Fáklya, 1958. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1958-01-03 / 1. szám
péntek 4 oldalára j. : 20 báni :; XIII. évf. l.sz. :i 1958 . január 3 „MC LAPUNK TARTALMÁBÓ Kitüntetések a Román Népköztársaság 10. évfordulója alkalmából (3. oldal) Visszatekintés (3. oldal) A szocialista országok népei velünk ünnepeltek (4. oldal) Befejezte munkálatait az ázsiai és afrikai országok szolidaritásának értekezlete (4. oldal) Nyolcvan millió japán követelése (4. oldal) Izrael kormánya benyújtotta lemondását (4. oldal)jának XVIII. kongresszusa befejezte munkálatait (4. oldal) — Hírek a nagyvilágból (4. oldal) Chivu Stoica elvtárs beszéde a Nagy Nemzetgyűlés ünnepi ülésén A Nagy Nemzetgyűlés vasárnap ünnepi ülést tartott a Román Népköztársaság kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából. Az ünnepi ülésen a képviselőkön kívül sok meghívott vendég volt jelen: párt- és állami aktivisták, a társadalmi szervezetek vezetők munkásmozgalmunk régi harcosai, tudósok és más értelmiségiek, a fővárosi vállalatok és intézmények élmunkásai, hazai újságírók és külföldi sajtótudósítók. Az ünnepi ülésen Chivu Stoica elvtárs beszélt, amelynek szövegét alább közöljük: KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A román nép, örömteli szívvel, nagy évfordulót ünnepel ma, a Román Népköztársaság kikiáltásának tizedik évfordulóját. Immár egy évszázada annak, hogy a román nép, Nicolae Balcescu, a nagy demokrata forradalmár harcos szavával követelte, hogy „...demokratikus közidrsaságot hozzanak létre,’-ózzák létre a szabad és egyéb?.. ® Kymástól semmiben sem W*01TM,0?0 honpolgárok államát, uia‘kodo es ' rr- '[y —] “ V‘ A román nép már megvalósította és messze túlszárnyalta ezt a haladó gondolatot; az országnak a fasiszta iga alól történt felszabadítása és az új, demokratikus államrend kivívása után megdöntötte a monarchiát és megteremtette a Román Népköztársaságot , a városi és falusi dolgozók szocialista államát. •Jól emlékszünk még arra, milyen nagy örömmel fogadta egész népünk a köztársaság kikiáltásának hírét; a városok utcáin és terein, a falvakon táncra perdültek az emberek, énekszótól és vidámságtól visszhangzott az ország. A dolgozók öröme és reménykedése indokoltnak bizonyult. Ma büszkén mérhetjük fel azokat a szép eredményeket, amelyeket az új társadalmi rend felépítéséért, a haza anyagi és kulturális fejlesztéséért tett erőfeszítéseknek köszönhetünk. Milyen mérhetetlenül nagy a különbség a Román Népköztársaság , a tőkések és a földesurak igája alatt sínylődő régi Románia között! Gazdag országban születtünk, ahol szegénység honolt. A nép zöme a legnagyobb nyomorban, a legsúlyosabb nélkülözések között élt. A hegyek és síkságok mélyén nagy természeti kincsek szunnyadtak, amelyeknek hasznosítása a fejlett ipari országok soraiba emelhette volna országunkat De imperialista gazdái arra kárhoztatták a tegnap Romániáját, hogy elmaradottságban sínylődjék, ne fejlessze ki iparát , a gazdasági függetlenség és a haladás alapját. Az ország földje termékeny volt, de azok, akik megművelték s évszázadokon át verejtékükkel és vérükkel öntözték, nem élvezhették gyümölcsét. Dolgos, erőtől és életörömtől duzzadó népünket járványok és betegségek tizedelték, ezrével pusztultak a gyermekek. Ezek a sötét idők örökre letűntek. Hazánk kiszabadult a kiszolgáltatottság és a tőkés kizsákmányolás bilincseiből. Az ország egyetlen és igazi gazdája ma a román nép Gyermekeink máris nehezen tudják elképzelni — és unokáink még nehezebben tudják majd felfogni — azokat az időket, amikor a nép munkájának gyümölcse maroknyi belföldi és külföldi kizsákmányoló kezébe vándorolt. Ma, tíz évvel a népköztársaság kikiáltása után országunk egyetlen nagy építőtelep, amelyen lankadatlanul folyik a munka, a jólét megteremtéséért valamennyi dolgozó javára Szinte a földből nőttek ki az olajkutak és a gyárkémények erdői, mindenütt korszerű technikával felszerelt új üzemek emelkednek, amelyek az ország növekvő ipari erejét szemléltetik. Új életre keltek a burzsoá-földesúri rendszerben dermedt elmaradottságban tartott tartományok. A nagy birtokosairól ismert Olténia, ahonnan az emberek menekültek a szegénység elől és kosárral a hátukon kóboroltak a városokban, ma az ország új kőolajipari bázisává válik. A korszerű ipari egységek új életet varázsolnak a hajdan gazdasági elmaradottsági***iar* •j0tt Moldvában. Dobrudzsa, az agyag és a bogáncs hazája, ma élen jár a bőséget hozó szocialista mezőgazdaság útján. Ha körültekintünk, villamoserőműveket látunk, amelyek a vizek folyásából és a föld méhéből kikerülő szénből fényt, melegséget és erőt varázsolnak ^6 a dolgozók számára. , , , . A traktorok és mezőgazdasági gépek ezrei biztos anyagi alapot jelentenek a mezőgazdaság fejlődése számára; számtalan különböző fokú iskola, korszerű kulturális és egészségügyi intézmény épült, falvaink ma már el sem képzelhetők kulturotthonok, könyvtárak, szülészetek nélkül. A régi, faekével szántó Romániától, a mai Román Népköztársaságig — amelyben lendületesen fejlődik a gazdasági és a kulturális élet, amely az első olyan országok közé tartozik a világon, ahol atomreaktor működik s amely az emberi értelem e nagyszerű találmányát békés célokra hasznosítja hatalmas ugrás van S ez megmutatkozik azokban a gyökeres, újjáteremtő változásokban, amelyek hazánkban az elmúlt évtized alatt végbementek. KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! Nem volt könnyű eljutnunk idáig, nem volt sima az út azokig a szocialista vívmányokig, amelyeknpf ötvenHpz.h«»mpU dolgozóink. Népünknek nehéz harcokat kellett megvívnia a kizsákmányolás és elnyomatás évszázadai során, míg végül is szabaddá, saját sorsának gazdájává válhatott. A Román Népköztársaság betetőzése a román nép évszázados bátor szabadságharcának, nemzeti függetlenségéért folytatott küzdelmének. A szabadságért, a nemzeti függetlenség kivívásáért Iníícuium —-i o**,.t« Stefan cel Mare forró hazaszeretettől fűtött katonái, Horia felkelői és Tudor pandúrjai; ezért küzdöttek 1877 dorobáncai és a felszabadító antihitlerista háború hősei. Ez a hazafias küzdelem új, magasabb síkon folytatódott a munkásosztály vezetésével. A harcokban edzett, nehéz próbákat kiállott kommunista párt vezette munkásosztály, amely élére állt a tömegek forradalmi harcának a kapitalista-földesúri kizsákmányolás ellen, súlyos áldozatokat hozott az országnak a kizsákmányolók igája és a fasiszta járom alól való felszabadításáért, súlyos áldozatokat hozott a haza és a román nép szabadságáért. A népi demokratikus rendszert uralomra juttató népi forradalom kezdetét az 1944 augusztus 23-i fegyveres felkelés jelentette, amelyet a Román Kommunista Párt szervezett és vezetett a dicsőséges szovjet hadseregnek a fasiszta seregek fölött aratott győzelmei folytán létrejött körülmények közepette. A párt országunk konkrét történelmi körülményeinek és az új nemzetközi helyzetnek figyelembe vételével alkotó módon alkalmazta a marxi-lenini tanok alapvető tételeit, amelyek szerint a munkásosztálynak ki kell vívnia a hatalmat, és eredményesen megszervezte a kizsákmányoló osztályok uralmának megdöntésére képes társadalmi erőket. A párt — a kommunisták és szocialisták között létrejött munkásegységfront alapján — biztosította a munkásosztály akcióegységét. Ezt az egységet utóbb méginkább összekovácsolta a munkásosztály egységes, marxilenini pártjának megalakítása. A földbirtokok kisajátításáért és az agrárreform forradalmi megvalósításáért vívott harc tüzében összeforrott és megerősödött a munkásosztály szövetsége a parasztság tömegeivel, a munkásosztály vezetése mellett / r“11 széles demokrata” frontot hozott létre, amely » t első szak""‘-ticjarl magában fogalm a parasztságot — a proletariátus legfőbb szövetségesét — a kispolgárság széles rétegeit és a liberális burzsoázia egy részét. Megvalósult a népi demokratikus rendszer, a munkásosztály vezető szerepével. Ebben az időszakban, amikor heves politikai harcok dúltak és a tömegek a tudatos történelmi alkotás színvonalára emelkedtek, a parlament az 1946- os választások nyomán átalakult a népakarat eszközévé, mélyreható demokratikus reformok megvalósítójává. A reakciós burzsoá pártok, amelyek mint a kizsákmányoló osztályok eszközei és a katonai-fasiszta diktatúra pártfogói és támogatói amúgy is kompromittálták magukat a tömegek szemében, most teljesen levetették álarcukat a nép előtt és átalakultak az ország ellenségei, kém- és diverziós szerveinek ügynökségeivé. A nép kiseperte ezeket a pártokat az ország politikai életéből és a kommunista párt köré tömörült, mert benne látta létfontosságú érdekeinek igazi képviselőjét, méltónak tartotta arra, hogy rábízza sorsát és vezetőjévé választotta a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott harcban. A dolgozók a kommunista párt vezetésével eltávolították a kormányból a burzsoázia utolsó képviselőit, megdöntötték a monarchiát és kikiáltották a Román Népköztársaságot. A politikai hatalom teljes egészében a dolgozó parasztsággal szövetkező 4+ 114 javába szorít. A dolgozók felháborodással és megvetéssel űzték el országunkból a Hohenzollerneket, akik uralmuk gyászos éveiben a burzsoázia, a földesúri osztály és a külföldi nagytőke érdekeinek hű őrzői voltak, áruba bocsátották és eladták az ország kincseit a nyugati trösztöknek, odadobták a román népet ágyútölteléknek az agresszív monopolista körök által kirobbantott rablóháborúkban, uvoi.vmiyCEiv,n tiou^mu .. —______ .• ért, földért és szabadságért küzdő munkások és parasztok vérével. A dolgozók megkönnyebbülten lélegzettek fel, amikor elűzték ezt az óriási parazitát, amely tucatjával kaparintotta kezébe a gyárakat, üzemeket és bankokat, a több százezer hektáros birtokokat és évtizedeken át hizlalta magát a nép verejtékes munkájából és Románia kincseiből. Országunkban azok a forradalmi átalakulások, amelyek nyomán a munkásosztály kivívta az egész politikai hatalmat, nagy vonalakban békésen mentek végbe. Ezt egész sor kedvező belső és külső tényező tette lehetővé. A burzsoázia és a földesúri osztály nem tudta erőszakkal elnyomni a néptömegek harcát, nem tudott polgárháborút kirobbantani, noha nem hiányoztak a belső és külső reakció katonai-fasiszta puccskísérletei sem a nép harcának vérbefojtására. A párt előrelátta ezeket a próbálkozásokat és megfelelő intézkedéseket tett, lankadatlan forradalmi éberségre ösztönözve a tömegeket. Ez tette lehetővé, hogy csírájában szétzúzzuk a reakció kísérleteit s hogy a munkásosztály polgárháború nélkül vívja ki a hatalmat. Országunk tapasztalatai újból igazolták annak a lenini tételnek az abszolút helyességét, amely szerint a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet nélkülözhetetlen feltétele, hogy a politikai vezetést a munkásosztály gyakorolja Éppen a marxilenini pártja által vezetett munkásosztály hegemóniája tette lehetővé a forradalom ilyen irányú fejlődését országunkban. Saját gyakorlatunk révén győződtünk meg Marx és Lenin ama tanításának helyességéről, hogy a szocialista társadalom építésére való átmenetnek lényeges és kötelező előfeltétele a proletárdiktatúra megvalósítása a konkrét TM he.Xo?En?ormában. A Román Népköztársaság népünk történelmének legdemokratikusabb kormányzási formája. Köztársaságunk alapvetően különbözik a nép által gyűlölt és a dolgozók elnyomására épült egykori burzsoá földesúri államtól, amely üldözéssel, börtönnel és golyóval, felelt a dolgozók minden arra irányuló próbálkozására, hogy beleszóljanak az állampolitikába, az állam ügyeinek vezetésébe. Államrendünk erejének és felsőbbrendűségének forrása abból fakad, hogy a Román Népköztársaságban a politikai hatalom a városi és a falusi dolgozók kezében van, ténylegesen ők vezetik az országot és nem csupán piacban, hanem a valóságban is a legszélesebb demokratikus szabadságjogokat élvezik. Ez reális, szocialista demokratizmus, amelynek alapja az a tény, hogy a kizsákmányolókat megfosztottuk a legfőbb termelőeszközöktől, s azok most a dolgozók kezében vannak. Magától értetődik, hogy szocialista államrendünk nincs és nem is lehet a kapitalizmus dicsőítőinek ínyére. Véleményük szerint a természet vagy a gondviselés azért teremtette az embert, hogy kizsákmányolják, a szocialista országokban pedig, ahol felszámolták a tőkés kizsákmányolást, szerintük nincs szabadság és egyenlőség. De milyen „egyenlőség“-ről lehet szó a nagy monopolisták és az általuk kizsákmányolt tíz- és százezernyi munkás mindegyike között, a nagy gyarmati konzorciumok tulajdonosai és rabszolgáik között? A komíttan,«i« dumuts a polgári demokrácia osztályjellegének lényege az, hogy egy maroknyi kizsákmányoló cinikus uralmat gyakorol a dolgozók óriási tömegei és egész népek felett. Boldog a román nép, hogy egyszer s mindenkorra megszabadult az efféle képmutató demokrácia „jótéteményeitől“. A kizsákmányolás alól felszabadult román nép arra használja fel a népi demkbiM'&MSmí é.?.&, Emelőfal biztosított nagy erőforrásokat, hogy szüntelenül tovább fejlessze népgazdaságát, tovább emelje életszínvonalát. Népi demokratikus államunk széleskörű építőmunkát végez, nagyszabású tevékenységet folytat a nép erőfeszítéseinek megszervezésére és a tömegek szocialista nevelésére. Államunk, mint a dolgozók valóban demokratikus államra, eltökélten védelmezi a dolgozók szocialista vívmányait. A szocialista országok tapasztalatai, az élet valóságai bizonyítják, mennyire igaza volt Leninnek, mikor kifejtette, hogy mindaddig, amíg léteznek a kizsákmányoló osztályok, és azok maradványai, mindaddig, amíg fennáll az imperializmus, amely minden lehető módon igyekszik aláaknázni a munkások és parasztok hatalmát, továbbra is fennáll az osztályharc és fennáll e harc kiéleződésének lehetősége. A népi demokratikus állam olyan szabadságjogokat biztosít a dolgozóknak, amelyek elképzelhetetlenek a polgári demokrácia keretében, s ugyanakkor a nép alapvető érdekeinek nevében nem hajlandó cselekvési szabadságot adni azoknak, akik kezet emelni merészkednek a dolgozók szocialista vívmányai ellen. Népköztársaságunk erejének és életképességének forrásai az, hogy ez a rendszer népünk saját alkotása és megfelel a társadalomfejlődés törvényei objektív követelményeinek; hogy a legelőrehaladottabb osztály — munkásosztály — vezetése alatt áll és alapja a munkás-paraszt szövetség, a dolgozónak —■ nemzetiségi különbség nélkül — szoros egységbe tömörülése a párt és a kormány körül. Soha sem ismert orss zgunk ennyire szilárd,a nép mérhetetlen szeretetén és támogatásán alapuló rendszert. KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A Román Népköztársaság kikiáltása óta eltelt tíz esztendő a nagy sikerek korszaka volt. E sikereket a dolgozók vívták ki az ország gazdaságának fejlesztése, a szocializmus gazdasági bázisának megteremtése terén. Emlékezzünk csak vissza, milyen volt az ország gazdasági helyzete 1947-ben. A gazdaság fő hadállásai a hazai tőkések és a külföldi trösztök kezében voltak, amelyek aztán rendszeres szabotázst folytattak ipari vállalataik szétzüllesztésére, inflációval és a termelés korlátozásával akarták a dolgozó népet megakadályozni az ország gazdaságának talpraállításában s meggátolni a népi forradalom kibontakozását. A tömegek vásárlóereje 1947-ben — mint tudjuk —, nagyon alacsonyra süllyedt. A Román Kommunista Párt mozgósította a munkásosztályt, a parasztság dolgozó tömegeit és a dolgozók más kategóriáit, megtörte a burzsoázia ellenállását, s végrehajtotta az 1947 augusztusi pénzreformot. A párt felszámolta az inflációt, megszervezte a gyárak és üzemek munkásellenőrzését s gazdasági és pénzügyi intézkedéseivel megteremtette a gazdasági élet helyreállításának és a dolgozók életszínvonala emelésének előfeltételeit. A munkásosztály az egész natatom meghódításával lehetővé tette a legfőbb ipari és szállítási termelőeszközök, a bankok és biztosító társaságok államosítását, e javak szocialista tulajdonba, népi híjalrimba vételét. Ez azt jelentette, a vurzsoa*zia gazdasági uralmát, megszüntettük az ember ember általi kizsákmányolását a társadalmi termelés legfontosabb területén, s erőteljes szocialista gazdasági szektort hoztunk létre. A szocialista szektor ma uralkodó helyet tölt be az ország gazdasági életében; az ipar, a pénzügyek és a hitelrendszer, a külkereskedelem teljes egészében szocialista, az ország mezőgaz*------------------- - ---------_ a szocialista szektorhoz tartozik, a szállítás és belkereskedelem mintegy 85 százalékát ugyancsak a szocialista szektor teszi ki. Dolgozó népünk sikeresen valósítja meg az RMP II. kongresszusán a szocializmus gazdasági alapjának fejlesztésére és bővítésére kidolgozott nagyszabású programot. Országunk tapasztalata Ugyanúgy, mint a többi szocialista országok tapasztalatai a szocialista tervgazdaság nagy fölényéről tanúskodnak. Az 1949—1957. évi állami terveket évről évre teljesítettük és túlszárnyaltuk s biztosítottuk a gazdaság gyors ütemű fejlődését. Pártunk és kormányunk következetesen alkalmazta és alkalmazza az ország iparosításának és villamosításának általános irányvonalát, mint elengedhetetlen előfeltételét a szocializmus anyagi alapja biztosításának. A nehézipar s elsősorban a gépgyártó ipar fejlesztése — a legfőbb emeltyűnek bizonyult a fogyasztási javakat gyártó ipar fejlesztésében, a kis parasztgazdaságok fokozatos átállításában a gépesített szocialista mezőgazdaságra, a dolgozó nép élet- és kulturális színvonalának további emeléséhez szükséges anyagi tételek megteremtésében. Az ipari össztermelés 1957-ben 4,2-szerese volt az révinek; a termelési eszközök termelése több mint ötszörösére, a fogyasztási javak termelése pedig csaknem 3,5-szeresére emelkedett ebben az időszakban. A gépgyártó iparban, akárcsak az építőanyagiparban a termelés 948-hoz viszonyítva csaknem nyolcszorosára, a vegyiparban pedig csaknem hétszerest emelkedett. Ha összehasonlítjuk szocialista iparunk mai termelését iparunk tíz év előtti termelésével, azt látjuk, hogy az 1048 évi egész termelést ma a villamos energiánál egyetlen évnegyedben, a nyersolajnál alig négy és fél hónap alatt, a széntermelésben alig öt hónap alatt, a nyersvasnál egyetlen évnegyedben, az acélnál nem egész öt hónap alatt, a földgáznál egyetlen évnegyedben, a traktoroknál pedig másfél hónap alatt valósítjuk meg. Olyan új iparágak létesültek, amilyeneket a burzsoá földesúri Románia nem ismert: termelünk kőolaj- és bányaipari felszereléseket, traktorokat és tehergépkocsikat, létrejött az elektrotechnikai ipar, a mezőgazdaság számára műtrágyát gyártó vegyipar, a műanyag-, a marost-, az uránium-kitermelő ipar stb. Jelentős eredményeket értünk el az ország villamosítási tervének végrehajtásában. Néhány év alatt 24 hő- és vizierőmű épült, most áll befejezés előtt a nagy békési „V. I. Lenin“ vizierőmű. 1957 végén a villanytelepek beszerelt teljesítőképessége kétszer akkora, mint a régi Romániában volt. A nehézipar fejlődésével karöltve és ennek alapján megnövekedett a fogyasztási javak termelése. 1957-ben a textilipar termelése 1948-hoz viszonyítva 3,3-szeresére, az élelmiszeripar termelése több, mint háromszorosára emelkedetg jelentősen megnövekedett a válasziv» a közszükségleti cikkekben és megjavult a termékek minősége. A burzsoá földesúri rendszer éveiben nagy kiterjedésű vidékek, mint például Moldva, Dobrudzsa, «»«oiiuia, a mócok földje, Máramaros, és a székelység lakta vidékek gazdasági és kulturális tekintetben rendkívül elmaradtak. Pártunk és kormányunk politikája következetesen arra irányult és irányul, hogy az ország egész területén növelje a termelőerőket, hogy az összes tartományokat és vajonokat egyaránt fejlessze társadalmi, gazdasági és kulturális szempontból. A népi demokratikus — i—sw, Moldvában nagy iparvállalatok épültek, mint például a romani csőhengermű, a bfrladi golyóscsapágyüzem, a békási cementgyár, a iași antibiotikumgyár, a moldva—botosani-i textilüzemek; a Magyar Autonóm Tartományban üzembe helyeztük az erdőszentgyörgyi hőerőművet, a remetei tejporgyárat, egy könnyűipari alkatrészeket gyártó üzemet, a marosvásárhelyi bútorgyárat és ezenkívül még sok más vállalatot építettünk, bővítettünk ki és láttunk el új felszereléssel. Olténiában létrehoztuk a craiovai Electroputere nagyvállalatot, megkezdtük a kőolajmezők kiaknázását, amelyek az ország egész ásványolaj-termelésének mintegy negyedét szolgáltatják; Rovinariban megnyitották a nagy lignitbányát; Liveziben megkezdte működését a cukorgyár; Dobrudzsában nagyszabású vállalatok épültek, mint például az Ovidiu hőerőmű, a medgidiai fémipari üzem is a cementgyár, egy halgeoszervgyár; befejezéshez közeledik a navodari szuperfoszfátüzem építése is. A köztársaság kikiáltása óta eltelt 10 év alatt jelentékenyen megnövekedett a vasúti, országúti, tengeri és légiforgalom; megteremtettük az előfeltételeket ahhoz, hogy 1958-tól kezdve önműködő biztosító berendezésekkel lássuk el a vasútállomásokat. a (Folytatása a 2-ik oldalon)