Fáklya, 1975 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-01 / 1. szám

2 Munkás év a béke érdekében Az elmúlt, 1974-es esztendő legfőbb jellemzője a külpoliti­kai területen kifejtett aktivitás: nemzetközi tanácskozások, magas szintű találkozók, a megérett problémák megoldásá­nak kollektív és kétoldalú keresése, éles viták a világ sorsá­ról és a nemzetközi együttműködés megteremtésének mód­járól. Ezek az útkeresések a változó világ objektív folyama­tait tükröző jelentős események — a portugáliai fasizmus veresége, a görög katonai rezsim bukása, az utolsó afrikai gyarmatbirodalom megszűnése — közepette mentek végbe. A kapitalista világ válságfolyamatainak általános fokozódá­sát a nyugati országok belpolitikai harcának éleződése kí­sérte, ami számos kormányváltozást idézett elő. Tovább erősödtek a fiatal államok nemzetközi pozíciói, erősödött egységük a kolonializmus örökségének, a nyugati világgal fennálló egyenlőtlen gazdasági kapcsolatok, az arab népek jogfosztottságának felszámolásáért folytatott harcban. Ilyen körülmények között a szovjet állam és a szocialista közösség országai ismét lehetőséget kaptak arra, hogy ér­vényre juttassák külpolitikai irányvonaluk konstruktív vo­násait. Az 1974-es esztendő a testvéri országok együttműkö­dési rendszerének további tökéletesedését hozta. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának több szocialista országban tett utazása, a szocialista államok vezetőinek szovjetunióbeli látogatásai, a szocialista országok vezetőinek rendszeres konzultációi és kapcsolatai különböző szinteken — mindez lehetővé tette, hogy még inkább fokozódjék a szocialista országok együttműködésének hatékonysága a nemzetközi küzdőtéren. A szocialista országok kezdeménye­zésével függ össze a nemzetközi élet számos alapvető kérdé­sének napirendre tűzése és megvitatása. A szocialista kül­politika szerepe, mint a békét szilárdító tényező, megmutat­kozott abban a céltudatos és következetes tevékenységben, mellyel a szocialista országok a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhülése érdekében fejtettek ki, azzal a céllal, hogy e folyamatot állandóvá tegyék és kiterjesszék a világ más térségeire is. 1974 — a szovjet békeprogram megvalósításának negye­dik éve volt. Az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott dokumentum a gazdasági fejlődés kilencedik szovjet ötéves tervének megindulásával lépett a megvalósulás útjára. Ily módon a békeprogram és a kilencedik ötéves terv egy és ugyanazon politika gyümölcse, mely az országon belül a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítását,­­ az országon kívül pedig az alkotó-teremtő építőmunka lehető legkedve­zőbb békés feltételeinek biztosítását irányozza elő a Szovjet­unióban és az egész világon. Az emberiség számára 1974 legfontosabb vívmánya, hogy új, még megbízhatóbb garan­ciát kapott a termonukleáris háború kitörésének megaka­dályozására. Azt a megállapodást, amelyet Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az USA elnöke között a vlagyivosztoki találkozón rögzítettek, egy új, hosz­­szú lejáratú egyezmény kidolgozásáról, a stratégiai fegyve­rek korlátozásával és a jövőben kötendő hasonló egyezmé­nyek sorának megkötésével kapcsolatban, a világ közvéle­ménye nemcsak olyan határvonalként vagy kezdőpontként értékeli, amelytől a fegyverzet csökkentése megkezdődik, hanem olyan programnak tartja, amely állandó folyamattá teszi a lefegyverzést. Összességében: az SZKP KB főtitkárának az Egyesült Államok, Franciaország és az NSZK vezetőivel lezajlott ta­lálkozói nem csupán a nyugati államok külpolitikai kötele­zettségeinek folytonosságát erősítették meg, amelyet a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését biztosító irányvonal töretlen megvalósításával kapcso­latban vállaltak — ami önmagában is rendkívül fontos —, de termékenyebb jelleget adtak a kölcsönösen előnyös együttműködésnek, többek között a gazdasági élet, a tudo­mány, a technika és a kultúra területén. A Szovjetunió tovább szélesítette és mélyítette baráti kap­csolatait az afrikai, ázsiai, latin-amerikai fejlődő országok­kal. Új szintre emelkedett a szocialista államok és a fejlődő országok közötti együttműködés az Egyesült Nemzetek Szer­vezetén belül. Az a szovjet elgondolás, hogy a különböző területeken a békét kollektív erőfeszítések alapján biztosít­sák, egyre inkább valóra válik Európában, és mind szélesebb támogatásra talál Ázsiában. Ezeknek az erőfeszítéseknek a végső célja — mint azt a szovjet vezetők számtalanszor hangsúlyozták — a nemzet­közi viszonyok gyökeres megváltoztatása, annak érdekében, hogy biztosítsák valamennyi nép valóban igazságos, demok­ratikus békéjét. A Közel-Keleten, ahol továbbra is fennmaradt a háborús robbanás legveszélyesebb tűzfészke, az utóbbi években elő­ször sikerült több héten keresztül elhallgattatni a fegyvere­ket. Ebben az arab népek egységének új, minőségi vonása, az agresszió elhárításának képessége mutatkozik meg. A Kö­zel-Keleten még nincs igazi béke, és az elért részeredmények csak akkor igazolják létüket, ha az egész közel-keleti prob­lémát a teljes politikai rendezés síkjára terelik. A Szovjet­uniónak ezért az az álláspontja, hogy haladéktalanul fel kell újítani a genfi békekonferenciát, a probléma komplex meg­oldásának érdekében, biztosítani kell az Izrael által meg­szállt arab területek visszaadását, a palesztin nép törvényes jogát a nemzeti otthon létével kapcsolatban, e térség vala­mennyi államának békéjét és függetlenségét. Egy új háborús tűzfészek — Ciprus — fellobbanásával kapcsolatban, ahol a köztársaság függetlenségét és szuvere­nitását sértő több éves külső ráhatás következményei törtek felszínre, a Szovjetunió a ciprusi nép szuverén jogainak ha­tározott védelme mellett szállt síkra. E következetes állás­pontot teljes mértékben támogatta az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak abszolút többsége. Európa politikai életének hatalmas pozitív tényezője a biz­tonsági és együttműködési értekezlet összehívása. Amennyi­ben sikerül biztosítani a közeljövőben a tanácskozás ered­ményes befejezését a legmagasabb szinten, ez méltó befeje­zését jelentené annak a hatalmas, áldozatkész és nehéz mun­kának, melyet kontinensünk történetében először 35 külön­böző társadalmi rendszerű állam képviselői végeztek. Az európai békés viszonyok normáinak jóváhagyása, a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójának előestéjén meg­felelne a népek legforróbb óhajának, akik életek millióival fizettek, amiért a múltban elmulasztották a kollektív bizton­ság megteremtésének lehetőségét. Ezzel új korszak nyílna Európa viharos történetében — az ésszerű kapcsolatok és a kölcsönös bizalom korszaka. Természetes még korai lenne arról beszélni, hogy a tartós béke és biztonság megteremtésének valamennyi érett prob­lémája teljes és kielégítő megoldást nyert Európában és a világ más térségeiben. Számos nehézség, fontos és komoly problémák állnak előttünk, melyeket meg kell oldanunk vagy megoldásukat meg kell kísérelnünk, minden halogatás nélkül. A szovjet emberek kategorikusan elutasítják azokat a fatalista jövendöléseket, melyek többek között jelenleg is hallhatók bizonyos pekingi vezető személyektől, akik szerint „minden nemzedéknek megvan a saját háborúja”. Vélemé­nyünk szerint ma nem lehet a régi mondás szerint élni: Ha békét akarsz, készülj a háborúra! A szovjet külpolitikai program megvalósításának új éve egészen más jelszó jegyé­ben kezdődik: Ha békét akarsz, folytass békepolitikát, har­colj ezért a politikáért! Sz­párták Beglov, politikai szemleíró VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A SZOVJET—MAGYAR BARÁTI TÁRSASÁG LAPJA KIADJA: A NOVOSZTYI SAJTÓÜGYNÖKSÉG XIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM — 1975. JANUÁR 1. MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER V_______________________________________________________)

Next