Fáklya, 1974 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1974-12-15 / 24. szám
Kisfaludi Strobl Zsigmond nevét jól ismerik a Szovjetunióban is. A szobrász bronzba öntve örökítette meg a Magyarországot a fasiszta iga alól felszabadító szovjet katona hőstettét. A művész megmintázta alak ott áll állandó őrhelyén, a Gellérthegyen. Balra tőle egy dalra, amely földre sújtotta a hétfejű sárkányt és most fölébe emeli roppant öklét, megsemmisítő csapásra. A dalia arcvonásai oroszra vallanak . .. Hogyan született meg a Felszabadulási-emlékmű? Erről nemegyszer beszélt a szobrász, és mindig hangsúlyozta, hogy a mű terve jó barátjának, Vorosilov marsallnak nevéhez fűződik. A háború után Vorosilov hosszabb ideig Budapesten élt. „Egy ízben, amikor a Városligeten át vitt az útja, megpillantotta íjászomat — meséli Kisfaludi Strobl. — A szobor annyira megtetszett neki, hogy két nap múlva ellátogatott a műtermembe. Akkor ugyan csak a neve volt műterem , a harcok során ugyanis kitörtek az ablakok, az ajtó is megrongálódott. Vorosilov intézkedett, hogy a helyiséget hozzák rendbe. A szovjet katonák tüzelőt, élelmiszert hoztak nekem, hogy újra dolgozni tudjak. Nemsokára pedig a magyar kormány megbízott az emlékmű elkészítésével. . .” A harcos alakját a szobrász Vaszilij Golovcov szovjet katonáról mintázta, aki harcolva tette meg az utat a Volga mellől a Dunáig. Golovcov néhány évvel ezelőtt Budapesten járt és találkozott az alkotóval. A pálmaágat tartó nőalak modellje egy magyar nő, Turánszkyné Gaál Erzsébet volt. A magyar sajtóban egy ízben megjelent két asszony arcképe: az egyik Turánszkynéé volt, a másik pedig a leningrádi Marija Griscsinszkajáé, aki Vera Iszajeva szobrásznő számára a leningrádi Piszkarjovci-temetőben felállított emlékművön a Haza- Anyát jelképező nőalak mintájául szolgált. A két aszszonynak nemcsak a külseje, hanem a sorsa is hasonló. Erzsébet, a falusi lány nehéz sorsot ért meg a felszabadulás előtt. Marija átélte a súlyos leningrádi blokádot, két fivérét veszítette el a háborúban. Erzsébetnek küldött levelében ezt írja: „Magyar húgomnak szeretnélek nevezni, mert a te hazád szabadságáért esett el az én Vaszilij öcsém. Az ő hamvai fölé emeled te a pálmaágat, látod, rokonságunkat vér pecsételi meg, amely azért hallott, hogy népeink a boldog kommunista holnapot építsék, amelyben nem lesz többé háború ...” A szovjet emberek ismerik és nagyra becsülik Kisfaludi Strobl Zsigmond munkásságát. Tudják, hogy ott volt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság alapítóinak sorában. A moszkvai Puskin Múzeumban három Kisfaludi Strobl-mű látható — Petőfi Sándor és G. B. Shaw szoborportréja, valamint a nőalakot ábrázoló „Gyík”. A leningrádi Ermitázs megszerezte híres „Íjász”-ának egyik változatát. Moszkvában, Leningrádban, Kijevben és a Szovjetunió más nagyvárosaiban óriási sikerrel mutatták be a Kisfaludi Strobl műveiből rendezett vándorkiállítást, őt magát pedig a Szovjet Képzőművészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Kisfaludi Stroblnak jó barátja a szovjet művészet számos kiválósága. Műtermében van egy album, amelyekben sok emlékezetes bejegyzés olvasható. Az egyik Jevgenyij Vucsetyicstől, a nemrég elhunyt kiváló szovjet szobrásztól származik: „Kisfaludi Strobl barátunk és kollégánk rendkívüli tehetsége és lenyűgöző mesterségbeli tudása, emberszeretete és érzelmi gazdagsága révén világviszonylatban az utolsó évszázad legnagyobb szobrászainak élvonalába tartozik. Köszöntöm a népet, amely ilyen nagyszerű művészt adott a világnak.” Az íjász Kliment Vorosilov mellszobra Kisfaludi Strobl Zsigmond, a Szovjet Képzőművészeti Akadémia tiszteletbeli tagja A mester műtermének kertjében áll ez a szép nőalak