Fáklya, 1966. április (21. évfolyam, 76-101. szám)

1966-04-01 / 76. szám

Fáklya 2. oldal A lakás egyik dísze a tükör. Ezt vallják a Prestarea kisipa­ri termelőszövetkezet szakemberei is, akik kiváló munkát vé­geznek a lakosság részére. Képünkön: Lőrincz Juliánna, a rész­leg egyik szorgalmas dolgozója a foncsorozás utáni fényezést végzi. (Vilidár István felvétele) Levélolvasás közben: Kötelesség, s ami abból fakad M­i sem természetesebb. Kis és nagy cselekedeteinket e szó értelméhez igazítjuk: Köte­lesség. Határozott az értelme, de ki­zárja a kényszerűséget. Ezért fakad belőle sokaknak öröm s ebből elis­merés azok számára, akik az örömök szerzői. De példázzák ezt az önkén­tes munkatársaink tollából eredő sorok. „Aki ezekben a tavaszkezdeti na­pokban újra ellátogat Sistereába, derűsebb arcokkal találkozik, mint tavaly, vagy azelőtt. Ha a látogató megkérdezné egyik, vagy a másik embertől ennek okát, a megkérde­zett örömének hirtelen talán nem is tudna magyarázatot adni. Pedig egyszerű. A föld művelőjének tekin­tete ilyenkor a határ felé irányul. Mire számíthat, fáradságának mi lesz majd a jutalma, próbálja kivenni a tavaszi határ első megnyilatkozásá­ból“. Biztató ez az ígéret, — ecseteli lelkes szavakkal SZABÓ GYULA, sistereai önkéntes munkatársunk. A közös gazdaság őszi vetései a kedve­zőtlen telelés ellenére is szemet gyö­­nyörködtetőek. Szebbek, mint bár­mikor. Mint kiderül a levélből, ez nem csak a közös szorgalmon múlott. „Kora ősszel mérnök érkezett a gazdaságba. Szivvel-lélekkel látott munkához. Mi nem igen fordult még elő, a mag optimális időben ke­rült a földbe­. — Ki az időre bízza a termés gondját, télire üres kamrával marad, — tette szóvá, amikor a több mint 600 hektárnyi vetést a hirtelen olva­dás következtében víz borította. S a termelőszövetkezet valamennyi tagja értett a szóból. Tehát a jó szervező kézség és a hozzáértő irányítás. Ezen áll, vagy bukik a számítgatások sorsa. S a sis­­tereaiak mérnöke jól tud számítani. Például nem csodálkozott, hogy ta­valy és más esztendőkben is ala­csony volt a kapásnövények hektár­hozama. Nem kapáltak időben és elégszer, az istállótrágya meg évek óta gyűl halomra. — így nem lehet gazdálkodni, — mondotta a mérnök, miután megis­merkedett a gazdaság helyzetével. De azóta meg tudta értetni a tagság­gal is, így ezen a tavaszon már jobb munkakedvvel láttak a tennivalók­hoz. Önkéntes munkatársunk részlete­sen beszámol a már elvégzett tavaszi munkákról, minduntalan visszatérve a mérnök dicséretére. Csupán nevét felejti el megírni. Felér ez is egy dicsérettel. Azt jelenti, törekvéséért megszerették a faluban, annyira, ha róla beszélnek, eszükbe sem jut az embereknek, hogy létezhet, aki az ő mérnöküket nem ismerné. A­z Episcopia-Bihorului város­negyed lakóinak régi sérel­me nyert orvoslást, mint tanúsítja VI.AZ IBOLYA és CSE­­RÖS LAJOS szerkesztőségünkbe ér­kezett levele is. Az Október 12 Köz­üzemek vezetősége, méltányolva a helyzetet, e városrész lakóinak kéré­sére egy órával meghosszabbította az autóbusz esti járatának idejét. Ez sokunkat három kilométeres gyaloglástól kimér meg — írják, köszönetüket fejezve ki a közszállí­tási vállalat vezetőségének, amit ez­úton tolmácsolunk. Hasonlóan az esti órákban közlekedő autóbuszok személyzetének, akik kötelességük pontos teljesítésével nagy örömet sze­reznek e városrész, munkából haza­térő dolgozóinak. A­z államosított házak kezelő­­ségi vállalatát dicsérik az alábbi sorok: „Sok panasz hangzott el az álla­mosított házak kezelőségi vállalata ellen. Valószínű jogosan. Nyilván ez abból adódik, hogy az ember roppant türelmetlen, különösen ha lakása nem nyújt kívánt kényelmet. Én azt szeretném szóvá tenni, hogy milyen kellemes csalódás érte a Vasile Alecsandri 9. és a Prahovei 8. szám alatti tömbházak lakóit. Sür­gős beavatkozást kívánó jogos kéré­sük halasztás nélkül teljesült, pedig, nagyobb munkálatról volt szó. Ez az egyetlen példa is azt mutatja, hogy az V-ös szektor dolgozói ese­tenként a bírálat mellett rászolgál­nak a dicséretre is“. TERES GYULÁTÓL érkezett ez a levél. NAGY ISTVÁNTÓL a követ­kező: „Türelmetlenül vártam a II-es szektor válaszát, hogy mikor kerül sor beadott kérésem teljesítésére. Mondhatom már bosszankodtam is, mert jó időbe telt, míg választ kap­tam s még több időbe, míg sor ke­rült a javítási munkálat megkezdé­sére. A kárpótlás annál nagyobb. A végzett munka elismerésre méltó­. F­orgalmához viszonyítva sze­rény a ciumegiui vasúti megálló. Ezt jelzi az átha­ladó vonatok egy perces állása is. Igyekeznie kell a sok átszálló utas­nak, hogy le ne maradjon. A forgal­mistának meg vigyáznia, hogy ebből az óhajból fakadó sietségnek nehogy kellemetlen következménye adódjék. „A kötelességteljesítés szép pél­dájának voltam a minap szemtanú­ja. A délelőtt tíz órakor pontosan ér­kező vonat kocsija mohón nyelte az utasokat. Már csak egy öreg nénike próbálkozott hasztalan a felszállás­sal, amikor a forgalmista, Platona loan kezében az indulást engedélye­ző jelző szabad út mutatására len­dült. De a kis kerek tábla félmagas­ságból visszahanyatlott. A forgalmis­ta éles tekintete megakadt a már két­ségbe­esetten, de mindhiába erőlkö­dő kis öregasszonyon. E pillanatban csapódott ki az állomásfőnök irodá­jának ajtaja is. Maga a főnök, Da­mian Gheorghe rohant a mozdony utáni ötödik kocsihoz. Egyszerre érkeztek helyszínre Platona Ioannal. A néni szemében apró fény csillant, s indult a vonat...“. Szükséges-e még idéznünk azokat­ a gondolatokat, melyeket az eseti után EUGEN OLARIU és MIHAI CIORA önkéntes munkatársaink pa­pírra vetettek? (b. a.) Tegnap délután: A Petrolul két ponttal növelte előnyét A Cri§ul pontot szerzett Aradon Tegnap délután, kétségtelenül, a Petrolul—Rapid vetélkedője állott az érdeklődés középpont­jában. A két csapat harca az első helyért már az ősszel megkezdő­dött s a tavaszi idényben csak fokozódott. Találkozójuk egye­lőre eldöntötte az elsőség kérdé­sét. De a Petrolul meg tudja-e tartani a pontfölényt? Nehéz erre válaszolni, mert a Rapid csatársora ismét formában van, s szó sincs arról, hogy lemond­janak az első hely visszahódítá­­sáról. Érdekes góllal győzött a Petro­lul: Dridea II. szögletrúgásból küldte Andrei hálójába a labdát. Bajnokságunkban az ilyesmi csak nagyritkán fordul elő. Ez a külö­nös gól hozta meg a Petrolul két bajnoki pontját. Mindvégig ke­mény, izgalmas volt a mérkő­zés. Két egyenlő játékerőt kép­viselő csapat találkozott, talán csak a védelmek között volt né­mi eltérés, de ez alkalommal a Petrolul javára. A Rapid válo­gatott hátvédjei nem tudtak elég magabiztosan beleavatkozni a Badea—Dridea pár támadásaiba. Ezzel szemben a bajnokság leg­eredményesebb csatára, Ion Io­­nescu, nem érvényesülhetett. Örömmel hallottunk a Crisus 1:1 arányú döntetlenjéről. Per­sze, örömünk még teljesebb lett volna, ha az egy gólos vezetést, mely Szakács III. érdeme, nem adták volna alább Salamon öngól­jával. Tudjuk, az UTA otthoná­ban nehéz győzni, sőt döntetlent is elérni. Ezért értékeljük az Aradról elhozott egyetlen pontot is. S azért is, mert nagyon kell! Mindvégig alacsony színvona­lú volt a Steaua—Universitatea Cluj találkozó. Úgy tűnik, hogy a katona­csapat még mindig nem talált rá régi önmagára. Pedig a csatársor veteránja, Constantin ismét kitűnően irányít, szervez, adogatja a jobbnál-jobb labdá­kat, csakhát társainál a döntő pillanatban elakadnak. A tegnapi 1:0 arányú győzelmük — Pavlo­vics 11-es­ből szerzett góljával — azért megérdemelt, ha már olyan csapat is akadt, amely még gyengébben játszott... Ugyancsak 1:0 arányban győ­zött a Dinamo Bucuresti is a Steagul Rosu Brasov ellenében, Varga fejes góljával. A találko­zó technikásabbnak tűnt az elő­zőnél. A gól nem szaporodott, mert mindkét részről a csatárok kemény védelmi falakba ütköz­tek Érdemes megemlítenünk, hogy a Dinamo ezzel sorozatos harmadik győzelmét aratta, hat gólt rúgott, s egyet sem kapott. Biztató tavasz! Bővelkedett küzdelemben, iz­galmas pillanatokban a Dinamo Pitesti és a Farul mérkőzése is. A Dinamo csak az utolsó percek­ben tudta javára fordítani az eredményt 3:2 arányban. Craio­­ván a Politehnica Timisoara 1:0-ra vesztett. A diákcsapatnak sorozatban ez a harmadik vere­sége. Ritkán győz a Siderurgistus is, de amikor sikerül, a csatárok emelt fővel mehetnek le a pályá­ról. A CSMS Iași együttesét 6:0- ra verték. A tegnapi fordulóban ez volt a legkiemelkedőbb telje­sítmény. Ezek után a bajnoki táblázat a következőképpen alakult: Az A osztályú labdarúgó csapatok vasárnap pihenőt tarta­nak, mivel a válogatott keret tagjai nemzetközi mérkőzésre ké­szülnek. KENÉZ FERENC RÖVIDEN 9 Cassius Clay színes bőrű ököl­vívó Torontóban 12 000 néző előtt, 15 menetes küzdelemben pontozá­sos győzelmet aratott a kanadai George Chuvalo ellen , így meg­őrizte elsőségét a profi nehézsúlyú ökölvívásban. A bírók egyhangúlag Cassius Clayt nyilvánították győz­tesnek, aki 23 professzionista mér­kőzésen még egyetlen vereséget sem szenvedett. • A moszkvai sportpalotában nagy műkorcsolyázó-bemutatót tar­tottak. Részt vettek: Ludmila Be­­louszova—Oleg Protopopov (Szovjet­unió), Peggy Fleming (USA), Eme­­rich Danzer (Ausztria), Diana Tow­­ler—Bernhard Ford (Anglia) világ­bajnokok és sok más kiváló osztrák, angol, kanadai, csehszlovák, NDK- beli, nyugatnémet, román, amerikai és szovjet műkorcsolyázó. 9 Az országos női kosárlabda­bajnokság I. csoportjának döntő küz­delmét április 20 és 24 között Clu­jon rendezik meg. A döntő tornán a bajnokság első hat helyezettje vesz részt. Május elsejét köszöntő mezei futóverseny Az idén is megrendezik a Május elsejét köszöntő mezei futóversenyt, amelyen részt vehet minden 14. életévét betöltött sportkedvelő. A verseny első, egyesületi szakaszát április 1—15, a második, egyesület­csoportonkénti szakaszt pedig április 15—28 között rendezik meg. Ver­senytávok: ifjúsági korhatárú lányok részére az első szakaszban 400 mé­ter, (a másodikban 500 méter), ifjú­sági korhatárú fiúk: 800 m (1000 m); nők: 500 m (800 m); férfiak: 1000 m (1500 m). A versenyen nem ve­hetnek részt a futószámok I. és II. osztályú minősítésű versenyzői, vala­mint a sportmesterek. Feliratkozás az egyesületek vezető­tanácsainál. SZÍNHÁZ Április 1-én, péntek este 19.30 órakor: Visul unei nopji de iarná Április 2-án, szombat este 19.30 órakor: Mihai Viteazul Április 3-án, vasárnap délután 15.30 órakor: Visul unei nopji de iarná Április 3-án, vasárnap este 19.30 órakor: Salemi boszorkányok Április 5-én, kedd este 19.30 órakor. Mágnás Miska Április 6-án, szerda este 19.30 órakor. Jupiter se amuza MOZI ORADEA: Forrongó évek (Olasz film). Előadások: 11, 15, 17, 19, 21 órakor. ARTA: A Victoria-út, avagy az álmok kulcsa (Román film). Elő­adások: 11, 15, 17, 19, 21 órakor. TRANSILVANIA: Egy csepp méz (Angol film). Előadások: 11, 15, 17, 19, 21 órakor. CRIÍJANA: A pingvin (Lengyel film). Előadások: 11, 14, 16, 18, 20 órakor. TINERETULUI: A kőszívű em­ber fiai I. II. rész (Szélesvásznú színes magyar film). A belépő­jegy ára kétszeres. Előadások: 10, 14, 17, 20 órakor. 1 MAI: Túl a sorompón (Román film). Előadások: 14, 16, 18, 20 órakor. Vasárnap 11 órakor ma­tiné. IO§IA: Rab Ráby (Magyar film). Előadások: 17, 19 órakor. Vasár­nap: 11, 15, 17, 19 órakor. FACLIA: Az utolsó milliárdos (Francia film). Előadás: 19 órakor. Vasárnap: 16, 19 órakor. Hétfőn és szombaton nincs előadás. HADID ÁLLANDÓ MŰSORSZÁMOK: BUCURESTI I. HÍREK: S.00, 6.00, 7.00, 10.00, 1100, 14.00, 16.00, 18.00, 22.00, 28.50. 5.30: Reggeli téma, — 6.15: Falurádió, — 6.45: Vidáman hö­ Ment a pionír, — 8.00: Sajtó­szemle, — 8.30: Kívánsághangver­seny, — 9.30: Orvosi tanácsadó, — 18.03: A Föld körül, — 20.00: Érti krónika, 20.45: Jóéjszakát gyerekek. BUCURESTI I. Április 1, péntek 5.06 Fúvószene, 5.20 Reggeli dallamok, 5.40 Népi dalok és táncok, 6.10 Könnyűzene, 6.22 Ion Girbacea népdalokat ad elő, 6.30 Reklám és muzsika, 7.15 Marga­reta Nicolova és Luciano Tajoli énekel, 7.45 Operettrészletek, 8.08 Moldvai népzene, 9.35 Grieg 3. szonátája (c-moll), , 10.05 Népi dalok és táncok, 10.30 A pionírok rádiórakétája, 11.00 A timisoarai Állami Opera szólistái: Mira Po­­pescu és Emil Rotundu, 11.15 Rádiószínház, Al. Stein: Az óceán, 12.40 Esztrádzene, 13.00 Déli hangverseny, 13.40 Könnyűzene, 14.08 Népzene-koncert, 14.50 E­­duard Caudella gordonka és zon­gora románca, 15.00 Könnyűzene, 15.40 A bucuresti-i 2. sz. zene­líceum énekkarának műsora, 16.20 Könnyűzene, 16.45 Beethoven 10. Esz-dúr triója, 17.00 Maria Firu­­lescu és Efta Botoca népdalokat ad elő, 17.15 Ismert tangók, 17.30 A haza szolgálatában, 18.13 Haza­fias dalok, 18.30 Párbeszéd a hall­gatókkal, 18.45 Részletek Schu­­bert-Berté: Három a kislány c. operettjéből, 19.00 Könnyűzene, 19.30 Népzene, kívánságh­angver­­seny, 20.30 Anca Agemolu és Jean Paunescu énekel, 21.15 Szü­lők, figyelem! 21.30 Könnyűzene, 22.20 Bach: Goldberg variációk, clavecinen előadja Ralph Kirk­­patrik, 23.05 Könnyűzene. A CLUJI TARTOMÁNYI STUDIO MŰSORÁBÓL Április 1, péntek Román nyelven: 6.00 Időjárás­jelentés, Sportindulók, 6.15 Műsor a falvak dolgozó népének. Ma­gyar nyelven: 6.30 Időjárásjelentés, Népzene, 6.45 Műsor a falvak dolgozó népének. Román nyelven: 15.30 Hírszolgálat, 15.40 Vidám múzsa, 16.00 Rádióriport, 16.12 Esztrádzene. Magyar nyelven, 18.30 Hírszolgálat, 18.40 Cluji ze­neszerzők műveiből, 19.05 Lépés­ben a korral. Rádióriport, 19.15 Emlékműsor Octavian Goga költő születésének 80. évfordulójára. TELEVÍZIÓ Április 1, péntek 19.00 Esti híradó, 19.15 Ifjú­sági adás, 20.00 A hét, 21.00 Be­mutató, 21.15 Bihari népzene, 21.40 A Föld körül (Alaszka), 22.05 Április elsejei zenés műsor, 22.40 Éjjeli híradó, 22.50 Időjárásjelen­tés, 22.55 Műsorzárás. Április 2, szombat 19.00 Esti híradó, 19.15 Hideg szív (német film), 20.40 Tele­­enciklopédia, 21.40 Tv-színház — Eduard Albee: Bessie Smith ha­lála, 23.00 Telesport, 23.15 Éjjeli híradó, 23.25 Időjárásjelentés, 23.30 Műsorzárás. Közlemény AZ ORADEAI AMATŐR GÉPKOCSI­VEZETŐI ISKOLA, elfogad jelentkezéseket az 1966 április 4-én kezdődő II. fokú gépkocsi­­vezetői tanfolyamra. Beiratkozások naponta 8 — 15 óra között az iskola Hunyadi utca 2 sz. alatti székhelyén. Korlátolt számú helyek! További felvilágosítások az 1-54-32 tele­fonszámon kaphatók. (106) Ne bolondozz, Elek! Elvégeztük magunkon az utolsó „simítá­sokat" és elindultunk a Panoráma étterem­be. Mindig öröm volt nekem, ha vidéki ba­rátot láthatok vendégül, akinek a kedvé­ben kell járnom. Nemes borzongással és szívet melengető hatásvadászattal igyekez­tem a lába elé teríteni a várost, hogy mi­nél teljesebben kielégüljek. Ez talán meg­bocsátható, hiszen ma már olyan ritka sze­rencse valódi, hamvaslelkű falusira szert tenni, aki hálásan rá tud csodálkozni a csillogásra és nagyvonalúságra. — Pazar hely! — hivalkodtam boldogan< Eleknek — amint a vendéglő piros neon­cégére alá értünk. — „Pano . . . áma" — motyogta raccsolva. A r betű nem világított. — Tudniillik felváltva pihenteti a betű­ket — magyaráztam bennfentesen bará­tomnak. — És furcsa módon ettől dinami­kus, szuggesztív az egész. Ez a modern reklám! Széles gesztussal az ablakban terpeszke­dő kivilágított szövegre mutattam, hogy annak hangulatteremtő erejét érdemlegesen kihasználjam: „Kitűnő italok, ételkülönlegességek, első­rangú zenekar, osztályon felü­li kiszolgálás . — Igazán nagyszerű! Gyere öregem ... parancsolj! Amint beléptünk, éppen kifele tartott egy hangos, jókedvű társaság és barátságo­san magába olvasztva bennünket, kisodort az utcára. Hosszas vállveregetések és meg­ható kézrázások után ismét benyitottunk valamivel gyűröttebb ruházatban, de sokkal célratörőbben. — Hiába öregem, nálunk pezseg, zajlik az élet! — ecseteltem Eleknek és a fejéről levettem egy cigarettacsikket. Mint bölcs idegenvezető vonultam végig a termen, nyomomban Elekkel, aki szoro­san felzárkózva mögém, láthatóan küzdött elfogódottságával. Egy pincér, üres tálcát egyensúlyozva közénk robbant és szétpen­derített bennünket. Elek megtántorodott és egy csinos hölgy ölébe huppant, majd ijed­ten talpra ugrott és bocsánatot kért. — Nem tesz semmit — nyugtattam meg Eleket a karcsú dáma nevében, akinek ugyanez volt az arcára írva. — A pincér ugyanis — magyaráztam barátomnak — igen közvetlenül így kínálja „hellyel" az érkezőt. Ezzel mintegy feloldja a kezdeti feszélyezettséget... Miután e szavakkal a helyes értelmezés fényébe helyeztem a történteket, figyelme­met saját magunk elhelyezésére fordítot­tam. — Itt egy jó kis asztal..., mintha csak a számunkra tartották volna fenn! Foglalj helyet öregem... így, szembe a zenekar­ral. Ma este miénk a világ! Leültünk, de kis idő múltán Elek­­ megszeppent, restelkedő gyerek módjára — felállt és megtapogatta nadrágja hátulját. — Á, szenteltvíz — legyintettem fölé­nyesen —, ha észreveszik, hogy „új ember" teszi tiszteletét, ilyen tréfásan „felavatják” hogy otthonosan érezze magát, mint a törzsvendég. És ha iszol, úgyis átizzadsz! Elek viszont jobbnak látta átülni egy száraz székre, miután szabadkozva reumá­jára hivatkozott. Ez a szék viszont ide-oda illegett alatta, két lábon. - Tudod, ez speciális szék, kérlek, ked­vet csinál a tánchoz ... kiegészíti a zene­ikari hatást!... Nagy város ez, öreg fiú, ra­finált nagy város! Úgy, ahogy mondom! - Pincér, pincér! — integettem egy fe­hérkabátos után, de nem vett észre. — Tudod kérlek — siettem felvilágosí­tani Eleket — itt nincs az a tolakodó, sür­gető pincér-udvariasság. Ellenkezőleg: ta­pintatos késlekedéssel érlelik ki a vendég döntését, hogy marad-e vagy távozik, aszerint, hogy ízlésének és pillanatnyi hangulatának megfelel-e az itteni környe­zet ... Úgy félóra múlva elő is állt egy szak­szerűen öltözött pincér, akinek szép fehér vatta dudorodott ki a füléből. — Parancsolnak?! — kérdezte tartózko­dóan és elnézett a fejünk felett. Aztán szó nélkül nekilátott, hogy az asztalt kissé rend­be hozza. Felemelte az abroszt és ügyesen lerázta róla a morzsát, meg az elhullott sót — az ölünkbe. — Megmaradt a szép népi szokás — súgtam oda Eleknek. A nagyrabecsült ven­déget kenyérrel és sóval „kínálják­ — hin­tik” ... A pincér közben megfordította a fe­hér abroszt és visszatette. A barna folt va­lamivel halványabb volt ezen az oldalon, mint a másikon. — Tudniillik ... — akartam tovább súg­va magyarázni barátomnak, — de a pincér felfogta szándékomat és udvariasan kise­gített: — Némelyek úgy esznek, mint a disznó... — Akkor hozzon nekünk két disznósül­tet, savanyúsággal és valami itókát — ad­tam le a rendelést az iménti ihlető meg­­jegyzése h­atására. A pincér elment, én pedig Elekhez for­dultam: — Talán meglep ez a látszólagos fara­­gatlanság, de ez csak a kispolgári giccs­­etikett elleni küzdelem ... Valaki odajött és megragadta az aszta­lunknál lévő két üres széket: — Szabad! — adta meg magának az en­gedélyt és elvitte. — Amint látod, — jegyeztem meg nyom­ban — ez a küzdelem általános. — Itt mindenki az elavult érintkezési formák felfrissítésére törekszik! Pompás hely öre­gem! Amíg a pincért vártuk, addig a zenét hallgattuk, amely a szomszéd asztalnál ülők táskarádiójából áradt felénk. Jó idő múlva megjött a pincérünk: hozta az étlapot. — Már megejtettük a rendelést! Disznó­sült, miegymás — emlékeztettem a pincért és „magyarázólag" rámosolyogtam fülekre. — Akkor most ejtsék el! A sült elfogyott — közölte a pincér, majd ésszerű javaslatot tett: — Rendeljenek egyebet! Elekhez hajoltam: Ez a .. . hogy is hívják ... megfelelne. A pincér tintaceruzát kapott le a vattás füle mögül — egyúttal a vattát is megiga­zította —, majd megnyálazta a ceruza he­gyét és egyetlen határozott mozdulattal áthúzta az étlapon a kiszemelt készítményt. — Akkor talán ezt itten... — néztem félszemmel Elekre, „félsz”-emmel a pin­cérre. Azt is áthúzta. És még egy párat, ki­ritkítva a „névsort", mint rutinos főnök a prémiumlistát. A megmaradt magasabbrendű étkek kö­zül végül is kiválasztottam egyet, amely­nek olyan „á la” neve volt. A pincér fölvette a rendelést és ki­jelentette: — Erre várni kell, mert frissen készül. És ne tessék az embert örökké sürgetni. Tudom én a kötelességem!. . . Amikor elment, gyöngyöző homlokkal kommentáltam: — Nem csoda, ha kissé ideges a mes­ter ... elvégre, amíg mi itt — valljuk be — léhán szórakozunk, addig ő keményen dolgozik! De igazán kifogástalanul. — Ez­ már igaz! — ismerte el váratlanul Elek. — És lehet, hogy léhán szórakozunk — tette hozzá —, de ragyogóan! Én igazán remekül érzem magam ... Most megyek is és gratulálok a felelősnek! Felugrott és elsietett. Kissé kétkedve rohantam utána, mert habár Elek falusi és egyelőre a „felfedezés" k­ödösen-mámoros perceit éli, meglehet, hogy hirtelen „kijózanodik” ... elveszíti türelmét... városinak akar látszani!... A felelőst kitűnően párnázott irodájában találtuk, ahol sokrétű, felelősségteljes mun­káját végezte. Látszott rajta, hogy már he­tek óta ki sem tudott mozdulni. — Igazán érdemes volt ide jönni! — há­lálkodott Elek. Ezt meg kellett mondanom! — A mi elvünk: annyit nyújtani, amen­­­nyit ígérünk! — szerénykedett a felelős. — Nálunk a panaszkönyv ismeretlen fogalom! És ezért nincs is! Tette hozzá elővigyázato­san. Amikor kimentünk gyanakvóan fürkész­tem Elek arcát. — Mondd, te igazán olyan remekül...? De ne bolondozz! — Április elsején csak szabad! — vi­gyorgott Elek, — mert kitört belőle a b­ugris. BAGDI SÁNDOR

Next