. Ennek hallatára annak idején a budapesti nyugati diplomatáknak torkukon akadt a szó. Ám a Magyar Köztársaság számára kétségtelenül szóba jöhet, hogy a Varsói Szerződés felbomlása után semlegesség helyett a NATO-tagságot válassza. Elsősorban is amikor tavaly nyáron a magyarok jelezték, hogy az ország semlegessé válik, a nyugati reakciókból kiderült: a nyugati hatalmak garanciája nélkül ez a — Önöknek, magyar diplomatáknak óriási szerepük van abban, hogy a román—magyar kapcsolatok normális mederbe terelődjenek, azután pedig fejlődjenek. Ön szerint mekkora a szerepük abban, hogy a kapcsolatok valamelyest javuljanak a közeljövőben? — A nagykövetségek szerepe általában megnő, ha két ország között a politikai dialógus nem a megszokott mederben zajlik. Ez sajnos jellemző a két ország mai viszonyaira, politikai kapcsolataira. Így a bukaresti magyar nagykövetség és a budapesti román nagykövetség is ugyanolyan szerepet teljesít. Természetesen adódik elsősorban a kontaktus fenntartása a kormányaink, külügyminisztereink között, amelyért szakképzett emberek felelnek Általában semlegesség a szovjetek jóakaratától függene. Másodsorban a NATO, ellentétben a vele szemben álló szövetséggel, önkéntes tagok egyesülése, s ez a jövőben csatlakozókra nézve is érvényes marad. Harmadsorban a NATO sokkal inkább mutatkozik közös értékrenden alapuló és jövővel rendelkező szervezetnek, mint a Varsói Szerződés. Negyedszer egy politikai és nem katonai szervezet önként vállalt tagsága biztosítékot adna Magyarországnak egy olyan Európához való csatlakozást illetően, amely „kicsi, de finom" dolgokban különbözik az Európai Háztól. a diplomácia mint olyan, egy kicsit túl is van fetisizálva. A diplomaták is olyan emberek, akiknek a szakmájukat jól kell ismerniük, jól kell, hogy ismerjék a fogadó ország helyzetét, politikai viszonyait. Jó nyelvi ismerettel igyekeznek feltárni azokat a lehetőségeket, amelyek a dialógus felvételéhez vagy folytatásához szükségesek. Ilyen értelemben a diplomatáknak is komoly a szerepük. Én bízom abban: a bukaresti magyar nagykövetség rendelkezik azokkal az emberekkel, akik alkalmasak, hogy e rendkívül nehéz és felelősségteljes feladatot színvonalasan elvégezzék. Ugyanakkor aki ezt a munkát kizárólag az eredmény oldaláról méri, könnyen hibás értékelést végezhet. KÁLLAI LÁSZLÓ